Kirley McCormack Duke

olyan rezgések, amelyektől libabőrös leszek

Duke


25


gondolom angol


igazság


gitár


mágiahasználók


John Simm


c+k+s

Rövid leszek, de tényleg, ha már így kifejezetten kérve van. Szóval...
Igen, létezik.

Áh, szóval nem elég. Hát, bocs, ennyivel szolgálhatok. Semmiféle okot nem adtál arra, hogy beszámoljak neked akár anyámról, akár apámról, de még csak a testvéremről sem. Mindent ki kell érdemelni, valamint a vészterhes idők sem kedveznek az értékes, igaz információknak, és bár ez engem általában nem riaszt vissza, a családomat nem szolgáltatnám ki teljesen.
Szóval felsőbb utasítás? És kinek az utasítása, ki akar rólam ennyi mindent tudni? Ha valóban olyan magas pozícióban áll, mint ahogyan lefested nyálas, gennyes ecseteddel, akkor biztosan eleget tud rólam, a családomról, rólad, és csak magát nem ismeri igazán. Mit is akarsz igazándiból?
Igen, nyilván csak azonosítani szeretnél, hogy megvédhess bennünket. Ennél jobb mesét kell kitalálnod, nem gondolod?
Oh, a francba! Bocsánat, nem ismertelek fel. Annyira más a... igen, a hajad. Eddig rövid volt, vagyis eddig még csak rövid hajjal láttalak. Na de menjünk egy kicsit biztonságosabb helyre, ez nem alkalmas nyugodt beszélgetésre.
Rendben, itt jók vagyunk. Anyámat már biztosan ismered, Catriona McCormack, hajtó a skót csapatban. Na, ugye! tudtam, hogy te képben vagy az ilyesmikkel. Na de a lényeg az, hogy nem eshet semmi baja. Sosem heverném ki, sosem bocsátanám meg senkinek, legfőképpen magamnak. Úgy gondolom, érted, amit mondok, nem? Na, ugye!
Igen, jól tudod. Van egy húgom is, akit Meaghannak hívnak. Nagyon tehetséges kviddicsező, bár ő nem hajtó, mint anya, hanem őrző, de így szeretem. Lényegében ő az egész család őrzője, de hát mivel fiatalabb nálam, és még csak épp kiszabadult az iskolából, kötelességemnek érzem, hogy figyeljek rá. talán jobban is a kelleténél.
Egyre kellemetlenebb kérdéseid vannak. Mért kellene erre bármit is válaszolnom? Apa - egyszerűen csak nincs. Rég elment, mikor még kilenc vagy tíz éves lehettem, és utána anya újraházasodott nem sokkal, de már annak is vége. Kilenc éves korom óta nekem nem volt apám. Rossz ebbe belegondolni, de van egy trükköm erre: igyekszem nem belegondolni. Szóval inkább hagyjuk is abba, egy kétes kinézetű alak áll nagyjából három méterre tőlünk. Nem lehet manapság senkiben sem megbízni, még a falnak is füle van.

Béke volt, de már nincs. Talán ez változtatott meg mindent, talán ennek köszönhető, hogy feltetted ezt a kérdést. Nem elég az anyag az aktámban, vagy mért akarod tudni, milyen vagyok? Elvégre a sajtó is rendszeresen beszámol rólam és az együttesről. Az alapján mindenki be tud lőni valamilyennek. Te mért nem vagy képes erre, mért kell, hogy én mondjam el azt, amit némi megfigyeléssel bárki kideríthet? Kinek lesz ettől jobb? Valahogy gondoltam… senkinek. De akkor felvázolom a nyilvánvalót, ha már ígyis-úgyis rosszul járok ezután. Nekem már olyan mindegy, mit mondok.

Fogalmam sincs, hogy mivel kezdjem, ezért csak in medias res valahol belecsapok a vizeslavórba, hadd fröccsenjen mindenfelé a víz. Na, szóval…
Olyan vagyok, amilyen. Ezt nem igazán szeretem tovább ragozni, ebből következtetve talán Rousseau-hívő vagyok, aki a tapasztalatokon alapuló tanulást preferálja a szájbarágással szemben. Mondjuk, ez egyes kottáknál nem mindig segít, olyankor muszáj leülnöm nekem is, ahogy mindenki másnak, és addig ismételgetni, amíg bele nem megy a ritmus az ujjaimba, és már-már ösztönből pengetek.
Második pont, vagy minek is mondhatnám ezt? B tulajdonság, szekunder, tényleg nem tudom, hogy kell ezt mondani. Mindegy, második pont: véleményem szerint olyan ember vagyok, aki megmondja a véleményét. Egyszóval szókimondó és legtöbbször őszinte. Elvégre, mit ér a nagy hang, ha nem az igazat hirdeti?
Harmadik jellempont (ez még mindig nem jó így, nem tetszik ez sem…): biztosra veszem, hogy szeretem a családomat, és bár a nevemet lecseréltem, az nem bizonyítja az ellenkezőjét, sokkal inkább engem igazol. Nem szeretném a saját hülyeségeimmel bajba keverni a szeretteimet. Ezt nevezik törődésnek, ha jól tudom.
Négyes, ami nagyban kötődik a ketteshez, elvégre a csodálatosan szókimondó és őszinte természetem miatt sokan gondolnak pofátlannak, esetleg nagyképűnek. Véleményem szerint ez még jogos is néhanapján. Például, amikor saját véleményt küldök a Próféta egyes cikkeihez, és nem kimondottan fékezem a pennámat, hagyom inkább szabadon siklani a pergamenen, és mindent leírok.
Öt: Bárki bármit gondol, nekem nem az a lételemem, hogy mindenkibe belekössek, szívassak egyeseket, sokkal inkább az országunk fejlődéséért, az értelmes, békeszerető emberek védelméért, buzdításáért, és szórakoztatásáért létezek. Afféle szónok lehetek ezek alapján, aki inkább a zenével, valamint a független, esetleg a Prófétával egyet nem értő lapokban megjelent cikkeivel kommunikál a néppel, nem pedig kiáll a pódiumra. Az nem kifejezetten az én stílusom.
Most mindenki azt gondolhatja, hogy összeállt benne rólam egy kép, de senki se bízza el magát. Hatodikként kijelenthetem, hogy nem mindenem a társadalom. Először is önmagamban szeretem rendbetenni a konfliktusos helyzeteket, nehéz szituációkat. Szóval némiképp introvertált is vagyok, és extrovertált is vagyok.

Kösz a figyelmet, úgy érzem, ennyi voltam. Ha valaki tud mást is, ér jelezni, nekem hirtelen csak ennyi jutott eszembe.

Kirley Duke - 1979. április 1.
Kedves Mélyen Tisztelt és Nagyra Becsült Tanár Úr!

Ez egy afféle házidolgozat, de ezt nyilvánvalóan felesleges taglalnom, hisz maga adta fel, nyilván tudja, miről van szó. Nem is részletezném sokáig ezt a bevezetőféleséget, de azt mindenképp szeretném előrevetíteni, hogy nem a maga által feladott témával kapcsolatban fogok írni, Cornelius Agrippa munkásságáról így nem sokat fogok szólni, ebben biztos lehet, azonban érdemes végigolvasnia munkámat. Előre is minőségi, jó szórakozást szeretnék kívánni. Bízom benne, hogy érdeklődve, gondolkodva olvassa majd "művemet".

A legtöbb ember bizonyára tisztában van a jelen politikai helyzettel, mégsem hiszem, hogy oly sokakat érdekelne, egyesek mennyit szenvednek. A mugliszületésűeket tömegesen gyilkolják, az ő védelmükben tevékenykedőket megvetik, holott egy normális társadalomban nem szabadna embert és embert megkülönböztetni származása, vagyona, viselkedése miatt. Tudjukki próbálja átvenni a hatalmat, ez tisztán látszik már hónapok óta, mégsem jutott a másik oldal semmire. Nem, ezzel még véletlenül sem azt szeretném mondani, hogy támadjon az úgynevezett „jó” oldal is nyíltan, sokkal inkább azt, hogy ne támadjon senki. Mindenkinek változtatnia kellene a hozzáállásán ahhoz, hogy a varázslótársadalom ne oszoljon két, három, esetleg több részre. Nem tesz jót az egység elvesztése, a történelem ezt már számtalanszor bebizonyította.
Javaslom, hogy a Halálfalók egyre bővülő csoportja ne terrorizálja a muglikat, valamint a mugliszületésűeket, mellettük állókat. Fogadják el, hogy nem állhat egy társadalom csak aranyvérűekből, és az eszméket követő félvérekből.
Továbbá, hogy ne csak a „rossz” oldal kapja az ívet írásomban, a másik félhez is lenne javaslatom. Elvégre mért jó az, ha az ország lényegében szétesik? Próbáljanak meg diplomáciai útra lépni, hátha azzal többet érnek el, mert a párbaj látszólag nem kenyere a népnek, ami talán nem is baj. Jelnek vehető.
Szóval összességében mindenkinek változnia, változtatnia kellene, ám tudom, hogy a társadalom idealizálása lehetetlen feladat, sosem fog bekövetkezni, és ez így lényegében egy felesleges írás, ám ha maga elolvasta, talán máris büszke vagyok magamra a jegyemtől függetlenül. Cornelius Agrippából meg kérem, tessen feleltetni legközelebb. Elvégre, tanár úr, kérem, én egyébként készültem...