|
Oldalköltözés
Kedves Mindenki! Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : ) b & caelor & effy
|
Friss posztok | Alastor Moody
Szomb. 25 Dec. - 10:27 Alecto Carrow
Vas. 5 Dec. - 0:12 Practise makes perfect... really? Alex R. Emerson
Szer. 21 Júl. - 14:54 Lucius Malfoy
Pént. 9 Júl. - 1:06 Vendég
Csüt. 8 Júl. - 9:43 Lucius A. Malfoy
Szer. 7 Júl. - 16:18 Yves McGonagall
Szer. 30 Jún. - 3:38 Martin Nott
Kedd 29 Jún. - 2:33 Anathema Avery
Kedd 29 Jún. - 0:34 |
Erre kószálók Nincs Jelenleg 585 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 585 vendég A legtöbb felhasználó ( 669 fő) Hétf. 25 Nov. - 6:23-kor volt itt. |
|
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
| » » Hétf. 19 Feb. - 18:59 | | „his people won’t fly through the storm and I said, „hey listen up man, they don’t even know you’re born”
Fázom. Fúj a szél, és kurvára fázom. Sergei, te istenátka, miért kell állandóan harcolnod ellenem? Sergei, te vadbarom, miért kell állandóan azt gondolnod, hogy nem találok rá a dolgaidra? Hallod, ne csináld már ezt velem! Ha egyszer felkelsz, remélem meglátod az üzenetet amit hagytam a kibaszott naplódban te utolsó istenátka. Rohadj meg. Miért nem hagyod, hogy megtaláljam Ivant? Miért véded azt a nyomorultat? - Hé, vigyázz magadra, idióta. – csóválom meg a fejem, ahogy befordulok az egyik utcasarkon, és Sergei kedvenc kocsmája felé tartok. Talán ott ki tudok szedni valakiből valami információt, hogy végre elvágjam a torkát ennek a szerencsétlennek. Kár, hogy Sergei torkát nem tudom elvágni, mert össze vagyok zárva vele egy testbe. Ha valahogy kiléphetnék innen, ha valahogy eltűnhetnék innen, akkor biztos hogy megölném. Meh, rohadj meg Sergei Bronshtein, gyűlöllek. - Hé, egy vodkát, elvtárs. Duplát. – sóhajtok egyet, és egy cigarettát tűzök a számba, hogy a röviditalhoz legyen valami kísérőm is. Ha csak nem még egy vodka, de az ráér később is. A gondolatok össze-vissza cikáznak a fejemben, és őrültebbnél őrültebb ötletek keringenek a fejemben, hogy tudnám Sergeit, a férfiak szégyenét előcsalogatni a fejemből. Ki kéne üssem magam. Lehet akkor úgy ébredek fel, hogy megint Sergei vagyok, de héj, lehet hogy nem. Bassza meg, ki kéne találnom valamit. - Tölts még egyet, kérlek. – lököm elé a poharat, és egy újabb duplát húzok le. Nem tudom, hogy mi idegesít jobban. A körülöttem folyamatosan pofázó szovjetek idegesítenek, és forgatom a fejemet hogy hátha Sergei valamelyik ismerősét észreveszem. Amint fordítanám a másik oldalra a fejemet, valamin meg akad a tekintetem. - Hát te meg mi a hóhért keresel itt… Nonna? - |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
| » » Szomb. 17 Márc. - 11:17 | | Megakad rajta a szemem, persze, hogy megakad rajta a szemem, sőt, ami azt illeti, percek óta őt bámulom. Magában önti a vodkát, és nem csinál semmi mást. Lehet, hogy észre se vette, hogy rajtam kívül még hét-nyolc szempár azóta felnyársalta. Abból a hét-nyolcból talán négy azon morfondírozik, hogyan vitesse magát vele haza éjszakára. Meg kell hagyni, Sergei mindig is jóképű volt, ha ivott, kigyúlt valami furcsa fény a szemében. Kisgyerekek arcán és a nagyon hideg téli éjszakák csillagos egén látsz csak ilyen fényt. Valahogy szerethetővé teszi az arcát az ital, nem tudom, miért, talán mert minden lehúzott pohár magában hordozza annak az ígéretét, hogy aztán az asztalra dől és akkor pár órán át legalább nem lesz vele gond. Sűrű cigarettafüst mögé rejtőzök. Valami rossz hírű méregkeverő gyújtja meg a cigarettám végét, cápafogakkal vicsorog hozzá és vígan duruzsol semmiségekről és világmegváltó tervekről, aztán végül felteszi a kérdést, a legfontosabb kérdést, ami fontos kérdés azért egészen, EGÉSZEN nyilvánvaló azért, nem is értem, miért mondja ki hangosan egyáltalán. - Miatta találkozunk? Nem felelek, csak mosolygok, minden derű nélkül, ahogy hátra dőlök a székben, és szívok egy slukkot. Egy ideig a méregkeverő is Sergei-t nézi. Tudtam, hogy itt lesz, valahogy éreztem, hogy itt lesz. De tudod, nem félek tőle. Ez az ember ahhoz is túl hülye, hogy felfogja, épp mekkora veszélyben van – tőlem. A méregkeverő mutatóujja körözik egy fiola nyitott tetején. - A ma este jó lesz. – slukkoltam. Megrázza a fejét, cápa vicsora kiszélesedik az ujjával végig simítja a szájam szélét. - Ne nyald meg a szád.
Megakadt rajta a szemem, persze, hogy megakadt rajta a szemem. Az talán kissé fájt, hogy egészen közel, mellé kellett sétálnom, hogy egyáltalán ő is észre vegyen. Széles mosoly, hosszú ujjaim üdvözlően belesimítanak a tarkójába, ahogy még közelebb csúszok hozzá. - Egész nap téged kerestelek.
|
| | | |
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |