Távoli rokonok. Minek látogatni Őket, ha távoliak? Karácsonykor nem érnek rá, de előtte örülnének ha benézne a rokonság. Archer persze arra is gondolt anyja szervezte így, az Ő rokonai, meg így apja legalább nem emészti magát hogy nem tud dolgozni. Ki tudja meddig... Archert nem szívesen kérték ki egy hétre végtére is tanul, de egyrészt mióta a Roxfortot is érte támadás ahol Archer is ott volt, ha nem is közvetlen, most az apja, nos... az anyja joggal mondja, hogy szeretné maga mellett tudni a családját. Így esett, hogy egy tíz napra eljöttek a siralmas angliai klímából - ami hűen tükrözi az ország lelkiállapotát - és ellátogatnak együtt Amerikába. No meg ha már Amerika megkérdezte a szüleit ellátogathat-e az itteni sulihoz, csak megnézni, lefesteni. A rokona lelkes lett, azt mondta megmutatja legalább ő hol tanult, jelenleg hol tanársegéd, büszkén mesélte hogy Wampusos volt, Archer maga is biztos odakerülne, hiába Hollóhátas. Az apja persze rávágta puckwudgies lett volna, anyja a kígyót mondta, Archer meg csak sóhajtott és bedobta hogy akkor már viharmadár! Utóbbit persze mindenki leszavazta, annyiban is hagyta. Inkább míg az idősek kimerítő campus-túrát kérvényeztek az igazgatótól addig Archer úgy döntött elmegy festeni. A kastély a maga pompájával messzebbről mutatkozik meg, így elment az erdő szélére. Aztán mikor végzett gondolt egyet és sétálni indult az erdőben. Festett pár gyors skiccet az itteni erdőről, egészen belemerülve int az elbájolt képeknek kövessék, mikor egy lány tör utat magának a bokrok közül és belegyalogol egyenest az egyik képbe. Mondani sem kell, nem teljesen száradt meg még, a papír így felháborodottan mállik le róla és rázza meg magát.  
-Hm, erre mondják arcátlanság? Bár van benned így valami posztmodern! - Aztán jobban megnézi magának a másikat, ide jár, itteni diák lehet, rajta épp nincs semmilyen sulis ruha, csak a saját, punkosnak mondható göncei.
-Szabad egy lánynak egyedül mászkálnia az erdőben nálatok? Főleg ilyen csapzottan. - Néz végig rajta, bizonyára futott, a szél meg még rá is segített. No nem mintha ő maga nem lenne festékes, de ez mellékes.
-Csak a tiéd, mégis mások használják többet. Mi az? - Kérdezi a másikat vigyorogva, majd odamegy és egy tergeoval leszedi a másik arcáról a festéket, mert így vicces indiánra vagy épp lázadó hazafira hasonlított.

Archer nem a szívbajos kategória, teljes lelkinyugalommal nézi végig hogy az erdei tájképe a lány arcán köt ki. Csodás ez a kék árnyalat a másik bőrén, de azért érezhetően nem arcfestésre teremtetett Archer kezei között anno.
-Ez csak egy kép, nem történt baj. - Von vállat, elvégre tényleg nem történt baleset, mindenki jól van, képet tud még festeni amennyit akar. Legalább is amíg még itt vannak fog tudni festeni valamennyit. Igaz, hogy csak félig legálisan van itt, mert levált a szülei kis túrázó csoportjáról, de pontosan tudják nem egy épületnézegető fiúk van.
-Az esetek jelentős százalékában axiómaként elmondható, hogy a fiúknál ez divatként is felfogható míg a lányok esetén nem, amúgy meg "az erdő általában olyan lényeket és növényeket rejthet, amik felelősségteljes személyiség és hozzáértő háttértudás nélkül veszélyt jelenthet a diákokra, de olykor még a tanárokra is". Ahm, lehet valami abban amit négy éve mondott McGonagall tanárnő, hiába nem értette a fele diáksereg. De mivel ketten vagyunk, nőttek az esélyeid, ha beljebb akarsz merészkedni. - Adta elő míg elmerengett egy gesztenyefát nézegetve, majd mosolyogva emelte vissza a tekintetét. Ez az erdő nem tűnik olyan vészesnek mint a Rengeteg.
-Ühüm. Mi a neved? Archer vagyok. - Helyes, nem valami lököttel hozta össze a sors, nem épp társasági lény mostanság, de talán a festés és a környezetváltozás visszazökkenti. Vagy ki, nézetkérdés.
-Nincs mit. De a különleges kék színt amely ilyen élénk a bíborlevelű tűzeső adja, szóval ha már kilógtál, amit kötelességem jelezni helytelen, segíthetnél keresni. Biztos nálatok is van a nedves talajos részeknél. - Elvégre eleget elhasznált és maga keverte ki, jó lenne utánpótlás, ha már arcpakolásnak használta a másik. Azért a kézrázást elfogadja, bár érezhetően nem egy kézrázós fajta.
-Üdv Destiny. Kösz. Általában kiakadnak tőle, pedig semmi extra. - Von vállat megint, az emberek furcsák, de ebbe nem megy bele nem épp jó első beszédtéma miért szeret sokszor egyedül lenni inkább.
-Szóval miért szegsz szabályt? Randi, sírás, bátorságpróba, dobni akarsz egy sárgát... ugye tudod erre mind remek lehetőség van a falakon belül is? - Kérdi a szokásos szöveget, hiszen mint prefektus számtalan indokot hallott már, de ezek a leggyakoribbak. Úgy általában, persze.

-Nem, kicsit sem aggódom, bár az esetek jelentős százalékában az emberek túlértékelik önnön képességeiket és megriadnak a valós veszélytől. Ez vonatkozik a griffendélesekre is vagy a nálatok lévő viharmadarakra, akik amúgy kalandvágyók. - Von vállat nemes egyszerűséggel, hiszen nem szégyen a gyávaság, de ostobaság a vakmerőség. Még ő maga sem menne a rengetegbe bóklászni csak úgy, Elphie bácsi ki is tekerné a nyakát. Az meg hogy mekkora szemet ereget a másik a beszédstílusa miatt végképp nem izgatja, legalább is addig, amíg bírják követni.
-Nem, a vámőrök noha csak a munkájukat végzik és szabnak állj-t az áthaladni vágyóknak, de én nem állítottalak meg, csupán jeleztem teljes tudatában légy azzal szabályt szegsz. Mint prefektus ez a kötelességem. - Teszi még hozzá, noha hangjából kiérezheti a másik nem lehet valami túlbuzgó fajta dagályos magyarázatai ellenében sem.
-Remek! - Mosolyodik el immár szélesebben, hogy van tűzeső növény a környéken, akkor lehet még ma kikeveri az utánpótlást a szálláson, úgy sem volt ma kedve olvasni. A rokonát hallgatni pláne nem... de erről nem a rokon tehet, persze.
-Miért nem hordasz ékszert? Kiemelné a bőröd márványos fehérségét vagy épp a szemed kék árnyalatait. Jól állna. - Ezt lehet bóknak is venni, noha Archer inkább jó tanácsként hozta fel, ha már az ő fülbevalóját megdicsérte a másik jó ha tudja, csinos az arca, jól állna neki egy jól választott darab. Persze az eléggé érdekli ugyan mi a fenéért lógott ki a másik ide, mert láthatóan nem a művészi panoráma csábította Őt ide.
-Ha kell akkor kell. - Mondd erre csak ennyit, elvégre pisilni elég sok helyen lehet és visszatartani nem mindig lehetséges. Főleg ha az ember fogadásból megiszik egy kupa mézsört egy ültő helyébe, akkor a szellemszállás melletti hóbuckák pont olyan jók mint bármi más erre a célra. Főleg mert olyankor célozni sem igen tud az ember fia...
-Pixire? Miért, nincs bajkeverő kopogó szellemetek akit meg lehet kérni a csínytevésre? - Láthatóan nem ütközik meg kicsit sem a dologtól, noha eléggé kis szemtelen dögök, alaposan ki kell ütni majd őket ha nem akar idő előtt galibát a másik. Követi is a másikat, elvégre növényt is kell még gyűjteni.
-Segítek a pixikkel cserébe a növényért, amennyiben idősebbeket szívatsz meg vele mint első és másodévesek. Azok még nem tanultak róluk, esélyük sem lenne. - Úgy gondolja igazán nem nagy kitétel, meg nem is látná az élvezeti faktort a kicsik ilyetén gyötrésében, de Archer szeret biztosra menni.

-Igazán nincs mit. - Érti Ő a morgást, azaz hallja, de bizonyos fokú bicskanyitogatós stílusa szinte megköveteli az ilyen reakcióit. Arra meg hogy a másik mindent értene érdeklődve hallgatja félredöntött fejjel.-Remek, ezzel is megvolnánk. - Mosolyodik el szélesen, ő szólt, a lány felfogta, innentől mindenki a maga kárára bukik le. Amit persze nem szeretne, nem az a fajta.
-Ehm... válassz testhez simuló darabot, bizonyára nagyon mozgékony vagy. Azok nem akadnak bele semmibe. - A cukit egy nemes gesztussal meg sem hallotta. A hideg rázza attól, ha cukinak találják. A fura és a különc szinte bók, de a cuki...
-Ki fél a pixiktől? - Vág olyan értetlen fejet, hogy kiül rá ostobaságnak tartja félni holmi tündérmanóktól. Mintha valaki a murtlapoktól vagy a kákalagtól...   -Nálunk amúgy van pár hangos szellem, Hóborc bármilyen csínyben benne van. - Meséli csak úgy érdekességképp, egészen jó kapcsolatot ápol vele, ha nevezhetjük a kölcsönös egymás agyára menést annak, persze. Meg hát tényleg mindig rá tudja venni azt a szellemet épp merre érdemes rendet bontani. Végtére is a prefektusi munka a diákok zabolázása, nem a szellemeké...
-Hm, egy biztos, semmi esetre se szerezném meg a prefektusi fürdő jelszavát a helyedben, vagy a prefektusi kiváltságos helyiség jelszavát és biztos nem oda küldeném be a pixit, mert az durva kihágás lenne, mondhatni többszörös. Noha ott bizonyosan nem számítana rá, de a sportszerűség jegyében kell eljárni. Ez a jó tanács maradjon köztünk. Míg egyetlené, megmarad,
Ha többeké, megszakad... tudod. - Vigyorogva halad, míg pálcájával oldaltáskájába tereli a cuccait, ne hagyjon el semmit az erdőben. Nem is kell csupán pár perc és máris megmutatja a kis gazok búvóhelyét, mosolyogva térdel le és kezdi el gondosan letépkedni őket, majd egy kis szütyőbe elpakolni.
-Mi a kedvenc színed? Amire ránézel és érzed a tied. - Mert nem arra kíváncsi ruhában vagy kajában mi, az senkit sem érdekel igazán, ő valami egész bensőségeset kérdez, noha nem szokták annak tekinteni. Pedig eléggé beszédes dolog ám! Igyekszik hamar végezni, nem akarja megváratni a másikat.

-De mi félelmetes van bennük? Mert a mumust még megértem, felveszi annak az alakját, ami a legijesztőbb annak aki látja. Szerinted van olyan ember aki semmitől de semmitől sem fél? Az egyben azt is jelentené nincsenek érzelmei avagy beteg, mondjuk sérült az agya azon területe? Egy egészséges emberről nem tudom elképzelni semmi se aggasztja. Neked milyen alakot vesz fel, tudod? - Szakad ki belőle minden gondolat, hagyja szabadon kifolyni, mert szereti az eszmecseréket, nem épp hallgatag típus. Ezt a látszatot az szokta adni, hogy a hallgatósága nem érti, nem bírja követni és aki egyszer lemarad az kimarad, Archer nem egy türelmes, vesződő fajta, akkor hamarabb mélyed el magában, csendben. De egyelőre Destiny még a cserfes változatot kapja.
-Olyan nálunk is, a legtöbb ilyen. Gondoltam arra, hogy elmegyek portréfestőnek, de... nem tudom, jó-e ez. Mármint egy akkori személyiséget, emlékhalmazt megfesteni, de a személyiség ha nem is gyökeresen de tud változni. Vajon tökéletlen lesz-e másnapra a művem, ha elkészültem? - Nézi elmélyülten a leveleket míg sétálnak. Tudja hogy a hobbija hobbinak kell maradnia, sokkal többet tehet a társadalomért ha auror lesz vagy medimágus, de ettől még érdekli a másik véleménye erről.
-Nagyon helyes, közölnöm kell veled, hogy az szabálysértés lenne és komoly büntetőmunkát vonna maga után. Ha kiderül Te voltál, persze. - Somolyog, ahogy elteszi az utolsó növényt is, szép adagot gyűjtött, ezzel el lesz egy ideig majd, ha kinyerte a megfelelő árnyalatot belőlük. Imád festékeket készíteni, egyedivé teszi a műveit. Emiatt is érdeklődi meg mi a másik kedvenc színe, így jobban megismerheti a másikat.
-Hm. erőteljes szín, férfiasnak mondják, pedig csak magabiztos. Gondolom mindig tudod mitévő légy, nem hezitálsz, gyorsan reagálsz és szenvedélyes vagy. Kedvelem az ilyen embereket. - Teszi hozzá, mert sokfajta embert kedvel, a piros színt kedvelők is idetartoznak.
-Hogy engem? Nem sokan, elfelejtik hogy az vagyok, szerintem. Vagy csak rám néznek és elkerülnek, Elphie bácsikám szerint a sok tetoválás miatt nem találom a helyem. Nem szoktam ezzel foglalkozni. Általában azt csinálom amihez kedvem van, a mardekárosokat ugratni pedig mindig szórakoztató, ha prefektus vagyok ha nem. Engem elég nehéz meglepni, mindig remélem valakinek sikerül. - Von vállat, olyannyira nem szívbajos, hogy egyszer valamelyik diák ráuszított egy kákalagot amikor a tónál olvasott, de csak elkábította, kimászott a vízből, megszárította magát és olvasott tovább, mert épp elég izgalmas résznél tartott. Lehet emiatt is kerülik Archert, túl fura nekik.
-És honnan tudod merre vannak a tündérmanók? - Ez egy másik izgalmas kérdés, amit mindenképpen fel akart tenni a lánynak.

-Akkor senki sem tudja megmondani milyen a mumus valós alakja. Érdekes nem? - Van egy lény, amiről senki sem tudja megmondani pontosan hogy néz ki mikor önmaga. Talán még egy másik mumus sem. Arra meg hogy mitől fél a másik érdekes választ kap, de hallott már hasonlót.-Nem akarnál könyvek között megöregedni? - Mosolyodik el kicsit, bizonyára ambiciózusabb a másik vagy épp ennél kalandosabb munkát akar, de öregen egy könyvtáros állás jónak számít. Ha megéli persze... a kalandos munka hátrány itt már életbe lépne.
A festmények miatt ingatja a fejét.
-Meglehet. De számomra akkor is különös. - Von vállat, mert ő maga úgy érzi minden nap formálja önmagát, nem akarna megrekedni valahol ebben.
A csintalankodás ellenben kézenfekvőbb téma nekik, csak néz a másikra, hogy egy angyal lenne, de érti benne a költői túlzást persze. A színek kapcsán bólint, ez persze nem egy egzakt leírás amit mondott, ha többnyire igaz rá akkor már működik a dolog, örömmel konstatálja. Az viszont Archerre igaz többnyire, hogy külső szemlélőnek olybá tűnhet nem találja a helyét, vállat is von a kérdésre.
-Én tökéletesen elvagyok, de általában mindenki valamiért azt hiszi kilógok. Ebből fakad némi disszonancia, ismernek engem, jót akarnak, feltételezem lehet benne igazság, ha én magam nem is érzem szükségét a nagyobb fokú beilleszkedésnek. - Mert a szülei és Elphie bácsi is jót akarnak neki, ebben teljesen biztos, sőt a tanárai is, de nem tudja miért lenne jobb, ha találna egy barátnőt vagy egy srácot akivel napi szinten beszélget.  
-Ah, ki mire fordítja a szabadidejét. - Ha mindig a rengetegben csavarogna bizonyosan hanyagolnia kellene valamit, végtére is ez nem kicsi erdő, csak azért találna vissza mert nagyon jó memóriája van, különben bolyonghatna a lány segítsége nélkül. A séta nem okoz gondot neki, bár ahogy megpillantja a manófészket meglepődik, tényleg van pár itt. A kérdését hallva elgondolkodik, vajon mi lehet kettejük jobb feladatmegosztása illetve a lány vajon melyikre vágyhat jobban kalandos lelkét tekintve. Aztán arra jut mivel a befogás dicsősége vélhetőleg jobban hajtja a lányt, elterelő lesz.
-Feltartom. Fogj be annyit amennyit gondolsz. - Azzal előveszi a pálcáját és várja a tervet. Úgy sejti ha a lány befogta a kellő darabszámot futni kíván, Archer pedig megakadályozza utolérjék őket, ezt meg is osztja ha kérdezik, amúgy ha mást tervelt ki a másik számára az is megfelelő, ebből a szempontból teljesen csapatjátékos alkat.

Hümmög egy jó sort. A mumustól félni.
-Mintha a félelemtől félnél. Nem tudod milyen alakja van, így végül is a Mumus felveheti önmaga alakját aki a tömény félelem megtestesítője. Izgalmas! - Mosolyodik el szélesen, ez tetszik neki, jó lenne valami ilyesmi kutatás, de nincs már ilyesmire kapacitása.
-Ahm, hm. Szerintem akkor már valami porta unalmasabb vagy hasonló, a könyvtárban vannak könyvek legalább. De megértelek, tettrekészként a lelkesedésed halála lenne ücsörögni egész életedben. - Teljesen megérti, ő olvasással ellenne, de tudja az nem lenne valami hasznos a társadalom számára így már egy jó ideje valami mozgalmas munka felé terelődik ő maga is.
-Nem fecsérelünk időt. - Bólint, mintegy teljesen elfogadva a másik érvelését és végletesen félresöpri magában a gondolatot, hiszen parttalan. Nem fog portrékat festegetni, inkább akkor már mást.
-Nagyon kaotikus világ lenne az. -  Nem feltétlen azért mert ő lenne a normális hanem mert mindenki saját kiemelkedő egyediségét próbálná hajkurászni és nem lenne az egészből semmi csak kuszaság. Nem tetszik neki.
-Milyen lehet egy céltalan világban élni? - Mert bizonyosan elveszne a célok között ez az értelmetlen vágyálom, de akkor mi marad? Mi lenne? Kellemesen elmereng séta közben ezen. Aztán ő maga is könnyen elcsendesedik lépteiben is, hogy közelednek, majd meg is érkeznek a fészekhez. Még mindig töpreng az előző furcsa jövőképen, mikor közli majd lesz terelő, gyűtjse be a dicsőséget egész nyugodtan a másik. Tompán nézi hogy kettőt ügyesen rabul ejt, majd érzékeli elsuhan mellette. Reakcióideje nem csökken attól még hogy gondolatban messze van, egy pálcasuhintás, immobilus, majd még egy, felerősített confundo és már nem is értik mi történt. Nem akarja bántani őket, ha magukhoz térnek a kábultságból vélhetőleg már nem tudják merre is keressék őket. Ő maga elteszi a pálcát és hoppanál a erdő szélére ahol festett - nem tudja megunni, decemberben még karácsony előtt letette a vizsgát ahogy betöltötte a 17-et - de mivel kicsit messzebb sikeredett attól a ponttól ahonnan a lány kirohant kényelmesen sétál oda mikor felbukkan. Szórakozottan nézi a kiterült társát, majd pálcáját a pulcsira szegezi, majd egy relaxo majd még egy, gondosan ügyelve ne a lányt találja el.
-Gyorsan futsz. - Mosolyog a másikra, majd látva jó móka a fűben heverészni elteszi a pálcát és elkényelmesedik, karjait feje alá téve. Már csak annyi kéne dudorásszon olyan elégedett képet vág.

-De hol találni ilyen embert? Esetleg egy gyereket? Vagy olyan lény kellene de vajon lényekre is így reagál a mumus? Mondjuk egy dementor kétlem félne bármitől is de mumus mit reagálna rá? - Érdekes kísérlet lenne, egészen használhatónak tartja bár kétli bármely dementor a segítségére sietne.
-Kalózosat? - Kérdez aztán vissza, mert nem tudja hogyan függ össze a könyvtár, a pultraugrás és a kalózkodás, igazán elrugaszkodott gondolat, igazán csodás! A káoszra kapott válasza viszont ha nem is frappáns, de velős.
-Hm. - Nyugtázza ennyivel a "szar" világképet, hiába a nevetés és dallamos lánykacaj, ő maga elmereng a "szar" mélységein, hogy ugyan mennyire lenne az rossz és pontosan miért, mi módosulna a társadalomban és a normákban, hogyan lenne kifacsart minden? Imád ilyeneken gondolkodni, még akkor is ezen az esze mikor besegít a pixikkel és kihoppanál, majd elcsitítja a lázadó elkobzott két egyedet és leheveredik a fűben.
-Szívesen. És mi a képzeletbeli terv a képzeletbeli akciódhoz? - Érdeklődi meg kíváncsian, hiszen persze Archer "nem feltételezi" meg is csinálja a másik, hiába segített a pixikkel magukkal. Valószínű azt nem fogja látni már de érdekelni érdekli miről marad le ha tovább állnak a szüleivel az iskolából.

-Ha ez furának számít akkor igen, határozottan. - Mosolyodik el szélesen, hiszen számára ezek nem furcsa dolgok ellenben folyamatosan ilyen és ehhez hasonló dolgokon az esze.
-Szóval nálad nem lenne kölcsönzés mi? - Neveti el magát, mert ezek szerint a könyvek nem kerülhetnének ki a könyvtárból mert ez a csaj lekaszabolná őket egy vonalzóval vagy bármi egyéb használható eszközzel. A hümmögésre aztán nem felel megint, elvan saját kis világában egészen addig míg újra össze nem futnak az erdő szélén és el nem terülnek a fűben a két kábított pixi csendes társaságában.
-Nagyon helyes, nem hiába van ott a tagadás! - Nevet fel, mert kedvére van hogy egy ilyen csíny ötletgazdájának vallhatja magát ezentúl, mindent tagadva természetesen.
-Feltétlen, részletes és hosszú beszámolót szeretnék a meg nem történt eseményekről, imádom a fikciókat! Na várj! - Nyúl bele mélyen az egyik zsebébe, ahonnan kissé gyűrött pergament, tollat és némi tust kapar elő, hogy felírja teljes nevét és címét, meg a Roxfortot is alábiggyeszti.- Ide írj! Meg akkor is ha unatkozol, szeretek levelezni! Ha meg egyszer jössz Londonba, megtalálsz! Lassan viszont mennem kell, mert csak látogatóba vagyok itt, pár nap és megyünk haza. - Sóhajt egyet, mert jól érezte magát itt, de utazni annyira nem szeret. Zsupsz kulccsal legalább is, de hát a szülei annyira nem akarnak hoppanálni főleg ilyen távolságban.

-Nagyon helyes! Rend a lelke mindennek, a zabolázatlan kölyköket meg kell nevelni! Kivéve ha nem jössz rá késve hozza vissza! - Önelégült mosolya sejteti ő csalt már így párszor, átvariálta a számokat a nagykönyvben hogy ő biza nem késett egy kanyi napot sem, sőt, hamarabb is visszahozta! De hát ugye nem kell attól tartania a lány könyvtáros lesz Londonban és megdorgálja, úgy hiszi. Később inkább már arra ösztönzi a másikat, hogy írja meg a meg nem történt eseményeket.
-Mindenképp! Ha meg még ide vetődöm úgy is kereslek. Ahm, nem a többiek miatt aggódnék hanem a jószágok miatt már nem lesznek sokáig kiütve. - Mosolyog, majd ha a lány nem ellenkezik, akkor visszakíséri a suliig, ott pedig már integetnek is neki a szülei hogy erre. Anyukája teljesen oda meg vissza van hogy egy csinos lánnyal látja, de Archer hamar lehűti hogy csak útbaigazította Őt a lány, szóval mehetnek is. Még csak az kéne az anyukája elkezdje faggatni Dest, míg nála vannak a pixik, ugye. Aztán még integet egyet kacsintva, hogy csak a lány lássa és bök a fejével szaladjon. Az sem kizárt áthoppanál ide, izgalmas lenne!

//Köszi Lehet majd egyszer csak besétál ide hozzád xD