I solemnly swear I am up to no good C’est la vie | » » Hétf. 19 Okt. - 13:14 | | Lucius Malfoy
Mardekár || 17 || Boyd Holbrook || Rossz
Beregisztrált! :3 "Egészen addig, amíg egy kéz hozzám nem ér, és át nem karolja a vállam. Az illatot rögtön megismerem, és hevesen kezd verni a szívem, amint a tekintetem találkozik az én szeretett jeges szemeimmel."
Gyermekkorunk óta ismerjük egymást, a családjaink évtizedekre visszamenő erőteljes, és szoros érdekkapcsolatot gyakorolnak egymásra. Bár javarészt Bellához kötődtél, mint barát, én a szobája ajtaja előtt megbújva figyeltelek kettőtöket, olykor. Még akkor is, ha csak pár szót váltottunk egymással, rajongásig imádtalak. Olyan voltál te nekem, mint a meg nem született bátyám. Végül is törődtél velem, már amennyire egy két évvel fiatalabb fruskával lehet. Valljuk be, eltörpültem melletted. Azt hittem, nevezhetem testvéri szeretetnek, még akkor is, ha a vérvonalunk nem egyezik. Aztán egy nap, nem is olyan régen, rá kellett, hogy ébredjek, már nem csak a bátyámként tekintek rád, talán soha sem igazán úgy tekintettem. Te mindezt észreveszed-e? Nem tudhatom. De annyit igen, az már biztos, hogy minden egyes alkalommal, amikor a jégkék íriszeidbe tekintek, kicsit mindig elveszek bennük.
Egyszóval: várlak. De még mennyire. Amit még illene tudnod, hogy én téged egy ízig-vérig aranyvérű, arrogáns, és a végletekig elkényeztetett úrfinak képzellek el, akit folyamatosan, és megszakíthatatlanul körbeleng a veszély szele, és, aki csak azokkal, azzal törődik, akik, és amik érdeklik, minden másra magasról tesz. A kapcsolatunkat a leírtakra alapoznám, korlátok nélkül, hiszen így akármerre, és akármilyen módon alakítható a történetünk. Persze, nem eltitkolt válasz, hogy én mit is szeretnék majd tőled.. Tehát, drága Lucius-om, szedd azokat az izmos lábaidat, rég láttam már a jeges szempárt, és.. hiányzik! |
|