Az emberek mindig csak a külsőségeket látják. A mimikát, a mosolyt, a szemünk csillogását. Sokszor meg sem fordul a fejükben az, hogy vajon mi történhet ott belül, a másik emberben? Sokan bántják egymást, csalódást okoznak. Van, aki azért, mert muszáj és van aki azért, mert ebben leli örömét. Sokszor egy váratlanul elénk állított kérdésre való helytelen, meggondolatlan válasz miatt forgolódunk napokig álmatlanul. Mindenkinek vannak választási lehetőségei az életben, csakis mi döntjük el, hogy hogyan fogunk dönteni. A legfontosabb a jövő. Minerva fejében mindig ez forgolódott, miután kétfelé kellett szakítania életét. A tökéletes jövő, ami előtte állt, Mágiaügyi Minisztérium és a másik, egy ismeretlen, teljesen váratlan felkínált lehetőség: egy házasság egy muglival. A férfi csodálatos volt, a rózsaszín felhő egyszerűen el sem akart tűnni, ameddig meg nem történt a leánykérés. Korai volt még, de Minerva erre csak akkor jött rá, amikor már késő volt. A példa ott volt előtte, gondolkodnia sem kellett sokáig: szülők. Ha lehunyta ágyában fekve szemét, beugrottak neki emlékképek a múltjából. Milyen volt a szülei kapcsolata. Mennyit szenvedtek, mielőtt apja megtudta, hogy mik is ők. Nem akarta feladni a biztos karrierjét a bizonytalanért, imádja a varázslóvilágot. Teljesen elhatározott volt, hogy hamar el fogja majd felejteni őt. Óriási csalódottsággal szakította el élete ezen felét és indult el Londonba, remélve, hogy nem baltázta el teljesen a helyzetét.

Az élet senkinek sem könnyű. Főleg, ha még két év elteltével is szörnyű időszakot él át az ember. Minerva nem tudta olyan könnyen túltenni magát a történteken, a csalódáson, amit akkor csinált, amikor eljött Skóciából. Nem szerette Londont. Utálta a Minisztériumot, ahol az emberekkel sem jött ki igazán jól, hiszen összeakadt pár mugliellenes emberrel, és mivel az ő apja mugli, vitába szállt, nem hagyta magát. Főnökét viszont nagyon megkedvelte, később is szoros kapcsolatot ápoltak, miután már Minerva nem dolgozott a Minisztériumban.

Elkeseredésében vette fel a kapcsolatot Albus Dumbledore-ral, aki örömmel adott neki munkát a Roxfortban Átváltoztatástan tanárként. Otthonra és barátokra lelt, rég érezte magát ennyire jól. Hamar sikerült beilleszkednie, az igazgató pedig nagyban hozzájárult a boldogságához, feloldódásához.
Évek teltek el, a fiatal kor gyorsan elszállt Minerva felett. Nem házasodott meg a csalódás után, gyermeke sem született, életét a Roxfortnak szentelte. Kiváló boszorkány, amit Albus is nagyon jól tudott róla, hamar ki is nevezte a Griffendél ház fejének majd később miután kis tapasztalatot szerzett a vezetésben, megtette őt igazgatóhelyettesek is. Minerva teljes elhatározottsággal becsüli és követi a férfit, nem csak azért, amiért felemelte őt, hanem mert ennyi év után ismeri már az eszméit, az elképzeléseit és a nagyságát. Azt, hogy mennyire magasra fog emelkedni, és ő pedig a jobbján fog állni, segíteni neki. Bármit megtenne azért, hogy biztonságban tartsa a Roxfortot, barátait és hogy újra rendet teremtsenek a varázslóvilágban.
Aztán mégis, 1977-ben megérintette őt újra a szerelem, a törődés szele, a már jól ismert Elphinstone Urquart személyében. Elkötelezte magát, feleségül ment hozzá, azóta pedig úgy érzi, mintha kicserélték volna. Végre megvan minden, amit az életben kívánhatott, csupán az aggodalma nagy az egyre nagyobb sötétség miatt.