Sok mindent gyógyít a repülés. Kiszakadok a valóságból, elvesztem gondolataim és mindig gyorsabb vagyok, mint a gondok. Apám mondta egyszer, minden alkalom, amikor seprűre szállok nagy kockázat egy narkolepsziásnak, de én szeretek a halállal cicázni. Mókás fogócska és eddig éles kanyarokban, zuhanórepülésben kitértem előle, volt hogy csak az utolsó pillanatban. Szeretek úgy repülni, hogy göndör loknijaim tépi a szél és szinte egyenessé rázódik. Félig öltöm csak fel az előírásnak megfelelő felszerelést, imádom azt a menő steampunk szemüveget, amit repüléshez adnak, első dolgom volt lenyúlni és állandóan hordani a fejem tetején. A cikeszt is rendszeresen el szoktam hozni, pletykálták, hogy James Potter is ezt csinálta, kicsit zavar, hogy ebben nem vagyok újító, de most hogy elballagott – és különben is ki nem szarja le, ideje az elcsórásnak új királyt választani. Az edzéseket mindig megtartom, fejemre tolt védőszemüvegben, lobogó citromsárga talárban és feszülős, fehér gatyában. Legalább egy számmal kisebb rám, de rohadtul élvezem, hogy amióta nőtt seggem, inkább erre figyelnek kvaff helyet. Anyám mondogatta sokszor, jól használjam a nőiséget, azóta is próbálom értelmezni ezt a mondatot. A legtöbb lány persze összefogja a haját, feltolja a szemüveget, magában talán elkönyvel ribancnak, mégsem ütközik össze tőlük két nyáladzó felsőbb éves. A mai edzésnek vége, többé-kevésbé elégedetten nézek végig csapatomon ebben az évben utoljára. Lassan szétszélednek, de én még maradok. Úgy az igazi, ha gyorsban csinálom, labdák, korlátok nélkül és nem feltétlen az unalmas kviddicspályán.
Mióta a Roxfortban tengetem a mindennapjaim nem meglepő módon a kviddics lett a mindenem. Jól emlékszem, amikor még félénken jelentkeztem a csapatba és semmi esélyt sem láttam arra, hogy bekerüljek, de az akkori kapitány rendkívül tehetségesnek tartott. Azt is hozzátette, hogy egy sárvérűtől ennyi idősen ilyen teljesítményt még nem látott. Akkor még nem tudtam, hogy ezt sértésnek vagy dícséretnek vegyem, sőt még a mai napig nem döntöttem el, hogy ez mégis mi volt. Mondjuk mostanában már nem szoktam ezen rágódni, de azért még néha eszembe jut. Akkoriban meg aztán tényleg nem gondoltam volna, hogy mindössze tizennégy évesen én leszek a griffendél csapatának a kapitánya. Meg is üzentem ezt az anyámnak, mikor az év elején erre sor került. Gondolom egyáltalán nem lepne meg senkit, ha azt mondanám, hogy azóta is várom a nagyságos lelkészasszony válaszát. Egész nap csak a szobámban fetrengtem, de azért még a reggelinél elhatároztam, hogy délután kimegyek egyedül repülni egy keveset. Jól tudtam, hogy mára a hugrabug csapata foglalta le a pályát, így kénytelen voltam megvárni, míg vége az edzésüknek. Kicsit hamarabb megyek ki a pályára, mert kíváncsi vagyok, hogy most milyen a csapat, milyen edzéseket tartanak. Kicsit húzgálom közben a számat, mert valamivel jobbak, mint amire számítottam. Egyáltalán nem örülök neki, de még sikerülhet feltornázni a csapatot, hogy megnyerjük a kviddicskupát ebben az évben. Csak hát nem éppen a legkönnyebb a csapat legfiatalabb tagjaként irányítani mindenkit. Mikor látom, hogy széledni kezdenek megfogom a seprűm és szép lassan, komótosan lesétálok a lelátóról egyenesen a pályára, mire hirtelen megtorpanok és összehúzom a szemöldököm. - Nincs még vége az edzésnek, Dolohov? Ideje lenne pihenned egy kicsit – mondom és rögtön fel is pattanok a seprűre, hogy felszálljak. Alig két-három méterre lehetek csak a talajtól. Egy helyben lebegek, hiszen addig nem akarok belekezdeni a komoly gyakorlásba, míg Nina is itt van. Talán még ő is maradni akar egy kicsit.
I solemnly swear
I am up to no good
Nina Dolohov
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Cara Delevingne
»
»Szer. 8 Aug. - 13:08
Abel & Nina
Vigyorogva eresztem szélnek csapatom, integetek mint a mugli királynők, miközben azon agyalok igazán bevezethetnének nálunk is valami hasonlót. Egy oda nem illő folt zökkent ki, sötét, göndör gyerek griffendéles gúnyában, hogy kicsi vagy sárvérű, ellenséges csapat tagja, talán nem váltaná ki megvető fintorom olyannyira, mint ez a beszólásnak gyenge vakkantás. Ha az ember stílusosan ironizál, egészen más lapra tartozik, érdemes rá, tiszteljem benne a bátorságát, botorságát mire vetemedett. A kölyök viszont kurvára eltévedt. - Vegyél fel szemüveget Izéke Bökök fejemmel szedelőzködő társaim felé. Egyikük, Flyn megtorpan, kérdőn néz rám, én óvatosan megrázom fejem, senki sem kíváncsi röhejes kanharcra. Ha egyszer kimondtam, leléphetnek, elhúzhatják a csíkot, fürtivel elbánok magam is, habár a Griffenfél kapitánya, igazán megjegyezhettem volna a nevét. - Valami bibliai neved van nem? Káin? Amúgy mi a frászkarikáért röpködsz egyedül? Körbe-körbe fogsz szlalomozni a pályán? Ragadom meg a seprűt és szállok fel vele lazán, féloldalasan, rá csak akkor ülök, ha szembeszállva Izé Káinnal véletlenül elállom az útját. - Sokkal izgalmasabb dolgokat szoktam csinálni Hasalok seprűmre ragadozómosollyal, mintha az ilyen pici fiúcskáknak nem szabadna betekintést nyerniük tiltott dolgokba. Mert Izéke ártatlan, jól tudjuk, Griffendéles létére ragaszkodik a szabályokhoz. Lefogadom unalmas lesz és elkezd hisztizni, lebiggyesztem ajkam, többet nem nézek ki belőle, de hátha meglep, belemegy néhány veszélyes játékba, elvégre Griffendéles. De lehet, hogy pusztán azért lesz mókás kínozni, mert fiú. Béna fiú. Még nem döntöttem el
Kezdőlap
