Man Jiog

I get hated a lot. That’s ok.

Ji


1949. július. 22


Aranyvér


Voldemort valamint a Man név


Legilimencia és oklumencia


Halálfaló


Jay Park


Saját karakter

Man. Ez a név egyike azoknak, melyek Koreában kevésbé ismertek. A családnév, amiről nem sokan hallottak, rejtve vannak a nagy közönség elől. Én is csak annyit tudok, amennyit másoktól hallok.
Man-nak születtem és az is leszek mind örökké. Barátom, mentorom, apám helyett apám tanította ezt is, mint oly sok mindent. Dowoo az évek folyamán megöregedett, de a névhez fűződő hűségének kapcsolatát a mai napig fenntartja. Talán a Man famílián belül mégis apám volt az, kihez ezen köteléken kívül igaz barátság és szeretet is hozzáláncolta és ez a rabság azóta is tart, bár a másik fél már rég nem él.
Koreában csekély a velem hasonló családnevet birtoklók száma, kezdetektől fogva halálfalónak született család vagyunk mi. Tagadni sem igyekszünk, hogy vérünk beszennyeződött, felhígult a varázstudatlanokéval. Ennek komoly, ám annál inkább hátsószándékú jelentése van; fenntartani egy erős vérvonalú ágat, míg a többség bemocskolódik, így csak kevesen maradnak a leghatalmasabbak közül. Olyan aranyvér alkotja testem, mely már a név első hordozójában is erősen pezsgett. Anyám is Man volt, de csak távoli rokoni szál fűzte apámhoz, ebből is látható, hogy gondos válogatás előzte meg egy-egy nemesi vérrel rendelkező család megalkotását, főleg az enyémet.
Az őseim neve maradjon még homályban. Bár a varázsvilág köreiben kirívó a névvel születtem, mivel híresek vagyunk a koreai tevékenységeinkről és sikereinkről. Mégsem ezzel igyekszem megalapozni jövőmet a mágia világában. Őseim halálfalók voltak és ezt legjobb tudásom szerint fogom én is tovább vinni, ez az én filozófiám, a család mindenek előtt.

Karizmatikus és határozott, tudja, hogy mi a jó és mi kell neki. Egy jobban irányított világ a célja, amit igyekszik a saját módszereivel elérni, miközben hűségesen követi a nagyurat, de mégis inkább önnön érdekeit tartja előtérbe. Tekintélyt parancsoló a kisugárzása, bár első ránézésre inkább tűnhet egy hipszternek, aki nem igen tud 170 cm-es magasságával kérkedni, de nem minden a méret, ha egyéb előnyös testi és elmében rejlő adottságokat birtokol. Hangja sem hat éppen fenyegetőnek, de hamar megtanulja áldozata, hogy rettegjen ha csak meghallja azt fejében kongani. Komoly és rideg, mindig is ilyen volt, de a maga módján jó ember.
Bőrének felületét rengeteg tetoválás tarkítja, melyeknek egytől-egyik története van és életének egy szakaszát, momentumát örökítik meg. Amint ténylegesen halálfaló lett, azóta gyarapítja testén ezen rajzokat.
Tele van ötletekkel, de mindig a megfelelő pillanatra vár, hogy meg is ossza őket, meg persze a megfelelő emberekre. Nem bízik senkiben, csak Dowoo-ban, kapcsolatokat nehezen létesít, de nem is volt rá soha sem szüksége.
Jól néz ki és ezzel tisztában is van, szívesen meg is mutatja tökéletes testét, bőrét, de nem kérkedik vele. A külsőségek és megjelenés azonban fontosak számára, bár jól tudja, hogy az ész is egyike a legnagyobb erényeknek, de többre tartja azt, ami kívülről is megfelelően néz ki. Kicsit talán hiúnak is mondható, de mások előtt sosem igazgatja haját, vagy öltözékét, arra nincs szükség, mert amint kiteszi lábát otthonából akkor ő már tökéletesen néz ki.
Ami tetszik neki, azt igyekszik is megszerezni, legyen az bármi, vagy bárki, bár nem kell erőszakot alkalmaznia, egyéb meggyőzési technikái is bőven elégnek bizonyulnak.
Ruhatára főleg sötétebb darabok tárháza. Civilként nem veti meg a lezserebb, egyszerűbb, ám testéhez tökéletesen illő darabokat sem. Ha dolgozik, akkor olyan ruhát kell viselnie, mit megálmodtak neki. Azonban amint sötétebb ügyletekbe meríti kezét, annak szereti megadni módját egy hozzá illő bőr kiszereléssel. Tipikus vagánynak és rosszfiúsnak mondható, de ebben nagyban közrejátszik a sötét kisugárzása is, ami azonban könnyen felkelti mások figyelmét.

Koreában dúl a háború, ez nem egy új keletű esemény, mindenki tud róla, mindenki beszél róla és mindenki reménykedik, hogy nem fog tovább terjedni. Észak és Dél hadban állnak, amit nem rejtenek véka alá és egymást hevesen támadják. Ebbe a háborús helyzetbe születtem én is bele. Harag és gyűlölet közepette jöttem a világra, ahol emberek vére folyt és szüntelen özönlött minden irányban. A családom, szüleim vezetésével kivették részüket a háborúban, de ők a mágia oldalán, mivel nem csak a muglik, kik sajátjaikat pusztítják, hát miért is lennének ők különbek tőlünk, halálfalóktól, mivelhogy ők is élvezetüket lelik és örömmel hangoztatják, hogy ismételten több tízezreket pusztítottak el, mondván egy jobb cél érdekében. Hát mi is egy felsőbb jó hatalmát erősítve igyekszünk előre haladni gyilkolásokkal, kínzásokkal, de minket mégis megvetnek. Pedig nincs ám oly különbség a két világ között, csupán vannak kik pálcájukat, elméjüket használva fegyverükként támadnak.
Mondhatni a háború és káosz szült. A szüleim tudták, hogy sokra vagyok hivatott, már csak a hova tartozásom végett is, így elhatározták, elkell vinniük Északról, messze a háborútól és megfelelő taníttatásban kell részt vennem. Meg kell ismernem a tudásomat, erőmet és erre a legjobb helyet Londonnak tartották. Hű csatlósukat, barátjukat és a szintén halálfaló Dowoo-t megbízták egy nemes feladattal; csempésszen ki Koreából és vigyen magával az angol birodalomba, ahol viselje gondom, míg el nem jön az idő és megkezdhetem tanulmányaimat Roxfort-ban.
Aranyvérűnek, halálfalónak és hatalmasnak születtem, ami már egészen korai időszakomban felismerhető volt. Dowoo örömmel figyelt fel rá, hogy hajlamom van az emberek gondolataiban való olvasásra. A tudás megerősítésére ő nem bizonyult alkalmasnak, főleg azért, mert nem rendelkezik ezzel a képességgel, de kivédésére annál inkább képes, így azt hamar elsajátítottam segítségével.
Nem éppen gyermekeknek szánt életet éltem. Ilyen fiatalon is már arra készített fel, hogy egy nap halálfaló leszek és Voldemort, valamint családom oldalán fogok eredményeket elérni. Otthonunkban taníttatott gondosan válogatott tanárokkal. A világból csak annyit ismertem meg, amennyire szükségem volt, bár sok mindent szintén oktatóimtól tudtam meg, de ez így pont jónak is bizonyult. A jó és rossz oldalait is sikerült meglátnom a muglik által alkotott világnak és rájöttem, hogy bár céljaik nemesnek mondhatóak, miszerint békében kell irányítani a világot, az eszközeik nem voltak meg ehhez és ma sincsenek meg. Sok a mérgező személy, akik elhintik tudatlanságukat, rossz gondolataikat, fölösleges ötleteiket, hogy a béke megszerzéséhez kegyelemre és meleg szívre van szükség. De a kedvesség és cuki pofák vágása azonban nem szilárdítja meg senkinek sem a pozícióját. Így, ha erős és jól működő társadalmat szeretnének kialakítani, oda vasmarok kell, hogy rendet lehessen teremteni.
Nem vagyok a fizikai erőszak híve, inkább az elmét szeretem kínozni és összemorzsolni, míg végül maguktól rá nem jönnek, hogy amit eddig csináltak, ami szerint éltek, az nem vezet sikerhez. Jobb belátásra térítek mindenkit, csak azután fordulok kritikusabb módokhoz, ha már a meggyőző érvelésem sem segít, de erre ritkán kerül sor.
Nem lepődtünk meg mikor megjött a Roxfort-ba vezető utam nyitjához szükséges levél. Az iskolai éveim során nem beszéltem a fejemben lapuló világmegváltó tervekről, vagy arról, hogy ki vagyok valójában, bár a nevem alapján azért lehetett sejteni, hogy miféle is vagyok. Nem barátkoztam, de jól helyezkedtem és megfelelő kapcsolatokra tettem szert. Igyekeztem megbújni az árnyékban, de mégis felfigyeltek rám. A sötétségből szőtt aurámat elrejteni nem igazán tudtam és erre professzoraim is hamar felemelték fejüket és volt, aki igyekezett megvonni tőlem bizonyos rossz célra használható tudásokat. Csak azzal senki nem számolt, hogy bármit feltudok használni a környezetem ellen és hogy könyvtárban is megszerezhető az, amit igyekeznek előlem elzárni.
Egyre inkább gyarapodtam és végül akadt valaki az intézmény falain belül, aki nem csak a rosszat látta bennem, hanem a tehetséget is és szintén a legilimencia birtokosa, így ő vált legszeretettebb tanárommá és mentorommá a hatalmas dóm épület falai között. Ismeretes rólam, hogy ha kitűzök egy célt, akkor az előrehaladásért tett erőfeszítéseimet a maximális szinten tartva jutok el végül oda. Ezért is sajátítottam el olyan hamar ezt a tudást a többi mellett. A sötétmágia órákon magasan a többiek felett álltam és különösebb erőkifejtés nélkül művelem a mágiát azóta is.
A szemüket végig rajtam tartották, de semmi olyat nem tettem, amivel kivívtam volna az elbocsájtást, nem keveredtem balhékba, követtem az utasításokat és csak akkor szólaltam meg, ha az az érdekeimet képviselte. De ezt is csak úgy tettem, hogy magukban, orruk alatt morogva tehessék szóvá a néha kétértelmű, de igenis egyértelmű szavaimat azok számára, akik tisztában voltak véremről.
Már a varázsiskolában töltött első évem során biztosítva volt helyem a halálfalók között. Bár korban fiatal voltam, fejben már akkor is felnőtt. Ebben is különc voltam, korán érő, tudatos típus és örökké különc is maradok az eltérő, ám hasznos gondolkodási módommal. Végül halálfaló lettem, bevégeztem a tanulmányaimmal és Voldemort oldalán kezdtem meg szolgálataimat.
Mostanában…
Viszonylag magam intézem az ügyeimet, elég nagy szabadkezet kaptam, mert használnak a módszereim. Ha kihallgatásról van szó, akkor szeretik hozzám küldeni a kedves áldozatokat. Kifejlesztettem a tökéletes elme birtoklást, amivel mindenkit összetudok roppantani. Dowoo mellettem van, mint a családom híve, elsősorban hozzám hűséges és csak utána a nagy úrhoz. Az én szavamra még ellenszegülne is Voldemort ellen. Sok megbeszélésen vagyok hivatalos, kivívtam magamnak a nagy koponya címet, jó taktikai képességekkel és kellő tekintéllyel bírok ahhoz, hogy szavam érjen a nálam idősebbek körében is. A Man név nem jön szóba, de mindenki tudja, hogy ki is vagyok, kinek a fia és tudják, hogy velem az oldalukon a Koreában élő halálfalók legjobbikai is közelebb vannak hozzájuk, bár nem én vagyok az egyedüli ázsiai származású, de az egyetlen közelben lévő aki e családnevet birtokolja.
Sokáig tényleg csak kihallgatásokban veszek részt és néhány gyűlésen, de végül az elmét uraló és bűvölő képességemnek köszönhetően és valamilyen szinten származásomnak is, nemes feladatot kapok. Daniel Young. A nagy Daichi fia, aki tökéletes halálfaló vérrel és jó képességekkel rendelkezik, felnőtt és apja maga mellé szeretné Voldemort oldalán, de nem mutatkozik nála az elszántság irántunk. Főleg apja elfogultsága miatt választanak valaki külső szemlélőt és valaki olyat, aki tud hatni az emberekre és az elmére. Egy ideig egyéb tevékenységeimet háttérbe szorítva Daniel az új feladatom, akit bele kell vezetnem a világunkba és rákell ébresztenem, hogy az ő vérével, képességeivel közöttünk van a helye. Kémekre mindig szükségünk van, őt pedig régóta figyeljük és megmutatkozott ezirányú tehetsége, ezért is lenne értékes tagja a társaságnak. Hogy nekem mi előnyöm van ebből? Ha sikeresen bevonok egy ilyen jelentőségteljes sarjat, azzal még inkább biztosítom helyemet és megmutatom, hogy bármily feladatot is szabjanak ki rám, azt maradéktalanul teljesítem. Valamint egyéb célok is vezérelnek, de egyelőre nem ínyem beszélni róluk.
Szabadidőmben modellként dolgozom, bár a magasságom nincs meg hozzá, de különleges vonásaimnak köszönhetően hamar átértékelődött a rólam alkotott kép és felkerestek egy ilyesféle munkalehetőséggel. Kikapcsol a mindennapok forgatagában és elmémet is kitudom üríteni egy röpke időre, hogy később mikor az igazi feladatomat végzem maximálisan jelen tudjak lenni. Egy közismert személyről amúgy sem gondolná senki, hogy a követő kamerák rengetegében halálfalóként vannak különféle ügyletei.
Itt Londonban általában Ji-nek hívnak, de a halálfalók között mindenki tudja, hogy kire utal a Jiog név, melynek jelentése pokol. Szüleim nevemmel is fenyegetni szerették volna környezetemet, ami Koreában működött is volna, de itt nincsenek tisztában nevem súlyával, de majd megtudják, hogy súlya van.