Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Just shut up and drink! EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Just shut up and drink! EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Just shut up and drink! EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Just shut up and drink! EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Just shut up and drink! EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Just shut up and drink! EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Just shut up and drink! EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Just shut up and drink! EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Just shut up and drink! EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 30 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 30 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Erwin Roywood

Erwin Roywood

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Paul Cradock

»
» Csüt. 1 Nov. - 22:32
Megigazítom a fekete kabátot a sok gombbal, a fekete nadrágot, még a fekete szemsminket is ellenőrzöm, azután igazítok egy kicsit az arcomon, hogy a smink alatt repedezettebbnek tűnjön a bőröm. Úgy érzem, hogy jó munkát végeztem ezzel, kicsit olyan vagyok, mint egy halálsápadt hulla, aki bármelyik pillanatban kitáthatja a száját, hogy kettő vagy több éles fogat vágjon valaki nyakába. Tökéletes oda, ahová készülök. Elmosolyodom, azután néhány halk szót suttogok párszaszóul. Sötéten hangzanak a szavak, pedig semmiféle sötétség nincs bennük. Elmegyek néhány órára. Vadássz nyugodtan, kerüld el a többi embert. Apophis éppen csak egy lusta szisszenéssel nyugtázza, hogy távozok, biztosan nem fog elmenni. Két napja evett, még mindig emészt.
Megigazítom a ruhám, azután magamhoz veszem a két szürke, bíborszínű betűvel írt belépőt, és gyors léptekkel indulok a szomszéd szoba felé. Megtorpanok egy pillanatra, ahogy apám megpillant a folyosó végén, de valószínű megfelelően dacosan nézek rá hozzá, hogy ne akarja tudni, ne firtassa. Biztosan szívesen tudná, szeretné tudni még most is a titkaimat, de nem élvezi a bizalmamat azóta, hogy kiadott engem. Nem is próbál megállítani, hiába látja, hogy most, este tízkor készülök valahová. Az új nevelőanyám biztosan elengedne, apa pedig nem igazán tud ellent mondani neki.
Az ajtóhoz sétálok, várok néhány másodpercet, amíg apa beér, amíg esetleg hallom, hogy Libb bent van-e. Rápillantok az ajtóra, ami előtt annyit várok, általában egy kész drámával vagy írással a kezemben. Most nem hoztam semmilyen írást, amit a lánynak értékelnie kellene, és a külsőm ellenére nem is vagyok most olyan levert. Igazság szerint izgatott vagyok, mert soha nem kezdeményeztem még semmilyen programot, amit a normálisnak nevezhető tinédzserek szoktak. Elmentem, ha hívtak, de soha nem kezdeményeztem. Bekopogok, azután, ahogy szoktam, tizenkét másodperc múlva benyitok, ha nem szól, hogy ne.
- Szia... arra gondoltam, hogy elmehetnénk koncertre. Szereztem két jegyet ma estére Lorcan D'Eathre, két és fél óra múlva kezdődik az Abszolon. Most jött ki az új lemeze, arról is fog énekelni. Beszéltem anyukáddal, elmehetünk kandallóval a Foltozott üstbe.- izgulok, hogy mit szól az egészhez. Nem a félretett pénzem miatt aggódok, azt erre szántam, inkább az izgat, hogy eljön-e. Nem vagyunk rosszban vagy ilyesmi, de talán van abban valami, hogy túl passzívan, elefántcsonttoronyból látom a világot. Kéne adni egy kis esélyt tényleg ennek, és nem tudok jobb kezdést ehhez, mint Libby.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Libby Holloway

Libby Holloway

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Vas. 24 Feb. - 23:02
Meg. Akarok. Halni.
Rendben, lehet, hogy csak azt akarom, hogy valaki hozzon nekem gumimacis palacsintát - anya egyik legjobb receptje, aminek nem kellene működnie, de neki mindig sikerül különösebb vérontás nélkül elkészítenie - de beérem azzal is, ha csak megdobálnak csokival. Második órája döglök az ágyam tetejére emelt kupleráj tetején, a hajam bármi szénakazlakat megszégyenítene, és azt hiszem, ez nem is az én pólóm, bár most már lényegében mégis, ezek a rózsaszín foltok mástól nem származhatnak, mint Mókitól, a hihetetlenül elhordott, de rettenetesen meditatív rózsaszín zoknimtól. Kissé mintha szentimentális lennék, másodszor sírom el magam egy magazint olvasgatva, amiben fél oldalt szenteltek egy vak kiskutya történetének, és ugyan alig egy órája halásztam elő az ágyam alól - az unalom és a hasgörcsölés bizarr dolgokra veszi rá az embert - de tudom, hogy ezt még az unokáimnak is el fogom mesélni. Már ha nem halok meg hasfájásban.
- Neménvoltamszarjálsünt. - morgom ellenségesen az érkezőnek, akinél nemhogy gumimacis palacsinta nincs, még Erwin is, és neki nincs belépési engedélye, mióta rám eresztette hajnalban a kígyóját. Az ember nem küldi be az ex-szeretője magánszentélyébe a mostanit.. mindegy, ez a fejemben is pont olyan rosszul hangzott, mintha kimondtam volna. - Ja, ööö... oké. Nem ismerem, de oké. Nem baj, ha a darkside Sith Nagyúr köpenyem a mosásban van?
Erwinek persze nincs sok ízlése, ha zenéről van szó, és ugyan eleinte szent esküvéssel fogadtam, hogy segítek ezen, de mára feladtam, és eltűntem a borítók alatt, amelyeken mindenki eret vág - szó szerint - és több közhely zsúfolódik össze, mint egy önsegítő tanfolyamon. Felülök az ágyamon, rögtön a földre hullik a túloldalán egy üres chipses zacskó, de úgy teszek, mintha ez direkt lenne, és igyekszem nagyon, de nagyon felsőbbségesnek tűnni. Mégsem én hallgatok gaymetált, ugye, vannak itt bizonyos előjogok, ha Erwin ma különösen jól is néz ki.
- Hol lesz pontosan? Meg tényleg, mit kell felvenni? Nem akarom, hogy a leendő kriptatársaid kinézzenek, mert nem elég friss a holttest, amit magaddal vittél partnerként.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Erwin Roywood

Erwin Roywood

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Paul Cradock

»
» Vas. 24 Feb. - 23:25
Nem tudom, hogy Libb miért rosszkedvű, de figyelmen kívül hagyom a chipsem zacskót. Vannak rosszabb dolgok is, például azt hiszem, még mindig a párnám alatt van a hajnali levezető onanizálásból származó zsebkendő, és nem hiszem azt sem, hogy az összes kígyóbőrt összepakoltam. Ezen felül azt sem tudom, hogy mi az a sith nagyúr, bár ha tippelnem kéne, az a fekete páncélos fickó a fehér páncélos fickók között.
- Igazából mindegy, de mivel ez egy vámpír, aki az élet fájdalmáról énekel, próbálj meg valami olyat felvenni, ami illik az alkalomhoz. Nem kell feltétlenül fekete, bár jó lenne.- igazából kissé komformista, unalmas dolog ránézésre, hogy mind ugyanazt a ruhát vesszük fel erre az eseményre, de érthető, hogy nem mindenki random csillogó-villogó cuccban indul egy vámpír koncertjére. A fekete jól visszaadja azt is, hogy nincs bennünk szégyen, amiért elfogadjuk, hogy az élet főleg szar, és ettől a felismeréstől máris boldogabbak lehetünk, mint amilyenek öntagadásban lennénk.
- Az Elysium nevű helyen lesz a parti, a Zsebpiszok tőszomszédságában. De nem para, Lorcan bulijain nem szokott semmi erőszak lenni, csak szórakozunk és hazamegyünk.- ledobom magam Libby ágya végébe, közben szétnézek a szobán. Vajon mitől van ilyen szar kedve? Nekem sokszor van az, ami egy gondolkodó, rendszeresen érzésekkel foglalkozó művészél érthető, de a lányt valamiért nem értem.
Nem titkolt szándékom benn maradni, amíg Libby átöltözik. Láttam már a lányból mindent, és úgy érzem, hogy feldobná a napomat, ha láthatnám megint a fedetlen bőrét, legalább a teste egy részén. Még mindig nehezen tudom elképzelni, hogy máshogy vonzódjak, még ha mostanában vonz is egy felettem járó fiú enyhén fizikailag. Ő nem tűnik azonban olyannak, akit érdeklek emberként, aki meghallgatná a költeményeimet, a drámáimat, a lelkem szüleményeit. Ahogyan Roger vagy Rayger vagy ki sem olyan, hogy figyeljen Libby érzéseire. Sóhajtk egyet.
- Amúgy ugye tudod, hogy amikor azt mondtam, hogy bármikor, bármit elmondhatsz nekem, nem szórakoztam. Látom, hogy valami baj van, ha elmondod, talán tudok segíteni neked. Az a seggfej az oka, ugye?- nincs kedvem elítélni, kinevetni a lányt, egyszerűen segíteni akarok neki megszabadulni a problémától.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Libby Holloway

Libby Holloway

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Hétf. 18 Márc. - 22:44
Végül is, bármi jobb, mint megenni mondjuk még egy extra hagymás zacskó chipset - jeligével felkászálódom, és kinyitom a szekrényt, ahonnan ránk borulnak az eredetileg lendületesen bedobált ruháim, és megvonom a vállam, mikor Erwin az élet sötétségéről kezd beszélni, ENNÉL semmi nem lehet rosszabb, még egy kornyikáló vámpír sem. Egyébként ha mindenki feketében megy, az vajon nem komformista? - de nem szólalok meg, nincs rá szükség, ez az érv önmagában is elég jól megáll a maga lábán, és önmagában is nagyon boldoggá tesz, annyira mindenképpen, hogy lassan, de biztosan elkezdjek tényleg gondolkozni rajta, mit vegyek fel, ha már elhívott.
- Jó, meglátom, mit tehetek. De olyan discount grófnő sminket úgysem tudok csinálni, mint a tiéd, hát van az életnek ennél nagyobb emésztőgödre? - az ágyra hajigálom a kezembe kerülő darabokat, mindegyik túl.. életvidám egy ilyen haláli eseményhez, és azon túl, hogy sikoltozni akarok a rosszkedvtől - ami nem is annyira tenne feltűnővé egy ilyen társaságban, ugye - nem akarom elszúrni az egyetlen esélyemet arra, hogy talán tényleg jó testvérekké váljunk. Az istenek, ha itt vannak, látják lelkem, én tényleg mindent megteszek a cél érdekében, hell, talán még feketét is hajlandó leszek viselni habtestemen. - De itt a szórakozást igazából ironikus csak, ugye? Nem szoktátok TÉNYLEG jól érezni magatokat, mert az túl komformista lenne, gondolom. Na jó, menj ki, tíz perc múlva találkozunk a kandallónál.
Már majdnem megszáll az ihlet - a fekete bőr ellen nekik sem lehet sok kifogásuk, gondolom - mikor Erwin megint rákezd a szokásosra, és ezek szerint egy kanál megfigyelőképességeivel rendelkezik, ha már a zacskók meg a hajam nem volt elég jó bűnjel. Lerúgom Mókit, és belököm az ágy alá, mielőtt az újdonsült pólómat is áthúznám a fejemen - a tükör szerint olyan borzalmasan festek, mintha én készülnék ma éjjel természetanyánk kegyetlenségéről dalban megnyilvánulni, és biztos vagyok benne, hogy még a véres témát sem kellene levenniük a plakátról. Egy kinőtt, bolyhos melltartóban fogom kihajítani innen a mostohatestvéremet, és ez felderít most annyira, hogy tényleg felöltözzem - közvetlenül azután, hogy kicsuktam az ajtón túlra.
- Nem, neki ehhez semmi köze, oké? Ne legyél cringe, úgy nem tudok én is eléggé az lenni ehhez a bulihoz.
Végül aztán egészen tisztességes holttestnek látszom, sírból havonta csak egyszer bulizni induló, csak udvariasan rothadó típusnak, így toppanok Erwin elé, bár inkább vagyok az őt elgázoló motorosbanda elhunyt vezetője látszólag, mint az elegáns, méltán szenvedő hölgyismerőse, aki karján ma belép a rémületek barlangjába - de ő sem gondolta komolyan, hogy nem rajzolok az arcomra, vagy nem viselek tollakat a hajamban egy szórakozás kedvéért.
- Jól van, akkor menjünk. Nézd, olyan ijesztő vagyok, mint az a hulla, aki hatvanhatvan is terrorizálta a te hulládat. Tudom, nálatok minden lány bokáig fásliban van, de nekem nem a stílusérzékem lesz halott ma éjszaka. - nyomok egy puszit az arcára köszönetképp, és belibbenek előtte a kandallóba, alaposan megnézve a meghívót, amivel valaki azért bőven eleget dolgozott, hogy akár még izgalmas is legyen - "Te győzz ma le engem, éjszaka/benned hamvad el ifjúságom hajnala/Te győzz le engem, győzz le hajnal/Mi valódi, nem látható a nappal!"
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Erwin Roywood

Erwin Roywood

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Paul Cradock

»
» Kedd 19 Márc. - 0:58
Kicsit összehúzom a szemem, de nem sért meg vagy kedvetlenít el a megjegyzése annyira, hogy kételkedni kezdjek a külsőmben. Az arcom tökéletes most, kifejez mindent belőlem ebben a világban, ebben a pillanatban. Csak csendben figyelem, ahogy ledobálja a ruhákat, és miközben haragosan csapkod, figyelem a testét. Elkap a vágy, hogy csak leborítsam az ágyra, bár nem olyan erősen, hogy emiatt tönkretegyem ezt a régen előkészített estét.
- Senki nincs rákényszerítve, hogy jól érezze magát ott. Ez benne a legjobb.- kicsit elmosolyodom, ahogy a mostoha nővérem hozzám lép, de nem ellenkezem vele, ahogy kitol az ajtón. Csak megállok a folyosón, ujjaim között forgatom a jegyeket, és miközben hallom, hogy készülődik, elgondolkozok kettőnkön. Egy pillanatra valami mélyebben megérint, mint szokott. Ijesztő a gondolat, hogy egy napon talán tényleg arra ébredek, hogy csak testvérek vagyunk már. Elengedem azt a parasztot is, amikor szóba kerül, csak egy szimpla okéval válaszolok.
Lehajtom a fejem, hogy néhány másodpercre elvesszek a cipőm orrában. Régóta gondolkozok rajta, hogy írok egy darabot, akár párszaszóul, amiben leírom a történetünk, kettőnk történetét. Sok remek drámát alkottam, de talán egy sem sikerülne olyan jól, mint az, amit a saját fekete tintámmal írok meg újra és újra magamba mártva a pennát. Tudom, hogy tökéletes lenne, de még félek tőle, hogy milyen lenne szembenézni a tudattal, hogy talán soha nem lehetünk egyek. Félek tőle, hogy bárki elolvassa, még akkor is, ha tudom, hogy talán nincs a világon már élő ember, aki beszéli a kígyók nyelvét. Végül inkább elengedem ezt a gondolatot, és lesétálok a kandallóhoz.
Talán tényleg csak tíz perc a tíz perc, aminek a végén Libb lesétál a lépcsőn. Sejtettem, hogy ha feketébe is öltözik, nem fogja a belső sötétséget megtestesíteni a ruházatával, de inkább tűnik úgy, mint aki egy Weird Sisters koncertre készül. Persze, nem kötök bele a ruházatába, ahhoz túl vonzó, és valahogy jobban is érzem magam tőle, hogy láthatom őt így. Magabiztosabb vagyok, hogy velem jön, főleg, hogy tudom, mennyire nem kellene érdekeljem a legtöbb ember szerint. Ahogy az évfolyamtársaim mondanák, nem vagyunk egy súlycsoportban. Amikor pedig idéz a dalból... szívem szerint most rögtön visszarángatnám a felső szintre, de persze nem teszem. Látnia kell, éreznie kell ezt az éjszakát.
- Nem is tudtam, hogy szereted őket... és elkaptad a hely hangulatát is.- előrelépek a kandallóba, amikor készen áll, beszórom a hopp-port, és hangosan, érthetően elmondom a megadott kandallópont nevét. Veszek egy mély levegőt az utazás alatt, amitől nem leszek rosszul, csak egy kicsit megszédülve állok meg a nyolc kandalló egyike előtt, ami közvetlenül a szórakozóhelyen belül található. Nekidőlök a falnak, rágyújtok egy cigire, nem köszöngetek az érkezőknek, csak hallgatom a langyos előzenekart, amíg Libb megérkezik.
Mire a lány kilép a kandallóból, már egy második cigit is meggyújtok, amit át is nyújtok neki. A hideg, hűvös éjszaka levegője beszűrődik a nyitott ablakokon fentről, bentről pedig hallom a lány énekét, ami arról szól, hogy örökre megfosztatott a napfénytől, a családjától és a mágiától. Nem olyan mélyek, mint Lorcan szövegei, sokkal szájbarágósabbak, de egy dalnak feltétlenül megfelelnek.
- Érdekel az előzenekar? Mindig fellép egy vagy két másik előadó Lorcan koncertjein, többnyire más vámpírok, bár többnyire elég gyengék. Ha akarod, megihatjuk ezt kint addig.- előhúzok a zsebemből egy üveget, amire legalább két heti zsebpénzem ráment, és még csak nem is az igazi, nagybetűs Lángnyelv, csak valami olcsó utánzat, amit annak idején egy ilyen alkalomra szereztem be. Nem is terveztem soha mással meginni.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Libby Holloway

Libby Holloway

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Csüt. 28 Márc. - 12:42
Persze, hogy tudok idézni, még a hűtőnkre tűzött csőtisztító cég brossúrájából is tudok, ha dallama van - soha végig nem játszott dallamfelismerő játékok koronázatlan királya vagyok, de ezeknek rendszeresen Erwin megjelenése vet véget, amikor bevonszolja magát a konyhába reggelente, és komformistának nevezi, hogy együtt palacsintát sütünk az apjával.
Kihúzok egy szálat a dobozából, és én is rágyújtok, bár inkább csak a hangulat kedvéért, ha nagyon szeretnénk, szerintem anya egy szót sem szólna, mert ő sosem akart az önkifejezés útjába állni, legfeljebb a horoszkópunkat elkészíteni.
- Nem is, erőltetettek a rímei, csak miattad vagyok itt. - vonom meg a vállam, és szemrevételezem a közönséget, amiben megint mi vagyunk a legfiatalabbak, mert persze a mi szüleink a legfelelőtlenebbek. Csupa vágtázó halottkém és Morticia között állunk, és mindenki nagy erőkkel tesz úgy, mintha egyáltalán nem érdekelné, hol is van pontosan. Szeretném megmondani a nem is testvéremnek, hogy ez kicsit sem más, mint amit egy aktuális tinibálvány koncertjén látna, legfeljebb a kuncogás kevesebb, de ott is ennyi a hajlakk és a pózolás - Jó, inkább igyuk meg.. de biztos bírni fogod?
És rögtön a nyelvemre is harapok, mielőtt folytatnám, ez a mondat remekül illusztrálja tulajdonképpen az egész kapcsolatunkat, úgyhogy végül csak a vállamat vonogatom, és csatlakozom hozzá, mintha mi sem történt volna, mi az nekünk, most csak két hülyegyerek vagyunk egy még hülyébb helyen. Roger biztos nagyon frappáns beszólásokkal honorálná, ha valahogy rájönne, hogy itt jártam, de Rogernek egyszerűen túl sok szabadideje van, amit, mióta nincs idény, nem edzésre fordít, hanem ilyen jellegű kinyilatkoztatásokra. Meg a nyaggatásomra, de ez egy másik olyan tulajdonsága, amiért a barátnőim irigykednek, és most arra akarok koncentrálni, akiért jóval kevésbé, pedig Erwin roppant szórakoztató a maga sötét, a világ értelmetlen módján.
- Lys azt mesélte, egyszer lefeküdt vele. Már Lorcannal, mert volt egy durva szívásnyom a nyakán. - mondom jobb híján, de ez sem az igazi, ha az volt a terv, hogy ilyen helyzetbe keveredve majd megmutatjuk, hogy áh, már ez sem számít, mert mi egy család vagyunk, az most hal meg itt épp előttünk, mindenféle látványos tüzek közepette, ahogy a helyszínhez illik. Tanácstalanul lepöckölöm a hamut, és egy elkínzott sóhajtással később folytatom csak - Fogalmam sincs, miért mondtam ezt, józan vagyok, görcsöl a hasam, és nem értem, hogy miért hívtál el. Nagyon örülök neki, csak nem értem, szóval ez olyasmi lehet, mint a.. napfény. Rossz hasonlat, ugye?
Néhány termékenységi boszorkánynak tűnő lány sétál el mellettünk - hogy miért termékenységi, szomorúan beismerem, már bárhogy felismerném anya otthoni szertartásai után - és az utolsó alaposabban megnézi magának Erwint, persze rögtön életunt arckifejezésbe öltözik, ahogy észreveszem. Ő nyilván ennek a szubkultúrának a kviddicskapitánya, tökéletes a sminkje, tökéletesen nem érdekli, hogy mások mit gondolnak erről, és úgy általában, egy itteni mértékkel mérve akkora lúzer szárnysegéddel áll itt, mint én. Nem mintha azt gondolnám, hogy a hétköznapokban Erwint bármiféle szánalom illetné, szeretem a drámáit, és amint a többiek kinőtték az erős taszulást a komoly érzelmi tartalom iránt, ők is megkedvelik, csak.. csak úgy tűnik, mégis vannak bennem előítéletek bőven. Hasgörcs és önutálat, a legjobb előzenekar.
- Na és itt hogy mennek a dolgok? Itt is a fiúk nyakába ülnek a lányok, odadobják a melltartójukat, meg ilyesmi? Tényleg nem akarom megsérteni alkalmatlankodásommal a kripta szentségét. - és ezzel a kijelentéssel el is nyomom a csikkem, és átveszem a laposüveget, bízván benne, valami gyógyírral szolgál az állapotomra, és nem akarom a továbbiakban puszta kézzel kikaparni a méhemet, egyéb részeimet, mert Természetanyánk - akit az enyém mindig félig álmos, mély hangon emleget, mintha tartani kellene tőle, hogy felébred, és lekiabál nekünk az emeletről - határozottan nem fogadott engem a kegyeibe, és senki nem vágyik egy öpéemmre éppen itt és most - És tényleg, vannak itt ismerőseid? Mert akkor bemutathatnál nekik, már most engem is. Nézzétek, szó szerint felebarátaim, íme a cringe lánytesóm, még sosem látott ilyen valódi jelentéssel bíró koncertet.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Erwin Roywood

Erwin Roywood

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Paul Cradock

»
» Pént. 29 Márc. - 10:26
Csak szemforgatásra méltatom a felvetést arra, hogy rosszak Lorcan rímei. Számomra is néha kicsit túl basic a rímelés, amit használ, de tökéletes keretet szoktak adni a mondanivalójának. Ritkán tudják mások ilyen tiszta, elemi erővel átadni bármilyen művészeti ágban a szenvedésüket. Lorcan egy igazi művész. Azt hiszem, talán nagyobb is, mint én, mert bármennyire átadtam mindig mindent a műveimben, az átlagos emberek soha nem értették meg őket.
Körülnézek, azután Libby felvetésére átadom a piát rögtön. Én sem igazán az előzenekarért jöttem, arra úgyis csak a közönség fele szokott bemenni. Sokan vannak itt kinn, akik csak várakoznak, sokukat látásból ismerem. Néhányan megnéznek még, de a legtöbbeket nem zavarja a korom, az élet értelmének megélése egy éjszakai koncerten nem korhoz kötött, aki nem idióta, megérti. A lány kérdését meg azt illetően, hogy bírni fogom-e a piát, csak egy szemforgatásra méltatom. Igaz, ez nem biztos, hogy valóban a „persze” válasz nonverbális kifejezése, sőt, könnyen lehet, hogy megint úgy kiüt, mint anno az a whiskey. Elveszem azt a piát, miután Libby ivott, és én is belehúzok- most egy fokkal kevésbé üt meg, bár tudom, hogy a lány jó eséllyel leinna az asztal alá.
- Ugye tudod, hogy hazudott? Lorcan csőbuzi.- néhány másodpercig hallgatom, ahogy Libby elmondja, hogy mi a baja, közben visszaadom neki az üveget. Kicsit meglep, hogy annak ellenére jött el velem, hogy fizikailag rosszul van, egy pillanatra el is gondolkodok rajta, hogy felajánlom neki, hogy menjünk haza, de tudom, hogy visszautasítaná. Előrenyúlok, megfogom a kezét és a szemébe nézek. - Azért hívtalak el, mert azt akartam, hogy jól érezd magad. Meg én is veled érzem magam a legjobban... asszem.
Vetek egy pillantást a lányokra, akik elhaladnak a közelünkben, az egyik talán még flörtöl is velem, de túl komformista módon öltöztek fel hozzá, hogy a legkisebb érdeklődést mutassam feléjük, akár akkor is, ha csak barátkozni akarnak, nem közösülni. Aki ennyire kötötten követi bármelyik szubkultúra ruházati előírásait anélkül, hogy belevinne valami személyesebbet, nem igazán tudja felkelteni az érdeklődésemet.
Rágyújtok egy újabb cigire, és nekidőlök a falnak Libb mellett, pár másodpercig csak átgondolom a kérdését, miközben hallgatom a középszerű előzenekar kiszűrődő játékát. Tényleg szánalmasan gyengécskének hallom, úgyhogy nem bánom, hogy kint maradtunk. Belehúzok még egyet a piába, ami érzem, hogy kezd megütni, amitől kicsit jobban ráhangolódok erre az éjszakára.
- Igazából azt csinálsz, amit akarsz itt, ez benne a jó. Ha a nyakamba ülnél, lehet azt is, de az sem elvárás, hogy táncolj. Itt tényleg mindenki úgy fejezi ki magát, ahogyan csak szeretné. Viszont nem nagyon beszéltem itt senkivel, nem igazán vannak itt barátaim.- beleszívok a cigimbe, azután én is követem Libby példáját, és elnyomom a falon. Nem is tudom, hogy miért nem beszéltem valójában soha senkivel- talán úgy éreztem, hogy ide önkifejezési okból járok, nem pedig barátkozni. Talán kicsit szánalmasnak tart, amiért soha nem beszéltem ezen a helyen soha senkivel, de nem éreztem megfelelőnek hozzá a helyet. - Ha gondolod, bemehetünk. Pár perc és kezdődik.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Libby Holloway

Libby Holloway

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Hétf. 17 Jún. - 8:13
Valószínűleg Lorcannek azért örülnék, az ő nagyon közhelyes rímei nem különböznek sokban az indie zenétől, persze nála folyik a vér és zongorázik, de ha fütyülne, és mind becsuknánk a szemünket, egész otthonos volna. Titokban azért gyanakszom, hogy Edwin inspirálódik anya néhány, szertartáshoz írt dalából és verséből, amik el kell ismerni, borzasztóan fülbemászóak, de biztos, hogy nem létezik olyan élethelyzet, amikor hangosan dúdolni lehetne őket. Anyámnak Lorcannel kellene fellépnie, na az tényleg egyedi lenne - de most csak növekvő szkepticizmussal figyelem az előzenekart, megadva az esélyt, hogy elájuljak. A gyönyörtől, nem a vérveszteségtől, ha-ha.
- Nem tudtam, hogy meleg. Bejön neked? - rásandítok a testvéremre, és persze szélesen elvigyorodom, mikor észreveszi: mennyivel könnyebb volna ez az este, ha igent mondana, és megvitathatnánk, mi tetszik neki benne, eljátszhatnám a tényleg nővért, és minden normális lenne.. olyasmi, legalábbis - Ilyen kedves dolgot nem mondtál még nekem. Ugye tudod, hogy majd mindig idézni fogom?
Ahogy gyülekeznek az emberek, végképp kiszorulunk a térről, ahol akkor gondolom, itt nem őrült tombolás, de valami nagyon intenzív farkasszemezés lesz, úgyhogy erre készülve lenyúlok még egy cigit Edwintől, és felveszem az ő filozós testtartását, bár hamarosan erős kortyokat kell magamba döntenem, mert megint nagyon fáj a hasam.
- Oké, mindjárt mehetünk, csak elszívom. Érted, elszívom. Szívás lenne egész éjszaka ezzel szórakozni? Várj, nézd, itt a Sötétség Hercege. Nem kérsz tőle aláírást, vagy valami? - kérdezem a helyzethez képest túlságosan is vidáman, mert Lorcan - aki alig magasabb, mint mi, a kabátja viszont sokkal hosszabb, és úgy tartja a maga cigarettáját, mint aki gyakorolta tükör előtt, amitől tulajdonképpen sokkal szimpatikusabb is lesz hirtelen - elhalad mellettünk, aztán megáll, és kellő drámaisággal felénk fordul. Én vigyorgok, gondolom, Erwin kevésbé, de mert olyan halálosnak tűnik, meg kell törnöm a csendet, elvégre most jött volna a rész, amikor magas hangon sikoltozunk a láttán. - Szia, Lorcan. Ő itt a testvérem, Erwin, és nagyon szereti a dalaidat. Kérhetünk egy aláírást tőled?
Nem tudom kiverni a fejemből, hogy mennyire jól megértenék egymást anyámmal - inkább erre koncentrálok, mert Erwin biztosan mindjárt rákezd a szokásos szólamra arról, hogy a komformizmusommal tönkreteszem a világfájdalmas éterfelleget, és nyilván ez most sztereóban következik. Elképzelni sem tudom, ők itt hogy fejezik ki a rajongásukat, de Erwin tényleg nagyon szeretheti, hogy elhozott ide, és ugyan nem akartam lejáratni a bálványa előtt, minden bizonnyal sikerült - pedig kettőnk közül ritkán vagyok én a kínosabb. Most épp a csend az, amiben itt állunk hárman, kabátban.
- ...jó nagy szívás, mi?
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Erwin Roywood

Erwin Roywood

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Paul Cradock

»
» Pént. 30 Aug. - 2:42
Csak lemondóan sóhajtok, ahogy Libby rákérdez, hogy bejön-e Lorcan. Nem állítom, hogy egyszer sem gondoltam még rá a zuhanyzóban, de nem akarnék tőle semmit. Kapcsolatban nem tudnám magam elképzelni egy másik férfival, egy vámpír pedig különösen komformista választásnak tűnik manapság. Bár lehet, hogy megértene, de ezt soha nem lehet biztosan tudni.
- Le fogom tagadni.- nem mosolygok, de kicsit szórakoztat a helyzet. Tényleg nem hazudtam, amikor azt mondtam, hogy jól érzem magam vele, talán jobban, mint bárki mással. Szeretek vele lenni, sokszor jobban, mint egyedül, az pedig egyértelmű, hogy minden más társasággal szemben preferálom a jelenlétét. Ahogy beleszívok a cigibe, újra végiggondolom, hogy van-e bárki, aki képes lenne elviselni a műveimet, az alkotási fázisaimat, és mindig ugyanarra jutok: hogy nincs. Libby az egyetlen, aki megért.
Elengedem a gáz vicceket a fülem mellett, de kicsit meggyorsul a szívverésem, ahogy Lorcan megjelenik. Nem tudom teljesen kivonni magam annak hatása alól, hogy valaki, aki ennyi inspirációt hozott az életembe, ennyivel elviselhetőbbé teszi ezt a szar életet, itt van, közel hozzám. Beleszívok a cigimbe, igyekszek úgy tenni, mintha nem is érdekelne, de nem tudom teljesen elhitetni, legalábbis nem érzem hitelesnek. Túlzottan sokáig lefoglal a dolog ahhoz, hogy megállítsam Libbyt.
Gyorsan utána indulok, de csak a kezem nyújtom ki üresen, hiábavalóan, amikor köszön, nem szólok közbe, nem vágok bele a szavába, pedig rögtön kiderül, hogy kellett volna, amikor autogramot kér. Autogramot. Lorcantól. Ja. Úgy érzem, hogy hirtelen vége az életemnek, Lorcan megismert, és rögtön úgy gondolja, hogy komformista kisköcsög vagyok, mert autogramot kérek, és hagyom, hogy a nővérem ezt helyettem intézze. Tényleg vége mindennek, amit abból is tudok, hogy idióta motyogással próbálom menteni a menthetőt.
- Helló! Igazából félreértés, nem autogramot vagy valami hasonló komformista baromságot szeretnénk, csak a nővérem még nem volt ilyen koncerten, és arra volt kíváncsi, hogy mi inspirálja a dalaidat. De nyilván rohadtul sietsz, szóval nem hiszem, hogy most megállnál itt. Vagy ilyesmi.- úgy érzem magam a szövegtől, ahogy az a bizonyos szűzlány érezheti magát az első éjszakáján, legalább annyira lehetek lámpalázas, mert az egész rohadt életem ezen a beszélgetésen fog most múlni.
A kínos csendben gyorsan átpillantok Libbyre, Lorcanra, aztán megint Libbyre. Végem. Érzem, hogy kurvára végem. Nem tudok semmit csinálni, vagy simán ostoba, komformista nemtörődömség lenne eljátszani valami bajt, vagy ha elmondanám például, hogy írok én is, vagy ilyesmi, az olyan lenne, mintha egy szintén komformista kis gyökér lennék, aki szeretne egy fejsimit egy sztártól- már az mutatja, hogy mekkora baj van, hogy ez a kifejezés jut eszembe. Idegesen elnyomom a cigit.
- Ma játsszátok a Be my Wine and Bread-et? Valahol azt olvastam, hogy nem engedik... nem mintha neked engedély kéne.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Just shut up and drink!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» eyes shut tight
» Just one more drink...
» Come on, we HAVE TO drink
» I drink and I know things
» i quit drinking for good, i drink for evil

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-