Vajon mi készteti a húgom arra, hogy ilyen alakokkal barátkozzon...? Ez a csodálatos világ épp ilyen életképtelenekből áll, de mivel a többit nem találtam, kénytelen vagyok vele beérni. Olyan ez a hely, mintha minden szemetet magába szívott volna a középkor óta, és most a langymeleg húgyszagban megkeverve bemutatná azt nekem: előbb villogó kirakatok mellett haladok el, aztán elnyel a sikátor, elnyel az éjszaka.
Már nem kell fintorognom, ahogy beeszi magát a csontjaimba a kivert sperma és szennyes holmik násza, már nem bántja a szemem a korhadó faanyag mindenre rálógó emlékeztetője, a koszlott üvegfelületek vak tekintete. Zsebrevágom a kezem, és összébb húzom magam - úgy vágok át a kuporgó alakok között, mintha nem tudnám, hogy mit használnak. Egy olyan jókislány, mint én, honnan ismerné a herbált, vagy honnan tudná, mivel lövi magát az a nyomorult ott?
Megkeresem a legismerősebbet - mintha kitörölhetné bármi az emlékezetből, amikor ezek megjelentek apa gondozott gyepén, magától értetődően, és a húgom úgy vegyült közéjük, mintha gyógyírt keresne a kirekesztettségre. Holnap az a féreg Persie is sorra fog kerülni, bármennyire is szeretné abba ringatni magát, hogy Petunia Evans féltékenységében szellemi aprósütemény lett: ki fogom taposni belőlük a húgom tartózkodási helyét.
- Szervusz, édesem, rég találkoztunk. - elmosolyodom, megbököm a csizmám orrával a térdét egész finoman, egész kevéssé arra figyelmeztetően, hogy esetleg máshová is beékelhetem még a beszélgetésünk alatt - Hoztam neked valamit, pont úgy nézel ki, mint akire ráfér.. cserébe csak egy kis segítségre van szükségem. Szeretnél segíteni nekem, ugye?

És lám, a csodás varázsvilág krémje, amiről a szüleimnek fogalma sincs: nem, persze, ők csak Lily csodás-csodás eredményeit látják, a csodásabbnál csodásabb történeteit hallgatják, és jókat kuncognak a csodásnál még csodásabb trükkjein, nézd drágám, béka van a bögrében, ne nézz így, a húgod boszorkány.
A húgom olyan alakokkal barátkozik, akiknek javulást mutatna a nadrágja tisztasági szempontból, ha belehugyoznának. Csodás, csuda-csudi csodás kurva élet ez.
- Evans. Prefektus volt, griffendéles, a barátod. A barátod barátnője, rémlik valami? Evans, a tökéletes, a szép, és főleg, az, akinek van egy nővére, aki most szeretné tudni, hol járhat. A másik Evans, ha szólítani akarsz valahogy, Féregfark. - ellenállhatatlan becenév, ellenállhatatlan figura ez a Peter fiú. A mindig nyúzható kistesó, legalábbis ahogy láttam: a Potter-félék kedvenc stresszlabdája, a mindig csicskáztatható. Ismerem a típusát, de nem becsülöm alá a képességét arra, hogy esetleg faképnél hagyjon: biztos csodás-csodás módon ért hozzá, hogy tűnjön el előlem, ha nem tetszik neki az ajánlatom. - Kössünk alkut... hoztam neked valami finomságot. Valami azt súgja, hogy szereted az édes dolgokat, és lássuk be, nem olyan kurva csodálatos ez a ti világotok, hogy ne lehetne feldobni némi révülettel.. bármilyennel, amit csak a kis agyad el tud képzelni. Cserébe válaszolsz nekem néhány kérdésre, és bemutatsz néhány embernek. Mit szólsz? Te csak nyerhetsz rajta, semmi hősiest nem várok el mellé - és főleg, nem várom el, hogy csudi jó pajtások legyünk. Ez egy üzleti ajánlat, Féregfark.
Előhúzok a zsebemből egy csinos kis tasakot - csinos adag fűvel, rajta rózsaszín masni. Gondolom nem árt egy kis biztatás, sosem árt. Fogalmam sincs, hol járhat Potter vagy a sármos kis oldalbordája, arról pedig korán letettem, hogy a sápadt társukat kerítsem elő: mintha az iskola végével mindet elnyelte volna valami. Valami, aminek határozottan kezdett egyre penetránsabb szaga lenni, és valami, aminek véletlenül sem akartam a húgomat a közelében tudni.