victoire volanges

mágiahasználó? főnix rendje? halálfaló?


33+


visszakapaszkodott aranyvérű (francia)


melyikünk sejti ezt?


kate middleton


jómagam, és a delacourok

Valódi győzelem vagy, négyünk közül a legidősebb, nem is kétséges, milyen büszkévé teszed a szüleinket. Mióta apa minden pénze elúszott a vég nélküli, de nem éppen sikeres vállalkozásban, tudtad, hogy nem választhatsz csak úgy, kedved szerint.

Persze, az út számodra sem volt éppenséggel egyenes. Tolmácsként kezdted a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályán, és széleskörű nyelvtudásoddal hamar felhívtad magadra a figyelmet, senki nem kérte volna tőled, hogy ülj kispadra - a férfit leszámítva, aki rövid időn belül egyszerű udvarlóból a férjeddé lépett elő, ma pedig már a gyermekeid apja. Egyedül neked, és az ő vagyonának köszönhetően sikerült apának megúsznia egy újabb nagy dobását, és hála nektek, amiért vissza tudta fizetni az adósságai nagy részét Jean-Claude Delacournak. Már csak az a kérdés, hogy te, aki mindig végtelenül öntudatos és büszke voltál, meddig fogod tűrni, hogy a házasságod erőegyensúlya ennyire a túlsó oldalra dől?

emilie volanges

mágiahasználók / főnix rendje


22-25


lecsúszott aranyvérű (francia)


melyikünk sejti ezt?


zoey deutch


jómagam, és a delacourok

Már apai nagyapánk idejében elkezdett kicsúszni a pénz a nem elég feszesen szorító ujjak közül, de a számtalan meddő befektetést apa idejében is újabbak követték - ő sosem tudott a galleonjaival bánni, de velünk mindig végtelenül kedves volt, szeretetteljes. Mesét olvasott nekünk esténként, buborékot fújtunk a virágágyásban kergetőzve - képtelenség haragudni valakire, aki a tenyerén hordoz.
Csakhogy felnőttünk, te, drága húgom, talán még nálam is gyorsabban. Tudományos érdeklődésed az egekbe repíthetett volna, ha van elég pénzünk kifizetni a busás akadémiai tandíjat, ha nem vagy arra kényszerítve, hogy a nekem vásárolt, általam kinőtt talárokat viseld, ha nem érezted volna a torkodban szorító félelmet, valahányszor rádöbbentél, a jövőd egyedüli akadálya éppen apa végtelen vállalkozói kedve. Nem adod fel, ez kétségtelen, és herkulesi erővel igyekszel összekuporgatni annyit, hogy végre olyan képzésben részesülj, amennyit megérdemelsz - még ha ehhez olyasmit is kell tenned, amire más körülmények közt, sosem vetemednél. De vajon a cél valóban szentesíti az eszközt?

julie volanges

diák


14-17


lecsúszott aranyvérű (francia)


melyikünk sejti ezt?


mackenzie foy


jómagam, és a delacourok

Mindenki azt hitte, hogy legkisebb Volanges-lányként szemellenzőt aggathatunk rád, mikor apa vállalkozásai sorra bedőlnek, mikor a csillogó látszat, és a nélkülözés kemény, hideg valósága egymásnak feszül. Mikor kisebb voltál, a tavasz átvonulását jelentetted számunkra, örökös jókedveddel, és a hihetetlen, drámai történetekkel, amiket hatásvadász sutyorgással adtál elő.
Én nem tudnám megmondani, mikor nőttél túl a meséken. Mikor François és én összeházasodtunk, lelkesen szórtad a virágszirmokat, viháncoltál, és hajnalra elaludtál anya ölébe hajtva a fejed. Azóta talán felnyílt a szemed, és elkerülhetetlenül csalódtál mindannyiunkban, a nővéreidben, a szüleidben, mert olyan világ ígéretével ringattuk el a kétségeidet, amilyen nem létezik. Otthon úgy tűnik, minden rendben. De min mész keresztül, amikor visszatérsz a Beauxbatons falai közé - ahol a látszat mindig olyan sokat jelentett?

lényegre nyughatatlan

mágiahasználók


valami szép férfikorban


ami kézenfekvő


talán csak önmagához?


gerard butler


a RP szerkesztősége, minden bizonnyal

Mikor François Delacour naponta a szerkesztőségbe küldte a meghódításomra szánt, roppant nagylelkű ajándékokat - büszkén felszegtem a fejem, de figyeltelek a szemem sarkából. Egyetlen cérnaszál, az függött a magasból, és vártam, vártam - hogy miattad, vagy érted, vagy veled, azt máig nehezen tudom eldönteni -, de vártam, hogy végre ne csupán rám nézz a papírhalom fölött, hanem megláss engem. Ha nem élnénk a szemünkre nőtt hályog következményeit, talán még mulattatna is a helyzet iróniája. Híres - vagy inkább hírhedt? - voltál arról mindig is, hogy nem csomagolod be a véleményedet mézesmázas selyempapírba, de az újságírónál nincs ellentmondásosabb figura - a szavak mesterei vagyunk, ügyes bűvészek, kegyetlen kivégzőosztag, minden vessző, minden kérdőjel maga a testi sértés, ha úgy akarjuk, és mégis, mégis a torkunkra forrnak olyan egyszerű szókapcsolatok, minthogy maradj itt, vagy bocsáss meg.

Ez a dacos sérthetetlenség úgy itta magát belém - talán beléd is? -, mintha a szobában hús rohadna, de csak a szagát éreznénk. Mindig itt van, megtölti az orromat, a számat. Mintha ugyan a fölényességed félre tudna állítani! És gyűlölöm, ahogy rám nézel, mióta visszakönyörögtem magam az újsághoz - gyűlölöm, hogy a rovatodnál hirtelen "nem volt üresedés", de korrektorra mindig szükség van. Kulimunkává fokoztad le mindazt, amiben régen reménykedtem. De vannak könyvek, amelyeknek a gerincét nem olyan egyszerű megtörni.