Random játék: Annie Parker Fleming - Alistair Crannach

Játékosok: Alistair Crannach & Annie Parker Fleming
Téma: Annie sötétedésig marad Roxmortsban, és bajba sodorja magát. Alistair épp arra jár. Vajon megmentésre szorul a leányzó?

Fárasztó nap áll mögöttem. Egész nap egy gyanús személyt követtem és próbáltam kideríteni miben sántikálhat. Ő is egyike azoknak, akik esélyes, hogy Voldemort szolgálatába álltak, vagy még besorozás alatt áll. Egész nap követtem, de semmilyen terhelő bizonyítékot nem tudtam összeszedni ellene. Főleg a kocsmában ücsörgött, vagy nőket hajkurászott. Szóval baromira nem volt izgalmas napom.
Ennek ellenére így estére sétálok egyet Roxmorts utcáin. Szeretek sétálni, hisz megnyugtat, ráadásul alaposan kiszellőzteti az agyam. Annak idején nagyon sokat sétáltam a szerelmemmel, de ezt a szokásomat most már csak egyedül űzöm.

//Ez nagyon gyenge kezdés lett, ne haragudj!//

Roxmorts utcáin sétálva...

Ma van a Roxmortsi kirándulás napja. Már alig vártam ezt a napot, mindig örülök ha kijöhetek ide. Egyszerűen imádom Roxmortsot. Annyi különös és furcsa dolog van itt, ami felfedezésre vár.
A barátnőim nem nagyon kedvelik ezeket a kiruccanásokat, mert mindig elviszem őket egyet csatangolni. Na meg általában nem valami kellemes helyre szoktam vinni őket. Nem kávézóba, sem pedig egy fagyizóba. Semmi kellemes helyre nem viszem őket, ha arról van szó.
Van még néhány felfedezetlen dolog amit még nem néztünk meg. Ők meg velem tartanak. Ha akarják ha nem, ami azt illeti. Na jó. Ha nagyon nem akarnak jönni akkor akár vissza is mehetnek a többiekhez.
Elég későre jár már. De ez engem egy cseppet sem zavar. Sőt. Imádok a sötétben csatangolni és felfedezni dolgokat.
- Sophie ugyan már. Gyere. Nem lesz semmi baj, csak megnézünk néhány helyet. - unszolom az egyik barátnőmet, hogy velem tartson. De úgy látom Sophinak esze ágában sincs csatlakozni hozzám. Mintha félne.
- Nem megyek én sehová. Őrültség az egész. - mondja ijedten. Tudom, hogy fél. Szinte lerí az arcáról, hogy megvan rémülve. - Na jó. Ne gyere. De te Beccy. Te legalább velem jössz? - nézek rá másik barátnőmre. Ahogy látom ő sem éppen arra készül, hogy velem jöjjön. Esze ágában sincs. Érdekes. Mindkét barátnőm ennyire gyáva. Na ne már.
- Gyávák vagytok! - jegyzem meg nevetve. - Akkor menjetek vissza a többiekhez. De én nem megyek sehová. Van még egy kis elintézni valóm. - teszem hozzá. Hát ha egyedül kell mennem, akkor egyedül megyek. Én ugyan egy cseppet sem félek semmitől se.
Néhány perc múlva, már egyedül csatangolok Roxmorts utcáin. Fogalmam sincs merre megyek. Csak megszeretnék nézni pár dolgot a falucskában. Olyan utcán sétálok ahol még életemben nem jártam. Lépteimtől hangos ez a rész. Senki de senki nem járkál erre felé. Egyedül vagyok. Néhol furcsa zajok hangjára leszek figyelmes. Ijesztő. Megpróbálok erőt venni magamon és tovább menni. Lehet, hogy drága barátnőimnek igaza volt és nem kellett volna idejönnöm.
Sötét utcán haladok végig. Hogy, hol lehetek nem tudom. Kissé kétségbe estem. Nem gondoltam volna, hogy nem fogom megtalálni a kastélyhoz vezető utat. Hirtelen egy ijesztő fekete alak tűnik fel előttem. Felém tart. Megrémülök. Nem mond semmit csak halad egyre gyorsabban felém. Pár lépést hátra tartok aztán meg futásnak eredek. Néhányszor közben hátrafelé nézek, hogy megbizonyosodjak nem követe. Nem tudom merre szaladok csak futok egyre gyorsabban és gyorsabban. Egy hatalmas puffanással neki megyek valakinek, miközben hátrafelé nézek. A földre huppanok.

Ahogy lemegy a nap, Roxmorts átadja magát az éjszakai életnek. Lassacskán előjönnek a csempészek, tolvajok és más alvilági alakok a rejtekhelyeikről és a hely veszélyesebb lesz pár fokkal. Ahogy elmegyek egy sikátor mellett, látom amint egy eléggé rossz arcú figura tűnik fel a sötétségből. Csupán csak egy futó pillantást vetek rá, meg sem állok. Nem ismerem az ürgét, de az utóbbi időben sikerült némi hírnévre szert tennem. Tudják, hogy nem állok az alvilág oldalán, de már azt is megtudták, hogy vagyok olyan rossz, mint ők.
Majd egyszer csak két lány jön velem szemben. Ahogy közelebb jönnek, látom rajtuk hogy nagyon fialatok, talán még diákok. Megcsóválom a fejem, de végül minden szó nélkül elmegyek mellettük. Nem igazán akarok odafigyelni a beszélgetésükre, de lassan eljut néhány információ az agyamig: van még egy lány, aki itt van valahol az utcákon és egy kis veszélyre vár.
A vészharangok azonnal megszólalnak a fejemben. Először csak megtorpanok, majd visszafordulok. A lányok már eltűntek valamerre. Nem túl jó pont... Így hát megszaporázom a lépéseimet és próbálom megelőzni a bajt. Remélhetőleg megtalálom a lányt még azelőtt, hogy baja esne.

Érzem ahogy kicsit sajog a fenekem, amire szerencsésen lepuffantam. Mindenesetre legalább puhára este, bár ez is eléggé fáj. Rosszabbul is járhattam volna, ha például a karomra esek, akkor biztosan el is törik. Miközben ilyesmiken gondolkodom, eszembe jut, hogy vajon kinek is mehettem neki. Felpillantok és majdnem szívrohamot kapok az ijedségtől. Egy öreg, ráncos, egy szem foggal rendelkező asszony néz vissza rám. Mintha az egyik szeme is hiányozna. Rám mosolyog.
- Drágaszágom, te meg mit keresel itt. - hangosan és hosszasan felkiáltok, miközben gyorsan felkellek és futásnak eredek. Ijesztő egy asszony volt, nagyon remélem, hogy nem követ. Néha, néha hátrafelé pillantok, hogy megbizonyosodjak róla nem követ-e. De hála Istenek nem jött utánam.
Már majdnem kiköpöm a tüdőmet a a futásba. Végre azt érzem már jó távol lehetek tőle. Megállok, a térdemre támaszkodom és hangosan kifújom magam. Nagyot lélegezve be aztán még ki. Lassan kezd visszaállni a szívverésem a normálisba, ahogy légzésem is. Már, már kezdek megnyugodni amikor hangokat hallok, egy hatalmas puffanást. A hang irányába fordulok, de a sötétben semmit sem tudok kivenni. Nem várom meg, hogy megjelenjen a hang forrása, hanem ismét gyors szaladásba fogok ijedten.
Kezdem lassan azt érezni, hogy nem kellett volna itt maradnom. Hallgatnom kellett volna, kedves barátnőimre. Jobb lett volna visszamennem velük. Akkor, most nem kéne félnem attól, hogy mi lesz velem.
Szaladok és szaladok. Mindegyre hátrafelé pillantva közben. Előre szinte nem is nézek, és hopp ismét sikerül neki mennem valakinek. De most nem huppanok a földre, megállok a lábaimon szerencsére. Vagy mégse annyira szerencsére. Megérzem felső karomon az illető kezeinek szorítását. Hatalmas ijedt szemekkel fordulok afelé akinek neki mentem. Rémületem csak fokozódik amikor szembe nézek egy piszkos arcú fiúval, akinek a szájában egy fűszál van. Kéjesen mosolyog rám.
- Nézzétek csak milyen kis szépségbe ütköztünk. - ekkor veszem észre fogva tartom nincs egyedül. Többen vannak. Reszketni kezd a testem, érzem, hogy most bajba kerültem.
- Eressz el! - sikítom és mellkasát kezdem ököllel püfölni. Bár sejtem, hogy ennek semmi haszna. De muszáj kiszabadulnom karmai közül, különben nem tudom mit fognak tenni velem. Inkább bele se merek gondolni.
- Na nézd csak milyen kis harcias a kicsike. - nevetnek hangosan. Fogva tartom végi simít arcomon, én viszont félre veszem a fejemet. - Na gyere csak azt hiszem tudom mit fogunk kezdeni veled. -mondja és erőteljesen megfogja a felső karom, aztán meg elkezd vonszolni maga után.
- SEGÍTSÉG!!! - kezdek hangosabb kiabálni és reménykedem, hogy valaki meghallja segélykérésemet.

Kissé idegesen nézek szét a környéken, de sehol sem látok diáklányt. Van egy olyan érzésem, hogy máris megtörtént a baj. Legalább megkérdezhettem volna a lányoktól hogyan néz ki a barátjuk. Majd hirtelen egy sikoly hallatszik az éjszakában. Azonnal elindulok a hang irányába, ráadásul most már kocogva haladok.
Nagyon nagy mázlim van, hisz a következő sarkon túl, egy sikátorban meglátok pár alakot, illetve egy lányt, akit magukkal rángatnak. Nem vesztegetem az időmet, hoppanálok egyet, egyenesen a társaság mögött.
Ahogy megjelenek a semmiből, azonnal felém fordul a két hátul haladó. Természetesen nem várom meg, hogy észhez térjenek. Az öklöm villámgyorsan lecsap először az egyikre, majd a másikra is. A két srác eszméletlenül rogy a földre. Ezután előveszem a varázspálcámat és felkészülök egy esetleges párviadalra.
- Hagyjátok békén a lányt! - mondom kissé rekedtes hangon. - Ha engedelmeskedtek, akkor most még szabadon leléphettek.
- Ez Alibá! - szólal meg az egyik suhanc, mire többen is összenéznek, majd elrohannak. Egyedül az maradt itt, aki a lányt szorongatja.
- Úgy látom a társaidnak volt esze, neked miért nincs? - kérdezem, viszont még nem támadok.
A fiú nem válaszol, de legalább látszik rajta, hogy erőteljesen agyal mit kellene tennie
- Jól vagy? Nem esett bajod? - kérdezem a lányt. - Ne aggódj, mindjárt elmúlik a veszély!
Nem tudom mennyire sikerül megnyugtatni, de ha szerencséje van, akkor nem lesz itt semmilyen csetepaté. Remélem...