Kedves Doris,

még oly sokat táplált, károdra nevelt nyugalmam ellenére is csak arra tudok gondolni, hogy faszom, leveled szinte minden sora kiérdemelte külön ezt a két szótagot, és ennél többre ragadtatva magam regényt írnék róla, milyen mélységesen csalódtam benned, miközben egy részem örömmel gondol rá, hogy mégsem lehet akkora a baj, ha képes voltál mindezt leírni nekem.
Félthetném épp tőled a testvéremet, azonban a saját ostobasága úgy tűnik, mégis remekül kiegészítheti a tiédet: boldog vagyok, hogy sosem ismertem ezt a szerelem rózsás, idézőjeles labirintját - nem emlegetem kisebb undorral, mint ti, akik benne éltek, és kapui örökre bezárultak orrotok előtt - nem levélre való a téma, amiről kérdezel, de gyanítom, soraim elárulják, milyen lehet a hangulat e tekintetben. Azt viszont nem viselem jól, ha ilyen otrombán igyekeznek valótlant állítani, még ha írásban is: megkérlek hát, hogy ezt az önostorozást fejezd be, tőle is épp ezt kértem, másként nem jellemezhetem készülő házasságát.
Nem tudom, találtál-e kielégülést a közlésemben, mindenesetre előre bocsájtom: lehetetlen, hogy ezt ne így lássam, hogy ne legyek akaratlanul is nézőtők és bús bírátok az őrületnek ezen az idején, ami nem személyedhez, de kettőtök.. szerelméhez köthető, annál is jobb illusztrációja a lélek vakságának, gyötrelmekre hajlamos kívánalmainak, mint amit valaha könyv elém tárhatna.
Vesta

Kedves Doris,

az illem megkívánná, hogy rád hagyjam teendőim említését, de mert mindig valami különös oknál fogva híján voltál a magabiztosságnak a szükség idején, előrebocsájtom: sosem akadályoznának a válaszadásban, ha valami mégis betöltené ezt a szerepet, az személyes érzéseim sokasága lehetne, ugyanakkor felnőtt emberek vagyunk. Felelősséggel tartozunk egymás iránt.
Kétlem, ha fel kell világosítanom téged a biológia dolgában: a heg már lenyomata egy traumának, a természet anomáliája, hogy bennünket ez kevésbé érint, de épp ezért érdemes arra gondolnod, elválaszt embertársainktól ez a kijelentés. Sem Shane, sem te nem remélhetitek, hogy ez a szerelem a maga viharos mivoltában nem követel többé figyelmet tőletek, ezt remélni még annál is nagyobb ostobaság, mint amit előző leveledből kiolvashatok: többek között ezért sem vállalkozom apám és testvérem viszonyát rendezni. Nem haragudhatsz a tűzre, amennyiben belenyúlván megégeti a kezed, sem a vízre, ha nagy levegőt véve belőle megfulladsz.. nem kifejezetten levéltéma, de úgy sejtem, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy személyesen mondjam el, kettőjük közül apám képviseli kémia dolgában a vizet.
A kérdés szokatlan lehet, de szükséged van valamire? Nem kell nélkülöznöd a távollétben?
Vesta

Kedves Doris,

a kérdésem független Shane ügyeitől, baráti meggyőződésemből szólt, már amennyiben ez váltotta ki felháborodásod. Nem feltételeztem egyetlen pillanatra sem, hogy ilyen érdekek mozgatnak, főleg apánk jellemének és Shane pénzhez való viszonyát tekintve, egyikőtöket sem érhet az a vágy, hogy rabjai lennétek a fényűzésnek, a kifejezés legjobb értelmébe véve.
Mielőtt az én vélt boldogságomról és gyöngéd érzelmeimről szót ejtenénk, megtennéd, hogy kivered a fejedből ezt az ismételten lehetetlen gondolatot? Minden bekezdésünk főszereplője a testvérem, hogy oly könnyedén elfelejtheted, szinte kabaréba illő lehetőség, egyszerűbb engedni a természet törvényeinek, és inkább gyűlölni megannyi vonása miatt, mint magunknak hazudni saját magunkról.
Vesta