Kezd túl sok lenni, hogy itt tartózkodok. Annyi időt töltök a faluban, hogy már házat is vettem, és berendezkedtem a legtöbb lehetséges kínzási procedúrához. Bár tény, hogy főként a Cruciatus lesz segítségemre, mégis adhat pluszt az élményhez pár szögeságy, esetleg prés.
Kilépek a takaros kis házamból, és nagy levegőt veszek, hogy belélegezhessem a szabadság édes illatát. Bár, mit is beszélek. Akkor lesz itt szabadság, ha nem csak a Mungó a miénk, hanem az iskola és a Minisztérium is. Utóbbival talán jobban haladunk, mint előbbivel. Sok a beépített ember, ellenben az iskola el van szigetelve. Dumbledore résen van ezekben a számukra és számunkra is nehéz időkben. Bármennyire fáj ezt kimondani, de így van. De ami fontosab…
Bármennyire fáj kimondani, mégiscsak tévedtem. Nagyjából másfél éve vagyok halálfaló, de kezdem megszeretni. Sokáig hittem azt, hogy mindezt csak apám szigora miatt vállaltam, de rá kellett jönnöm, hogy élvezettel öltem meg McKinnonéket. Élvezettel végeztem minden egyes feladatot a Nagyúr nevében, és érzem, hogy lassan lételememmé válik a kínzás. Pont ezért vártam már ezt a napot.
Belevetem magam a diákseregbe, bár tudom, hogy már csak kevesen tudják, ki is vagyok. Elballagtam, az emberek pedig lassan elfelejtenek, és ez így van rendjén. Talán senkinek sem válna előnyére, ha azt mondjuk, ismerjük egymást. És egyébként is, kevesebb ismerős, több idő. Egyre több időm van arra, hogy felkereshessem azt a fattyút. Nem is értem, mibe ütötte bele azt a töketlen fejét a gyerek két „apja”, de hogy ott, abban a pillanatban mindkettőnek elment az esze, arra esküdni is mernék. Nem értik, fel sem akarják fogni, hogy tetvek a föld fejszőrzetén. Undorító élősködők a világ rendes, tisztességes rétegébe kapaszkodva. Ha rájuk gondolok, hánynom kellene, mégis visszafogom magam. Most a „fiuk” kell, nem pedig ők.
- Hohó, nem ittál te egy kicsit sokat, kishaver? - lépek nevetve a srác mellé, aki bizonyára nem a rengeteg kakaótól van kiütve annyira, hogy a földön fekve biciklizik. Szánalmas, ha engem kérdez az ember, de most nem az a dolgom, hogy minősítsem, sokkal inkább, hogy olyan helyre vigyem, ahol senki sem látja rajtam kívül. - Na, kapaszkodj belém, kicsit kikupállak, mert nem engednek vissza a suliba. - bízom benne, hogy elfogadja a segítségemet, elvégre minden jel arra utal, hogy Frics kigolyózza, ha így megy vissza a kastélyba. De előtte majd én észhez térítem egy kicsit…