|
Oldalköltözés
Kedves Mindenki! Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : ) b & caelor & effy
|
Friss posztok | Alastor Moody
Szomb. 25 Dec. - 10:27 Alecto Carrow
Vas. 5 Dec. - 0:12 Practise makes perfect... really? Alex R. Emerson
Szer. 21 Júl. - 14:54 Lucius Malfoy
Pént. 9 Júl. - 1:06 Vendég
Csüt. 8 Júl. - 9:43 Lucius A. Malfoy
Szer. 7 Júl. - 16:18 Yves McGonagall
Szer. 30 Jún. - 3:38 Martin Nott
Kedd 29 Jún. - 2:33 Anathema Avery
Kedd 29 Jún. - 0:34 |
Erre kószálók Nincs Jelenleg 543 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 543 vendég :: 1 Bot A legtöbb felhasználó ( 669 fő) Hétf. 25 Nov. - 6:23-kor volt itt. |
|
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : c h l o e - n o r g a a r d
| » » Hétf. 22 Jan. - 20:36 | | Mágiatörténelem, igazából sosem értettem, hogy minek tanuljuk ezt, mert engem valahogy mindig is hidegen hagytak a múltban történtek. Ki ki ellen harcolt és ki győzött, mikortól számítjuk ezt meg azt a kort a varázslóvilágban. Minek is tanuljuk mi ezt? És miért van az, hogy a művészettörténetet hanyagoljuk? Ha már úgyis "általános műveltség", akkor szerintem igenis meg kéne tanulnunk legalább a legkiemelkedőbb festőinket. Én is csak azért ismerem a legtöbbjük nevét, mert a festmények imádnak azzal dicsekedni, hogy ki örökítette meg őket, én meg hallgatni imádom őket, szóval elég jó társaság vagyok nekik. Most azonban nem állhatok meg beszélgetni, hiába szólnak utánam, hogy új dolgot tudtak meg Rembrandtról valami másik festménytől. Nem, hiába is érdekel annyira, most nem állhatok meg csevegni velük. - Majd később visszajövök és elmondhatjátok, majd erre jövök - mondom egy nagy sóhajtás kíséretében, mert csak nem hagyják abba, mert szerintük tuti imádnám. Csak az a szerencse, hogy nem Van Goghot mondták, mert akkor tuti rögtön megálltam volna és a korrepetálásról meg úgy elkésnék, hogy a tanár úr talán már le is mondana rólam... Biztos azért akar nekem segíteni, mert a bátyám annyira jó tanuló volt nála. Imádta a mágiatörténelmet, ezt meg én sose tudtam ugye megérteni. Azt mondta, hogy a tanteremben találkozzunk, s kivételesen sikerül csak hét perc késéssel megérkeznem, mert... Mert hát ott volt az a cica az egyik folyosón és olyan aranyos volt. Merlinre hála biztos nem lehetett a tanárnő, mert ez egy fehér cicus volt, szerintem valamelyik diáké lehet csak elkóborolt. - Itt vagyok, itt vagyok, elnézést a késésért - rontok be sietősen a tök üres tanterembe. Na jó, én most itt vagyok, de a tanár urat sehol se látom, lehet, hogy ezt a hét percet sem tudta kivárni? • Remélem jó lesz így |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Iwan Rheon
| » » Szer. 24 Jan. - 0:34 | |
| Marie & Avery professzor
Nem is én lettem volna, ha nem kések legalább tíz percet valami nevetséges indokkal. Jó ötletnek tűnt tartani egy cigarettaszünetet Rodyval a korrepetálás előtt, a társaságát még biztosítéknak is gondoltam arra az esetre, ha jó szokásomhoz híven elfelejtenék elindulni. Külön megkértem, hogy szóljon, ha én esetleg nem venném észre mennyi az idő, amit ő nagyon készségesen meg is ígért, a következő pillanatban meg már el is felejtette. Jobban lekötötte a hosszas monológja a kedvenc kviddicscsapata győzelméről. Nagyokat bólogattam és néha hümmögve jeleztem, hogy figyelek rá, pedig nem sokat értettem abból, amit hadovált. Sosem érdekelt igazán a sport, egyedül Rody miatt nem volt számomra közömbös, mert tudtam mennyire imádja a Wimbourne Wasps csapatát és nem akartam megbántani az érdektelenségemmel. Érdemben hozzászólni viszont nem tudtam a témához, de mire a "bámulatos cselek" és az "el sem tudom képzelni milyen összejátszás" ecsetelésének a végére ért, én már nagyon is késésben voltam. Ő meg persze nem szégyellt még röhögni is rajtam, de engesztelésképpen azért még utánam szólt, hogy a péntekre való tekintettel esetleg elmehetnénk valahova vacsorázni a roxforti koszt helyett. Ez határozottan sokat dobott a hangulatomon, mostanság ritkán jutott időnk ilyesmire. Egy agarat megszégyenítő gyorsasággal másztam meg a lépcsőket. Mire felértem, kezdtem megérteni mire célzott Flora, amikor szúrós tekintettel kifejtette nekem és Rodynak is a dohányzás káros hatásait. Sosem voltam egy távfutóbajnok, de a lépcső tetején szenvedve meg kellett állapítanom, hogy talán tényleg volt némi igazság a szavaiban a légzőfelületem csökkenését illetően. - Ne haragudj, csak feltartottak, de most már itt vagyok és minden figyelmem a tiéd - magyarázkodtam, amint beléptem a tanterembe. Bár kételkedtem benne, hogy újdonságként érné a pontatlanságom, az órákra is mindig késve estem be, a védjegyemmé vált nagy bögre kávéval, hogy valami életben tartson a következő negyvenöt perc erejéig. Marie okos lány volt, nem az a fajta diák, akinek problémát okoz kinyitni egy könyvet és megérteni a szöveget. Nem azért ült ma itt, mert az értelmi képességeivel akadt probléma, sokkal inkább a figyelmével. Tisztában voltam vele, hogy a történelem nem épp a szíve csücske a diákok többségének, pedig Merlinre esküszöm, én nagyon igyekeztem érdekessé tenni a tanóráimat... De ha valakit hidegen hagyott a tárgy, akkor a fejem tetejére is állhattam, úgysem sikerült volna felkeltenem az érdeklődését egy izgalmas történelmi párhuzammal vagy a múlt politikai ármánykodásaival. - Arra gondoltam, hogy esetleg kezdésként megpróbálhatnánk rájönni, mi áll a nem túl fényes jegyeid hátterében. Azon túl, hogy gyönyörűen kidekoráltad a tankönyvedet az elmúlt hetekben... Elismerem, hogy nagyon szép lett, de azt sajnos nem osztályozhatom. - Nem volt nehéz észrevenni, ahogy békésen végigrajzolgatta az óráimat, a terem másik végéből is könnyedén ki lehetett szúrni a színes figurákat a könyv lapjain és a füzetében.
|
|
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : c h l o e - n o r g a a r d
| » » Hétf. 19 Feb. - 13:25 | | Hét perc. Csupán ennyit késtem, de üres tanterem fogad. Végiggondolom jobban a dolgokat, miért is sietem én annyira? A Tanár Úr mindig késik az órákról is, miért pont most lenne pontos? Ez csak egy korrepetálás, nem olyan fontos mint az órák és csak egyedül vagyok, szóval én meg simán várok rá úgyis, nem? Hozhattam volna valami csokit unaloműzőnek, bár vacsinál úgyis lesz valami édesség, amivel Dorist majd az őrületbe kergethetem, hogy rápörgök, hogy ő is egyen belőle, mert olyan finom... Szerintem néha már kiakaszthatom az édességmániámmal, de amúgy én csak jót akarok neki, hiszen olyan sokáig nem volt, eltűnt és amilyen állapotban visszajött, biztos történt valami komoly dolog, amiről nem akar beszélni. Az édesség - főleg a csokoládé - az egyik legjobb orvosság a világon. Nem faggattam arról, hogy mi történt, a szobatársam ugyan, de valahogy sosem volt olyan közeli a kapcsolatunk, mostanában kezdett csak közelebb engedni magához, lehet, hogy van valami nyugtató a kisugárzásomban? Vagy lehet, hogy már csak azért is jobban megbízik bennem, mert én nem zúdítom rá azokat a kérdéseket, amiket mindenki? Majd beszél róla, ha beszélni szeretne, addig meg megpróbálom minél többször jobb kedvre deríteni, vinni egy kis csillogást a szemébe. Azon agyalok, hogy mi lenne a legjobb módszer erre legközelebb, s kiveszem a vázlatfüzetemet a táskámból, hogy skicceket rajzolgassak arcelváltoztatásokról, amiket meg tudok már csinálni a metamorfmágiámnak köszönhetően. Anya nyaranta szeret ilyeneket megtanítani, én meg úgy vettem észre, hogy eddig mindenkit jobb kedvre derítettem velük. Az ajtó nyílására kapom fel a fejemet, s reflexszerűen csukom össze a füzetet és pattanok fel a székről Avery professzor felé fordulva. - Csak nemrég jöttem, biztos nem késett olyan sokat, mint amennyinek érzi - magyarázom úgy mintha én aztán tökre időben érkeztem volna és nem lennék képben azzal, hogy éppen mennyi az idő. Kerülöm a tekintetét, miközben szóba kerül az órai munkám és a figyelmem. Mindig azzal nyugtattam magam, hogy úgysem tudja mit csinálok, biztos azt hiszi, hogy buzgón jegyzetelek, hátha egy jó jegyzettel jobb jegyeim lesznek vagy nem is tudom, de az igazság az, hogy egyszerűen hidegen hagy a történelem, sosem érdekelt igazán és tudom jól, hogy ez a jegyeimen is megmutatkozik, de ezt azért mégsem kéne elmondanom a profnak. - Mentségemre szóljon, hogy tök sokszor az órához kapcsolódót rajzoltam - szólalok meg a mögötte lévő falat nézegetve. Ez amúgy még kicsit igaz is, mert egyszerűbb úgy rajzolni, hogy valaki mondja, mit rajzoljak és ha az unalmas történelemben van néha valami érdekes, akkor azt legalább le lehet rajzolni kicsit másként, mint ahogy valójában történhetett. Például macskákkal vagy mesefigurákkal... - Mennyire rossz a helyzet? Meg... Meg fog buktatni? - dől ki belőlem a világ egyik legfontosabb kérdése, mert a tesómhoz képest tudom jól, hogy mekkora csalódás lehetek Avery professzornak, de van tanár, akinek meg kellemes csalódás voltam... • Remélem jó lesz így |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Iwan Rheon
| » » Szomb. 24 Feb. - 11:52 | |
| Marie & Avery professzor
Rengeteget késtem, de a kedves gesztust, hogy szemet hunyt felette, nagyra értékeltem. Bár eddig is kedves lány benyomását keltette, azon kívül, hogy az óráimat valószínűleg a világ legunalmasabb negyvenöt percének találta, igazán nem panaszkodhattam rá. Mások gátlástalanul aludtak is a hátsó padban, ami a firkálgatással ellentétben tényleg rosszulesett... Próbáltam izgalmassá tenni az órákat és nem volt túl jó látni, hogy kudarcot vallottam. Ahogyan azt sem, hogy kihasználták a türelmes, békeszerető természetemet, tudhatták, hogy tőlem semmilyen büntetésre nem kell számítaniuk az alvásért. Lett volna mit tanulnom az idősebb kollégáktól, bár lehet, ezen már nem lehetett segíteni. Odahúztam egy széket az asztalhoz, Marie-val szembe és én is helyet foglaltam. - Elhiszem, de sajnos a dolgozatban nem kérhetem, hogy rajzoljátok le mit tanultatok. Szerintem rajtad kívül kevesen örülnének neki. - Én személy szerint borzasztóan ügyetlen voltam, a pálcikaembernél és a két vonalból skiccelt, repülő madárkánál megállt a tudományom. Nálam egyedül Rody volt bénább, aki minden évben amorf szívecskéket rajzolt a Valentin-napi üdvözlőlapomra és rajtam kívül valószínűleg senki sem jött volna rá, hogy az egy szív. A kérdésére elmosolyodtam. Talán nem voltam a diákok kedvence a történelemundoruk miatt, de legalább az engedékenységem javított valamit a megítélésemen. Nem hittem benne, hogy a gyerekek rossz jegyeire a még rosszabb osztályzatok és a buktatás jelentették a megoldást. Voltak, akik megérdemelték a motiválatlanságuk miatt, de a többség próbálkozott és csak egy kis segítségre szorult. Bárkinek elvenné a kedvét a tanulástól, ha folyamatosan negatív megerősítéssel találkozna és semmi jószándékkal. - Annyira azért nem rossz a helyzet és különben sem szokásom buktatni. A RAVASZ vizsgák előtt végképp nem - ingattam a fejem. - Viszont ennél jobb jegyeket kéne produkálnod. Megértem, hogy hidegen hagy a történelem, nem te vagy az egyetlen, de a hamarabb itt lesznek a vizsgák, mint gondolnád. És mágiatörténetből nagyon sok továbbképzésen kérnek Kiváló eredményt. Nem vagyok a házvezetőd, nem velem kell ezt megbeszélned, de ha elmondanád merre szeretnél továbbtanulni, akkor biztos találnánk valami megoldást, ami neked is hasznos és a jegyeiden is javít. Szorgalmi feladatot vagy valami hasonlót, alkudozhatunk. Mármint kiscica rajzolással nem tudsz lekenyerezni, mert inkább kutyás típus vagyok... Rámosolyogtam, hogy érezze, tényleg nem haragszom rá és valóban hajlandó vagyok tárgyalni vele.
|
|
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie | | | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |