Család:
Newton Scamander: apa, aranyvérű, magizoológus és író – Túl elfoglalt, szerintem sokkal jobban érdeklik őt a mágikus lények, mint mi. De azért igyekszik minket, a családját is bevonni az egész mesébe, megkedveltetni velünk a munkáját, kutatását. Perpillanat éppen egy könyvön dolgozik, mert valakinek csak össze kell szednie azt a rengeteg ismertetőt amit majd az utókor fiatal diákja olvashat. Már ha egyáltalán szeret olvasni és nem az lesz az első dolga, hogy egy jó kifogással kicselezze a tanárait és valakitől lemásolja a házi dolgozatot. Amúgy viccet és sopánkodást félre téve, tőle örököltem a nyugodt természetem, igazán hálás lehet neki ezért.
Porpentina (née Goldstein) Scamander: anya, aranyvérű, háztartásbéli (?) – Neki mindig van ideje ránk, néha túlontúl sok is. Mindegyikünkre oda tud figyelni, a házi munka mellett még apát is támogatni tudja. Ami nagy szó! Talán a türelem lehet az amiben neki nincs hiánya és amit nem tudom, de szerintem volt szerencsém megkaparintani tőle születésemtől fogva. Nem tudom, hogy átok vagy áldás ez a túlzott odafigyelés ránk, de értékelni kell az anyai szeretetet, ha nem volna biztos meglátszana. Tehát örülhetek, hogy ahol apa nincs jelen, ott jelen van ő.
_____ Scamander: báty, aranyvérű, Hollóhátas diák – Szerintem az agyára megyek, mert ha nem az ikerhúgomat kergetem az őrületbe, akkor őt. De ha jól el akart volna agyabugyálni akkor szerintem meg is tette volna. Csak ugyebár a jó öreg Hollóhát diákjai nagyrészt könyvmoly, nem verekednek. Vagy legalábbis én úgy látom a bátyámról. Aztán akadhatnak kivételek, mert nem mindenki egyforma ám! Ő azonban még nem lógatott fel sehová sem, szóval örülök. Tiszta szívemből.
_____ Scamander: ikerhúg/nővér, aranyvérű, Hollóhátas diák – A másik felem, az okosabbik, aki sokkal többet szeret olvasni nálam, de gőze sincs a zenéhez, szerencsémre. Valamiben nekem is kiemelkedőbbnek kell lennem, nem lehet az övé a dicsőség. Mégis szeretem és tisztelem őt a tudása miatt. Ahogy igyekszik több lenni annál aki, de úgyis mindenki nagyon jól tudja, hogy ha magizoológus gyermeke vagy, akkor te hiába szeretnél a miniszteré lenni, úgyis csak a magizoológusé leszel és senki másé.
_____ Scamander: öcs, aranyvérű, Hollóhátas diák – Mindig is féltékenyen néztem rá, neki sikerült a testvérei mellett Hollóhátasnak lenni, nekem nem. Ő minden ami én lenni szeretnék, de félre értés ne essék rá is éppen olyan büszke vagyok, mint a többi testvéremre. De azért mégis elképzelem mi lett volna akkor ha ő a Hugrabugba kerül, mellém. Azt hiszem egy kisebb családi háború, versengés, hogy ki a legjobb, legokosabb és legrátermettebb. Így azonban, én egyedül lehetek a döntőbíró akkor amikor azok ketten összevesznek valamin a kicsivel.

Halálfalók, Lord Voldemort, sötét oldal: Szerintem addig jó nekik amíg én nem kerülök közéjük. Ha elég bátorság lenne bennem, bizonyára minden egyes hibájukra rá mutatnék, de nem vagyok és ezért inkább hallgatok. Különben is! Jobb szeretek élni, mint szellemként vagy még szellemként se tengődni akárhol a semmi közepén. A jó oldal meg, szerintem szintén nem köszönné meg a jó akaratomat, mert ha sokat biztatnak, szintén megered a nyelvem és bárkit könnyedén megbánthatok. Amit meg nem szeretnék, mert így is gyűlnek az ellenségek maguktól, semmi értelme bátorítani őket.

Title: Mom, I’m so hungry!
Tags: Porpentina (née Goldstein) Scamander & Lachlan Abel Scamander
Character’s age: 3 és fél
Music: You Me At Six - Loverboy
Quote: “A gyerekek hajlamosak az első húsz évben fárasztóan kiborítani, a második húszban lekezelni szüleiket." - Stephen King idézete

Mindenki eltűnt és a Nap olyan nagyon zavaróan sütött, hogy hunyorognom kellett ha a fehér vattacukrokat akartam nézni azon a nagy kék tengeren ami mindig ott van a fejünk felett. Hallottam amint a nagyobbak felhőknek nevezik őket és a kék tengert égnek, de én tudom, hogy ez nem igaz. Ettem már vattacukrot, olyan finom volt, hogy utána még ragacsos is lett tőle a kezem, amit apa arcára kentem, mert az annyira vicces. Én nevettem rajta és tudom, hogy a szíve mélyén igazából ő is nevetni akart, csak előtte át kellett nyújtania anyának mielőtt ezt teszi. De igazából még azután sem nevetett és a szokottnál feljebb emelte a hangját, mondván, hogy többé az ő karjaiban a vattacukor meg én nem lehetünk együtt. Pedig már azt esküvőt terveztük a vattacukorral, akármi is legyen az. De tudom, hogy ha valamit nagyon szeretünk akkor azt minden bizonnyal elvesszük feleségül. Dominic bácsi is ezt tette Elisabeth nénivel, aki aztán tényleg nagyon szerethette a nénit, talán pont úgy, mint én a vattacukrot. A tenger meg tudom, hogy hatalmas, akárcsak ott fent. Mintha tükörképe lenne egymásnak a kettő, csak a fenti valamiért sokkal kékebb. Tehát biztos vagyok abban, hogy az amit mások felhőnek meg égnek neveznek az valójában vattacukor és tenger. Bár nem tudom, hogyan fér meg egymás mellett a kettő. Bizonyára elcsaphatja a tenger a hasát a sok vattacukortól és olyankor mi is hallhatjuk ahogy csorog a gyomra és sír emiatt. Lehet, hogy nagy fájdalmai lehetnek a fenti tengernek és ezért. Elvarázsolták! Igen, kétség sem fér ehhez, hiszen anya és apa is mindig meglenget egy kis botot a kezükben ha valami nehéz munkáról lehet szó. Most, azonban nem ettem vattacukrot apa ölében és nem is voltunk a tengeren, itthon voltunk mindannyian. Még a szomszédunkban raboskodó Lesley és Amanda is átjött játszani hozzánk. Ők nem testvérek és mivel a házunknak van egy jobb meg egy bal fele a szomszédok is így laknak körülöttünk. Meg akartam keresni őket, de az én hasam is el kezdett csorogni és mivel nem szerettem volna úgy járni, mint a fenti tenger anyához siettem. Ő mindig tudja, hogy mire van szükségem, mintha olvasna a gondolataimban, akármi is legyen az az olvasás. Szerintem csak beszéd, mert ha anya mesét olvas nekünk akkor beszél és beszél egészen addig amíg be nem fejezi a történetet. Éhes vagyok. Nem fér ehhez semmi kétség és azt is tudom, hogy anya tudja mikor kell a nevemen szólítania. De most semmi ilyesmit nem tett, így nekem kellett emlékeztetnem őt az uzsonnára. Olyan barátságosan ugráltam végig a bejárattól a konyháig, mintha valami béka lennék aki rögtön meg tudna enni egy gólyát is, ha akarna. De a békák buták és félnek, hogy elcsapják a hasukat a gólyáktól, ezért inkább valami mást esznek. Anya persze nem rajong a békákért, tudom, mert amikor behoztam egyet a kezemben és azt kérdeztem megtarthatom-e kitessékelt a házból békástól együtt. Utána persze jól megkellet mosnom a kezem anya vaníliás illatú szappanával, különben nem engedte volna, hogy rajzolni kezdjek apa íróasztalán. Csak az volt ezzel is a gond, hogy hiába húztam színes vonalkákat és görbéket az fehér irkafirkákkal teli lapokra, egyáltalán nem lett tőle boldog. Sőt ismét olyan volt, mint akkor amikor kedvességből az arcára kentem a vattacukrot. De anya megoldotta az ő problémáját, csak meglengette a kis botját és a rajzaimnak nyoma sem volt apa fehér irkafirkás lapjain. Most nem volt otthon, így én lehettem a főnök. Dominic bácsi öccse aki iskolába jár és ő is botot lenget a kezében, egyszer azt mondta nekem, hogy én vagyok a hülyéknek a főnöke. Azóta ha nagyi vagy Queenie nénikém beszélni szeretne velem és megkérdezik tőlem ki vagyok, mindig azt mondom, hogy a hülyéknek a főnöke. Babóca akinek ők hívni szoktak egyáltalán nem vagyok, ezt mindig elmondom nekik és közlöm velük a nevem. Vagyis a Lachie Scamander-t. Anya így hív, szóval Queenie néninek és a nagyinak is így kell tennie. Nem szeretem a Babócát! Beérve a konyhába egyből neki ugrom és átölelem a lábánál, még nem vagyok olyan nagy, mint ő így csak akkor tudom igazán megölelni ha felvesz. De most tele volt valamivel a keze, amit olyan gyorsan tett vissza az asztalra, hogy még én is meglepődtem. 
- Lachie? Miért nem játszol a többiekkel? - felém fordult, megsimogatta a fejem, ahogy mindig tenni szokta valami furcsa frizurát kölcsönözve ezzel nekem. 
- Csorog a hasam és éhes vagyok! - az arcán lévő furcsa kifejezéstől amivel rám nézett és azt az állapotot ami olyan volt, mintha nevetni akarna, de nem tudja, hogy nevessen vagy sem arra késztetett dörzsöljem meg egy kicsit a szemeimet s, tegyek úgy, mintha szégyenlős volnék. 
- Korog, nem csorog. Mit mondanak a többiek ha ezt meghallják tőled? Hm? - leereszkedett hozzám és így most már abba hagyhattam a szemeim dörzsölését, a nyakába ugorhattam, hogy felvegyen meg adhasson nekem valami ennivalót. 
- Elmondom nekik, hogy a fent lévő tenger gyomra is csorogni szokott akkor ha éhes és sír ha nem kapja meg időben az ennivalóját. 
- Milyen tenger kicsikém? - nem vett fel, inkább csak egy picit odébb tolt magától, hogy jól a szemeimbe nézhessen és hallhassa a válaszomat. 
- Hát ami az udvarunk felett van és ha túl sok vattacukrot eszik akkor elcsapja a hasát. - próbáltam mutogatni is, hogy még hatásosabb legyen a magyarázatom, de anya nevetni kezdett. Nem szólt semmit, ez bizonyára azt jelentette, hogy amit mondtam neki az akármennyire viccesen is hangozzon de igaz.