Kedves Delacour kisasszony,

mi sem természetesebb, hogy Önt a jövendőbeli Mademoiselle Betranche-t nekem legyen megtiszteltetésem meginvitálni egy estebédre amit fiammal, a feleségemmel, lányommal és becses családjával, illetve  jómagammal költhet el. Mindannyiunkat megtisztelne, hogyha jelen lenne eme remek eseményen ahol talán barátságot is köthetne leendő sógornőjével és unokahúgaival, s úgy hallottam kedves édesanyjával már egészen előrehaladtak az esküvő megszervezésében amibe talán nem bánná, ha őt is belevonhatnák.

Szívélyes üdvözlettel,
R. Betranche

Monsieur,

Nem hiszem, hogy az elkövetkezendő ötven év bármelyikében eleget teszek a meghívásuknak, de azért köszönöm.
Maga megtett mindent.
Csak nem volt elég.

Cordialement,
I. Delacour

Kedves Delacour kisasszony,

nincs olyan baj, amire ne lenne orvosság.

Szívélyes üdvözlettel,
R. Betranche

Monsieur,

Ezt jól látja, és néha a legjobb lépés, ha egyszerűen kivonom magam a képletből.
Jó étvágyat a vacsorához!
ne haragudjon, meg ilyenek

Cordialement,
I. Delacour

Demoiselle,

és mi lesz akkor az ígért okfejtésekről, amit a múltkori látogatásakor olyan sietősen félbeszakított? Hát nem gondolja azt, hogy ez egy remek alkalom lenne a befejezésére?
Ugyan, a nejemtől kellene bocsánatot kérnie.
elhiheti, legalább annyi kedvem van ehhez, mint magának.

Szívélyes üdvözlettel,
R. Betranche

Monsieur,

Persze, majd bocsánatot kérek a nejétől! És tőlem mikor kér végre valaki bocsánatot azért, mert elcsűrik az életemet? Vagy legalábbis mind megpróbálják, fehér kesztyűs gyilkosok, és azt hittem, hogy maga más, de látom, hogy csak olyan, mint a szüleim!
Nem írok többet. Már bepakoltam a ruháimat. Egy egyedülállóan vonzó férfival találkozom, aki elég messzire szöktet ahhoz, hogy elfelejtsem a maguk és a családom játszmáit.
hová tettem a modoromat? ehhez a bejelentéshez tutira sütemény dukált volna

Cordialement,
I. Delacour

Demoiselle,

én bocsánatot kérhetek magától, hogyha azt megteszi, de úgy sem hinné el, hogy őszinte mindez. sajnálom, hogy a szülei jó pénzért eladták magát nekünk, de higgye el, nem vagyunk mi olyan rossz népség! Járt már Afrikában, én jártam, s képzelje ott borzalmasabb szokások is vannak.
Ez igazán... lenyűgöző. Mármint az, hogy maga ilyen bátor, s eldob mindent azért, hogy a húszas éveit egy vonzó férfi oldalán tölti, s most veszem a bátorságot, s nem olvasom ki a fiam iránti sértéseket a soraiból, de mondja csak mi lesz ez után, ha majd a maga vonzó férfija más lányokkal szökik el, maga meg vénkisasszonyként, kitagadva végzi? Csak nem azt akarja mondani, hogy mihamarabb teherbe esik, hogy maga mellett tartsa a vonzó férfiját, s ha ezt teszi, ez mivel jobb, mint amire a szülei adták el magát?

Szívélyes üdvözlettel,
R. Betranche

Monsieur,

Tudná, mi a különbség, ha jobban ismerné a fiát. És ne adja itt az ártatlant, maga is tudja, hogy Antont jobban érdekli egy lyukas perzsaszőnyeg is, mint én! Jobb lesz neki is, ha elmegyek. Hajkurászhatja az álmait, szerelmes lehet, meg minden. És én is megkapom, amit akarok, mert valaki végre megadja, amit akarok!
Tudja, hogy magának adtam volna mindent. Szóval, ne tegyen úgy, mintha csak a kezeit mosná fölöttem!

Cordialement,
I. Delacour

Demoiselle,

de hisz a maga férfiját sem ismerem. Honnan tudja ennyire biztosan, hogy Anton nem lehet a maga számára érdekes? Honnan tudja, hogyha meg sem próbálja? Egy tea-délutánból szűrte le, vagy egy hosszú sétából? Esetleg maga kisasszony rendelkezik a látás képességével?
S mondja csak, mit is akar igazán? Pénz nélkül tengeni, a középosztály bajaival küzdeni? Már ne is haragudjon, mert a legcsekélyebb szándékom sincsen megsérteni önt, de egy marhasült elkészítése is nehéz lenne önnek. De ez nem is a maga hibája, hiszen ebbe nőtt fel, mind ebben nőzzünk föl. Tud foltozni? Tudja hogy kell a háztartást vezetni? Ne áltassa magát kisasszony, elérhetetlen álmokat kerget.
Kisasszony, maga pedig jól tudja, hogy nem kívánok erről beszélni. Jóval öregebb vagyok magánál, s nem adhatnék magának többet egy nagyon csekély időnél. Ki tudja, lehet holnap reggelre meghalok.

Szívélyes üdvözlettel,
R. Betranche

Monsieur,

Ezzel mind nem rendelkezem. De ez a férfi nem is azért visz magával, hogy legyen valaki, aki vacsorát készít.
Nem áltatom magam, csak kiábrándultam a maga gyávaságából, és abból, hogy Anton keresztülnéz rajtam! Hogy úgy tesznek mindketten, mintha én kéretném magam, pedig gyakorlatilag nem dobom magamat a lábaik elé, hogy tegyenek velem, amit akarnak! Az nem lenne hölgyhöz méltó, persze, de sok mindent tettem, ami nem volt hölgyhöz méltó, és nem szakadt rám az ég.
Tehát csak ennyi? Hogy nem adhatna nekem többet csekély időnél? Csak nem azt akarja mondani, hogy maga is látó???

Cordialement,
I. Delacour

Demoiselle,

maga nagyon haragudhat rám, hogy ilyen módon sérteget, de én nem haragszom magára kisasszony, mert talán igaza van. Gyáva vagyok, bevallom. Jobb ez így magának?
Tehát most csak nem arra utal, hogy magának mindegy, hogy a fiam vagy én.. igazán megbotránkoztató lenne, még magától is, annak ellenére, hogy a megbotránkoztató viselkedését egészen szórakoztatónak és érdekesnek találom.
Mondja csak, tudja, hogy én hány éves vagyok? S tisztában van azzal, hogy maga mennyi idős? Ez csak fellángolás kisasszony amit irántam érez, vagy gondol, hogy érez.

Szívélyes üdvözlettel,
R. Betranche

Monsieur,
Nem tudom, hány éves, mert nem árulta el.
És nem is érdekel.
Maga ezerszer érdekesebb, mint a fia. Milliószor érdekesebb a szememben.
Nem vagyok hozzászokva az ilyen csökönyös elutasításhoz.

Inès

Demoiselle,

higgye el, hogy több, mint amennyit el tudna képzelni.
ugyan, hiszen nem is ismer. talán csak bosszantani akar valakit az érdeklődésével.
azt mindjárt gondoltam kisasszony. de szokjon csak hozzá, ha már maholnap útnak indul.

Szívélyes üdvözlettel,
R. Betranche

Ha maga megkér, hogy maradjak, maradni fogok.

Demoiselle,

akkor kérem maradjon. s jöjjön el hozzánk arra az estebédre. maradjon addig, s ha utána is menni akar, hát menjen.

Szívélyes üdvözlettel,
R. Betranche

Én is sajnálom. Nagyon.
De ez még mindig nem elég. Nekem nem. Magától nem.

Így hát, Isten önnel meg minden hasonló frázis, ne sírjanak nagyon!

Demoiselle,

az előbb nem azt állította, hogyha kérem maradna? Maga igazán nem egyenes kisasszony!
Ne aggódjon, túl fogjuk élni.

Szívélyes üdvözlettel,
R. Betranche