Sejtettem, hogy járok majd még itt. Előbb-utóbb. Nem tudtam előre, hogy miért, vagy hogy mikor fogok, akkor még csak sürgősen szabadulni akartam, magam mögött hagyni az ismeretlen alakokat, egyedül átgondolni, feldolgozni a történteket, nem hinni mások szavának, a saját szememmel bizonyosodni meg bármiről.
És volt miről.
De itt vagyok, egy nyárral később újra, ezúttal tudom hol, tudom miért. Elfogadtam, hogy a múltban ragadtam, amikor még nem is létezek, illetve mégsem egészen, vannak már apró, de biztos eltérések, amikről tudok, így valószínűbb a párhuzamos valóság. De nem keresek visszautat, még ha sajnálom is mostanra, hogy nincs így módom csak annyit üzenni Jednek odaát, hogy megvagyok, jól vagyok, és még ha soha nem is találkozhatunk újra, köszönök mindent, amennyit értem tett. Ha sok nem is volt, jelentős igen, és ennyit megérdemelne. Talán csak mint gesztus, megírom egyszer levélként, még ha hozzá nem is jut el.
Ezúttal megengedem magamnak, hogy ámuldozva nézelődjek, csodáljam az épületeket, legutóbb csak a minnél sürgősebb távozás keretein belül maradva tájékozódtam kifelé menet.
A dékán irodájához hamar eltalálok, azt az útvonalat történetesen ismerem már. Kopogok, és erőt veszek magamon, hogy illedelmes legyek, és ne egyből be is engedjem magam. Végülis én jövök a speciális igényeimmel most. Még ki is öltöztem, ha ennek vehetjük a Franktől lopott és méretre zsugorított inget a szokásos, jövőből hozott tehernadrág és bőrdzsekim mellé.
-Jó napot, dékán úr- kezdek bele, amint audenciát nyerek. -És utólagos elnézést így hónapokkal később a múltkori bizalmatlanságért, de gondolom megérti, fel kellett még dolgozzam előbb.
Persze nem csak a feldolgozás miatt jövök vissza most, azzal szerencsére hamar meg sikerült birkóznom. Nagyobb tényező benne a hidegzuhanyként érő incidens az Abszolon a robbantásokkal-gyújtogatással meg a sárkánnyal, hogy itt ilyenek történhetnek, ennyi előjel nélkül. Meg hogy egy auror és vigilanta ellenálló elég gyakori társaságaként valószínűleg idő kérdése csak, hogy mégtöbb veszély találjon meg, mint random járókelőként. Úgyhogy inkább rá is térek az érdeklődésem területére.
-Ha jól értem, az önök intézménye olyan tudásoknak is gyűjtőhelye, amik más körökben ismeretlenek vagy el nem fogadottak lennének. Miután egy gyakorlatilag polgárháború közepében kötöttem ki bizonyos Mr. Lynch jóvoltából, az érdekelne, vannak-e módszereik az emberi test továbbfejlesztésére mágikus úton. Transzhumanizmus, ha élhetek a kifejezéssel. Ellenállóság terén főleg. Fel tudom ajánlani cserébe esetleg, hogy a megfelelő körülmények között részt vegyek ilyen kísérletekben önkéntes tesztalanyként is.
Nem akarok úgy hangozni, mint ha ezt aféle tartozásuknak venném, kártérítés, amiért ebbe a valóságba rángattak bármi tudtom és beleegyezésem nélkül, de valóban, bizonyos szemszögből ez is belejátszik. De nem becsörtetve követelőzni lenne célravezető, ha közreműködhetünk is. Akár a tudomány nevében, ha úgy tetszik.

-Ez természetes- bólintok a feltételek előrevetítésére. Nekem is megvannak a sajátjaim. Vakon azért én sem dobálózok magammal.
Elfogadom ezúttal a mérnöki pontossággal brit, egyébként egész jó teát, a legutóbb is inkább kijelentés volt, hogy ignoráltam a gesztust, az akkori helyzet abszurditásáról.
Ezúttal ismerem annyira a körülményeket, hogy megbízzak bennük, annyira legalábbis, hogy ne az ösztönszerű kijutás legyen minden első gondolatom. Tudom hol vagyok, miért, hogyan, ezek a legutóbb nem voltak elmondhatóak. Az irányítás talán nem az én kezemben van, a dékánról való benyomásaim sugalma szerint, viszont nem érzem annyira a kezemen kívül, hogy kényelmetlen legyen.
-Kezdjük a miérttel. Gondolom tud az incidensről az Abszolon, ami néhány napja történt. Gyújtogatás, robbantások, bent rekesztett tömeg, sárkány. Én szeretem a testi épségemet, de ha gerillaháborúk és előjel nélküli terrormerényletek színtere a hétköznapi utca is, ezt kicsit nehéz lesz megtartani. Főleg, ha a civilek kényszerülnek kézbe venni az önmaguk és társaik védelmét. És ezt nem ujjal mutogatásnak, csak ténynek szánom, de ebbe a helyzetbe teljesen rajtam kívüli okokból kerültem, "otthon" ilyenek azért nem történtek.
Önmagamnak be kell ismerjem, minden színésztehetségem mögött azért titokban jól át kell gondolnom, pontosabban tényleg mit is akarok. Ábrándnak nagyon jó, de annál jóval átgondoltabb kell legyen ahhoz, hogy valósággá lehessen tenni. Nem segít Drake tekintete, ami úgy érzem, mint ha a lelkembe is belelátna.
-Csak mint szemléletes példa. Meg ja, elég hidegzuhany is volt megélni. Amire  gondolok, mugli sci-fiben transzhumanizmusként vagy augmentekként közismert. Az emberi test továbbfejlesztése. Egészségesebb, ellenállóbb, hatékonyabb. Állandó bűvölésekkel meg lehetne oldani, például átok- és sérülésálló bőr, mint a sárkányoké. A Roxfort sok bűvölése beleépített rúnákkal készült, úgy tudom, működniük kéne akkor emberen is. És gondoljon bele, a tudomány és az élet mennyi területén tenne lehetővé felfedezéseket.
Áh, csapongok, találgatok, és próbálok a tudományra apellálni. De na, próbálkozni lehet, nem?