James Lennox Gallagher

i ain't good looking, but i'm someones child

jim.


tizenhét.


félvér, szerintem van bennem egy kis troll, meg doxivér is


én a nevetés oldalán állok, Dumbledore szerintem többet nevet mint Voltdeholt


animágia – hiéna. coincidence? i don’t think so.


griffendél


samuel larsen


saját

képzeljünk egy nagyon idilli családot el, rendben? tudja mindenki, apa, anya, kutya, macska, nyúl, kishúg, kisöcsi, meg minden szarság, ami csak van. nos igazából az én családom is ilyen, szóval semmi extra. édesapám Lennox a leghíresebb kviddicsjátékosok egyike, jelenleg a Falmouth Falcons hajtója és ügyeletes legtöbbször eltiltottja.
édesanyám Audrey pedig a postán dolgozik Aberdeenben, igen, ő mugli. és van munkahelye, de egészen érdeklődő a varázslatokkal kapcsolatban. a legnagyobb problémája pedig az, hogy kézzel kell megpucolnia a krumplit, mert azt senki nem hajlandó elvégezni varázslattal helyette
Van egy kishúgom, Jamesina (ugye milyen rohadt kreatív?!), aki inkább a középső nevét használja, így többen úgy ismerhetik, hogy Skye, és szintén Griffendéles, 15 éves, kezedlábadszemed leveszed róla, vagy meghalsz! magyarul ez azt jelenti, hogy hozzá állok a legközelebb, és egészen összenőttünk, mióta idősebb lett, és nem picsog mindenért.
Van még egy bátyám, Evander, ő 20, és a Wigtown Wanderers fogója. vele már nagyon keveset találkozunk, viszont leginkább ő hasonlít rám. ugyanilyen volt mint én, ugyanúgy megbukott a Roxfortban, mint én, mégis híres kviddicsjátékos lett belőle. így belőlem is lehet valaki, nem?

nyilván a jófiúk közé tartozunk, támogatjuk a szakállas Houdini (igen, anyám hívja így) nézeteit, az apám és a bátyám nagyon titkolóznak, szóval tuti valamiben sántikálnak az öreggel, én meg a húgom csak létezem. igen, határozottan a jófiúkhoz és jólányokhoz tartozunk.

ha már hallottál egy nagyon hülye röhögést a folyosókon, hallottál egy nagyon hülye röhögést a hálókörletben és hallottál egy nagyon hülye röhögést mindenhol, az bizonyítottan én leszek. nem tudom komolyan venni a dolgokat, és nem is igazán érzem a súlyát a tetteimnek, a következményeivel pedig még annál is kevesebbet foglalkozom. talán hallhattad már, hogy volt egy olyan hatodéves az iskolában, aki megbukott. nos igen, ez én voltam, teljes valómban, helló. szégyelljem magam? nem fog menni, hidd el. hidd csak nyugodtan el.
oké, nem mindenben vagyok ám ilyen leszarom ember. vannak például barátaim, még ha nem is annyira sok, de velük azért normálisan szoktam viselkedni. jó hallgatóság vagyok, és megértőnek is tartom magam. képes vagyok tűzbe tenni olyanokért a kezem, akiket méltónak érzek erre.
fogékony vagyok dolgok iránt, mégsem kelti fel az érdeklődésemet a repülésen, a cigarettán, a sörön, az átváltoztatáson, a varázslényeken kívül semmi sem. ha megerőltetem magam, akár ezekből még nagyon jó eredményeket is képes vagyok produkálni.
nem tartom magam egy borúlátó, pesszimista embernek, és igyekszem felvidítani a körülöttem lévő embereket. hidd el, hogy nem fogsz unatkozni, ha mellettem vagy, mert szeretek nevettetni. szeretek rossz szóvicceket mondani, vagy olcsó bűvésztrükköket mutogatni.
félénknek sem mondanám magam, a saját igazamért képes vagyok a végsőkig elmenni, és bizonyára még céltudatos is lennék, ha lenne valami célom. azt kérdezed, hogy miért a griffendélbe osztott az a foltozott fedő? fogalmam nincs, de én nagyon jól érzem magam itt, és minden ismert mágiával bíró rokonom ide járt. de a vörös az otthonom.
nagyon szeretek festeni, ha látsz valami griffendéles zászlót, akkor tuti, hogy én csináltam és én keltettem életre. vigyázz, mert a végén még meg fog enni!

 

Fészkelődöm egy kicsit a székben, amikor leül velem szemben Flynn. Egy cigarettát tűz a szájába, engem pedig megkínál eggyel. Én ezt el is fogadom, és az égő cigarettámat nézem egészen addig, amíg nem pillantok újra a velem szemben ülő férfira.
- Jim, miért kell ez neked? Annyi másik munka van a világon, és annyi szabadidő nyáron. Miért akarsz te pont itt dolgozni? – hangja már-már szinte kérlelő, esdeklő, hogy ne menjek. Szemeimet forgatva fújom ki a füstöt, és beletúrok a hajamba. Egy ideig ismét csöndben maradok, még mielőtt olyat mondanék, amiért az ajtón átkoz ki.
- Flynn, azt hittem, hogy ezt már megtárgyaltuk. Dolgozni akarok, mert unom magam otthon. Azzal sem jöhetsz, hogy levelet fognak küldeni a Minisztérimból, mert a nyomjel már régen nincsen rajtam. – pöccintem le a hamut a cigaretta végéről. – Nem akarok a szüleim pénzén élősködni, itt az ideje talpra állnom. Nehogy azt hidd, hogy három hónapi pultozásba bele fogok halni. Ha a bátyám csinálhatta, akkor én miért nem? Hm?
Tudom, hogy megfogtam a kérdéssel. Tudom, mert amit a bátyám csinált, azt én sosem csinálhattam utána. Legalábbis ő így volt ezzel. A nagybátyám mindig egy fura alkat volt, és valamiért engem meg a húgomat jobban féltette a saját gyerekeinél, meg az unokaöccsénél. Ha Evan nyáron a Holyheadi Hárpiáknál pucolta az öltözőt, vagy a szertárt, akkor azt a következő nyáron én nem csinálhattam. Ha Evan pultozott nála egy nyarat, akkor a következő nyáron azt nem csinálhattam.
- Ne érts félre öcsi, de… De nem tudom ezt megmagyarázni. – sóhajt egyet – Miért akarsz te a bátyád, vagy az apád, vagy az én nyomdokaimban járni? – teszi fel a kérdést, amit ugyan még nem hallottam tőle, viszont sejteni véltem. Arcom legalább azt a meghökkentséget tükrözik, amikor apám közölte, hogy a családi karácsony elmarad, mert a mikulás lassan tolja a szánkót Aberdeen felé. Mármint akkor tényleg ilyen képet vágtam, és nem tudtam, hogy sírjak vagy röhögjek a szánalmas viccétől. Most sem tudom, hogy sírjak, vagy röhögjek. Csak a különbség az, hogy nem egy szánalmas vicctől, hanem magától a szánalomtól. Szánalom ez? Vagy csak próbálom palástolni, hogy mennyire hülyének nézem, amiért ő hülyének néz engem.
- Flynn, ne szórakozz már, én nem Evan kettő vagyok, hanem Jim. Tudod, meg nem Lennox kettő vagyok, hanem Jim. – nyomom el a csikkemet, és lassan felállok az asztaltól. Lehajtom az italomat, a poharat elé lököm. – De tudod, ha te nem segítesz, akkor majd úgy fogom csinálni, ahogy eddig is: egymagam.

Mindig ugyanaz a sláger. Ne akarj Evan lenni. Ne akarj az apád lenni. Nem akarok egyikük sem lenni, máshogy hívnak, más vagyok mint ők. A célom nagyjából ugyanaz, én is kviddicsjátékos akarok lenni. Vagy mondjuk pultoznék is. Vagy festenék. Csak bármit, amivel jól érzem magam, bármit, amivel mosolyt csalhatok az emberek arcára. Ezekben a nehéz időkben úgy sem mosolyog senki. Hova fajul a világ, ha senki nem fog kacagni, hm?