323 év. Kimondani is szörnyű és szokatlan. Az egész lényem az, hiszen nem találkozik az ember minden nap egy vámpírral a sarkon. Fiatal testben egy öreg lélek lakozik, mi elhanyagolást érez még a mai napig, mi úgy érzi, már soha nem fogják elfogadni ezen világon. Abban a korban már nagyon fiatalon fel kellett nőnünk, férfivé válni. A családom veszélyben volt a gyermekeket elküldték, messzire a problémáktól. Már akkor is kalandvágyó voltam, szomjaztam a tudásra, de helyette a testvéreimet nevelhettem, távol a szüleinktől, biztonságban egy varázsló közösségben. Túlságosan is buzgó jellemem nem fért meg az akkori szokásokkal, kibúvót kerestem, kifogásokat és eltávolodtam a családomtól. A magam útjára indultam, már akkor sem határolódtam el az illegális dolgoktól. Így lettem vámpír, 23. életévemben fogadtam el eme kiváltságot, az örök életre való lehetőséget, és a vele járó végtelen kárhozatot.  
Akkoriban úgy éreztem kicsattanok, sosem voltam még annyira jól. Megváltoztam, élő voltam de mégis halott. Nem csak a bőrömön éreztem a hidegséget, hanem a szívemben is. Csupán akkor voltam jól, ha ehettem és voltak olyan alkalmak, amikor a vérszomjamat nem tudtam kontrollálni. A vadállat, akivé tett az átváltoztatóm, tombolt, egészen addig, még be nem sokalltam ettől. Bűntudatot éreztem, hiszen többek élete is az én listámon szerepelt, ám nem akartam folytatni, ismét emberi életet szerettem volna élni. Ekkor tértem vissza a családomhoz. A szüleim betegségben haltak meg, testévreimet pedig szinte meg sem ismertem már. Szegények voltak, nem volt már kire támaszkodni és én - mivel ismét emberi érzésekkel kezdtem el rendelkezni - megpróbáltam segíteni rajtuk, miközben magamon is.
Mind családot alapítottak és átlagos anyagi helyzetbe kerültek, éppen hogy csak egyik napról a másikra éltek, de bántott, hogy ők emberek, bántott, hogy látnom kell, ahogy az életük sinjéből kifut a vonat, így elköltöztem. Sok évig vándoroltam, megismertem különböző embereket, kultúrákat, amikből mind rengeteget tanultam. Tudtam, hogy habár örök életet fogadtam, nem pocsékolhatom el, így a különleges nyelveket kezdtem el kutatni és tanulni. Hosszú évek alatt sokat csalódtam az emberekben, árulások, követelések, kiközösítések áldozatává váltam, a mai napig nem bízom abban, hogy valaha elfogadásra kerül a lényem és mivel annyian átvertek már a VET érdek-szervezet sem tud meggyőzni. A fiatal vidámság, kicsapongás, tinédzseri lelkesedés a 323 év alatt megszűnt, mára átvette ezt egy komolyság, határozottság és némi ijesztően rideg aura, amit nem érzek hátránynak a munkámban. A vér-sóvárgás uralását a maximumra fejlesztettem, képességeim az idő múlásával csak erősödött, de én szeretem a lehető legemberinek mutatni magam és inkább a tudományra koncentrálni.