Frederick Longbottom

Fred, Freddy


16 év


aranyvér


semleges


Anélkül is tökéletes vagyok...


Mardekár


Colin Ford


kicsit mind

ja perämies on murhaaja

Elviselhetetlen, idegtépő jókedv. Már-már bántó a fülnek a hangos kacaj, mely apám száját sebesen hagyja el, s szökken köpkövön, szekrényen, dobhártyán, s mind felsérti amily gyorsan lehet. Régen szerettem, de igazán a hangjait - a ritmusos dübörgést az asztalon, a combomon, az arcomon -, de változnak az idők. Túl sok benne az életkedv, túl fiatalnak hiszi magát, és ezt túlontúl sokszor demonstrálja előttem is. Szeretem, nincs azzal semmi baj, de kifejezetten idegesítő olykor...

hän pakenee

Botladozó léptek, elakadt lélegzet, harsány kacagás, halk sírdogálás. Vissza sosem szól, nem elég bátor. Ha visszaszól, nem üt. Ő maga a megtestesült lúzerség, ő az én testvérem, bár mért kellene így hívnom? Hisz menekül előlem, ahogy lábai bírják, de azok nem bírják sehogy. Összegabalyodnak, elvágódik, és ott van, ahol lennie kell: a porban... De igazából titkon ő a kedvencem. Teljes szívemből szeretem, és csak azért vagyok vele olyan, amilyen, mert féltékeny vagyok. De ezt neki sohasem vallanám be!

eikä rauhaa saa

Gondokkal teli, szerető nő. Az anyám, ki jobban aggódik a kelleténél. Heti háromszor kapok tőle levelet, hogy minden rendben van-e, de emellett mindig mesél az otthoni dolgokról is. Mindig mesélt a napjairól, az álmakról. Mikor kicsi voltam, csak az ő történeteire tudtam elaludni, csak az ő karjaiban. Mikor beteg vagyok, ez még mindig így van… Szégyen? Nem hinném, inkább csak viszonzott ragaszkodás egy angyalhoz.

ehdoton merkki

Honnan kellene tudnom, hogy milyen vagyok? Olyan, amilyen, ezt minek fejtegetni? Minden ember másmilyennek lát egyébként is, szóval nem tudnék egy olyan átfogó bemutatkozást írni, amivel mindenki egyet értene. Ezért hát a mostani nem lesz átfogó, inkább csak a teljesség igénye nélkül idepakolok néhány tulajdonságot, igazából az sem biztos, hogy mind engem jellemez.
Na, de kezdjük is. Azt hiszem, ilyenkor külsőt is kell jellemezni, szóval tessék: tökéletes! Elég ennyi? Szóval nem, kár. Akkor barna a hajam, kék a szemem, nagyjából százhetven centi körül lehetek. Általában lazán öltözködök, néha kapok csak magamra egy inget, a talárom azonban mindent elfed ugyebár. Kényelmes farmer, tornacsuka, mi kell még? Áh, igen, mindkét csuklómon van valami. A balon egy kötélszerű, szándékosan összegubancolt karkötő barna kiadásban, a jobbon meg igazából majdhogynem ugyan ez, csak sötétkékben, és lóg rajta egy horgony. Meg van két, láncra fűzött dögcédulám is, amit a nyakamban hordok, mert egyébként állati jól néz ki, és még illik is hozzám. Emellett az unalmas, fekete, zöld címeres talárt fel tudom dobni egy jelvénnyel is. Bizony, prefektus vagyok, amit igazándiból nem különösebben értek, mert ritkán tanulok, meg nem is fogadok szót mindig. Na, mindegy! Visszadobni nem fogom ezt a páratlan lehetőséget.
Akkor, ha jól gondolom, most jön a belső, az igazi én, meg tudja a franc, hogy még mi. (Tudja a Frank!)
Szóval, mint már említettem, nem erősségem a tanulás annyiban, hogy szerintem a tankönyveimet sem tudnám megkülönböztetni, de rendkívül könnyen tanulok, és ennek köszönhetően órán megragad az anyag nagy része. Kiemelkedően jó vagyok bájitaltanból és LLG-ből, ezekkel meg talán tudok is kezdeni valamit az életben.
Rendkívül őszinte vagyok mindenkivel - tanárokkal, szülőkkel, diákokkal -, és majdhogynem bármikor, bármilyen körülmények közt kimondom, amit gondolok. Márpedig legtöbbször gondolok valamit az emberekről, és elég kritikus is tudok lenni, főleg, ha a testvéremről van szó.
Határozott vagyok, nagyszájú, szeretem néha csesztetni az elsősöket, de csak szeretetből, meg ha én nem teszem, mások fogják, velem még jól járnak.
Nem mellesleg a lányok köreiben elég népszerű vagyok, de tudom, hogy mit akarok, és nem szándékozom mindenkin végigmenni. Kezdjük ott, hogy fúj, másrészt, nem iszok annyit, hogy bárki is ágyba tudjon csábítani.
Szóval összességében egy köznyelvi értelemben definiálhatatlan seggfej vagyok, gondolom én, aki kellően kivágja legtöbbeknél a biztosítékot, az igazgató mégis megajándékozta a bizalmával. Remélem többet senki nem akar tudni.

Algie bácsi, Algie bácsi! Mióta az eszemet tudom, ami úgy nagyjából három-négy éves korom óta tart, a bácsikámat és Enid nénit akartam magam mellett tudni. Kis koromban jobban kedveltem aput,,, mint most, de akkor is Algie bácsi volt a kedvencem. Ma pedig apám már különösen hidegen hagy. Némiképp már tele is van vele a hócipőm. Mindig a köpkő a téma, holott abból a gyerekek többsége kinő. Apám nem. Apám, és még bár zakkant alak. Anya mindig mondja, hogy legyünk vele türelemmel, hallgassuk végig a beszámolóit, de egy nyár nem elég, hogy az összes történetét ép ésszel kibírja egy NORMÁLIS ember. Ezért vagyok most is Algie bácsiéknál. Uvyan itt dolgozni kell, de legalább jó a társaság, és pénzt is kapok. Sosem árt néhány extra galleon. Valamiből a Roxfortban is meg kell élni, na meg persze a jövőm re is gondolnom kell. A jövő… Mondanám, hogy auror leszek, mimt Frank, mert legszívesebben az lennék, de az számomra kockázatos lenne. Rájönne, hogy igazából ő a példaképem - ahogyan az egy bátytól el is várható. Viszont nem akarom, hogy tudjon erről.
Inkább leszek valami nagyobb fejes, mint ő, és azt az orra alá tudom dörgölni. Mondjuk, mehetnék a Miniszteri titkárságra. Az eszem megvan hozzá, de a Misztériumügy sem lehet rossz. Igen, azt hiszem, oda fogok menni! Látom is magam előtt… Az én munkám segíti majd a varázstársadalmat, de senki nem tudja majd, hogy én voltam, aki rálelt dolgokra… Meh, lehet nem is olyan jó ez. Talán hallgatnom kellene Slughornra, és bájitalmesternek kellene lennem. Állítása szerint megvan hozzá a tehetségem, és ezt már én is észrevettem. Meg hát, egyszer talán majd vissza is jöhetek mellé tanársegédnük, vagy nem is tudom. Most valaki foglalja a helyet, de egyszer talán bemondja az unalmast, és akkor majd átadja helyét egy arra érdemes újoncnak - nekem.
- Járjanak azok a kezek, Fred! - hallom magam mellől Algie bácsi hangját, és mire feleszmélek, már az arcomról csorog lefelé a paradicsom leve. Na, ezt megérdemeltem. Már vagy öt perce fekhetek a két paradicsomágy közt.