Clyde & Doris

Doris & Clyde

Rats here, rats there and everywhere

Magam sem értem, hogy miért büntet engem az ég két ekkora idiótával. Az egész Shane-nel kezdődött, mintha bármi köze lenne még hozzám, ő választott és rohadtul nem érdekel, hogy mivel nyugtatja magát, ő Helenat választotta. Nem kell utánam kérdeznie, nem kell engem néznie és leveleket sem kell írnia, azt meg pláne nem teheti meg, hogy beleszól az én életemet illető kérdésekbe. Legszívesebben a pofájába nyomnék egy átkot és megértetném vele egyszer és mindenkorra, hogy mi ketten végeztünk egymással. Miért nem akarja felfogni? Miért kell neki folyamatosan beleszólnia a dolgaimba? Mit hisz? Hogy egyszer majd visszafogadom, hogy egyszer csak megbocsátom neki ezt az egészet?! Ő sem lehet ennyire gyerekes és naiv egyszerre, hiszen tudja, hogy sosem tudnám neki ezt az egészet megbocsátani, elfelejteni meg pláne nem tudnám.
Nem is értem, hogy miért sétálgatok és gondolkodom ilyen felesleges dolgokon, meg hogy miért csak az egyik idiótán... Ott van ez a Clyde gyerek is, aki elég jól kijátszott és rá vett engem, hogy aláírjak egy papírt, tényleg el kellett volna olvasnom, mielőtt aláírtam. De az ember a hibáiból tanul, csak bár ne ilyen nagy hibákból kéne tanulnom. Nem tudom, hogy ő ezzel mit ér el, hogy neki mennyivel lesz jobb, ha kinyírat engem az öreg fasszopó Zabinivel, de hát nem hiszem, hogy az orromra fogja kötni. Nem hiszem, hogy az aurorrok képesek lesznek megállítani a halálfalókat, hogy győzni fognak, ez a világ egyre undorítóbb és veszélyesebb napról napra. Talán tényleg az lenne a legjobb, hogy ha az életem hátralevő részét békességben tölteném el a muglik között. Félig ahhoz a világhoz tartozom... Talán, ha az apám nem egy mugliba szeret bele, hanem egy aranyvérűbe, egy olyan tiszta vérűbe, mint amilyen ő maga, akkor együtt maradhattam volna Shanenel? Eh... Erre még gondolni is rossz...
Már éppen befordulnék a sarkon, mikor meglátom Kristyt, az egyik alattam járó csajt, éppen valami faszit próbál fűzni. Borzalmas, még csak alig töltötte be a tizenötöt és előbb elveszítette a szüzességét, mint én. Én nekem annyi pasi ismerősöm sincs, mint amennyivel ő lefeküdt. És a faszi erre pillant, ez... Na ne! Ez egy vicc, remélem, hogy egy vicc! - Azt gondoltam, hogy szereted a fiatal lányokat, főleg elbaszni az életüket, de sosem gondoltam volna rólad, hogy pedofil is vagy... vagy inkább nevezzelek szatírnak? - teszem fel a kérdést gúnyosan Clydenak szegezve, mire a kis liba kihúzza magát büszkén. Már éppen készülne megszólalni, amikor felemelem a kezemet és elkussol, okos, jó döntés. - Te jobb, ha elhúzod a beledet innen. - mondom, miközben a kiscsaj szemébe nézek, ő pedig eliszkol. Karjaimat a mellem alatt keresztezem és összevont szemöldökkel közelítem meg ezt a beképzelt tuskót, aki talán jóval többet hisz magáról a kelleténél.

@

Hát persze, hát persze! Ki mást küldenének ki terepmunkára, ha nem azt a hülye gyakornokot… mert, miért is egy tapasztalt aurort küldenének Roxmortsba, csak azért, hogy egyenesen a Seprűből vigyen vajsört az esti kis „gyűlésre”? Kissé bosszankodva néztem le, mindig fényesen sikált cipőmre, ahogy egy pukkanást követően a macskaköves Főutcán landoltam és ott is éppen egy bagolypotyadékba. Fel akartam kiáltani, érzékeltetni a bosszúságomat, amiért a reggeli készülődésem egy órájának negyed pillanatok alatt veszett kárba. Bár egyetlen pálca intés lett volna drága anyámnak mindez, de jómagam közel sem voltam elég jártas a háztartási bűbájokban. Talán a húgom tudott volna segíteni, ám az én ügyetlenkedésem mindössze annyit eredményezett, hogy kevésbé csúszott a talpan, ahogy haladtam a kocsma felé.
Éreztem, hogy közel vagyok a célomhoz. Még a jellegzetes cégért sem kellett meglátnom, a tömeg megszaporodása jelezte, hogy megjelentek a diákok is a környéken. Nagyszerű… tudtam, hogy csak még nehezebb lesz bejutnom azokért a vajsörökért. Már éppen haladtam is volna tovább, némi ideges toporgást követően, mikor valami sovány, magas csaj megállt előttem és cseppet sem szemérmesen végig simított a mellkasomon. Már majdnem el is vigyorodtam volna nagy elégedetten, de nem, ez az örömöt nem akartam megadni neki. Clyde Foster nem arról híres, hogy ilyen könnyen leveszik a lábáról… habár az ágyam a legtöbbször „tárt karokkal” fogadta volna az érkezőket. Most azonban csak túl akartam esni a munkadolgán, ha már a csodaszép hétvégén sikerült a főnöknek berángatnia minket és még kifutófiúnak is kinevezett. Nem csoda, hogy ebbe a szakmába előbb-utóbb belefásulnak az emberek.
Elkaptam a mellkasomat cirógat kezet és kicsit meg is szorongattam a csuklóját, hogy azért tudja, ki diktálja a tempót. Közelebb hajoltam hozzá, éppen csak elhúztam a szám egy könnyed, ám annál gunyorosabb mosolyra.
- Erre most nagyon nincs időm kislány… – böktem oda neki.
Már éppen engedtem volna a kezét, mikor valamit makogni kezdett arról, hogy menjünk be az egyik sikátorba és megmutatja Kristy-féle technikát, amivel tíz perc alatt elérem a gyönyör magas fokát. Zavaromban felhorkantottam, amit ő feltehetően biztatásnak vett, mert már az övemhez nyúlt volna a szabad kezével. Azt még finoman félre sodortam, pontosan akkor, mikor megjelent az a szőke villámcsapás a szemem sarkában.
Nem tudom, miért, de ő volt az egyetlen ember, akit még a szemem sarkából is könnyedén kiszúrtam… sőt egyenesen vonzotta a tekintem. Így, ösztönösen fordultam abba az irányba. Tekintetem találkozott a gorombán csillogó szempárra. Azonnal felismertem Dorist. Valamiért furcsa érzés fogott el, mintha gyomrom kapott volna remegőgörcsöt, a szívem pedig őrülten kalapálni kezdett, ám ennek semmi jelét nem mutattam kifelé. Próbáltam megőrizni azt a hidegséget, amit a kihallgatáson, miközben az emlékképei között kutakodtam… könnyű dolgom volt. Jól emlékszem, éppen csak egy halovány mosolyt ejtettem meg az irányába, de már tudtam: nyert ügyem van.
Természetesen az első, ami elhagyta a száját, sértés volt. Nem csak az irányomba, hanem a túl fiatal, de annál pajzánabb leányzó is kapott belőle bőven. Némi káromkodás kíséretében távozott. Utána néztem, hátha Doris sértve érzi majd magát, amiért nem az ő melleit bámultam meg, hanem a kislány formás hátsóját. Végül is nézni szabad… ha mást nem is.
- Látom tüzes vagy, mint mindig – jegyeztem meg. - Vagy csak nagylányos gondjaid vannak.
Rávigyorogtam. Kegyetlen arckifejezés volt, de éreztem, hogy szórakozhatok vele. Nem tudom miért, de a piszkálódás szinte kötelezően, ösztönösen tört fel belőlem most, hogy újra láttam. Frusztrált az a vad szívverés, ami a közelében született. Nem szerettem magamat ilyennek. Csak kifelé tartottam fenn még mindig a nyugalom álarcát.
- Nem gond, hogy féltékeny vagy. Neked nincsenek olyan idomaid, mint Kristynek.
Sokat mondóan végig mértem és közelebb léptem hozzá. Azt akartam, hogy érezze a férfias illatot, amit részben a kölni, részben a tesztoszteron okoz. Tudtam, hogy őt is, akárcsak a nők nagyrészét pillanatok alatt az ujjam köré csavarom, legyek akármekkora tahó is éppenséggel. Nem finomkodom vele… ahogy ő sem finomkodik az én zakatoló szívemmel. Nem tudom, miért változott meg mindent, amint megláttam.
- Majd te is kikerekedsz, ne aggódj… – cirógattam meg az arcát színpadiasan.

to Clyde

Cseppet sem volt kedvem vele beszélgetni, rettenetesen irritált és emellett még ostoba is volt, de komolyan.... Hogy lehet valaki ennyire ostoba? Miért kell neki mindig játszania a fejét, miért kell állandóan tennie a macsót olyanoknak is, akiket ő rohadtul nem érdekel? Engem hidegen hagy és ha őszinte akarok lenni magammal, akkor be kell lássam, hogy sosem tudnék rá máshogyan nézni, mint egy alávaló féregre. Nem tudom, hogy amúgy miért lett ilyen, talán sosem dicsérték meg, talán az anyja nem ölelte meg eleget vagy éppen nem volt szőrös a tőke, amikor már mindenki másé burjánzott. Idegesít, sőt. Ha egészen őszinte akarok lenni magammal, akkor irritál és annyira irritál, mint még eddig senki soha. Mondjuk emlékeztet ez az egész helyzet kicsit arra, hogy milyen volt Shane-nel az elején, hogy milyen baromi nehezen indult minden, szóval egy biztos... Ezzel az őstuskó faszkalappal soha sem fogok még csak kicsit sem összemelegedni, mert inkább kiugrok egy emeletes házból vagy leugrok egy hegyről, mintsem vele legyek.
Felvonom a szavaimat, mikor azt mondja, hogy nagylányos gondjaim vannak, majd hátrapillantok, mintha keresném, hogy kihez beszél. Színpadiasan meglepődöm és értetlenül rápillantok. - Te most hozzám beszélsz? - úgy teszek mintha meg lennék lepve, majd egy fintor keretében megforgatom a szemeimet. Hogy engem ez az alak mennyire irritál, azt el nem lehet mondani... Akkora gyökér, hogy állatkertekben kéne őt mutogatni, mint valami kihalóban lévő faj... Remélem kihalóban lévő, mert ha ez egyszer elszórja a magjait... Te jó isten, ennek lesznek egyáltalán életképes gyerekei? - Bár amit mondtam komolyan gondoltam, olyan vagy mint egy szatír... vagy éppen az is vagy. - lesajnálóan pillantok rá. Elhiszem, hogy szar lehet a magánélete és nincsenek barátai, azt is megértem, hogy az agyiszintjének megfelelő társaságot keres, de nem hiszem, hogy éppen nála cirka hét-nyolc évvel fiatalabb KISKORÚ lányokkal kéne szexelnie. Bár ő az aurror, neki kéne ezt jobban tudnia, nem pedig nekem.
Láthatóan provokálni akar és sértegetni, de csak felkacagok és szintén lesajnálóan pillantok rá. Nem tudom, hogy ezzel mit akar elérni, csak egyre szánalmasabb a szememben és egyre inkább sajnálom az anyját, hogy nem vetélt el vele, talán neki is sokkal könnyebb és jobb lenne az élete... Oh, néha még én is meglepődöm magamon, hogy lehet bennem valaki iránt ennyi utálat és gyűlölet. - Nekem nem kellenek akkora mellek, mint két lufi, megvagyok elégedve az enyémekkel. De én téged sajnállak, tudod Kristy nem bukik a kis pöcsű fiúkákra, hozzá van szokva a néger adottságokhoz. - mondom neki, igen, én is sértegetem és provokálom őt. Már azon sem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy neki valójában nem is oszlop van kövekkel a lába között, hanem egy gödör, már tényleg semmi sem lepődnék meg.
Még mindig nagyon nem voltam rendben a férfiak közeledésével és jelenlétével, érintésükkel meg pláne nem. Szememben végtelen harag és gyűlölet villant, elkaptam az ujjait, amivel az arcomhoz ért és egy könnyed mozdulattal csontjának folytonosságát megszakítottam. - Ha még egyszer hozzám érsz, letépem az egész karodat. - mondom komolysággal és láthatja, hogy nem viccelek, komoly lettem és a levegő is megfagyott körülöttem. Léptem egyet hátra, ha van esze, akkor nem fogja ezt még egyszer megpróbálni és felfogja, hogy ilyet velem nem csinálhat. Túlreagáltam? Nem... És ő sem gondolhatja így, hiszen ismeri a múltamat, gondolom azt is látta, hogy próbáltak megerőszakolni...

Remélem tetszik Clyde & Doris 1883888747

◆ Nincs zene Sad

◆ made by her

Mi a franc olyan kibaszottul irritáló ebben a csajban? Tettem volna fel ezt a kérdést, ha hagyott volna szóhoz jutni. Valamiért a szatír téma és a lufimellek kész monológhullámot idéztek elő, ami úgy tört fel belőle, mint vulkánból a forró láva. Csakhogy ez hiába akart égetni, igencsak gyengén ment neki. Éppen csak megperzselődtem a csípős nyelve alatt. Mondhatni egy gúnyos kis vigyort engedtem meg magamnak összesen, sőt még nyilvánvalóbban bámultam meg az emlegetett testrészeket. Végül is egészen formásak voltak, csak hát a méret nem volt éppenséggel megfelelő.
Elhúztam a számat, ahogy jobban megbámultam magamnak. Ezért már mindenképpen megérte Roxmortsba jön. Az egyik csaj öt perc alatt a farkamat akarta fogdosni, ezt meg alaposan megnézhettem magamnak. Eldöntöttem, hogy megkoronázva ezt a fantasztikus napot, a Seprűből nem csupán a kért vajsöröket hozom el, hanem ledöntök egy italt is. Megérdemlem és cseppet sem zavar, hogy mindeközben szolgálatban vagyok.
– Pedig akkor talán egy olyan férfi is szeretné megmarkolászni őket, mint én – válaszoltam némi kegyetlen csendüléssel a hangomban. – Láthatóan ilyennel még nem volt dolgod, csak kisfiúkkal.
Közelebb léptem hozzá, hogy onnan nézhessek a világos szempárba. Tetszett a csillogásuk, ahogy az a kis bosszankodó ragyogás is, amit remélhetőleg én váltottam ki belőle. Nem tudom miért élveztem ezt a játékot annyira… elvégre a kihallgatásán még normálisan elbeszélgettünk. Ráadásul tudtam min ment keresztül. Pontosan tisztában voltam a múltjával, még ha legszívesebben is el is felejtettem volna annak apró részleteit. Az érintéssel persze már túl messzire mentem. Valószínűleg ráijesztettem. Ezért a fenyegetésre majd felemeltem a kezemet, hogy lássa, nem szándékozom bántani.
– Ne aggódj, kislány, nem fogok neked esni az utcán… – Suttogtam. Nem tudom, hogy megnyugtatta-e, ugyanis a szavaim szokás szerint gúnyosan csengtek. Sosem voltam különösebben kedves teremtés, hideg voltam és határozott. Nem mutattam kifelé sok érzelmet, leszámítva, mikor a párnák között tettem magamévá a lányokat.
– Én jobban szeretem, ha a nők maguktól adják meg, amire vágyom – folytattam, szinte gondolkodás nélkül. Nem magyarázkodni akartam azt hiszem, inkább csak felvágni, hogy az a „kis pöcs” már nem egy nőcskét tett boldoggá. A mondat közepén ráadásul azonnal magam alá képzeltem ezt a Dorist, ahogy tüzes szemeivel bámul rám és élvezi a kényeztetést. Nem tudom, miért, de azonnal megborzongtam és vágy szaladt végig a testemen.
Úgy sejtettem bizonyításkényszer az egész. Meg akartam neki mutatni, hogy velem nem szórakozhat, mert én aztán megszerzem, amit akarok. Akkor pedig aztán láthatja, hogy valóban igazi férfi vagyok és tévedett, mikor ezen kezdett el gúnyolódoni. Ha valamire biztosan, akkor a méreteimre sosem volt panasz. Elhatároztam: az ujjaim közé fogom csavarni és akkor nem lesz más választása, mint behódolni nekem.
A kezemet a zsebembe csúsztattam, hogy lássa. Nem állok neki megfogdosni ismét. A szándékaimmal ilyen téren nem volt probléma, elvégre sosem ártanék egyetlen nőnek sem. Tisztelem őket, mármint leginkább a testüket, mert az ostoba hisztijükre aztán semmi szükségem. Ezt a lányt viszont valahol megértettem, hiszen tudtam, milyen problémái vannak… de azért még is csak az tetszett a legjobban benne, hogy olyan erősnek tűnt. Ahogy beszélt velem, az egyenesen lenyűgözött.
– Nem iszunk meg valamit? – böktem a fejemmel a Seprű felé. Megköszörültem a torkomat. – Talán nem is fogdoslak meg közben… – Rántottam meg a vállamat és elnevettem magamat, hogy értse, vicc az egész. Majd intetettem a kezemmel, hogyha benne van, menjünk végre be a kocsmába.

to Clyde

A hideg kiráz tőle, olyan tenyérbemászó feje van és annyira próbál sármos lenni, hogy hánynom kell tőle, tipikusan az az alak, akit jobb elkerülni. Na nem mintha engem érdekelne ő, annyira hidegen hagy, csak kiaszott velem, remélem az öreg Zabini nem is fog habozni, azonnal rám küld vagy száz emberét, hogy tegyenek el láb alól. Csak útban lennék és tudom, hogy hamarosan úgyis megélem, hogy el kell hagynom a varázsvilágot. Valamennyivel jobb helyzetben vagyok, mint a sárvérűek, nekem legalább fél felem arany, de ez igencsak kevésnek bizonyul. Na nem mintha csesznék a kibaszott társadalmi elvárásokra... Már rég leszarom őket, cseppet sem érdekel mit gondolnak rólam, na nem mintha nem hallanám a pletykákat. Undorító, hogy milyen kicseszett helyzetbe kerültem a fasszopó exem miatt, bár elfelejthetném az egészet, legszívesebben vissza mennék az időben és megváltoztatnám a múltat, sose jönnék össze vele. Nem, nem is volt szép, amikor együtt voltunk, egyáltalán nem, több probléma volt, mint kellett volna és az hogy most Helenaval dicsekedik... Ugyan kérlek, megmondtam, hogy széttépem és darabokra szaggatom és tényleg így is fog járni, ha még egyszer megpillantom és beszól nekem. Megígértem neki, hogy megrángatom, hogy velem szar kikezdeni... Be fogok lógni a hálókörletükbe és meglocsolom a haját egy bájitallal, amitől kopasz lesz.... Idióta csicska kurva, rohadjon.
Csak felvonom a szemeimet és reménykedem benne, hogy nem jól hallottam azt, amit az imént mondott. Megakarja markolászni a melleimet? - Férfi, mint te? Aki aláíratott velem egy papírt, amit nem kellett volna?! Pont egy ilyen férfi, na ne röhögtess. - legszívesebben kitörném a nyakát és gondoskodnék róla, hogy ezzel a fasszopó csicskával senki se találkozzon soha többet. Nem is tudom, hogy mire veri magát ennyire... Mit hisz magáról, mi ő? Egy szexisten, ő a lányok álma? Talán sok nő rákattant és sokan szerettek volna vele szexelni, de mindegyik borzalmas ízlése lehetett, ha erre fanyalodtak. Nem nézek ki belőle éjszakás kalandozásnál, mégis ki lenne képes vele leállni komolyabban is? Megválaszolom neked, SENKI. És soha senkije nem lesz.
Nem akartam, hogy a közelemben legyen, nem akartam, hogy hozzám érjen, de még csak azt sem, hogy rám nézzen. Legszívesebben tökön rúgtam volna, mellkasára ültem volna és kinyomtam volna azt a csúnya szemét, amivel megbámult. Undorító, hánynom kell tőle, remélem, hogy soha többet nem akar majd hozzám érni, mert abból semmi jó sem fog származni. Emlékeztet Shanere, ő volt ennyire elviselhetetlen és idegestő, azt hittem csak ő lesz képes arra, hogy ennyire felbassza az idegeimet, hát tévedtem, vetélytársa lett az én idegesítésemben. Talán világi cimborák lesznek, talán legjobb barátok, akik elválaszthatatlanokká válnak. Még talán Helenat is elhagyja Clydeért és egymást fogják buzulni, remélem ezt meg is történik, Helena kibaszása érdekében, remélem egy férfiért fogja elhagyni őt. Én leszek az első, aki pofán fogja röhögni, na de lehet, hogy terméketlen lesz és Zabini apuka megöli őt előttem. Egy gyenge senki, minden a csúnya narancsbőrös valaga alá lett rakva, még egy férj is, akit... megérdemel. Ez a két szánalom végső soron megérdemli egymást. Remélem csúnya és hosszú válásuk lesz.
Csak felnevetek elég gúnyosan. - Most nem tudom eldönteni, hogy köszönetet vagy inkább hátba veregetést vársz ezért. - hogy lehet valaki ennyire szánalmas? De komolyan, ezt a szintet nehéz elérni, de neki mégis sikerült, szerintem mióta megszületett ilyen lehet. Sajnálom az anyját, sajnálom az apját és ha van testvére, akkor azt is sajnálom, nem érdemel mást, csak megvetést és szánalmat. Egy ekkora egomán senkiházi, akit állatkertben kéne mutogatni a világban, biztosan nagy szenzáció lenne. Biztosan úgy gyűjt gumira, hogy felállít egy csókstandot és pénzért smárol csúnya nőkkel.
Hát ez tényleg nem tudja, hogy mikor kéne befognia a pofáját, de nem én fogom felvilágosítani erről, mindössze figyelmen kívül hagyom a dolgokat, amiket nekem mond, nem mintha érdekelne egyetlen egy szava is.
Éppen készülnék ellépni mellette, amikor megint csak megszólal és én nem tudok mit tenni, mint felnevetni. Jézusom, hogy lehet valaki ennyire gáz és ennyire szánalmas egyszerre? Csak a szemébe néztem és komoly arcot vágtam, bár igen, megkomolyodtam pár percre és csak néztem a szemébe. Nem nyűgözött le, amit láttam, csak gőg volt, nagyképűség és önelégültség, semmi érték vagy éppen értékelhető dolog, még a testtartása is azt sugározza számomra, hogy mennyire el van szállva magától. - Tudod elgondolkodtam, hogy miért vagy ilyen... - kezdek bele, miközben folyamatosan tartom a szemkontaktust és figyelem őt, tudom, hogy cseppet sem leszek kedves, hogy biztosan meg fog sértődni és talán szerencsémre egy életre le fog kopni rólam. - Arra jutottam, hogy talán dagadt és csúnya kisgyerek voltál vagy éppen anyád sosem dicsérte meg a rajzaidat, apád nem volt rád büszke, bár... Lehet, hogy nem kezdett szőrösödni a kukid, amikor már mindenki másé szőrös volt. - és én ezzel lezártnak tekintem a beszélgetésünket, lesajnálóan és szánalommal a szememben indulok el, majd megszakítom a szemkontaktust. Nem ér ennyit ez a faszkalap...

Remélem tetszik Clyde & Doris 1883888747

◆ Nincs zene Sad

◆ made by her

Én legalább megpróbáltam, mert most már tényleg senki sem mondhatja, hogy nem. Végül is láttam valamit ebben a csajban, már túl azon, hogy jó a segge meg szépen csillognak a szemei és harapnivaló ajkai vannak. Csak éppen a mellei voltak kicsit… aprók. Felhorkantottam magamban, ahogy az önelégült képére pillantottam, miután egy ízeset káromkodott a szüleimet is belevéve. Reméltem, hogy nem tűnt fel neki, most aztán érzékeny pontra lépett. Nem különösebben foglalkoztatott ugyanis az, mit gondol a farkamról. Az ugyanis éppenséggel tökéletes, legfeljebb ő nem tudja meg soha. Ehhez ugyanis most aztán igencsak közel került.
Megköszörültem a torkomat és felvontam a szemöldökömet. Nem, nem számítottam arra, hogy úrinővel van dolgom. Elég csak ránézni és az ember tudja, milyen nagyszájú és irritáló személyiség… valahol mégis ez volt a vonzó benne. Meglepő, mert általában az ilyen csajokat gondolkodás nélkül lököm félre. Ez a kis liba mégis magával ragadott. Alig bírtam ki, hogy ne nézzek rajta végig újra és újra.
– Tudod mit? Rendben.
Sóhajtottam is a mondandóm mellé, hogy érezze: most volt elegem. Ha Clyde Fosternek elege van, akkor pedig aztán sírhat utána. A Seprű felé pillantottam, ahol még mindig ácsorgott a tömeg, várva, hogy asztalhoz jussanak. A zsebemben persze ott lapul a jelvényem, amivel aztán könnyedén bejutottam volna a kocsma belsejébe és a szükséges italokkal aztán visszatérhettem volna a munkahelyemre. Szabadulni akartam onnan, bármi áron. Már nem akartam látni sem azokat a gyönyörű szemeket, amikben ott csillogott a dac.
Közelebb léptem a távozni készülő Dorishoz. Egy pillanatra mélyen a szemébe néztem. Meglehet sikerült azt is felfognia ebből, hogy kár egy ilyen szépségért. Mármint persze azért kár, mert olyan mocskos és sértő a viselkedése, mint valami kocsisnak. Ezt nem akartam tovább kommentálni. Ha ő lezárta a témát, hát menjen és gondolatban még soroljon fel ezer undorító szót. Az, hogy az anyámat és az apámat a szájára vette már bosszantó volt. Engem aztán elmondhat bárminek, de ez olyan sebeket tépett fel, amik éppen csak gyógyulni kezdtek. Akárhányszor kimondták a szüleim nevét vagy csak emlegették őket, keserű érzés lett úrrá rajtam. Nem tudtam ellene tenni, olyan volt, mint egy ösztön, amitől automatikusan működésbe lépnek az ember könnycsatornái.
– Nem bánom, hogy aláírattam veled azt a papírt. – Dörgöltem az orra alá és olyan közel hajoltam hozzá, hogy érezhettem az illatát. Mélyen a szemeibe néztem, aztán a tekintetem lesiklott az ajkaira. Éppen csak egy pillanatra időztem el ott.
– Ha még egyszer ilyen szövegkörnyezetben említed meg a szüleimet, gondoskodom róla, hogy egy papírnál több szenvedést okozzak neked, kislány – tettem hozzá. Szándékosan nem értem hozzá. Tudtam, hogy aki olyanokon ment keresztül, mint ő, talán megijedne. Igen, még abban a percben is túl figyelmes voltam, pedig megérdemelte volna, hogy egy kis zsarolásnál jobban ráijesszek.
A hangom kegyetlenül csendült fel, ahhoz képest, milyen halk volt. Ugyanis időközben szinte suttogássá csendesedett. Nem érdekelt, hogy mit szólt az egészhez. Egyetlen lépést tettem hátra tőle. készen álltam, hogy átfúrjam magam a tömegen, ha csak nem állít meg és távozzak ebből a hülye faluból. Többet biztosan nem megyek oda sem, nem érdekel, hogy a Seprűben a legjobb a vajsör az egész országban… sőt a hétvégi munkanapokon inkább beteget jelentek, az sem érdekel, ha elbocsátanak, de többé látni sem akarom ezt a nőszemélyt. Elég volt belőle. Elég volt a pofátlanságából.
– Szép napot… – Fordultam még egyszer hátra, mert azért olyan bunkó még nem vagyok, mint ő. Nem fogok köszönés nélkül távozni.