A ritmus minta, és a minták értelmet adnak a dolgoknak. Ha ideges vagy bizonytalan vagyok, mindig dobolni szoktam.
Újabb nap, újabb malomtaposás. Csak az tud az eszemben járni a varázslattal átitatott falak között, hogy mennyire nem érdekelnek az év végi vizsgák, pedig át kellene menni... mondjuk minden. Nem mintha bármi érdekelne, szerintem nincs is elmebetegebb irány mint az auror képző, de hát egészségükre. Maradok annál inkább kidobolom magam délután, az majd eloszlatja a kételyeim. Ahogy haladok a folyosón persze nehéz lenne nem kiszúrni Miss Potts Őtehénségét. Meg is bököm könyökömmel a mellettem sétáló srácokat, hogy ki megy előttünk. Már elfojtva röhögnek, heccelnek szóljak be, hát miért ne? Legalább könnyebben elfelejtem azt a meg nem történt estét, könnyebb lesz, ha szembesülök Summer lehetetlen ripacskodásával. -Elszabadult egy tehén, vigyázat! Tőgytámadás, fedezékbe! - Kiabálom utána, mellettem Edgar nem rest a pálcáját a torkához illeszteni elmondani a megfelelő szavakat és már úgy bőg mint egy tehén. Persze mind röhögünk, az egyik hátraforduló csajcsapat már össze is súg, szinte hallom, ahogy a nevem egy mondatba kerül azzal hogy "menő", "helyes", "jó pasi". Szóval csak kihúzom magam és vigyorgok, hogy vajon Summer is megfordul-e vagy megy tovább tettetett hercegnői fenséggel mint szokott. Én már inkább a csajokat méltatom figyelmemmel, rájuk kacsintok, áh igen, szerintem már égnek is a vágytól hogy bár hozzám érhetnének. Lehet lecserélem Saraht vagy hogy hívják a mostani csajom valamelyikre ezek közül, miért ne?
Néha azért elgondolkodom azon, hogy mégis mit vétettem Merlin ellen?! Mert hát nem gondolom, hogy megérdemelném ezt az idióta majmot, akivel akaratlanul is, állandóan össze kell futnom a folyosón. Mondja meg valaki! Kinek ártottam én? Kinek ártottam, hogy pont őt kell minden egyes alkalommal a nyakamba szabadítani?
Önkéntelen mozdulattal vakarom meg a kezemen lévő kiütést, vagy foltot, vagy piros pöttyöt, ami nem tudom hogyan is jelent meg rajtam és mi is valójában. De abban biztos vagyok, hogy Bowman-hoz van köze, mert csak akkor kezdek el vakarózni, mikor a közelemben van. Lehet bolhák csípnek, vagy egyszerűen így védekezik a szervezetem az idegesítő jelleme ellen, mindenesetre ez az egész felettébb zavaró. Bach Air-jét dúdolgatva sétálok a folyosón és tudom, hogy valami történni fog, mert nem véletlenül ver le a víz, és nem véletlenül viszketek, és ha még ez nem lenne elég az az idegesítő orgánum is pont mögöttem szólal meg. Hangosan felsóhajtok, hiszen baromira nem volt nekem kedvem ehhez az egészhez, hozzá se, meg úgy ánblokk a mai naphoz, és ilyenkor tényleg elgondolkodom azon, hogy vajon miért is keltem fel reggel, mert erre nem volt szükségem.
Szinte már elkap a hányinger, mikor meglátom a mellettem lévő lányok arcán a rajongást, ahogy összesúgnak egymás közt, ahogy az arcukra van írva, hogy bármikor odaadnák magukat annak a ficsúrnak csak szépen kell néznie. Eszem megáll... És én is egy pillanatra, mikor meghallom a tehénbőgést, meg a nem épp kedves szavait. Szinte már fúriaként fordulok meg, és még csak nem is akarom magam visszafogni, úgy markolok rá a pálcámra és lövöm felé az átkomat, ami remélem eltalálja és akkor csigát fog hányni a nap hátralévő részében. - Nyaljál sót, vagy csigát, Bowman! - sziszegem a fogaim között, majd az idegességtől remegő kezekkel szorongatom még mindig a pálcámat, és indulok el felé és igen, remélem reng a föld minden egyes lépésem alatt.
A ritmus minta, és a minták értelmet adnak a dolgoknak. Ha ideges vagy bizonytalan vagyok, mindig dobolni szoktam.
Hát meg kell hagyni Edgar bőgése valami fenomenális! Annyira élethű, ahogy kong és visszhangzik a folyosókon, ez ám az orgánum! Úgy röhögök, hogy a könnyem is kicsordul, lepacsizom Edgarral és a többiekkel hogy ez marha jó volt, majd már teszem is a szépet a csajoknak, emiatt nem is foglalkozom tovább azzal a tehénnel, legyintek a szavaira is, már mondanám hogy a csigát citromlével eszik puccos helyen, a sznob áriás feje hogy nem tudja, de hirtelen olyan érzésem van, mintha valami mászna fel a torkomon. -Will... Will mi a bajod, zöld a fejed haver! - Kérdezik tőlem mellettem, mire kibukik belőlem vagy két termetes csiga nyálasan és nyálkásan. Már a látványtól és az ízektől is öklendezek tovább, a többiek hangos Úúú-ááá-fúúúj-ok közepette állnak körbe, erre betéved egy túlbuzgó prefektus is. Arra a kérdésre ki tette haverjaim egyöntetűen Summerre mutogatnak én csak a térdem fogom és próbálok levegőt venni és esetleg nyelni, bár nem szívesen teszem mert rögtön hánynom kell tőle. -Miss Potts! Gratulálok, most ez a jómadár nem tud órára menni, nincs rá ellen bűbáj meg kell várni hogy kijöjjön mind. Invito vödör! Nos, abban a megtiszteltetésben részesítem, hogy maga vigyázhat rá! Meg az ég szerelmére szerezzen neki valami jegyzetet majd, mert maga miatt fog ez a szerencsétlen kibukni. - Magyarázza valami nagyon rátarti mód, lesajnálóan nézve engem, ami a jegyeim vagy a csigák miatt lehet, nem tudom behatárolni, olyan erőtlen mutatom be neki a középső ujjam, hogy talán észre sem veszi. Minden esetre a vödör megjön, a kezembe nyomja és mindenkit elterel órára, aztán gondolom Summer ott marad, de örülhet, reszketek és hányom a csigákat szorgosan, falfehéren és furcsán sípolva véve a levegőt. -Mondd hogy... nincs már... sok... - Nézek rá leizzadva, cseppet sem valami megnyerően, mert ritka undorító dolgot művelt velem, nem is ismertem ezt a szart, de már vagy hat csigát kihánytam csak nincs sok! Ugye...? Hopp még egy...
Annyira irritál, hogy azt nem lehet szavakkal kifejezni! Állandóan csak az a egótól felfújt feje lebeg a folyosón, mint egy lufi, és ahogy a lányok a nyálukat csorgatják utána, és ezzel eláztatják az egész folyosót, hát az gusztustalan. Én nem is értem, hogy miért van ennek a gyereknek ilyen rajongó tábora. Miért tartozik a menők közé, mikor csak egy középszerű hülyegyerek, aki abból él, és azzal tartja fenn az érdekesség látszatát önmagán, hogy másokat zrikál? És erre még hogy nem jöttek rá a többiek eddig? Ja igen, csillogó szemek, csábos mosoly... ez mindent elárul.
Önkéntelenül is elhúzom a számat, mikor meglátom. Pedig isten lássa lelkem, én tényleg hagynám a picsába, de miért kell belém kötnie akkor is, mikor én békén hagyom? Mert az egy dolog, hogy kiabál utánam, és magát égeti le, ezt még úgy meg is bocsátanám, de hogy az a fasz Edgar még tehénbőgést is nyomat, hát az kiveri a biztosítékot. Szikrázó szemekkel fordulok hátra, és lövöm telibe Bowman fejét, és az sem érdekelne, ha lerepülne a fél arca, de beérem azzal, hogy csigát hányjon. Az legalább pont olyan gusztustalan, mint ő maga.
- Igencsak elzöldültél, Bowman! Bőgj csak tehenészfiú, két csiga között! - sziszegem elégedetten, majd a hátsó zsebembe süllyesztem a pálcámat, és már indulnék is, sorsára hagyva szerencsétlent természetesen, mert hát mindenki tudja, hogy megérdemelte, de persze pont ekkor eszi a fene oda azt a prefektust is! És hát csak szemforgatva figyelem a rám mutogató ujjakat, melyre én is válaszolok a középsővel, meg a felháborodott fejemmel, melyre rá van írva, hogy ez a büntetés baromira nem pálya és minden, csak nem igazságos. - De hát Ő kezdte! Neki szabad így viselkedni, én meg nem lehetek suttyó? - kérdezem felháborodva, majd a kezembe veszem a vödröt, ami a lábaim előtt landol, majd sóhajtozva és nem kissé mérgesen foglalok helyet a folyosón, amellett a szerencsétlen mellett, hogy kiöklendezze magából az összes csigát.
Az emberek lassan eltűnnek körülöttünk, és ketten maradunk. Én, a hülyegyerek, meg persze a csigái. - Nincs már sok... csak úgy pár ezer darab. És még ami ennyi idő alatt belepetézett a gyomrodba. Mert tudod, az csak később jön majd ki! De én a helyedbe nem smárolnék senkivel sem mostanában, gusztustalan lehet, mondjuk csiga nélkül is..... uhhh! - mondom undorodva, majd szemforgatva megveregetem a hátát. - Igazából magadnak köszönheted! - felelek neki vállvonogatva. - Én tényleg nem értem mire volt ez jó...
A ritmus minta, és a minták értelmet adnak a dolgoknak. Ha ideges vagy bizonytalan vagyok, mindig dobolni szoktam.
Tudjátok, az ember azt hinné ez a némber érti a tréfát mert néz tükörbe, hallja önmagát, de nem, semmi humorérzéke sőt! Remélem mindenki érzi hogy én vagyok az áldozat, aki órákig hányni kényszerül a nyálkás csigákat és miért? Mert mondtam pár szót, nem tettem ám semmit, de a büntetésem ez. Summer egy kegyetlen nőszemély... a prefektus sem jobb tegyük hozzá, mert bekaphatja hogy vele ellentétben én szoktam trollt kapni, még Summert is rám sózza! Mondta volna Edgart vagy valami... de nem. A rikácsoló hárpiát osztotta mellém! Remélem le tudom hányni. Főleg miután közölte belepetéznek a gyomromba, mi a f.sz? El kell jussak majd a gyengélkedőre, biztos van valami béltakarító lötty ott. Így csak próbálok rondán nézni a bébiszitteremre, nem tudom mennyire sikerül így sápadozva. -Mindjárt lekaplak Téged... aztán... röhögbvah! - Hányok ki még egyet, nyomorult kis gerinctelenek nem hagynak visszaszólni! Úgy ölelem a vödröt mint egy istent, remélem ebből nem másznak ki. -Magamnak?! - Hüledezve nézek rá, kikerekedett, könnyes szemekkel. Utóbbi nem tudatosul, de hát ez olyan gusztustalan a testem reagál rá. -Én csak... tényeket közöltem... egy ujjal nem... értem... hozzád! - Küzdök a mélyről jövő öklendezéssel, de vagyok olyan kegyes még időben fordítom a vödörbe a fejem. Meg sem érdemli! Le kéne hánynom. Majd ha nem számít rá!!! -Mocskos boszorka! - Nyögöm ki egy szuszra, bár elfelejtem néha hogy nem magnixok között vagyok hogy ez szitoknak minősüljön, legalább is tisztességes szitoknak. Beleköpök a vödörbe, nem akarom lenyelni a nyálam, ez annyira gyomorforgató! Átkozott Summer... elhiheti visszakapja! Csak... csak éljem túl, még a végén a torkomon akad egy csiga, Darwin díjas halál!
Még soha senki nem mondta neki, hogy nincs humorérzéke. Mert igenis van humorérzéke. Igenis vicces lány, és nem kárörvendő, csak ritkán és ez igazán értékelendő tulajdonság lenne, ha értékelnék. De ehelyett kapott egy unalmasan pöffeszkedő ficsúrt, akit valami oknál fogva - vagyis rengeteg oknál fogva - ki nem állhat, és mindig, ennek ellenére is megnyer magának. Baromira nincs kedve vigyázni rá, mert először is totál undorító és gusztustalan szaga van a csigáinak, és Bowmannak amúgy is ilyen szaga van, és másodszor, nincsenek annyira jóban, hogy ő fogja a haját, a vödrét, vagy épp paskolgassa a hátát, vállát együttérzően, mikor magának köszönhette ezt az egészet. - Fúj, smárolj valaki mással, kössz én nem vágyok rá, se csigával, se anélkül. Már a feltételezés is gusztustalan! - akadok ki teljesen és pár centivel arrébb is ülök épp emiatt, hogy még csak eszébe se jusson a nyálkás száját felém közelíteni, mert akkor lehet hogy én is hányni fogok, és nem a vödörbe. Hanem mondjuk a menő és szeretett cipőjére. Vagy mondjuk a ruhájára....
- Hát kinek másnak IQ-huszár? Tényeket? Már megbocsáss, de neked mi bajod van? Ha én így jó vagyok magamnak, akkor neked mi közöd ahhoz, hogy mekkora vagyok? Én sem ordítok a folyosón utánad, szirénázva hogy gyökér vagy! - fortyanok fel és elképzelni nem tudom, hogy ő ezt hogy nem érzi saját magára kínosnak. Azért nem valami boszorkányüldözéses korszakban vagyunk, az emberekről azt mondják, állítólag egyre fejlettebbek és intelligensebbek, akkor ő miért marad el a többi mellett? Vagy csak ennyire nincs érzelmi intelligenciája? - Kettőnk közül jelenleg te vagy mocskos! - sziszegem, miközben még egy pillantást vetek a nyálkától csöpögő szájára. Olyan fura... Mintha....
- Ezt amúgy tényleg miért csinálod? - kérdezem immár komolyabban egy fokkal. Hátha legalább erre ad egy értelmes választ.
A ritmus minta, és a minták értelmet adnak a dolgoknak. Ha ideges vagy bizonytalan vagyok, mindig dobolni szoktam.
Ilyen átkot még nem pipáltam, igaz, nem is vagyok valami jó SVK-ből... mert ez egy nagyon-nagyon-nagyon sötét varázslat, hogy hogy nem csapák ki érte, semmi büntető munka, semmi! Épp a hajam foghatná, ha engedném. Nem mintha képes lennék jelen állapotomban bármire is. Ezek a csigák... -Aha, kvára! - Nyögöm, majd hányok ki még kettőt, reszketeg ajkakkal. Bezzeg mikor totál eláztatta magát valami olcsó martinivel és azt se tudta merre előre meg a hátra és smároltunk vagy fél órát az nem volt gusztustalan! Hogy ficánkolt már a nyelve a számban! Mint most a csigák, csak akkor elfelejtettem hogy amit csinálok gusztustalan elvégre Summerről és a nyelvéről van szó! Csak azért nem tudok undorodó fejet vágni, mert már eleve abban az állapotban leledzik úgy tíz perce. -Pedig eléggé... szirénázol folyton... ha nem ponteztakkormást! - Hadarom és hányok megint, jó nem biztos hogy a folyosón de akárhol. Szóval semmi joga nem volt megátkozni! -Hála Neked! - Mondom rászólva, ha rekedtebben is, mert mit tagadjam, ez undorító! Pedig vigyázok a higiéniámra, a szám szagára kiváltképp, sokat rágózom és a többi... de ez... ezt ha túlélem és kisikáltam a szám egy erre vett fogkefével betolok egy csomag mentolos rágót. Csak remélni merem nem fogok még fosni is utána! -Mert megátkoztál azért! - Nézek rá falfehér arccal, ami alatt ott bújik meg a mérgességem pirosa is. Aztán kihányok még egy adagot és lihegve konstatálom, hogy talán van pár perc szünetem, mert az előörs felderített. Igen, még mindig van hely a vödörben Will gazda, jövünk méééég... anyám borogass. -Mert beképzelt vagy. Mert azt hiszed a Te zenéd fennköltebb mint a mienk. Mert emberszáma se veszel. És tényleg sosem nyúlok hozzád, mi jogon küldesz rám átkot?! A fejedre fogom húzni ezt a telehányt vödröt! - Kapok a hasamhoz, jelenleg egyáltalán nem úgy festek, mint aki meg kívánna válni a szent oltalmazó vödrétől, de azért remélem beijedt. Megérdemelné! De hogy valójában mit gondolok leolvashatatlan az elgyötört arcomról, kiélvezem ezt a szusszanást, hogy nem kell hánynom. Arra emlékeztet mikor megettem öt tacót egy ültő helyemben és benyomtam rá a nagy sültkrumplit és a liter kólát. Hát.... az sem maradt benn. Fújj taco, ki is ráz a hideg tőle.
- Szirénázom? - kérdezek vissza, enyhén megemelkedett szemöldökkel, majd adok egy jó nagy tenyeres talpast Will gizda hátára, hogy a következő csiga szó szerint kiugorjon belőle. Remélem egy adag nyálkát is húz az állat kínjában végig a nyelőcsövén, mert hát így lenne fair. És biztos, hogy nincs igaza! Semmiben sincs igaza! Mert én nem szoktam szirénázni, és soha nem piszkálom, hacsak nem ad rá okot! És nyilván mindig okot ad, mert neki az a tökéletes világ, ahol ő a sztár, és ahol engem a földbe tud döngölni! De hát nem tehetek arról, hogy én vagyok a lelkiismerete és az önbecsülése és egója nem képes elfogadni a tényt, hogy igenis lenne még mit javítani a technikáján, és igenis el kellene járnia hangképzésre, mert azért mert egy gitárral megőrül a szinpadon, még nem lesz jó énekes! És lehet, hogy én komolyzenében utazom, de az én hangom igenis képzettebb minden tekintetben, ezt pedig be kellene látnia!
- Sajnálom! Kiprovokáltad! Beszóltál, ez pedig a büntetésed. - mondom, majd megrázom a fejemet, hogy nem, egyáltalán nem bántam meg, hogy megtettem. Még akkor sem, ha amúgy egy kicsit sajnálom. Mert hát tényleg kicsit sajnálom, hogy így kell görnyednie egy vödör fölött, és hogy ilyen gusztustalan hangokat ad, meg hát a csigák sem lehetnek túl finomak és áááá ez undorító! - Beképzelt? - száll el minden aggodalmam egyetlen pillanat alatt, majd inkább fel is állok mellőle, nehogy véletlenül belenyomjam a fejét a vödörbe. - Nem vagyok beképzelt, én csak többet foglalkozom a hangképzéssel, mint Te, és ezt neked is el kell ismerned! Szarok arra, hogy mit játszol, hogy milyen stílusban nyomulsz, de tény, hogy sokkal jobb is lehetnél és ezt te is tudod, ha egy kicsit is érdekelne, hogy eljárj egy énektanárhoz, ne pedig csak a haverokkal pengesd a hangszert! - hadarom mutogatva, mintha valami feka csaj lennék, vagy valami spanyol, vagy olasz, aki azt hiszi, hogy minél hangosabb, akkor annál jobban fogják érteni. Mert hát talán ha hangosabban magyarázok, akkor ő is megérti mit akarok mondani már jó ideje neki. Elpocsékolja a tehetségét! Középszerű marad és elutasítja a valódi zenét!
- Nem nyúlsz hozzám? Szerinted a lelki bántalmazás az nem bántalmazás? Szerinted nem visel meg minden egyes szavad, szerinted nem állok sírva a tükör előtt, azon agyalva, hogy mit kellene tennem, hogy ne így nézzek ki, hogy elfogadjanak? Szerinted nem sértő, hogy tehénként beszélsz rólam mindenki előtt, aláásod az összes létező önbecsülésemet, a haverjaid tehén hangot utánoznak ha meglátnak, és az emberek nagy része rajtam röhög, ha meglát. És nem azért, mert esetleg szar ember vagyok, hanem azért, mert már úgy érzik, hogy megtehetik ezt, mert te elhitetted velük, hogy joguk van mással így viselkedni! És ezért ez a mimimum! Hogy csigákat hányjál egy vödörbe!
A ritmus minta, és a minták értelmet adnak a dolgoknak. Ha ideges vagy bizonytalan vagyok, mindig dobolni szoktam.
-Ja... - Vetem oda, hogy visít és vijjog, erre nem hátba ver? Nem tudom eldönteni azt akarta megfulladjak vagy pont hogy meg akarta akadályozni! Idióta némber, annyira hülye vagyok hogy segítettem neki, meg is van a böjtje, itt hányom a csigákat miatta! Szóval próbálok nem attól is hányni, hogy csókolóztunk amire jól láthatóan nem is emlékszik annyit ivott... szánalmas. Hah... ah. -Dehogy sajnálod... - Morranok rá, fintorba torzult szenvedő arccal, vádlón fúrva tekintetem az övébe. Ne dobálózzon a szóval csak úgy, nem kell a szánalma! Az övé nem, más lányoké, ha csinosak és kedvesek nem ilyen fúriák jöhetnek! -Az Miss Potts! Felfuvalkodott páva vagy! Csak kevésbé szép... - Ejtek meg felé egy sápatag, önelégült mosolykezdeményt, mert most még csak a vigyor sem megy felkavarodott gyomorral. De le kell hunynom a szemem, túl gyorsan pattan fel, beleszédülök, csak egy percig had ne hányjak már! -Pff... Neked meg fel kéne fognod a zene nem arra van... khm, hogy kiállj mint egy darab deszka és nyikorogj. Ha... vinnél bele életet, mozognál, nem csak lefogynál de élvezhető is lenne... a zene nem csak a... tiszta hangról szól Summer... - Hajolok a vödör felé, hányingerem van és elcsigázott vagyok a sok gyomromban rallizó csigától. Azt hiszem megint hányni fogok, fel sem bírok rá nézni pedig úgy de úgy mondanám neki a magamét! Majd... majd pár perc múlva, mondjuk. Mély levegő Will, csak lélegezz... Aztán csak cserepes ajkakkal és végtelenül fáradtan nézek fel rá, mert miért sírna a tükör előtt? Hagyjuk már... -Hah... mert Te nem hordasz el mindennek mi? Tudom hogy zajnak hívod amit... csinálok, hogy hülyének tartasz és szánalmasnak... nem a képembe mondod mert ennyi sincs benned Potts, csak részegen lejáratsz a csajom előtt... Te is megérdemled, ha meg nem tehetik meg átkozz meg mindenkit ha akarsz de ettől nem lesz jobb. Elvileg okosabb vagy nálam találd fel magad. Mert ez kicsinyes bosszú. Kicsinyes is vagy, azért vagy egyedül... mert mindenkit elmarsz ennek pedig... semmi köze ahhoz hogy van rajtad mit fogni. - Lehelem a végét, majd hátrahajtom a fejem de nem segít, kibukik belőlem megint a hányás, de már ráz a hideg, kicsit sem érzem magam jól, jobb lenne ha nem üvöltözne velem, ha elmenne. -Hagyj már magamra Potts... eleget tettél mára... szétmegy a fejem az üvöltésedtől... - Mondom halkan, félig lehunyt szemmel, de hiába nem akar, kérlelő a hangom. Aludni akarok, elfáradtam ebben a sok hányásban és semmi kedvem hallgatni a hülyeségeit. Magának köszönheti egyedül van, nem nekem, mert hiába vagyok olyan amilyen nekem vannak barátaim, neki pedig nincsenek. Ez fáj neki tudom. De ezen nem tudok segíteni amíg nem látja be hogy kiállhatatlan tehén!
- Igaz, mikor ilyen vagy, akkor nem sajnálom.. - mondom neki, mert tényleg, mikor ilyen elviselhetetlen, akkkor nem tudom sajnálni. Mert ilyenkor megérdemli, hogy leátkozzam a haját a fejéről, hogy én se legyek emberséges! Mert ő sem az velem. Lehet, hogy én nyikorgok neki dolgokért, de ő ennél sokkal bunkóbb velem, és nem érti, és nem is érzi, hogy a két dolog nincs egy szinten. - Már bocs, de nem is neked akarok tetszeni! És amúgy is, hogy mondhatsz ilyet egy lánynak, hogy kevésbé szép?! Egy lánynak ilyet nem mondunk, mint ahogy nem kövérezzük le, nem tehénezzük le, de erre anyád megtaníthatott volna! - sziszegem a fogaim között, bár fogalmam sincs arról, hogy mi van a szüleivel, hogy esetleg kényes témát érintek-e, mert hát miért kéne nekem erről olyan jól informálódottnak lennem? Őt sem érdekli az én családi helyzetem, az, hogy nem neki akarok megfelelni ezzel az egész éneklés dologgal, hanem apunak és saját magamnak.
- Egy operában, egy komoly zenei műben nem mozognak úgy, mint a felkapott pop sztárok a tv-ben! Hát teljesen hülye vagy? Mikor színdarabban játszom én is mozgok, de ez nem arról szól, hogy ugrálok, és repkedek egy gitárral, ez két külön műfaj! - forgatom meg a szememet, mert hát nem hiszem el, hogy ennyi iq-ja sincs, hogy ezzel tisztában legyen! Arról nem beszélve, hogy ettől függetlenül még mindig odateszi, hogy fogyjak le, holott, nem az ő teste, neki nem kell szeretnie ezt a testet, max elfogadnia úgy, hogy kussol és nem szól bele a dolgaimba.
- Mert lefogsz három akkordot és vonyítasz. Sokkal többre lennél képes! Én a szemedbe mondom, annak a szőke picsának meg csak akkor szóltam be, mikor belém kötött. Őt miért nem kérdezed meg, hogy mit mondott nekem? Hogy esetleg ő kezdte - e, vagy én voltam tényleg az, aki gonoszul megfúrta?! - teszem fel a költői kérdést, mert már tényleg érdekel, hogy vajon ennyire utál-e, és ennyire a bögyében vagyok-e, hogy még azt is kinézi belőlem, hogy direkt állok bele a nőjébe, és igyekszem totál megfúrni?! Mert akármennyire is én vagyok a gonosz boszorka, én nem kezdeményezek konfliktust, hacsak belém nem kötnek, és tény, meg fogom magam védeni, még úgy is, hogy esetleg mással kapcsolatban is beszólok.
- Vannak barátaim! És... igenis nem vagyok kicsinyes! - mondom immár a sírás határán egyensúlyozva. Hogy nem veszi észre, hogy mennyire bántó, mennyire megbántó minden szava, és hogy hogy nem látja, hogy nem vagyok rossz ember, hogy vannak barátaim... azért mert nem mindig velük mutatkozom, még nem vagyok egyedül! Arcomon legördül egy könnycsepp, idegesen felsóhajtok, majd felállok mellőle. - Jó, akkor maradj itt egyedül a vödröddel!
A ritmus minta, és a minták értelmet adnak a dolgoknak. Ha ideges vagy bizonytalan vagyok, mindig dobolni szoktam.
Forgatom a szemem, dehogynem mondom hogy kevésbé szép vagy tehén ha az! Mert a csajok mondhatják egy srácra hogy gizda meg buzis meg nyomorék meg akármi, de egy csajt csak gyönyörűnek meg tökéletesnek lehet hívni? Frászt! Anyámra csak dünnyögök valamit, de ha nem lenne ennyire megviselt a torkom sem hiszem értené. -Ki hallgat ma már operát? Meg Te is fogd már fel a csökött agyaddal, hogy nekem nem kell operabariton hogy jó zenét csináljak. Ne akard a saját képedre faragni az összes zenei műfajt, mert nem Te vagy a középpont, kvára kevés fiatalt érdekel a Rigoletto vagy a Carmen. Azt se tudják mi az, de ha rockbandákat mondok vágják a dolgot. Lásd be, a Te műfajod keveseket érdekel és fáj neked, hogy én vagyok a népszerű nem Te. - Cöccenek fel, majd megfogom az egyik kezemmel a fejem, kezd fájni, főleg mert visít mint valami farkára lépett macska. -Elmondta hogy miket mondtál, ennyi nekem elég volt, az a csaj nem valami beszólogatós típus volt Summer... nem értem mi örömet okozott neked elhordani mindennek csak mert azt merte mondani szereti a zenénk. - Masszírozom a halántékom, tényleg nem gondolnám hogy a csaj a semmire kötött bele, persze lehet így volt, de Summernek olyan nagy szája van és annyira a semmit is magára veszi mert a világot közellenségként kezeli néha hogy nem is érdekel igazából mi volt ott. Ami utána volt az volt a lényeg de arra meg nem emlékszik és jobb is így, ez egy undorító boszorka, nem kéne a világ minden pénzéért sem! -Cöh jah... aznap is csak úgy tolongtak az emberek hogy segítsenek neked... - Döntöm a fejem a falnak, hogy érje valami hűvös, annyira lüktet. -Kösz... - Motyogom, de nem fogom fel hogy sír, hogy megbántottam, megvan a jussa, mert elalszom ahogy vagyok, teljesen kimerültem itt a csigahányásban. No meg hamarosan úgy is fel fogok ébredni hogy hányjak egy adagot megint, de hát nem vagyok jól hála neki, nincs kedvem vitatkozni vele, mert nem hallja amit mondok, nem érdekli, akkor engem sem fog az Ő sápítozása, hogy nincs igazam és hogy Ő mindent jobban de jobban tud, mert Ő opera énekes és különben is. Áh, annyira beképzelt, remélem elmegy, bár mint mondtam fel sem fogom, inkább csak próbálok jobban lenni az alvással. Tuti olyan nyakfájással ébredek majd mint annak a rendje, de legalább talán a fejem nem fog hasogatni mert visong mint valami vércse. Aztán ha felkeltem hogy hányjak meglátjuk egyedül leszek-e a folyosón vagy sem, úgy sejtem igen.
- De én soha nem arról beszéltem hogy opera barittonnak kell lenned, én csak azt mondtam, hogy a hangképzés fontos, te idióta! - sziszegem a fogaim között, mert már megint meg sem hallja azt, amit mondok. És természetesen én soha nem neveztem egy fiút sem buzisnak, meg gizdának sem, neki is csak azt mondtam, hogy lehetne jobb a hangja, mert vinnyog és dobálja magát a szinpadon, és emellé egy normális technika elférne azért. - Annyira idióta vagy, Bowman! Legyél sikeresebb nálam! Kit érdekel, meg amúgy is, kit érdekelsz! - mondom immár ingerülten, mert tényleg kihozza belőlem az állatot lassan és ha nem vigyáz ismét ráküldök valami jó kis átkot és mondjuk nem csigákat, hanem pókokat fog hányni. Az sem lenne sokkal kellemesebb érzés. - Hát akkor a barátnőd hazudott, hogy ő maradhasson a nőd talán két napnál tovább! Arról én nem tehetek hogy úgy cserélgeted őket, mint más a fehérneműjét. Csak aztán véletlenül nehogy befigyeljen valami jó kis szexuális betegség! - mondom gonoszan, mert komolyan, ki is nézem belőle, hogy össze fog szedni egy jó kis trippert, vagy épp kankót, de hát az már az ő hibája lesz akkor úgyis. Az pedig, hogy miket mondtam róla, hogy direkt nekiálltam annak a csajnak, nos az egyáltalán nem rémlik. Mondjuk az este nagy része sem. El is kellene menni valakihez, aki előhívja az emlékeimet, mert így nem tudom magam megvédeni ezzel a hülyével szemben. - Már megbocsáss, miben is kellett volna, hogy segítsenek? - kérdezem meg még, ám választ természetesen nem kapok rá, úgyhogy inkább hallgatok. Hallgatom, ahogy megint én vagyok a szar alak, hogy már megint én vagyok a bunkó, és bár elhatároztam, hogy itt maradok mellette míg ki nem potyogtatja a csigákat, most mégis meggondolom magam. Elmorzsolok egy könnycseppet, és inkább magára hagyom. Fulladjon csak bele a csigáiba!
Kezdőlap
