Augustus Emett Rookwood

Seth


25 év (1953. október 13.)

Arisztokrata Aranyvérű

Voldemort

 a sötét varázslatokban jártasabb, képzettebb az apja és mestere által


Halálfaló


Tobias Sorensen


Keresett

Pénz, hatalom, arany.
A szüleim voltak azok, illetve még mindig, akik istenítenek, akik belém plántáltak mindent. Talán el is kényeztettek. Csak egy kicsit. Egocentrikussá neveltek, olyanná, aki parancsol és sose kér. A mohóságomat szintén tőlük örököltem, mely egyszer a sírba fog vinni. Apa egyszerűen megkönnyebbült, hogy megszületett végre az örökös egy lány után, aki tovább viszi majd a Rookwood nevet, és akire bátran ráhagyhat majd mindent. Sosem volt kifejezetten egy családcentrikus, pláne nem jó ember. A muglikat példának okáért elég szépen megvetette, de a sárvérű mágusokat még náluk is jobban. Apa egy végtelenül büszke aranyvérű. Büszke a származására, a vagyonára, egyszóval mindenre. Magától értetődő természetességgel viszonyul mindenkihez, arca, tekintete nyíltságot sugall, csakúgy, mint előzékenysége. A méz édes szavak és simulékony modor mögött azonban egy igazi, alattomos szörnyeteg lapul, amit senkinek sem hagy megcsodálni. Kevesen tudnak róla bármi biztosat is, szeret titkolózni. Bárkinek bármilyen szívességet teljesít, de nem jó szívből teszi, semmit sem ad ingyen, mindenért cserébe valami viszonzást vár. Anya meg? Igazi nő. Soha semmilyen körülmények között nem alázkodik meg senki előtt. Megjelenése jéghideg és szerte árad belőle a büszkeség. Mindig és mindenben a tökéletesre törekszik, gyűlöl hibázni. Ha célja van azt tűzön vízen, keresztül viszi, és ha terve van veled, nem menekülsz előle.
Testvérek: Owen és Erin
Mindkettő kitagadott gyermek. Az egyik összeállt egy szóra sem méltó egyénnel és gyereket is szült neki. A másik? Elvetette apánk tanítási módszereit. A magam módján szeretem őket. Bár a dolgaimba nem hagyom őket beleszólni.
Mester: Ha azt várod, kedves lesz és tündibündi, jócskán csalódni fogsz benne! Esetében a mogorva és fenyegető külső tökéletesen tükrözi, mire számíthatsz tőle. Vakon engedelmeskedek minden parancsának, ahogy belém égette, én azonban már egy kis ideje a magam útját járom. Túlkapások, parancsmegtagadás, pluszmeló... nekem belefért. Többször megintett miatta. De jó mesterem ő, már régóta. Szárazon megmondja a véleményét, akár bántó, akár pont az ellenkezője. De ez csak egy kis apró jellemzője. És csak akkor tapasztalják meg, ha szóba elegyednek vele. Viszont itt jön a neheze, mert nem pont egy ismerkedős típus. Nehezen bízik meg másokban és nem is igazán szeret társaságban lenni.
Voldemort: Minden szaros kiképzés, pofonosztás ellenére nekem Ő az, akit te tudjukkinek hívsz.
Mennyasszony: Nem sok közünk van egymáshoz, a szüleink érdekházasságot szabtak ki, miért is? Óh hát persze, a pénz és a hatalom megtartása végett. Meg legyen örökös is.

Szóval szeretnéd tudni mi jó és mi rossz bennem?
Nos, csapjunk egyből bele a lecsóba... Kíváncsiskodó...
Elfogadok kritikát, de csakis attól, aki jobban csinálja nálam. Amíg ez nincs meg, a „Beszólsz egyet, kapsz kettőt” szabály érvényes. Na jó, ez nem jó döntés volt...akkor így e...
Mindig a legjobbat akarom kihozni magamból, a legjobbra vágyok. Akár szeretnek, akár gyűlölnek, nem tudnak nem tudomást venni személyemről. Nyersebb stílusomat kevesen szeretik. Hajthatatlan vagyok, bármikor meglehet bízni bármivel, azt időre megfogom csinálni.  
Sírig tartó hűségemnek leginkább az az oka, hogy nem szeretem a változatosságot, nehezen barátkozok, nehezen fogadok a szívembe valakit, de ha egyszer befogadtam, akkor nehezen is mondok le róla. Képes voltam én a szeretetre, a gyengédségre, a kedvességre, de már réges- régen túlságosan beszűkült az életem ahhoz, hogy ilyesmit őszintén tegyek. Még meg tudom néha játszani magam, elhitetni másokkal, hogy viszonylag normális vagyok, de ennél többet ne várjon tőlem senki. A feladatra koncentrálok, aztán... aztán majd kiderül, mi lesz.

 
Szüleim elég korán bevezettek a partik, bálok világába. Már négy évesen rám erőltették a kicsire szabott öltönyt és elvárták, hogy jó pofizzak. Eleinte ez tetszett is, de ahogy kezdtem nőni, kezdtem megunni ezeket a társaságokat. Másról se képesek beszélni, mint a fogadások és a pénz. Na meg a muglik. Bár akkor még nem tudtam, hogy ez a szó mit takar.
Apám szigorú felügyelete alatt nevelkedtem. Nem engedhette meg, hogy másképp kezdjek gondolkodni, mint ő. Hiszen mi lett volna a vérvonalunkkal, mondjuk ha beleszeretek egy félvér, vagy egy sárvérű nőbe, és őt veszem el? Ezt mindenképpen el kellett kerülni, így hát gazdagságban, mondhatni fényűző körülmények között, ugyanakkor teljes érzelmi hidegségben nevelkedettem.
Mire a Roxfortba kerültem, már ízig-vérig az apám fia voltam. Ki tudja, mi történt volna, ha nem apám akarata szerint nővök fel. Egyfajta érzelmi terrorban éltem, így aztán nem is olyan meglepő, hogy végül jómagam is elhidegültem mindentől és mindenkitől. A saját testvéreimtől is, igen. Ijesztő? Nem, számomra egyáltalán nem az. Nem volt senki, akiben megbízhattam volna. Mást sem hallgattam nap mint nap, mint apám tanait, az aranyvérűek felsőbbségét, és a többi…Talán a folyamat akkor vált visszafordíthatatlanná, talán már korábban…
De a sorsom végképp megpecsételődött, mikor a süveg abba a házba osztott be, ahova hosszú évek óta majdnem minden felmenőm járt, a Mardekárba.
És ezzel kezdetét is vette valami…
A  Roxfortban egy olyan „banda” tagja lettem, mely egytől egyig aranyvérűekből állt. Megtaláltam a nekem való társaságot. A sárvérű és félvér diákokat a saját, rendelkezésünkre álló eszközökkel mindig gyötörtük. Sosem ereszkedtem le arra a szintre, hogy „normálisan” szóljak az általam megvetett személyekhez. Természetesen apám idejében kerített kijelölt jegyest számomra. A lány tökéletesnek látszott arra, hogy mutogathassam különböző rendezvényeken, valamint, hogy megadja nekem az örököst. Talán az első években találkoztam a jelenlegi mesteremmel, remekül szót értettünk, csak az engedelmességgel akadtak problémáink. No meg hogy ne akarjam megölni… az szinte lehetetlenség volt, még próbálkozni sem nagyon tudtam. Az idő múlásával megkedveltük a másikat, a tanításai elértek engem is, nehézkesen de egyre jobban mentek az ő varázslatai is.

A Roxfort elvégzése után még nem kellett feleségül vennem Őt. A lány elég sok mindent megkapott tőlem, hogy ne akarjon holmi felesleges érzelmeket. Csöppet sem szerettem volna, ha elkezd nekem sírni, hogy így szeret, meg amúgy… De még ki tudja mi lesz még közöttünk. Elleszünk, vagy égnek áll majd a hajam tőle...
Nem sokkal a roxfort elvégzése után csatlakoztam a Nagyúr követőihez.