Hayden Sage Scrope

Фарао́н горди́лся, да в мо́ре утопи́лся.  

Sage


21 év


Aranyvér


Dumbledore


-


főnix rendje


Maia Mitchell


saját

Kései gyermek vagyok. Édesanyám 35, míg édesapám már 40 éves volt, mikor én a világra jöttem. Sokáig próbálkoztak, de nem jött nekik össze, így még inkább óvnak engem mindentől.
Édesanyám, Nadia Vladimirovna (neé. Zhdanova) Scrope, orosz airsztokrata máguscsaládból származik. Az egész gyermekkorát Novgorodban töltötte, majd tanulmányai után Moszkvába költözött, ahol megismerkedett az apámmal. Már az első perctől szerelembe estek, mint a regényekben szokás, ám a kapcsolatukban nem sok nehézség volt. Már a kezdetektől fogva egy húron pendültek. A későbbiekben anyám egyszerű javasasszonyként tevékenykedett, ami egykor még a Koldovstoretz család által fenttartott varázsló iskola volt. Mindig is érdekelte az egészségügy, ám a jegyei nem voltak olyan jók, hogy medimágus váljék belőle. Engem is ő ösztönzött sok dologban, többek között abban is, hogy embereket gyógyítsak a jövőben.
Édesapám, Stefan Maximilian Scrope, negyedig spanyol származású, míg háromnegyed vérig angol. Így az ereimben az orosz és az angol vér mellett spanyol is csörgedezik. Mikor életében először Moszkvába látogatott a Minisztérium munkaügyben küldte, hiszen a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályán dolgozott és volt valami elintéznivalója. Már ezerszer elmesélte nekem, hogy mi, de a mai napig nem tudtam megjegyezni. Talán volt valami zavargás, de nem vagyok benne biztos. Úgy tervezte, hogy két hónapot tölt az orosz fővárosban, de éppenséggel nagyapámmal kellett tárgyalnia, aki annyira megkedvelte, hogy meghívta a saját házába egy vacsorára. Ekkor ismerkedett meg az anyámmal. Mondanom sem kell, hogy innentől kezdve keveset járt haza Londonba és egy idő után átkérette magát Moszkvába, ami rengeteg fejfájással járt neki, de állítása szerint mindennél jobban megérte.
13 éves voltam, amikor a szüleim úgy döntöttek, hogy elhagyják Oroszországot. Nem bírták tovább a kommunizmust, azokat a dolgokat, amiket a muglik műveltek. Engem átirattak a Roxfortba, míg apám újra a Minisztériumban dolgozik. Anyám háztartásbeli lett, habár hiányzik neki az otthona, nem menne vissza többet.

Annyit megtanultam az évek alatt, hogy nem tudok magamról egy normális képet alkotni.
Anyám szerint áldott jó gyermek voltam világéletemben és sosem tettem semmi rosszat. Ez persze nem igaz, mert folyamatosan kisebb csínyeket követtem el a diáktársaim ellen és gyakran volt részem büntetőmunkában, de persze sosem követtem el olyan nagy dolgot, hogy megüzenjék a szüleimnek. Aztán szerinte túlbuzgó vagyok és makacs, amivel egyet kell értenem. Ha valamit célul kitűzök magam elé, akkor az meg fog valósulni rövid időn belül.
Apám azt mondta, amikor megkérdeztem, hogy egyszerűen tökéletes vagyok, mire arcba röhögtem és otthagytam. Néha azért kicsúszik a száján, hogy a jövendőbelimnek nehéz dolga lesz mellettem, mert sokszor tudálékos és parancsolgató vagyok. Állítása szerint nem lehet mellettem érvényesülni, ami persze nem igaz. Lehet, hogy néha tényleg olyan vagyok, de ez nem igaz az esetek száz százalékára.
Igazából imádok beszélni, sokszor túl sokat is csevegek, de azért azt tudom, hogy mikor kell befogni. Mellettem aztán nem lehet unatkozni, mert imádom a kalandokat, az apró csínyeket és szeretek új dolgokat felfedezni. Összességében jó embernek mondanám magam, mindig kiállok magam és mások mellett, amíg a jó dolgokért küzdenek.  

 1971-ben hagytam el először Oroszországot és azóta sem mentem vissza. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik nekem, de most már Anglia az otthonom. Anyám mindig sóhajtozik, hogy bár visszamehetnénk, ilyenkor apám mindig megsimogatja a vállát, de látom a tekintetében, hogy örül, hogy végre elhagyhatta a szláv országot. Szeretett ott élni, de a szíve mindig is idehúzott. Kezdetekben nem igazán örültem az éghajlat változásnak, pedig én egészen pici koromtól mondogattam, ha nagy leszek, akkor sokat fogok utazni. Persze itt nem arra gondoltam, hogy tizenhárom évesen kirángatnak a természetes környezetemből és egy teljesen új országba kell költöznöm. A nyelvvel nem akadtak problémáim, hiszen apával mindig angolul beszélgettem, míg anyámmal oroszul. Még egy pici spanyol is ragadt rám hála az apai nagymamámnak, de miután meghalt már senkivel sem beszéltem így, szóval ez a tudásom az évek alatt egyre inkább elkopott.
A költözésben a legnagyobb fájdalom azzal járt, hogy el kellett hagynom a szeretett iskolámat. A Roxfortban kénytelen voltam új barátokat szerezni, ami eleinte nem ment zökkenőmentesen, de egy idő után belejöttem a dologba. A házam a griffendél lett, aminek rendkívül örültem az elejétől fogva.
Mikor befejeztem az iskolát nem mentem egyből továbbtanulni. Világot akartam látni. Egy évig csak utazgattam, visszatértem oroszországba, majd tettem egy európai körutat. Minden országát bejártam a kontinensnek, de sajnos több helyre ennyi idő alatt nem sikerült ellátogatnom. Könyörögtem apámnak, hogy küldjön még pénzt, hogy utazhassak még, de nem tette meg. Azt mondta, hogy előbb szereznem kelle egy végzettséget, hogy biztos jövőm lehessen. Ez annyira tipikus szülői hozzáállás!
Mondanom sem kell, hogy hónapokig fújtam a szüleimre, a kapcsolatunk megromlott. Én tizenkilenc évesen lázadtam, amiből az is kikövetkeztethető, hogy eléggé későn érő típus vagyok, de szerencsére ezen hamar átestem.
Az első évemben eléggé hanyag voltam, nem tanultam eleget. A jegyeim is rosszak voltak, de a második esztendőre beláttam, hogy ez így nem mehet tovább. Ahhoz, hogy igazán jó gyógyító váljon belőlem muszáj mindent beleadnom, hiszen az emberek élete nem játék. Most már mindent megteszek azért, hogy én legyek a legjobb, s erre csak úgy kerülhet sor, ha a legjobbtól tanulok.
A szüleimet követve pár hónappal ezelőtt én is csatlakoztam a rendhez, s megígértem Dumbledore-nak, ha medimágus lesz belőlem, akkor szívesen segítek majd a sérültek ellátásában. S hogy miért is ajánlottam ezt fel? Először is nem igazán azaz álmom, hogy a Szent Mungóban rothadjak meg és fásuljak be pár év múlva, de a fontosabb okom inkább az, hogy Konstantin Koldovstoretz közelébe férkőzzek.