Örülök neki, hogy van egy olyan barátom, mint ő, aki segít és mellettem van. Örülök neki, hogy kínoz és nem hagyja, hogy ne tanuljam meg a tananyagot, mert nincs sok ilyen ember, aki ennyit megtenne értem. Grace egy kedves és értékes lány, akinek a párja nagyon szerencsés lesz, hogy egy ilyen lány áll mellette, mint ő. Mivel nekem nem lesz párom sosem, ezért szerencsére egyetlen férfinak sem kell majd idegeskednie miattam, egyedül maradok, mint a kisujjam. - Hogy mi?!.. - azonnal elsápadtam és ez még viccnek is rossz volt, mert én nem akarok holnap tanulni, nem akarok én felkelni és arra pazarolni az energiát, hogy felesleges dolgokat tanuljak. Bárcsak nem kéne már soha többet tanulnom és ilyen marhaságokat írnom az órákra, de van egy olyan érzésem, hogy ezek az idők sosem jönnek el. - Ezzel még viccel ni is rossz Grace.. - sóhajtok fle megkönnyebbülve. Nem fogok holnap tanulni, de nem ám.. én nem fogok semmit sem tenni a jegyeim érdekében, aludni fogok és pihenni.
A csokis béka meglep, de nem fogadom el, nem fogadhatom el, így is nagyon kövér vagyok, nem lehetek ennél kövérebb, mert abba inkább belehalok. - Inkább nem, lassan már gurulni fogok.. - sóhajtok fel és nem is kívánok erről többet beszélni, így tehát inkább csak kérdezek tőle és végighallgatom a válaszát, és figyelek rá. Hát az egyszer biztos, hogy nincs valami izgalmas élete, de hát.. nem lehet mindenkinek annyira pörgősek a napjai, mint az átlagnak, aztán Zabini említésén felnevetek és.. aztán eszembe jut a csókunk is, az a csók, aminek nem kellett volna megtörténnie. - Ne is beszéljünk Zabiniről, egy nyomorék az a gyerek, bele fulladhatna a Fekete-tóba. - mondom, miközben megforgatom a szemeimet és ráfigyelek, de lehet, hogy nem fogja viccesnek találni, ki tudja.
- Nincs semmi.. és tényleg semmi. - sóhajtok egyet, mert tényleg nincs semmi.. szóval inkább veszek egy mély lélegzetet és rápillantok, igaz a csókot nem mondhatom el neki de másról beszélhetünk. - Te mész a halloween-i partira? Meghívtak már? - mert engem már igen de csak akkor fogom neki elmondani, ha megkérdezi.

Tanulni szombaton? Tanulni szombaton?! Uramisten, hát én egy ember vagyok, aki utál tanulni, még most is annyira nehezen jöttem el.. Nem tetszik, hogy röhög, ezen nem lehet röhögni, egyszerűen, aki ilyenkor tanul az nem ember, de tényleg nem az. Hogyan tud valaki felkelni úgy szombaton, hogy aznap tanulni fog és készülni a hétfőre? Én sosem tanulok, bár szerintem ez azért meg is látszik a jegyeimen, de hát én egyszerűen sejti szinte képtelen vagyok arra, hogy szombaton tanuljak. Csak kérdőn felvonom a szemöldökömet és nézek rá, mint borjú az új kapura. - Még sosem tanultam és az igazat megvallva még csak nem is tervezem kipróbálni. - én nem fogok tanulni és nem is akarok, mert hát.. miért tanuljak? Rajta nem lepődöm meg, kicsit sem lepődöm meg, valljuk be, hogy egy hollós mindig tanul, akkor is, amikor nem kéne.
Kedves tőle, hogy nekem adott egy csokibékát, de én most nagyon, de nagyon nem akarok ilyet enni, mert hát.. igen, azért rám is felfutott pár kiló az elmúlt hetekben, ami nem igazán jó. - Erről nem nyitok vitát, köszönöm, de nem kérek. - jelentem ki ellenkezést nem tűrően és reménykedem benne, hogy meg is érti, amit mondok. Lehet, hogy nincs semmi baj az alakommal, de attól még ennél lehetne sokkal jobb.Talán ez az egyetlen tipikus olyan női dolog, ami mindegyikünkben megtalálható. Tudom, hogy nem vagyok dagadt és túlsúlyos, de attól még egy kicsit szeretnék vékonyabb lenni. Azért jött fel rám plusz, mert kezd kijönni a rossz idő és nem tudok annyira könnyen kimenni futni.
- Adja az ég. - már csak az hiányozna, hogy megtudja az igazat, hogy elmondjam neki, hogy csókolóztam Shane-el. Nem is akarok most erre gondolni, talán pont ezért terelem el a figyelmét a kérdésemmel. Inkább ezzel fogom zaklatni és látom rajta, hogy kissé zavarba is jön.. Csak nem Grace? - Na mesélj! Ki hívott el? Ismerem? - kérdezem lelkesen és hangosan, majd jönnek a csittek, én pedig szemeimet fogatva csendesedem le.. nem tudom, hogy miért ilyen képmutatóak, nem is tanulnak, csak azért vannak itt, hogy beszólhassanak az olyan embereknek, mint én, aki hangos és lelkes. annyira rossz az életük, hogy már az én jókedvemet is irigylik..

Fúj, szombaton tanulni öngyilkosság, társadalmi öngyilkosság vagy hogy is mondjam.. nem fogom arra pazarolni az időmet, hogy felesleges dolgokat tanuljak meg. Nincs nekem arra időm, hogy ezt csináljam és szavain elmosolyodom, de ezt talán neki nem kéne tudnia. - Talán megpróbálom. - mondom neki sóhajtva. Dehogy fogom, nem vagyok én megbolondulva és nem is leszek, nem fogok én tanulni szombaton sosem és tényleg.. Inkább megbukok és élek szégyenben, de nem fogom én terhelni az agyamat, eddig is jól megvoltam tanulás nélkül, pedig állítólag, ha tanulnék, akkor bármit elérhetnék, gondolom minden lusta diákot ezzel etetnek, de ez a tanárok dolga.
Szerencsére hamar túljutunk a csokibéka témán és nem tesz fel semmilyen másik kérdést, aminek nagyon örülök, de aztán jön egy olyan téma, ami nem is nagyon a kedvencem, mert nem akarok és Zabiniről beszélgetni, főleg nem a történtek után. - Túl jó vagy ehhez, amúgy is.. ne az ő vérével szennyezd a kezed. - mondom neki kacagva, azt hiszem Shane nagyon sokat csuklik mostanában, egyre többen nem szeretik, amit nem is kéne csodálni, nem éppen a legkellemesebb személyiség. Nem is értem, hogy miért vannak barátai, de ha kiindulunk belőle, akkor ezt nem is kell csodálni. De talán én is képes lennék rá, vannak pillanatok, amikor úgy érzem, hogy teljes mértékben megérdemli a halált, mert néha joga sincs élni. Annyira idegesítő egy ember, hogy az már borzalmas. De mindig minden körülötte forog.
Majd átérünk egy kellemesebb témára és inkább a bálról beszélünk, meg a hamarosan eljövendő mulatságról. Érdekel, hogy ki hívta le és mikor azt mondja, hogy ismerem, akkor teljesen felpörgök.. tudnom kell! El kell mondani és nem szórakozhat velem, mert kikészít idegileg. - Követelem, hogy mond el. - aztán nem is tudom, megzsarol.. érdekel ez engem annyira? Sajnos igen, de nem tudom, hogy tényleg tudni akarja e a dolgot, mert ha elmondom, akkor egy bomba semmi sem lesz hozzá képest. De nem tudom, sóhajtok egy hatalmasat. - Te erősködtél.. - sóhajtok még egyet és nem tudom.. jobb lenne, ha nem mondanám el neki, de ha tudni akarja ennyire, akkor megtudhatja. - Zabini megcsókolt engem büntető alatt. - mondom neki halál komolyan és szerintem ő csak egy hatalmas röhögésben fog kitörni, de én el sem fogok mosolyodni, arcomról leolvashatja, hogy teljesen komolyan mondom azt, amit mondtam.

Meg sem kéne lepődnöm azon, hogy Grace végtelenül rühelli Zabinit, de hát ő tényleg túl jó ahhoz, hogy bemocskolja a kezét egy olyan alávaló dög vérével, mint Shane. Mindegy, most nem is ez a lényeg, sokkal inkább az, hogy valami nem stimmel vele vagy velem, lehet a sok tanulás miatt van, ami káros az egészségre. De tényleg, volt aki a tanulásba halt bele. Szerintem nem a rövid élettartam miatt hullottak az emberek, hanem a tanulás miatt, de mindenki csak kiröhögné ezt a gondolatomat, nem is tudom, hogy hogy jött ide.
Szavaira csak megforgatom a szemeimet. - Még jó hogy nem az alapján élek, hogy mi áll jól nekem. - mert ez valóban igaz, sosem azt nézem meg reggel, hogy hogyan áll rajtam a ruha, hogy milyen boltból van és stb. Nem érdekel engem a divat, sosem voltam olyan lány, aki mások véleménye alapján él és erre büszke is vagyok. Majd nem sokkal később megkapja a választ, amit annyira akart tudni, de most már kétlem, hogy érdekelné, legalábbis remélem, hogy nem fogja érdekelni. Mindkét kérdésére megrázom a fejemet, ez nem csak egy rossz vicc és nem is Vesta csókolt meg engem.. mindeközben komolya marad az arcom és elhiheti, hogy én sem örülök annak, hogy így alakultak a dolgok.
Kérdésére csak pislogok, ezt most ő sem gondolja komolyan, igaz? - Kapott egy jó nagy pofont hidd el, és igen legalább tízszer. - mondom neki egy sóhaj közepette, de ha büszkévé akarom tenni, akkor a rákövető nap eseményeit is elmesélem neki, mert azok is viccesek.. Legalábbis szerintem az volt, de most nem is ez a lényeg, sokkal inkább az, hogy ezt tudnia kell. - Másnap felkeresett és megakarta velem beszélni a dolgokat, az lett a vége, hogy tökön térdeltem és otthagytam egyedül szenvedni! - mondom neki mosolyogva, majd a barátnőmre kacsintok, mert tudom, hogy ezt a tettemet értékelni fogja. De én megtettem, most neki is el kell mondania, hogy ki hívta meg. - Rajtad a sor. - mondom neki, majd kiöltöm rá a nyelvemet és tudom, hogy érteni fogja a célzást.