Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

what this palace wants is release EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

what this palace wants is release EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

what this palace wants is release EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

what this palace wants is release EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

what this palace wants is release EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

what this palace wants is release EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

what this palace wants is release EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

what this palace wants is release EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

what this palace wants is release EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 30 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 30 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

what this palace wants is release



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

George Shacklebolt

George Shacklebolt

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
13
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Zendaya

»
» Kedd 13 Feb. - 21:40
all of our heroes fading


Leborítok vagy fél tucat kis pergamen fecnit az ágya melletti kis asztalkára. Annak hű bizonyítékai, hogy nem felejtettem el semmit, és szorgos lelkiismerettel végzem el a feladatot, amire meg sem kért. De hát nem is kellett neki, ettől szép a helyzet, nem igaz…?
- Lumpsluck azt mondta, természetesen ráérsz egy héttel később leadni neki a házi dolgozatot a bezoárról. Egyébként rettentően hiányol, bár valljuk be, valószínűleg inkább azért, mert lehetőséget akar adni a jegyeid, khm, javítására, és aggodalmát fejezte ki, hovatovább felajánlotta, hogy szívesen vet rád egy pillantást, amit hálálkodva csak azért hárítottam el, mert Madame Pomfrey szerintem kitekerné a nyakam, ha megtudná, én csődítettem ide a gyengélkedőjére a professzort. Már csak az hiányozna – közben gátlástalanul odaráncigálom magamnak Doe ágya mellé azt az egyetlen fotelt, ami mérsékelten kényelmes, épp csak vagy két méterrel odébb cipelte valaki az utolsó látogatásom óta, és eldőlök a széles karfák közé.
- Szóval amúgy, jobban vagy? Arra gondoltam, hogy ha már ennyit segítek neked, ha jobban leszel, te is segíthetnél nekem – mintha ajtóstul próbálnék berontani egy házba.
Ha azt mondanám, én ezt nem így terveztem el, és nem így akartam felhozni, akkor elhinnétek? Gondolom, nem. Megérteném. De egyébként tényleg nem így akartam felhozni, pláne nem úgy, mintha tartozna nekem valamivel, és pláne nem úgy, hogy a végéről kezdem a történetet. Kezdek valamit kapizsgálni arról, Meadowes miért is nyomja az ágyat. Nem vagyok ugyan benne biztos, csak holmi szar mellébeszélést, meg ködös nagyzolást kapartam ki abból a hülyéből, de Brysen esetében az ilyesmi épp elég gyanakvásra ad okot, különösen a legutóbbi körünk óta. De igazából… most én is csak ferdítek. Mintha már gondolatban is arra treníroznám magam, hogyan próbáljam meg önmagamnál kicsit szelídebben közölni Dorcasszal, hogy mekkora idióta.
- Áh, nem, tudod mit? Felejtsd el, amit mondtam. Nem, komolyan, felejtsd el. Maradjunk az első kérdésnél: jobban vagy? – szinte halálosan komolyra vált az arcom, voltaképpen most, a friss információim birtokában kimondottan nehezemre esik leplezni a véleményemet az állapotáról, és jó lenne, ha ebben nem lenne némi felelősség az övé is, de hát mindketten tudjuk, ez nem így van. Nekem pedig be kellett látnom, hogy… érdekel. Érdekel, hogy van. Érdekel, mit művelt. Érdekel, hogy miért. És leginkább, az érdekel, hogy többet ne kerüljön ide, és ne érezze így magát.
Három héttel ezelőtt ezt elképzelhetetlennek tartottam volna.



A hozzászólást George Shacklebolt összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. 8 Feb. - 17:05-kor.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Dorcas M. Meadowes

Dorcas M. Meadowes

C’est la vie
Hugrabug
Oda mész, ha türelmes vagy
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Sky Ferreira

»
» Szomb. 10 Márc. - 17:35

plastic rain on colour mind

Rohadtul nincs jogom Brysent hibáztatni.
Ő megmondta előre.
És valójában nem is hibáztatom őt, csak éppen minden egyes óvatlan mozdulat után, ami heveny nyilalással jár a fejemben, az ő nevét emlegetem. Már külön káromkodási rendszert is kifejlesztettem a tiszteletére. Mint például az Ó, hogy az a Brysen bassza meg. Vagy a Brysen rúgja meg, vagy Brysen kurva anyját...meg ilyenek
De amúgy tényleg semmi bajom vele. Vannak látomásaim? Nincsenek, Ezt akartam az elejétől fogva? Ezt.
A rinyának semmi értelme, de úgy gondoltam, hogy amíg egyedül nyomorgok a gyengélkedőn, senki sem hallja, nem is árthatok vele neki, mert az egyébként nem lenne szép tőlem, mikor volt egy csodaszép, megható megállapodásunk.
Maradjunk annyiban, hogy pocsékul vagyok, de talán jobban lennék, ha Shacklebolt nem sertepertélne körülöttem. Amikor kinyitottam a szemem, csak itt lébecolt az ágyam lábánál, mint aki már kibaszottul régóta várja, hogy felébredjek. Aztán a sok altatótól megint visszaaludtam és amikor felkeltem, hát ugyanez történt. De nem mintha megosztottam volna vele bármi érdemlegeset is. Nem mintha bárkivel megosztottam volna. Amikor megkérdezte, nincs-e valmaire szükségem, arra gondoltam, hozza ide azt a félkegyelmű Brysent, az orrom elé, lássa ő is, hogy mit művelt, örömködjön. Talán ő megtudná mondani, hogy mi történt, mert én azon kívül, hogy rohadt szarul voltam, és az insomnia látható, érezhető jeleivel küzdöttem, míg végül egy óvatlan pillanatban odabasztam magam az ide-oda liftező lépcsőkön (ezt is csak onnan tudom, hogy Bunny bentjárt és részletesen elmesélte a dolgot, egymás után többször is, rendkívül érzékletesen. De az állkapcsomat már rendberakta a Javasasszony, a furógépekkel, cirkulákkal és egyéb elektronikus szerszámokkal, amik a fejemben dolgoznak sajnálatos módon még nem tudott mit kezdeni. Azon túl, hogy leszedált, amikor csak lehetett.
- Mi a picsa, George, te tényleg képes voltál szólni Slughornnak? És mi van, ha mégis ide jön? – csattanok fel erőtlenül, de hisztérikusan. Nem tudhatja, hogy miért vagyok ennyire beszarva, de legyen elég, hogy az arcom még jobban elsáppad és fogaim idegesen marnak a cserepes ajkaimba.  
Gyanakodva méregetem a fecniket az ágyam mellett, majd a tétovázó Georgeot, de aztán lassan minden a helyére kerül. Túlságosan gyanús volt, hogy ennyire levakarhatatlanul segíteni akar, de most, hogy tudom, nem ingyen teszi, az egész sokkal több értelmet nyer.
- Gondolhattam volna, hogy akarsz valamit, de miért nem ezzel kezdted egyáltalán? Akkor nem éreztem volna magam ennyire hülyén. Szóval ha elkezdted, fejezd is be – türelmetlenül öklözök a paplanomba, aztán némán intek a víz felé. Ezt a jelet már jól ismeri, mert az elmúlt napokban elég sokat csicskáztattam.
- Sokkal jobban lennék, ha tudnám, hogy mi a francot keresel itt egyáltalán. Vagy ha tudnám, hogy én mit keresek itt. Vagy ha nem kérdezgetnéd tíz percenként ugyanazt
Secret Enchanted Brocolli Forest
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

George Shacklebolt

George Shacklebolt

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
13
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Zendaya

»
» Vas. 11 Márc. - 17:31
all of our heroes fading


Azt hiszem, mostanában csak azokkal az emberekkel nem tudok viselkedni, akik fontosak lennének. Anya, apa, Panda, George, Dry... bezzeg Walsht, vagy Brysent bármikor a helyén tudom kezelni, pont azt mondom nekik, amit mondani akarok, a szavakkal azt fejezem ki, amit ténylegesen ki akarok fejezni, és a viselkedésemben sincs semmi fura, olyan, amilyennek akarom, hogy legyen. A nevetséges az egészben azok, hogy őket is kedvelem, a magam módján, épp csak fontosnak nem nevezném őket. Aki fontos, azzal valahogy mostanában viszont minden kommunikációs kísérletem vakvágyánra fut. Nem tudom, hogy ennyire zavarban lennék, vagy direkt akarom szabotálni saját magam, mindenesetre minden, ami kijön a számon teljességgel helytelennek hangzik, és abszolút nem azt a hatás éri el, amit ki akartam váltani.
Egyébként nem tudom, Meadowes mikor lett fontos. Mert nem a képessége fontos, ha erre hajtanék, leakaszthatnék magamnak valakit, aki nem igyekszik taccsra offolni magát, és nem fekszik már napok óta a gyengélkedőn, biztos több hasznom lenne, ha annyira nagyon hasznot akarnék húzni valakiből. Biztos defektes vagyok, biztos van valami gondoskodási-komplexusom, most, hogy Kingsley nincs itt, és ha már engem nem akar a szárnyai alá venni senki, nekem kényszer, hogy valakire vigyázni akarjak.
Istenem, mennyire, de mennyire szánalmas vagyok...!
- Tökre meghat, mennyire hülyének nézel mindenkit, szerinted komolyan nem tudja az összes tanárod, hogy azért nem vagy ott az óráidon, mert a suli gyengélkedőjén fekszel? Ennyire azért nem vagy fontos, hogy hétpecsétes titok legyél a Roxfort kellős közepén - a Roxfort kellős közepén, ami amúgy is olyan, mint a saját, külön bejáratú valóságunk, ahol minden pletyka önálló életet él.
Ilyen közegben még csak azt sem volt nehéz kideríteni egyébként, Doe-nak mi is a baja pontosan. Persze, lehet nem ártott az sem, hogy elég sok helyen érintkezik az életem Brysen életével... talán egy kicsit túl sok helyen is, ha engem kérdeztek, de ez egy másik történet - Egyébként mi lenne? Attól félsz, hogy a _tényleges_ bájital mesterünk két perc alatt kitalálja, mit műveltél magaddal? - célozgatnék? Én? Mikor, soha, ugyan kérem, dehogy...! Biztos csak azért fortyanok fel, mert ő is, de hát mégis mit kezdjek ezzel az idiótával?
- Semmi. Felejtsd el. Arra gondoltam, hogy talán, _talán_ tudsz nekem segíteni, de nyilvánvalóan nem megyek sokra veled ebben az állapotban, úgyhogy felejtsd el. Majd keresek mást. És bocsánat, de tényleg, hát kurvára bocsánatot kérek, Meadowes, ha _esetleg_ ténylegesen is érdekel, mi van veled.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Dorcas M. Meadowes

Dorcas M. Meadowes

C’est la vie
Hugrabug
Oda mész, ha türelmes vagy
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Sky Ferreira

»
» Pént. 16 Márc. - 16:10

plastic rain on colour mind

Túl ciki lenne egyből elismerni, de George végül is, kapisgálja a dolgot, sőt, mintha többet tudna a helyzetemről, mint ahogy azt elsőre hittem. Csodálkozással vegyes ámulattal nézek rajta végig, félig elnyíló ajkakkal, a sok nyugtató hatására kishíján a nyálam is elcseppen, de még idejében észreveszem és a kézfejemmel letörlöm, mielőtt még tényleg annyira szánalmasan festenék, mint ahogy elképzelem magam. Normális esetben nem engedném, hogy bárki is betegye ide a lábát, az egész olyan intim és a sebezhetőség ezen szakaszában tényleg elég kínos. Pláne nem akarok olyan bámészkodókat az ágyam végében, akik majd elmesélhetik esetleg másnak is a dolgot, visszaélnek az egész helyzettel és a fejemben Shacklebolt pont egy ilyen embernek tűnik, de a szavai valahogy ellentmondanak ennek, és én nagyon gondban vagyok, hogy ezeknek higgyek, vagy a delejes percepcióimnak. A túlélést, persze az első verzió garantálná. George az elmúlt napokban hasznosabbnak bizonyult, mint bárki más. Tehát nem túl fair, hogy az első józan ítélőképességem birtokában hozzá intézett mondatom egy oltári lecseszés legyen. Meg is szeppenek egy pillanatra.
- Leszarom, ha az összes tanárom tudja, csak Lumpsluck... – elharapom a mondatot, és nem azért mert feltétlenül titkolózni akarnék, hanem, mert a szavamba vág, meglepő éleslátással és egy pillanatra elszorul  a gyomrom, ami egyébként tátong az ürességtől. És ahogy próbálok mélyebb levegőt venni, émelyegni kezdek. Még szerencse, hogy amúgy is sápadt vagyok, mert különben ez is egy árulkodó jel lenne arra, hogy bizony, George, most megfogtál, de egyébként is, mit szólsz te bele az én dolgaimba. Vagy legalábbis valami ilyesmi fogalmazódik meg a fejemben.
- Most mire is akarsz ezzel célozni? Mert azt hiszem, elvesztettem a fonalat. Elestem – zárom le kurtán-furcsán a magyarázkodást, mert túl sok energiámat veszi fel, hogy két értelmes mondatot elmondjak, pláne, ha meggyőző is akarok lenni, pláne, ha fogadalmat tettem Brysennek, hogy tartom a számat.  De aztán végképp elbizonytalanodok, mert nem tudom, hova tenni az egészet. Miért aggódna értem? És ha már itt tartok, ezt meg is kérdezhetném hangosan, de inkább visszafogom, és helyette megpróbálok egy reset-et adni az agytekervényeimnek, különben félő, hogy egész életemben a párnájára nyáladzó zöldség leszek.
Mármint az tény, hogy nem mondta ki kerek-perec, hogy aggódik. Ezekkel a szavakkal, de én mégis így könyvelem el, és ahelyett, hogy undorodnék vagy kétségbeesnék, a bambán tátott szájjal bámulás mellett még érzek is valamit. Elönt a melegség és az érzés, amitől az ember ajka önkénytelenül mosolyra görbül és annyira de annyira nyálas az egész.
- Hát ha tényleg érdekel, elmondhatom, rohadtul szomjas vagyok, George – jó, hát valamivel csak válaszolni kellett, amitől nem fut az egész csöpögős cukormázba. De az érzés attól még ott marad, ahogy a meglágyult arcvonásaim is. Most vagy nagyon be akarja hízelegni magát, vagy csak valami fura roham tört rá.
- Öm.. szerintem neked kéne inkább itt feküdnöd. Nem vagy lázas véletlenül? Ha azt hiszed, hogy nem vagyok abban az állapotban, akkor meg pláne.
Hogy meggyőzőbb legyek, feljebb tornászom magam az ágyon és előre dőlök, hogy megmutassam, párna nélkül is tudok ülni. Csak az a kérdés, hogy vajon meddig. És hogy melyik ponton kell majd előadnom neki, hogy már nem látom a jövőt. Persze megtörténhet, hogy nem is ezt akarja tőlem. De hát már túlságosan megszoktam, hogy az embereket csak a képességem érdekeli és engem meg leszarnak magasból. De George-on valahogy nem tudok kiigazodni.
Secret Enchanted Brocolli Forest
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

George Shacklebolt

George Shacklebolt

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
13
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Zendaya

»
» Szomb. 17 Márc. - 12:01
all of our heroes fading


Felrántom rá a szemöldökömet, és szabályosan úgy érzem, vagy öt percig úgy is maradok.
Nem mintha előbb-utóbb nem akartam volna elkezdeni ezt a beszélgetést, de talán nem akkor, amikor Doe még vígan benn fekszik a gyengélkedőn, alapvetően szarul néz ki, vagy még annál is szarabbul, mert legalább olyan sápadt, mint Hóborc, csak nem szorult bele – ironikus módon – annyi életkedv. Normális emberek bizonyára legalább egy, két hétre vissza tudnák fogni saját passzív agresszív szarságaikat, vagy minimum, nem igyekezne úgy beállítani a dolgokat, mintha itt Doe tehetne mindenről, saját állapotáról is, csak hát… nos, voltaképpen Doe tehet a saját állapotáról, nem? Igen. Ezért nem hozzám szoktak jönni lelkizni még azok az emberek sem, akik egyébként nem utálnak rettentően.
- Semmire – fújok nagyon béna visszavonulót, és igazából, sokadjára végiggondolva, tényleg nem akarom most lefolytatni ezt a beszélgetést, mert az egész abszolút olyan színezetet kap, mintha tényleg csak azért lennék itt, mert akarok valamit Meadowestól. Hülyeség lenne most már azt mondani, hogy nem akarok tőle tényleg semmit, de nem úgy akarok tőle valamit, hogy neki szar legyen, vagy úgy érezze, kihasználom, vagy bármi, ami valamiféle rosszindulatot sugározna, de azt hiszem, minél tovább magyaráznám ezt, végül csak annyival szarabbul jönnék ki az egészből. Minden szar. Szar, szar, szar!
Úgy állok fel vízért, mintha a tény, hogy szomjas, valami ellenem intézett támadás lenne, amin duzzoghatok, és azt mormogom a bajszom alatt, hogy „a kurva életbe”, míg megszerzem a poharát a polcról, és egy könnyed pálcamozdulattal vizet nem löttyintek a poharába, és hát, tudjátok, valakinek van idebenn piros-fehér csíkos szívószála is. Hiába tudom, hogy nem Doe-é (asszem? A múltkor még legalábbis nem volt itt.), azért fogok egyet, és mérsékelt lelkesedéssel belevágok egyet a pohár vízbe, amit aztán Doe orra alá dugok – Melinre, ne nézz már rám így – motyogom baromi kevés meggyőződéssel, és majdhogynem zavarba jövök attól, hogy úgy néz rám, mintha valami kedveset mondtam volna, pedig visszatekerve az elmúlt négy percet, nem igazán vagyok megelégedve azzal, mennyire voltam kedves vele. Annyira nem voltam kedves. Annyira biztosan nem, amennyire kellene, és amennyire szeretnék, mielőtt mindig szabotálnám magam.
- Szólj, ha kérsz még – közlöm aztán nagyjából egy drámai sóhajjal, amivel visszavetem magam a fotelba – És jézusom, ne hősködj már, feküdj vissza, jó? Azt leszámítva, hogy nem vagyok alkalmas semmilyen normális emberi kommunikációra, én teljesen jól vagyok, te viszont nem, úgyhogy… na. Érted – és még integetek is, vízszintesen, hogy Dorcast én most ebben az állapotban szeretném látni. Hát ez tökre jól megy, mi?

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Dorcas M. Meadowes

Dorcas M. Meadowes

C’est la vie
Hugrabug
Oda mész, ha türelmes vagy
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Sky Ferreira

»
» Kedd 24 Ápr. - 18:07

plastic rain on colour mind

Egy egészen rövid pillanatig megfordul a fejembe, hogy mindent bevalljak. Igazából hiányzik egy mindenkori szövetséges mellőlem, akivel életem minden apró részletét megoszthatok, és ez nem kell feltétlenül olyasvalaki legyen, aki minden szavamra bátorítóan bólogat, sőt, talán titkon azt várom, hogy jól lecsesszen valaki, de ezen a ponton már nem tudom megítélni, hogy George lenn-e a legmegfelelőbb ember. Persze kétségtelen, hogy hibátlan kritikai érzékkel áldotta meg a fennvaló, de ott van a kérdés, hogy mennyire bízhatok benne. Nem is ismerem, legalábbis nem úgy, mint ahogy Bunnyt, Philipet vagy Brutust, és mégis, hármuk közül ő volt az, aki most itt van mellettem, pedig biztos ezer más dolga is lenne, mint a gyengélkedőn dekkolni. Szóval sohasem volt egy lánybarátom, és nem is hiányoltam egész mostanáig. De George végül helyettem megoldja a dolgot, mert a legnagyobb meglepetésemre visszavonulót fúj, és onnan már elég hülyén venné ki magát, ha könyörögnék neki, hogy basztasson még egy kicsit, szóval csak helyeslően bólogatok, de a fejem alig moccan pár millimétert. Jelenleg elég kockázatos bármilyen hevesebb mozdulattal reagálni. Kicsit attól félek, hogy a józan eszem távozik egy nyílt seben keresztül (persze nyílt sebem az nincs, de ha lenne, egész biztos ez történne). Helyette össze vagyok zárva a saját gondolataimmal és bizonytalanságommal, az álmatlansággal és a nagy vákuummal, ami a jóslataim helyén tátong. Érzem, hogy ott vannak valahol, de képtelen vagyok elérni őket, mintha kendőző bűbájt borított volna valami rájuk. Mint egy ritka szarul sikerült berúgás után másnap, amikor a kirakós darabjait próbálod összerakni, de nem megy. Azzal a különbséggel, hogy ezt án akartam. És most, hogy tudom, az inszomniának van gyógyszere (az a töménytelen mennyiségű altató, amit a javasasszony belém traktált) még egy teljes értékű életet is el tudok képzelni (csak kurvára sok fantázia kell hozzá).
Meg aztán lehet, hogy George még sem táplál irántam olyan gyengéd érzelmeket, és tényleg csak azért van itt, mert akar valamit, de ezen már igazán nem tudom agyalni, helyette töretlenül bámulom, amikor azt mondja, ne nézzem úgy.
- Most mi van? Mégis hogy néztem? Nem csináltam semmit – pislogok ártatlanul és ujjaim a pohár köré fonódnak szorosan, nehogy elbénázzam és leöntsem magam. A szívószállal mondjuk könnyebb dolgom van, és pár másodpercig csak a szapora nyelésem hangját lehet hallani, míg az egészet ki nem iszom és már csak a szürcsölő hang marad, amivel még kicsit eljátszadozom, mert rohadtul idegesítő. - Jöhet még egy kör – most már szabályosan vigyorgok, mert azért mégis van valami jó oldala ennek a kiszolgáltatottságnak, hogy valaki lépten-nyomon sertepertél körülötted és lesi a kívánságaidat. - Lehet, ha így folytatod, megtartalak – igazából még sértőnek is tűnhetne ez a kijelentés, ha nem gondolnám egyébként száz százalékosan komolyan.
- Rendben, mindjárt visszafekszem, de azért nehogy azt hidd, hogy elfelejtettem. Ha kicsit konszolidáltabb állapotba kerülök, gyere el újra. Mondott valamit a javasasszony? Mármint, hogy mikor mehetek innen el? Nem kell itt töltenem még egy éjszakát ugye? - reménykedve nézek fel rá, pedig jelenleg úgy érzem, hogy még legalább egy hónapot képes lennék itt eltölteni ingyen altatókon.
Secret Enchanted Brocolli Forest
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

George Shacklebolt

George Shacklebolt

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
13
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Zendaya

»
» Vas. 29 Ápr. - 0:03
all of our heroes fading


Ahogy adja az ártatlant, meg vigyorog (VIGYOROG, fogalmam sincs ugyan, mit csináltam, amivel ezt kiérdemeltük, de lehet, hogy mégsem csesztem el mindent totálisan? Ez valamiféle eredménynek is tekinthető, legalábbis szeretném így értékelni.), komolyan elgondolkodom rajta, hogy élvezi ezt az egészet. Az én káromra, de élvezi, én meg artikulátlanul motyogok dolgokat a bajszom alatt (olyasmiket, hogy Merlinre, meg hát a fenébe is, meg a macska rúgja meg, meg nem hiszem el), ahogy elveszem tőle a kiürült poharat, és ismét vizet löttyintek neki bele, majd visszanyomom a kezébe, mint valami gyerekes adok-kapok, úgy nézhet ez ki, a szó legszorosabb értelmében.
- Igazán meg vagyok tisztelve – dohogom aztán, mielőtt visszavetném magam a fotelba, és fel nem csapnám a lábaimat a karfára. Mintha ezzel jelezhetném, hogy na, hellóka, én most itt maradok, és nem csak itt maradok, de egy ideig fel sem kelek innen, úgyhogy játssz csak nyugodtan a szívószál szörcsögésével, én TÖK NYUGODT VAGYOK. Ja. Mikor vagyok én tök nyugodt? Maximum az olyan ritka pár másodpercekben, amikor tudom, hogy tényleg maximálisan, tökéletesen felkészültem egy vizsgára, és nem jöhet semmilyen feladat, ami kifogna rajtam. De ezek a másodpercek elég gyorsan el tudnak múlni.
- Aha, jó. Majd még meglátom – mondom úgy, mintha lehetne mogorván olyasmit közölni, ami valamiféle kegy – olyan kegy, mint hogy én segítséget kérjek Dorcas Meadowestól, és neki ez megtiszteltetés lenne. Nincs ebben igazából semmi magasztos. Csak be vagyok zárva az iskolába, a Próféta tudom, hogy nem ír meg bizonyos dolgokat, bennem meg szeptember óta egyre csak nő a paranoia, hogy odakinn baj van, hogy akik fontosak nekem, bajba kerülhetnek, meg úgy egyáltalán, nem tudom kiverni a fejemből a gondolatot, vagy a szívemből az érzést, hogy valami nagyon rossz dolog fog nemsokára történni velünk. Velem. Vagy velük. Vagy… valakivel. Igazából az sem segít az ilyen érzéseken, hogy Doe is, nézzétek meg, itt fekszik a gyengélkedőn, mert idén folyton szar dolgok történnek.
A kérdésére aztán felhorkantok, de legalább megrepedezik, aztán végül le is mállik rólam a nagyon rosszul színlelt duzzogás és érdektelenség máza – Haha, jó vicceid vannak! Már hogyne kéne benn maradnod ma éjszakára? Szerintem még legalább egy hétig itt leszel. Mármint, ezt nem a javasasszony mondta, de mikor néztél utoljára tükörbe? Szeretnél tükörbe nézni? Szívesen kerítek egyet, de szerintem inkább hidd el nekem, hogy rémesen festesz. Pihenned kell. Meg kell gyógyulnod. Meg egyébként, ha szeretnél felhomályosítani, pontosan miért is vagy itt, én aztán nem bánom – a fejemben mindig olyan elegánsnak tűnnek a váltásaim. Aztán kimondom a dolgokat hangosan. És tudomásul veszem, hogy annyira vagyok elegáns, mint egy rinocérosz.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

what this palace wants is release

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Sky Palace

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-