|
Oldalköltözés
Kedves Mindenki! Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : ) b & caelor & effy
|
Friss posztok | Alastor Moody
Szomb. 25 Dec. - 10:27 Alecto Carrow
Vas. 5 Dec. - 0:12 Practise makes perfect... really? Alex R. Emerson
Szer. 21 Júl. - 14:54 Lucius Malfoy
Pént. 9 Júl. - 1:06 Vendég
Csüt. 8 Júl. - 9:43 Lucius A. Malfoy
Szer. 7 Júl. - 16:18 Yves McGonagall
Szer. 30 Jún. - 3:38 Martin Nott
Kedd 29 Jún. - 2:33 Anathema Avery
Kedd 29 Jún. - 0:34 |
Erre kószálók Nincs Jelenleg 330 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 330 vendég :: 2 Bots A legtöbb felhasználó ( 669 fő) Hétf. 25 Nov. - 6:23-kor volt itt. |
|
| Emlékezz! Kinek őseleme a tagadás?
| |
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Keresettek : ▽ Avatar : Ezra Miller
| » » Szer. 10 Okt. - 19:45 | | Teszt. Erin hétpróbája. Próbálok nem úgy gondolni rá, mint számonkérésre, mintha bármit is bizonyítania kellene, ha megjelenik az előre leegyeztetett időpontban. Egyszerűbb így, Roxmortsból bárhová elvisz a hoppanálás, mert nem vettem a fáradtságot utánajárni merre nyomorultkodnak a…nevezhetem őket nagyszüleimnek? Közvetett okai elbaszottságomnak. Elbaszóim, költői kifejezés, ha szavakkal ölni lehetne megtömném őket, mint a libákat csupa kegyetlen baszódással, hogy kínok között szarják ki belső szerveik. Jobban vagyok, amióta ez a gonosz cél mozgatja tagjaim, mint a benzin, összetart és életben egy röhejes öngyilkossági kísérlet után. Angus Belby hülye mentőakciója tulajdonképpen rádöbbentett, kész kabaré néhány meggondolatlan cselekedetem. Ezen viszont alaposan átrágtam magam, mint kapaszkodó a bénának, egy rúd, amiben megtámaszkodtam és összeszedtem magam annyira, hogy újra elinduljak. Esélyt akartál Erin, tessék. Vezess hozzájuk, járuljanak színem elé és hajoljanak meg. Vajon tudták mit alkottatnak, hogy egy embert már megöltem? Vajon mit csinálok velük, akik kárhozatba taszítottak? Addig szeretném addig ütni a beteges fejüket, amíg az összes gyökérség ki nem folyik belőle a velejükkel. Basszus! Folyton transzformálódik a dühöm, rettegésem, a csupa rossz, amiből állok és főleg, mióta elkezdtem tükörbe nézni, egyik fogyatékosság bukkan fel a másik után, miközben Én vagyok a tökéletes kreáció, aki többet tud mint egyes tanárok. Hogy felülmúltam Rookwoodékat nem kérdés, hogy alul? Még bizonytalan. Bizonyos megközelítésből biztosan, másrészt kicsesztek egy élettel, ahelyett, hogy kegyelemből megadták volna az áhított halált. Elvették a jussom, a jogosat, felsírtam és nem tudtam békében elhallgatni. Talán azóta is üvöltök, ott képletesen, belül. Most elrohadnak, szembenéznek, élő következmény vagyok. Most megbomlanak és sikoltanak és az öregek csontjaira taposok, mert semmi tisztelet nem illeti az ősöket. Nem úgy lépek majd a házukba, mint unoka, ellenségük leszek, erősebb mágus egy evolúció értelmében, amikor a jobb és erősebb legyalulja a selejetet. El kell jönnie – és szuggerálom, megjelenik. Fogalmam sincs mi lesz, ha az anyám, basszus, ha Erin elveszi tőlem ezt is. Ott kell lennie és ha tényleg szar volt neki, bele kell néznie a szemükbe, neki is, akkor látni fogom mennyire volt őszinte.
|
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Keresettek : ▽ Avatar : angelina jolie
| » » Szomb. 5 Jan. - 20:00 | | Megígértem neki és be is fogom tartani a szavam. Ha a fiam azt szeretné, hogy leckéztessük meg a szüleimet, akik nagyban hozzájárultak mindkettőnk életének rossz vágányra terelődéséhez. Ha ők megértőbben álltak volna a Mark-al való kapcsolatomhoz és a terhességemhez, akkor nem azért keresném fel őket, hogy a szemükbe nézve a vérbosszúmért ácsingózzak, hanem, hogy eltölthessünk egy kellemes családi délutánt. De meddig hibáztathatom őket? Akárhányszor belegondoltam a dolgokba, képtelen voltam elvonatkoztatni a bűnösségüktől… a világ felé mutatott „jó szülőségből” nekem semmit sem nyújtottak, nem mosolyogtak rám megértően, anyám nem csókolta meg a homlokom és biztosított arról, hogy minden rendben lesz; éppen az ellenkezője történt. Feltett szándékuk volt meggyilkolni a szeretett férfit és engem is a Pokol mélyére taszítani, amennyiben ellenkezni merek a haláltusája ellen. Talán jobb lett volna, ha mindannyian meghalunk. Sylvester nem szenvedett volna, számos testi és lelki sérüléstől védve lenne és nem kellene azzal a tudattal élnie, hogy az anyja egy semmirekellő idióta volt, aki képtelen volt megvédeni. Hosszú évekkel jártam utoljára ezen az utcán. A kövek ropogása a talpam alatt elérte, hogy libabőrözni kezdjen a karom és mély lélegzetet véve csillapítani kezdjem magam: mi ketten, a fiam és én öreg Rookwood-ék ellen. Kívánt, áhított, mindig akart pillanat volt ez, azzal a kivétellel, hogy Sylvester-nek nem ezt a sorsot szántam. Mégis milyen anya húzná széles mosolyra a száját, ha a fia kijelentené, hogy meg akarja bosszulni az eddigi mindennapjait a szülein? Egyetlen normális emberi lény sem örülne egy ilyen kijelentésnek, mégis, én a szívem mélyén ugráltam a boldogságtól. A fiam előcsalogatta belőlem azt, aki régen voltam… a hasonlóságunk túl erős volt ahhoz, hogy rejtve maradjon és saját töréseimnek köszönhető sötét énem megbújjon abba a gödörbe, ahová száműztem. A fiam szemében őrült csillogás ült, aminek én szolgáltattam az alapját: kettőnk tragédiájának ugyanaz volt az alapja, gyűlöltük a szüleinket és ennek az utálatnak a manifesztációja a személyiségünk egésze volt. Próbáltam meggyőzni magam arról, hogy le kellene beszélnem Sylvester-t arról az őrültségről, amit a fejében forgat… de mélyen, legbelül pontosan tudtam és éreztem, hogy a kandalló által fűtött nappaliban ücsörgő varázslók egyetlen jogos jussa a szenvedés. Ahogy az enyém is az lenne. Talán Sylvester velem is szívesen végezne, sőt, meg is fogja próbálni, hogy az engem világra hozók mellett belerúghasson a holttestembe, ám nem érdekelt. Megérdemelném. Ha ő ettől boldogabb lesz, akár én is szívesen végzek magammal. - Eljöttem. Megígértem. – És sohasem foglak ismét cserbenhagyni, bár ez már inkább nem hagyta el a számat, mikor mellé hoppanáltam. Hányingerem lett az utca látványától, ezért a pár méter kibírására muszáj volt ezt a módszert választanom. Sylvester barna szemeiben láttam, hogy kételkedett a felbukkanásomban, emiatt pedig összeszorult a szívem. Mégis mit vártam? Hogy hinni fog bennem? Nekem? Miért tenné? Nem ahhoz szokott hozzá, hogy számíthat az anyjára. |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Keresettek : ▽ Avatar : Ezra Miller
| » » Csüt. 7 Márc. - 20:06 | | Mert hiszem ostobán, ha majd ott állok erős leszek, hatalmas, mint a kigondolt, megálmodott. Brysen által. A valójában kínok lombikjában nevelgetett Sötét urak árnyéka, aki egyetlent csinált csak jól, amíg leheletét hordozta ebben az elcseszett valóságban, tagadott. Mint Lucifer, de sosem hívott fényhozónak az anyám. Meggyőződésem, hogy Erin Rookwood nem szeret és talán főleg azért, mert nem tudok mit kezdeni a szeretet fogalmával, de elhelyezni motivációt és cselekedeteit szintúgy képtelen vagyok. Az érzelmi inkompetencia élő alakmása és csak úgy állok rá várva, mint sötétben felejett sötét barázdájú lélek. Miért is vettem fel a nevét, kerestem fel apám és képen szúrnám magam szívesen, mert reménykedni merek. Vagy ott van talán még az a kisfiú, aki éjszakánként a takaró alatt egyre csak várt az anyjára. Pedig sosem voltam gyerek és gyorsan rendezem arconásaim, hogy erre emlékeztessem magam, amikor feltűnik ő, az anyám, simán és hétköznapian egy megbeszélt időpontban most, hogy már bármilyen ellenséget eltüntetek. Persze véreset hugyoztam, többé nem épülök fel, leszek rendes semmilyen értelemben, de mindez legalább jó volt arra, hogy kurva nagy mágus legyek. Baromira megérte. - Legalább erről nem maradsz le. Téged is érint. Vagy te nem akarsz nekik mondani semmit? Én úgy képzeltem bemutatsz majd. Húzom ajkaim óvatos, perverz mosolyra, mintha ujjal vájnék Erin mély, gyógyulatlan sebébe. Talán első lépés lesz hozzá, vagy utolsó, van ami jussom, megéremelt, egy név, egy bosszú. Belenézni nagyszüleim vén pofájába, előadni magam, mert hamarosan nagyszínpadra kerülünk, anya. - Akkor menjünk, te tudod hol laknak. Aztán nosztalgiázhatsz is. Nyugodtan meséld el mennyire klassz volt felnőni Rookwoodként Vigyorgom gúnyosan, elvégre ez az én diadalnapom és nem reszkethetek, vagy lehetek bizonytalan. Miféle Voldemort kreálmány lennék?
|
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie | | | | | Emlékezz! Kinek őseleme a tagadás? | |
|
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |