Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Nice to meet you again EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Nice to meet you again EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Nice to meet you again EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Nice to meet you again EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Nice to meet you again EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Nice to meet you again EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Nice to meet you again EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Nice to meet you again EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Nice to meet you again EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 27 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 27 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Javier Montes

Javier Montes

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Miguel Ángel Silvestre

»
» Szomb. 28 Júl. - 14:55
Briony y Javier
Nem egyszer jártam már a Reggeli Próféta szerkesztőségében, mindig különféle okokból kifolyólag, de ezek mind összeköthetőek voltak a Főnix Rendjével. Az itt dolgozók legtöbbje, ha nem mindegyike ugyanazt vallotta mint én és a Rend többi tagja, aki pedig mégsem, nos, az bizonyára nem sokáig fog már itt dolgozni. Politikusként nagyon jól tudtam embereket meggyőzni és értettem ahhoz, hogy hogyan érjem el, amit szeretnék - persze mindezt nem olyan hitvány és alattomos módon, ahogyan sok kollégám tette a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályán, nem megnevezve az illetőket. Mindenesetre itt nagyon is hasznomat vette a Rend, közel annyira mint a Minisztérium falain belül, nem véletlen, hogy sok újságírót sikerült már a Főnix Rendjéhez csábítanom. Az egyetlen, akit eddig még nem sikerült, az maga Fabian Prewett volt.
Nagyon húzós muchacho volt, vért izzadtam minden egyes bukás előtt, hogy végleg meggyőzzem, amit sehogyan sem sikerült. Persze megértettem az érveit. Már most sok gondja akadt abból, hogy ilyen nyíltan szidta Voldemortot és csatlósait, ráadásul kézzel fogható módon, nem csupán a levegőbe beszélt. Tudtam, hogy félti a családját és ezt én teljesen meg is értettem az első perctől fogva, ugyanakkor ez nem tántoríthatta vissza, pláne, hogy most már teljesen mindegy volt, mit tesz, a halálfalók és Vodemort is megtanulták a nevét.
Emberünk ma nem tartózkodott bent, legalábbis nem akkor, amikor én megérkeztem az épületbe. Meglepett, hiszen eddig érkezhettem a legindokolatlanabb percben, Mr. Prewett akkor is az íróasztalánál ült és vagy egy írógép vagy penna és pergamen volt az orra előtt. Nem gond, ez legyen a legkevesebb, gondoltam, megvárom. Nem voltam a türelem embere, legalábbis csak bizonyos határokon belül, most viszont mégis nyugodtan tudtam leülni az egyik üres asztal tetejére, amit úgy fest, jelen pillanatban nem használt senki, a szék is szépen be volt tolva. Honnan sejthettem volna, hogy van tulajdonosa, ráadásul éppen dolgozik is?
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Briony Whitehorn

Briony Whitehorn

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Emma Watson

»
» Kedd 7 Aug. - 0:34



Még mindig alig bírtam elhinni, hogy sikerült nyári munkát szereznem a Reggeli Prófétánál. Mikor először tettem be a lábam a szerkesztőségbe, hogy megismerkedjek az ideiglenes - és egyben talán jövőbeli - munkahelyemmel és kollégáimmal, egyszerre lehetett velem madarat fogatni és féltem, hogy az egyik íróasztalra ájulok az idegességtől. Végül a félelmeim alaptalannak bizonyultak, senki sem akarta leharapni a fejemet és amikor egy negyedórás elbeszélgetés keretében megismerkedtem a főszerkesztővel, onnan is pozitív élményekkel távoztam. Persze utána még napokig emésztettem a találkozást Fabian Prewettel, újraelemezve minden szavamat és győzködve magam, hogy biztosan megnyerő voltam és nem mondtam semmiféle eget rengető ostobaságot. Mivel a későbbiekben sem nézett levegőnek, sőt, kevesebbszer akart felnyársalni a tekintetével, mint néhány gyakornokot és újságírót, végül megnyugodtam.
Alig egy hete dolgoztam itt, ami többnyire abból állt, hogy félkómás újságíróknak főztem eszpresszót, gondoztam a szerkesztőség kimerült baglyait és válaszoltam a beérkező olvasói levelekre. Utóbbit egy teljes napig szórakoztató feladatnak találtam, utána azonban rájöttem, hogy nem pusztán frusztráló a panaszlevelekre visszaírni, hanem meglehetősen értelmetlen is. Ezek után meglepett, amikor Mr. Prewett személyesen megkért, hogy várjak egy vendégre, ugyanis neki sürgős dolga akadt. Meglehetősen idegesnek tűnt, ahogy több másik újságíró is. Nem tudtam mi történt, de gyanítottam, hogy nem boldog izgatottság uralkodott el az irodában.
Még csak meg sem fordult a fejemben, hogy Mr. Prewett vendége nem lesz számomra teljesen ismeretlen. Amint visszatértem a szobába magam előtt öt kávét lebegtetve, azonnal kiszúrtam a jövevényt és néhány pillanat után rá is jöttem, honnan ilyen ismerős. A tanév vége felé Avery professzor meghívta vendégelőadóként az órájára, hogy meséljen nekünk a Castelobruxóról és a chilei helyzetről. Az osztály nagy része persze nem találta túl érdekfeszítőnek az előadást, felváltva röhögtek Mr. Montes akcentusán és a professzor ábrándos tekintetén, amivel a férfit bámulta negyvenöt percen keresztül, szinte pislogás nélkül. Elismerem, Avery tényleg vicces volt, bár az óra anyaga jobban lekötött a tanár úr szokatlanul bamba ábrázatánál.
Leraktam a kávéscsészéket egy üres asztalra, majd gyorsan Mr. Monteshez siettem.
- Mr. Prewettnek halaszthatatlan dolga akadt, de azt üzeni, hogy egy-két órán belül visszaér a szerkesztőségbe. Ha nem siet nagyon, akkor örülne, ha itt megvárná - kezdtem bele azonnal a magyarázkodásba. - Esetleg hozhatok egy kávét önnek is, Mr. Montes?

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Javier Montes

Javier Montes

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Miguel Ángel Silvestre

»
» Csüt. 13 Szept. - 22:08
Briony y Javier
Fabian Prewettől elég sokan tartottak az újoncok közül, teljesen érthető módon. Nagyon magasra tette a mércét, annyira magasra, hogy azt nem sokan tudták megugrani és a szintet fenn is tartani. Ez volt az egyik oka annak, hogy nagyra tartottam Mr. Prewettet amellett, hogy hasonló értékeket képviseltünk mindketten. Megkövetelte a kiemelkedőnél is jobb teljesítményt, ezáltal lehetett az, hogy nem volt mocsok írva eddig egyetlen oldalára sem a Reggeli Prófétának, amióta én itt voltam. Bár azt el kell ismernem, elég rémisztő volt az, ahogy néha a világ leghiggadtabb tekintetével, hangjával és viselkedésével, de kellően hangosan ahhoz, hogy mindenki őt figyelje, kiosztotta minden alkalmazottját, annyira keményen, amennyire csak lehetett. Egyszer meg is sajnáltam egy szerencsétlen flótást, úgy nézett ki, mint aki mindjárt zokogásban tör ki. Lehet, utána meg is tette, azért sietett el annyira.
Eléggé elmerülhettem a gondolataimban a Próféta munkatársait pásztázva a tekintetemmel, mert csak akkor figyeltem fel a lányra, amikor már ott volt mellettem. Egy pillanatra válaszolni is elfelejtettem és nem attól, hogy hirtelen megjelent mellettem, hanem mert borzasztóan ismerős volt, de az első percben nem igazán tudtam eldönteni, hogy az miért is volt az. Kellett egy kis idő, hogy rájöjjek, ami kellően kínos volt, pláne azok után, hogy ő emlékezett az én nevemre. Ennél csak az lett volna még rosszabb, ha egyáltalán nem ugrik be nekem az arca és hogy honnan ismerem.
- Szabaddá tettem magam a mai napra, nem gond, hogy várnom kell -mosolyodtam el végül, válaszolva neki. Azért az egy-két órát kicsit sokalltam, pontosabban sértett, tekintettel, hogy előre megbeszélt találkozóról volt szó és még egy árva baglyot sem kaptam, de most már mindegy volt. Akkor is megvárom Prewettet, hadd örüljön, hogy újra láthat és ismét végighallgathatja az ajánlatomat, amit már nagyon sokszor hallott tőlem.
- Nem, köszönöm, nem kérek. Ritkán iszom kávét. -Annyira talán nem ritkán, de jelenleg nem kívántam és nem is hiányoltam. Jól megleszek nélküle. -Miss Whitehorn, igaz? Az egyetlen diák, akit érdekelt az előadásom a Roxfortban. Mentségemre legyen, sosem voltam túl jó előadó... -Az nem az én területem volt, egy előre megírt szöveggel nem volt bajom, na de így... az nekem nem ment.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Nice to meet you again

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Nice to meet you again
» Where can we meet again?
» Another soul to meet my void
» Fire meet Gasoline
» Roscoe & Emiliana •• time to meet each other

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-