Nem is tudom igazából, hogy mi van velem. Egyszerűen csak nincs erőm elmászni a klubhelyiségig, nincs kedvem hallgatni, ahogy mindenki viháncol. Néha antiszociálisnak érzem magam, még itt, a Roxfortban is. A bátyám is folyton ezt szajkózta annak idején, amikor még hajlandó voltam szóba állni vele. Soha nem lesznek barátaid mondta, én pedig lassan kezdem azt hinni, hogy igaza volt. Halálfaló lett. Vicces. Pedig annak idején, amikor még itt tanult, Dumbledore egyik kedvenc diákja volt, sőt, a Süveg sem a Mardekárba, hanem a Hollóhátba osztotta be. Sosem hittem volna, hogy egyszer majd egy kegyetlen gyilkos lesz belőle. Nem mozdulok a padlóról, csak fekszem, nézem a plafont, és próbálom megérteni őt. Mi késztethette arra, hogy ezt tegye? Talán anya halála? Hiszen ő is félvér, hogy támogathatja a muglik tömeges lemészárlását? Hangokat hallok. Ajtó nyitódik s fülemet megüti a Griffendéles Lily Evans éles hangja. Ezer közül is megismerném annyit kiabált már takarodó után a folyosókon, hogy „Potter! Black!”, hogy azt már össze se lehetne számolni. Az, hogy azt hiszi rám, hogy James Potter vagyok, megmosolyogtat. Tény, hogy én nem nagyon szoktam takarodó után a folyosókon lófrálni, de most valahogy jól esett. A meglepettség a hangjában kicsit furcsa, nem vagyok mintadiák, nem vagyok olyan, aki csak a szabályoknak él. Felkönyökölök, majd komótosan ülő helyzetbe tornázom magam, és ráemelem jég kék tekintetem - Csak sétáltam, aztán hangokat hallottam. Azt hittem Hóborc az, és végül is, ide menekültem előle – vallom be. Valahogy sosem szoktam hazudni embereknek, mindig, mindenkinek igazat válaszolok, nekem verita szérum sem kell hozzá. Talán ezért van olyan kevés barátom. - Persze, jól érzem magam, csak kellett egy kis egyedüllét. Mennyi az idő? – nézek rá kérdőn. Ki tudja, mióta fekszem már itt, lehet, hogy a klubhelyiségben már mindenki rég az igazak álmát alussza – Potteréket keresed? – kérdezem. Mintha idefele jövet hallottam volna, hogy valami trágyagránátos kalandról hadoválnak Remus Lupinnal. Na, mindegy, úgysem árulnám be őket, csak kíváncsi vagyok.
note: Remélem jó lesz kezdőnek! | music: Hullajózan | word: 313
♡
A hozzászólást Nora Thorne összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 29 Okt. - 15:19-kor.
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Kedd 27 Okt. - 19:00
Nora + Lily
What the hell are you doing here now?
Lassú léptekkel haladok végig az iskola egyik fáklyákkal gyéren megvilágított folyosóján. Késő van, ilyenkor már tilos a kijárás a klubhelyiségekből és, hogy ha mégis megteszi valaki, akkor annak valami nyomós indokkal kell előrukkolnia, ahhoz, hogy ne ítéljem büntetőmunkára. Na nem azért, mert annyira imádok keresztbe tenni a társaimnak, hanem ha már megkaptam ezt a rangot, akkor viselkedjek is ehhez méltóan. Egyébként sem büntettem meg még senkit sem Potteren és Black-en kívül. Ők valahogy mindig rászolgálnak. Most is valahol itt vannak. Tudják, hogy ma én vagyok ügyeleten ezen a szárnyon, így biztosan kiszöktek. Figyelem, ahogy a narancssárga lángok árnyékai szellem alakokként lobognak a hideg kőfalakon és fényes páncélokon. Hátradobok egy hajtincset, amely eddig idegesítően piszkálta az arcomat és, amely hasonló színben ragyog, mint a fáklya tüze és továbbhaladok a folyosón az átváltozástan terem felé. Már gondolatban azt tervezgetem, hogy ezután a rövid és nyugodt ellenőrzés után megmártózom a prefektusi fürdőben, aztán mély álomba zuhanok a puha ágyamba, de egy hang szétrombolta ezt az illúziót. Érzem, ahogy vér ömlik az arcomba mérgemben és az sem tud megnyugtatni, hogy talán nem is Potterék rontják a levegőt itt ilyenkor, hanem Hóborc az. Bár nem is tudom, melyiknek örülnék kevésbé. Mérgesen fújtatva gyorsabbra veszem a tempót és a pálcám végébe éles fényt varázsolva rontok be az átváltoztatástan terembe. - Tizenegy óra múlt, Potter. Bár meg sem lep, hogy hat év után sem sikerült megtanulnotok... - hadarom dühösen. Már mielőtt hozzáérek a kilincshez, elkezdem szidalmazni a tekergőket, de azonnal megakad a torkomon a szó, amikor észreveszem, ki kuporog idebent. - Nora?! - szólalok meg lényegesen kedvesebben, mikor felismerem a félhomályban a hugrabugos lányt. - Mit keresel itt? Jól érzed magad? - kérdezem aggodalmasan, ugyanis a földön fekszik elernyedt végtagokkal tizenegy óra után az átváltoztatástan teremben. Nem egy szokványos pillanat.
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Csüt. 29 Okt. - 15:20
Lily x Nora
Nem is tudom igazából, hogy mi van velem. Egyszerűen csak nincs erőm elmászni a klubhelyiségig, nincs kedvem hallgatni, ahogy mindenki viháncol. Néha antiszociálisnak érzem magam, még itt, a Roxfortban is. A bátyám is folyton ezt szajkózta annak idején, amikor még hajlandó voltam szóba állni vele. Soha nem lesznek barátaid mondta, én pedig lassan kezdem azt hinni, hogy igaza volt. Halálfaló lett. Vicces. Pedig annak idején, amikor még itt tanult, Dumbledore egyik kedvenc diákja volt, sőt, a Süveg sem a Mardekárba, hanem a Hollóhátba osztotta be. Sosem hittem volna, hogy egyszer majd egy kegyetlen gyilkos lesz belőle. Nem mozdulok a padlóról, csak fekszem, nézem a plafont, és próbálom megérteni őt. Mi késztethette arra, hogy ezt tegye? Talán anya halála? Hiszen ő is félvér, hogy támogathatja a muglik tömeges lemészárlását? Hangokat hallok. Ajtó nyitódik s fülemet megüti a Griffendéles Lily Evans éles hangja. Ezer közül is megismerném annyit kiabált már takarodó után a folyosókon, hogy „Potter! Black!”, hogy azt már össze se lehetne számolni. Az, hogy azt hiszi rám, hogy James Potter vagyok, megmosolyogtat. Tény, hogy én nem nagyon szoktam takarodó után a folyosókon lófrálni, de most valahogy jól esett. A meglepettség a hangjában kicsit furcsa, nem vagyok mintadiák, nem vagyok olyan, aki csak a szabályoknak él. Felkönyökölök, majd komótosan ülő helyzetbe tornázom magam, és ráemelem jég kék tekintetem - Csak sétáltam, aztán hangokat hallottam. Azt hittem Hóborc az, és végül is, ide menekültem előle – vallom be. Valahogy sosem szoktam hazudni embereknek, mindig, mindenkinek igazat válaszolok, nekem verita szérum sem kell hozzá. Talán ezért van olyan kevés barátom. - Persze, jól érzem magam, csak kellett egy kis egyedüllét. Mennyi az idő? – nézek rá kérdőn. Ki tudja, mióta fekszem már itt, lehet, hogy a klubhelyiségben már mindenki rég az igazak álmát alussza – Potteréket keresed? – kérdezem. Mintha idefele jövet hallottam volna, hogy valami trágyagránátos kalandról hadoválnak Remus Lupinnal. Na, mindegy, úgysem árulnám be őket, csak kíváncsi vagyok.
note: Remélem jó lesz kezdőnek! | music: Hullajózan | word: 313