I solemnly swear I am up to no good C’est la vie | » » Kedd 27 Okt. - 22:33 | | Lucius + Lily Let's do our job and get away from here. Őszintén reméltem, hogy ez csak egy rossz vicc, amikor jelentkező híján Lumpsluck professzor Malfoy-t és engem nevezett ki a bájitaltan terem előkészítésére. Ha tényleg egy vicc volt, akkor nincs humora az öregnek, mert nem röhögte el magát azonnal és most tényleg az alagsor felé tartok ezzel a nagyképű, vérmániás, úri ripaccsal az oldalamon. Egyébként sem áll közel a szívemhez, de mivel ma délelőtt csúnyán megbántotta az érzéseimet azzal, hogy sárvérűnek nevezett a folyosón mindenki füle hallatára, a ma esti klubestet sem olyan szívesen ültem végig, mint máskor. Messziről kerültem, természetesen, de ő aztán nem olyan, akinek a társaságáról könnyen el lehet feledkezni. Ő tesz róla, hogy kellőképpen kényelmetlenül, jelentéktelennek érezzük magunkat a jelenlétében. Jobbnak hiszi magát mindenkinél és ez sosem felejti el közölni vagy csak a viselkedésével üzenni. Szar alak. És én kifogtam partnernek a terem előkészítéséhez. Szuper. Ha ez valami csapatépítő feladat lett volna Lumpsluck professzortól, akkor sem állja meg a helyét. Ilyen alkalmakkor az ellentétek csak még jobban kiéleződnek. Ébenfekete, selyem ünneplő talárban igyekeztem tartani Luciussal a lépést az alagsorban elhelyezkedő tanterem felé és azért imádkoztam, hogy a szája maradjon csukva, a mai napra már elég volt tőle a megalázó szavakból. Egyszer-kétszer lopva utálkozó pillantást vetettem rá, de ezen kívül semmilyen cselekedettel nem utaltam arra, hogy észrevenném a jelenlétét. A gyér fényben, a lobogó fáklyáktól megvilágított arca egészen úgy nézett ki, mint egy gonosz sárkányé. Bár lehet, hogy ehhez az iránta érzett ellenszenvem is hozzátett egy lapáttal. - Akadj le rólam, Malfoy. - jutott eszembe az a pár szó, amit ma délelőtt az iskola folyosóján hozzávágtam. - Ha ennyire megvetsz a származásom miatt, miért is veszed észre egyáltalán a puszta jelenlétemet?! - Nem mondtam olyan határozottan és talpraesetten, mint mondani szerettem volna, de legalább hangcsuklás nélkül végigmondtam. Ami azonban rosszul esett, hogy Perselus nem állt ki mellettem. Sőt, mi több sóvárgó tekintettel ácsingózott Malfoy után,mint valami őrült rajongó. Már ő sem a régi. Nem, mióta ő is hozzám vágta, hogy egy mocskos sárvérű vagyok, azóta nem ugyanolyan a kapcsolatunk. Bár azt mondtam megbocsátok, mégsem vagyok rá képes. Az ember nem felejt ilyesmit. Észre sem vettem azonnal, amikor megérkeztünk a tanteremhez. Elmélyültem a gondolataimban és már csak az ajtó nyikorgó hangjára lettem figyelmes. |
|