Holiday in Italy

Nehéz lenne megmondani, hogy hármunk közül ki volt a leglelkesebb a nyaralást illetően. Midnen évben elmentünk valamerre, legalább egy pár napra, de eddig csak Nagy-Britannia határain belülre mentünk - Írország, Skócia, Wales, esetleg Anglián belül olyan helyek, ahol még ezelőtt nem jártunk. Most viszont úgy döntöttünk, hogy ideje megnézni Európa más országait is és természetesen Olaszországot választottuk, mert a fantáziánk most még csak idáig terjedt. Azaz Flora nagyon szerette volna látni azt a csizmát, úgyhogy nem volt kérdéses, mi lesz végül az úticél.
Azt hiszem, mindenkinek ez volt a legideálisabb. Én bementem Richarddal és Florával múzeumokba, amit ők jobban élveztek nálam (bár be kell vallanom, hogy akadtak számomra is érdekes dolgok), Richie pedig eljött velünk a tengerpartra fürdeni, pedig ő meg azt nem szerette annyira. Ha eddig nem tudtam volna, akkor sem lepett volna meg, hiszen elég volt csak ránézni a hófehér bőrére, amivel a vízben világított volna mint azok a furcsa halak. Azért egy-két percre őt is sikerült bevonszolnunk a sekélyebb vízbe, ahol biztosan nem fenyegette fulladásveszély. A városban való sétálgatás, a keskeny, macskaköves utcák aprócska üzletekkel és a mennyei olasz fagylalt pedig mindhármunknak nagyon tetszett, nem meglepő, hogy az időnk nagyrészét éppen ezzel töltöttük el. Nem volt benne semmi különleges, de azt hiszem, minden múzeumnál és majdnem-vízbefulladásnál sokkal maradandóbb emlékek lesznek idővel.
Aztán ott volt az étel... Tudom én, hogy a britek nem éppen a főzőtudományukról híresek néhány nagy nevű szakács (és jómagam) kivételével, ahogy azt is, hogy az olasz konyha az egyik legjobb a világon. Na de ez... Én sosem szerettem úgy enni, ahogy Richard, most mégis olyan szinten telezabáltam magam minden egyes nap, hogy biztos voltam benne, hogy több kilót felszedek, mire hazaérünk és én leszek a guruló exauror. Most is, hiába voltam eltelve, mégis meg tudtam volna enni egy fagylaltot. Mert a desszert kell és pont.
- Benne vagyok, én is leküldök még egy fagyit, hogy látogassa meg az ebédemet. -Majd fogjuk egymás fejét, ha rosszul leszünk, nem gond. Richie pedig csak néz ránk rosszallóan, fejcsóválva, miközben a hátunkat simogatja, mert ő ilyen tyúkanyó. Mert igenis ő a tyúkanyó, nem én.
A pincér szavai azonban elvették a kedvem attól, hogy enni akarjak, sőt, még a gyomrom is felfordult tőle. Mérhetetlen haragot éreztem, nem magam miatt, még csak nem is igazán Richard miatt, mi már megtanultuk ezt kezelni, de Flora előtt még sosem történt ilyesmi és soha nem is akartam, hogy ezt át kelljen élnie.
- Már megyünk is -bólintottam, elnyomva magamban a dühömet. Nem akartam egy idegen országban jelenetet rendezni és egyébként sem a pincér tehet róla, ő csak teszi a dolgát. Valószínűleg ő sem volt rólunk túl jó véleménnyel, ha gond nélkül elküldött minket, de szerettem volna azt hinni, hogy az öt főtől több borravalót remél és ezért részesíti őket előnyben. Kifizettem neki a számlát, természetesen borravaló nélkül, majd felálltam.
Átöleltem Flora vállát és úgy indultam el vele és Richarddal kifelé. Ehhez el kellett haladnunk az asztal mellett, ahol az ötfős család ült, és amikor olyanokat hallottam meg tőlük, hogy "szegény kislány" és "pokolra fognak jutni", nem tudtam tovább türtőztetni magamat. Nem gondoltam volna, hogy valaha is igazán jól fog jönni az aurorképzésen sokat gyakorolt nonverbális varázslat, de arra határozottan jó volt, hogy oda sem kellett néznem és a kisfiú kivételével mindegyiküknek az arcába csapódott a saját tányérja. Elégtétel, azt hiszem, így hívják ezt. Ostoba muglik ezek, sosem jönnek rá, hogy mi érte őket, legfeljebb démonoknak tartanak majd minket. Nem tudott érdekelni a lelki világuk.

Holiday in Italy

Nagyon sokszor megtörtént, hogy elküldtek minket valahonnan, hogy megnéztek minket az emberek, a lábunk elé köptek, esetleg fel is löktek az utcán. Jó, utóbbi csak egyszer fordult elő Richarddal, akkor is betörtem utána a kis tetű orrát, hogy behúzott farokkal kullogott el. A szóbeli dolgokat megszoktam én is, talán hamarabb, mint Richard, pedig nekem őelőtte nem kellett ilyesmivel foglalkoznom, mert csak barátnőim voltak egy-egy affér kivételével. Egy idő után már a ránk tapadó tekintetek sem zavartak, aztán a köpködéshez is sikerült hozzászoknom, egyedül a fizikai sérelmekkel nem sikerült megbarátkoznom, de azt hiszem, azzal soha, senki nem is tudna. Pláne nem akkor, ha nem is engem érnek, hanem azt az embert, akit a saját életemnél is jobban szeretek.
Mégis, ez az alkalom minden eddigi rossznál még rosszabb volt. Nem azért, mert olyan ért minket, ami eddig soha korábban, olyan talán már nem is történhetett meg (bár az emberi gonoszságnak és aljasságnak nincsen határa), egyszerűen csak nem akartam, hogy Florának ezt át kelljen majd élnie. Elég soka megélt már eddig, az orra előtt halt meg az egész családja, nem kell látnia azt, ahogy még engem és Richardot is megaláznak az emberek. Reménykedtem benne, hogy meg tudjuk majd kímélni ettől, de úgy fest, naiv gondolat volt.
- De csak mert muglikról van szó -mosolyodtam el halványan Richard szavaira, majd nyomtam egy puszit a feje tetejére. Apám életében először lett volna büszke rám, hogy muglik ellen vétettem, ha nem arról lett volna szó, hogy kivel vagyok és milyen kapcsolatban. Ez sajnos nem tette volna olyan nagyon boldoggá és büszkévé.
Nekem kellett volna először megszólalnom, tudtam, hogy így van. De nem éreztem magam kellően nyugodtnak hozzá. Elégtétel volt, hogy a család arcába repültek a tányérok, de attól még nem lettem nyugodtabb mint voltam. Márpedig ez azt jelentette, hogy olyanokat mondanék, amit nem kéne Flora előtt és még inkább olyat, amit nem is gondolok komolyan. Mert ismertem magam, mégpedig nagyon jól, tudtam, hogy ez lenne a vége. Ezt pedig szerettem volna kihagyni a lányom életéből. Szerencsére azonban Richard kihúzott ebből a kellemetlen helyzetből.
- Tudjuk, mennyire érthetetlen, naponta szembesültünk ezzel, főleg az elején. Vagy talán most is, csak már nem figyelünk oda rájuk. Egy idő után muszáj volt megtanulnunk, hogy az emberek egyszerűen csak ilyenek és nem mi vagy a szerelmünk lesz az, ami megváltoztatja őket és a gondolkodásukat. Rosszul esik neked is, tudom azt jól, de sajnos ez nem most fog megváltozni és úgy látom, nem is a közeljövőben.
Hagytam Florának, hogy befúrja magát kettőnk közé. Ő sosem zavart, amikor ezt tette, az egyetlen ember volt, akinek megengedtem, hogy kettőnk közé férkőzzön, még ha azt csak ennyiben is kellett értelmezni. A lányunk volt, bármit megtehetett, mindent megengedtünk neki. Vagyis... a részletekbe ne menjünk bele, azt valószínűleg nem engednénk meg neki, hogy kiugorjon egy toronyból, de az egy más történet.
- Nehéz lenne elfelejteni. Főleg azt, hogy majdnem belefulladtam egy pocsolyába. -Flora akkor még meglepődött az ilyen dolgokon, Richard egyáltalán nem. Túl jól ismert ahhoz, hogy tudja, milyen ügyetlen vagyok, így nem lepte meg, amikor megbotlottam egy fa gyökerében, arccal előre beleestem egy pocsolyába és az összes sár felment az orromba, én meg köhögve-prüszkölve próbáltam megszabadulni tőle.

Holiday in Italy

Az emberek elég furcsán gondolkodnak dolgokról. Ha egy nő nem akar gyereket, akkor megkövezik, kikiáltják minden sátán fattyának és nem tudom minek, ha viszont egy férfi nem szeretne apa lenni, akkor jön a megértés, hogy persze, persze, biztosan a karrierjére akar koncentrálni, milyen motivált és ambiciózus ember! A részletekbe senki sem gondolt bele. Sok esetben, amikor egy nő nem akart gyereket, azért volt, mert nem tudta megteremteni neki a megfelelő körülményeket, amilyen helyzetben mi is benne voltunk Richarddal. A különbség csak az, hogy a mi esetünkben ördögtől valónak tartották volna, ha gyereket nevelünk, amikor tudjuk, hogy rossz vége lenne. Egy nőnél nem gondolnának erre. Nem is értem, miért agyalok most ezen...
Szomorú volt, hogy most ilyenekről kellett beszélnünk a kislányunkkal. Tudtuk, hogy előbb-utóbb ez is eljön majd, de egyikünk sem akarta, hogy az éppen most legyen. Még egy jó ideig meg akartuk kímélni ettől, de úgy fest, túl sokat gondoltunk bele a dologba. Mégis hogyan tudnánk atrocitások nélkül felnevelni egy gyereket? Nem is tudom, mit képzeltünk. Korábban kellett volna ezen agyalni, akkor nem ért volna minket midnez ennyire váratlanul.
- Ó, dehogynem -grimaszoltam. -Ők is éppen olyan rosszak, amilyenek a muglik, a különbség csak annyi, hogy pálca van a kezükben. Ha mások lennének, akkor... akkor sokminden másképp lenne most. -Nem akartam belemenni a családjainkba, nem magam miatt, hanem inkább Richard miatt. Tudtam, hogy őt nagyon rosszul érintené a helyzet. Kettőnk közül inkább őt viselte meg, hogy el kellett szakadnia a testvéreitől és a szüleitől, legyen bármilyen vágóhídra való is az apja.
- Örülök, hogy ilyen jól szórakoztok az én szenvedésemen -nyújtottam ki rájuk a nyelvem, színpadiasan megjátszva a sértettet. Nyilvánvalóan nem volt bajom a dologgal én is nagyon viccesnek találtam, már akkor is, amikor megtörtént. Pedig sok okom nem volt rá, elvégre nem olyan remek dolog, amikor az ember arca tiszta sár.
Flora ajánlatára felkaptam a fejem és szinte azonnal Richie felé néztem. Tudtam, hogy ő nem akar majd lemenni, mert hát napfény, meg emberek, meg világosság, meg napfény, ott nem tud vámpíréletet élni. Na de ha este megyünk vissza... akkor tényleg nem kell majd semmitől sem félnünk, még mások rosszalló tekintetétől sem. Éppen ez kell nekünk és tudtam, hogy ha nem fog beleegyezni, akkor majd én ráveszem, hogy megtegye. Nem lesz nehéz megoldanom.
- Én arra szavazok, hogy menjünk vissza egy kicsit, ráfér mindenkire egy jó zuhany és egy rövid pihenés, este pedig visszamehetünk a partra. Mindhárman visszamegyünk és mindhárman bemegyünk a vízbe is, igaz, Richiepoo? -Úgy néztem rá, mintha a lelkébe látnék.

Holiday in Italy

Pozitív embernek tartottam magam, ellenben Richie-vel, de ami minket ért, az sokszor még engem is megviselt. Éppen ezért nem akartam erről Florának beszélni, szívem szerint soha nem tettem volna meg, pedig tudtam, hogy egyszer muszáj lesz. Nem most kellett volna megtörténnie, nem mertem még ilyesmikről beszélni előtte. Tudtam, láttam rajta, hogy mennyivel jobban van, mennyire élvezi az életet és boldoggá tett, hogy ő is annak érzi magát velem és Richarddal, de nem akartam, hogy megint valami rossz érje. Tudtam, mennyire megviselné még ez is, hogy a gond nem igazán vele van, hanem velünk.
- Babám, emlékeztetnélek rá, hogy a rokonainkat senki sem szereti, még ők sem egymást. -Vagy éppen saját magukat. Igazából teljesen érthető volt, rendkívül bosszantó volt mindegyikük, egytől egyig. Persze, voltak azért kivételek... néhányszáz évvel ezelőtt biztosan születettt normális Lestrange és Avery is, csak már halott volt mindegyik és bizonyára nem ők örökítették tovább a génjeiket. Igazán kár. A családunkról való lemondás azért engem is megviselt némileg, bár az csakis egy emberhez volt köthető, nem pedig az egész családomhoz. Sokkal könnyebben elengedtem apámat, mint azt Richard tette, anyámra azért többet gondoltam, az öcsémre pedig még annál is többet. De ennek most nem itt volt a helye.
Flora megjegyzésére felkaptam a fejem és egyik pillanatról a másikra még annál is mérgesebb lettem, mint amikor a pincér elküldött minket.
- Ha legközelebb valamelyik megteszi, vágd pofán nyugodtan, ha panaszkodni mer miatta, én adom neki a következőt. -Teljesen érthetőnek találtam a felháborodásomat és a reakciómat is. Én is tanár voltam, Richard is az volt, Florával nem tehetnek így semmi rosszat, az a kis pöcs pedig megérdemli, amit majd kapni fog.
- Mentségemre legyen, csúszott a padló, ahogy a cipőm talpa is, a kettő együtt vezetett katasztrófához -kezdtem rögtön magyarázkodni. Nyilvánvalóan nem a padló hibája volt, vagyis azé is volt, de elsősorban annak köszönhettem, hogy már rendesen felöntöttem akkor a garatra és annak is, hogy mindig így jártam. Estem-keltem, szinte meg sem lepett, hogy egy szilveszter is így végződik. Azt hiszem, tizenöt év után már Richie is kezdte megszokni, hogy ez így működik, mert legtöbbször fel sem figyelt rá, ha lefejeltem a polcot vagy valami kisebb sérülést szereztem. Úgyis tudja, hogy túlélem, eddig mindig így volt. -Nem igazán van sztori, amit elmesélhetnék, Peanut. Egyszerűen csak megcsúsztam és úgy bevágtam a fejem, hogy ömlött belőle a vér, meg azt hiszem, kicsit jobban szédültem a kelleténél is. Apád jobban megijedt. -És józanabb is volt, én pedig sokkal rosszabbul voltam, mint ahogyan azt beállítottam. Nem baj, nem kell mindent tudnia, nem vagyunk mi sem a legjobb példák.
- Én sem értem. Honnan veszed, hogy mi ilyen gonoszak vagyunk, Richiepoo? -néztem rá ártatlanul, bevetve a kiskutyaszemeket, amiket meglepően jól tudtam használni. Úgyis tudja, mi vár rá a parton, csak készítse fel magát rá lélekben.

Holiday in Italy

Akármennyire utáltam is ilyenkor, tudtam, hogy egyet kell értenem Richarddal. Flora igazából könnyedén pofán vághatta volna az összes kis suttyót, semmi következménye nem lett volna, hála nekünk. Ezzel viszont éppen az ellenkezőjét érte volna el, csak annál jobban gyűlölték volna őt a kivételes helyzete miatt. Tudtam, hogyan működik ez, láttam éppen eleget diák koromban, aurorként is kellett problémás gyerekekkel foglalkoznom, most pedig tanárként még többet láttam ilyet. Nekem sem lett volna szabad felhúznom magam ennyire, de nem tudtam mit tenni ellene.
- Csak a magad nevében ígérgess, baba -morogtam. Nyilvánvalóan nem akartam kellemetlen és megalázó helyzetbe hozni a lányomat, de ismertem magamat és tudtam, hogy nem lennék képes kontrollálni magamat. Az Richie-nek sokkal jobban ment, én úgy mentem a fejem után mint egy vérbeli idióta. Talán mert az is voltam.
Flora kérdésére csak a fejemet ingattam.
- Nem akarlak elkeseríteni, de ez semmilyen körülmények között nem történne meg. Annyira más vagy te és annyira mások vagyunk mi is szemben a családjainkkal, hogy soha az életben nem találnátok még csak közös témát sem. Élen az apáinkkal. -Rájuk gondolni sem akartam, már az végtelen gyűlölettel és keserűséggel töltött el, ha csak apámra gondoltam. Az öcsémet tudatosan zártam ki a gondolataim közül, nem akartam szóba hozni.
Milyen részegnek lenni... Nos, ezt a kérdést sem most akartam megválaszolni, pláne nem úgy, hogy a saját példámból indulok ki. Amikor annyi idős voltam mint most Flora, én már régen túl voltam az első sarokba hányós részegségemen is, valamint alig két évvel később már a füves cigi is a kezembe került. Nem éreztem úgy, hogy erről most kéne beszélnünk, mert nagyon nem akartam, hogy bármilyen módon befolyásolja az, hogy én hülye voltam. És igazából vagyok is, mert megesett már, hogy hétköznap, tanítási idő alatt is becsiccsentettünk este Richie-vel. Erről viszont tényleg nem kell tudnia.
- Hát öhm... ez attól függ. Néha nagyon jó, néha meg még jobb, de utána reggel biztosan megfogadod, hogy soha többet nem iszol és úgy érzed magad, mintha éppen a halálos ágyadon feküdnél. De szerintem még ne akard kipróbálni, annyira azért nem jó -tettem hozzá gyorsan. Nem, határozottan nem voltam még felkészülve rá, hogy egy tinédzserlány apja legyek, ez is egy újabb bizonyíték volt rá.
Inkább megszaporáztam a lépteimet, hogy gyorsabban visszaérjünk a szállásra, onnan pedig még hamarabb a partra érjünk. Már alig vártam, hogy a vízbe vessem magam és Richardot is. Úgyhogy nem csoda, hogy olyan hamar ott találtuk magunkat, én Richie-t nyúztam, hogy végre vegye le a pólóját és jöjjön be legalább egy picit a vízbe, ő meg nyilván órákig ellenkezett. Hogy lehet ilyen makacs?
- Rendben, akkor Florával együtt fogunk a vízbe dobni, mégpedig pólóval együtt. És gondolj bele, telemegy homokkal, meg vizes lesz és rád fog tapadni... -Tudtam, mennyire utálja az ilyet is.