Az elmúlt időszakban úgy gondoltam, ismét megnövesztem a hajamat. Mindig is bolondnak tituláltak, hogy levágattam azt a szép hosszú hajamat, de akkor, 2 éve annyira fájdalmas volt a tény, hogy Shane mást választott, újítani akartam. Azt képzeltem, hogy ha megválok azoktól a hosszú, hullámos tincsektől, akkor velük együtt majd az érzéseim isalább hagynak, de túl hamar rádöbbentem, hogy nem. Egy percig sem volt semmi értelme, és amikor a múltkor szóba jött egy régi emlék, még kiskorunkból, egyszerűen túl nosztalgikus volt. Viszont, így két évnyi állandó rövid haj után eléggé furcsa és kezelhetetlen a hosszú haj. Minduntalan a fülem mögé kell tűrnöm, mert az arcomba lóg, egy apró szellő máris szénaboglyává varázsolja az egészet... Az egyetlen szerencsém, hogy órák után először a hálótermembe, majd ide jöttem. Nem mentem ki, nem fogok felesleges köröket futni, csak a pergamenekre volt szükségem, minden mást megtalálunk majd a könyvtárban. Akármennyire nincs hozzá kedvem, muszáj lesz megcsinálni. Erősen remélem, hogy legalább a kijelölt társam jó belőle, mert számomra mindig is rejtély volt, hogy mi olyan rettentően érdekes bennük... Valószínűleg örök rejtély is marad, hiszen ha végre elvégeztem az iskolát, már biztosan nem fogok velük foglalkozni. - Szia! Marie, ugye? Helena vagyok, mehetünk? - a könyvtárhoz érve, meglátva a rózsaszín hajú lányt, rögtön felismerem, azt hiszem eltévesztehetetlen. Azután pedig a felesleges körök, áldozat az udvariasság oltárán. A hangom cseppet sem siettető, a hangulatom egész kellemes, így még egy mosolyt is megeresztek, nem foglalkozva vele, hogy ki is ő. Bár erősen furcsának találom, hogy mostanában mindig Hugrabugosokkal kell házit írnom, de mit tehetnék ellene? Azt hiszem, amíg nem provokálnak, képes vagyok én is békésen közeledni. Remélhetőleg pedig egy házi feladat alatt, főleg Legendás Lények Ismeretéből, nem akad majd olyan melléklet, amin fennakadhatnék.
Kezdőlap
☼ Öltözék ☼ 
