Anélkül sétálok át az ellenőrzésen, hogy megnézném, pontosan a szemembe pillant-e az őr, csak a pálcámat regisztrálja, és suhanok tova, édesapa talárja valósággal megszilárdítja a mozgásom, azonnal érkezik a lift, és tudom, ha csak egy másodpercre megállnék.. elgondolkozni azon, amire készülök, valószínűleg valóban azt kívánom, nyeljen el a föld, annak bármilyen formája. Tudom, hogy csak képzelem a Wizengamot ajtajának méreteit, kimagaslok a tömegből, a talár szárnyai megkerülhetetlenné teszik viselőjét, még érződik rajta halványan az előző tulajdonosának illata, beletemetkezem, szinte látom, ahogy fordul benne, tekintete már a jövőt kutatja, ahogy felveszi asztaláról a pálcáját, összekészített táskáját, és hevesen dobog a szívem: egyszer én is így teszek majd, egyszer büszkévé teszlek, édesapa. Áll az egykori dolgozóba leskelődő gyermek az apja palástjában, páncéljában, összeszorítja ajkait, és elmorzsol egy könnycseppet, ahogy belép azon az ajtón, ahol neki kellene, leül arra a helyre, amely az övé.
Számolom a perceket, egyelőre nem vesznek észre, nem jobban, mint egymás karikás tekintetét, korai az időpont, ki udvariasan ásítva, ki a körülmények ellenére egyenes derékkal várja az ülés kezdetét, hogy sokkal kevesebben vannak, nem tényező, a sorok foghíjait feltölti a muszáj, nyilván a törvénykezés nem állhat meg háború idején sem, még ha sokan gondolják is, visszavonultak a maguk száműzetésébe, magam elé nézek csak, szemem sarkán járnak az alakok, talán azoknak a hangoknak igaza is lehet, jutok most erre a meglátásra, talán Crouch egymaga kevés, hogy elcipelje egész hadosztályát a két vállán, Moody lehet erős fegyver, de karja is csak épp annyi van, ahány szeme, ezek itt pedig félig csukva várják az ítéleteit. Még mindig csatlakozni kívánok, még mindig elhiszem, hogy a jog győzhet emberi csatatereken, addig legalábbis, amíg emberségre igény nyílik sokak vágyai között, de megvalósulása.. nem tölt el olyan boldogsággal vegyes reménykedéssel, mint amikor először jártam itt. Hogy ezt édesanyám realitásnak becézett hagyománytisztelete vagy a közelmúlt eseményei szűrték-e le, lényegtelen, itt vagyok, és ugyan azt ígértem, hallgatok majd, engedelmes leszek, mindennek ellentéte vagyok, ökölbe szoruló marok és vitatkozni vágyás vagyok, szót is kérek, mikor mind megérkeztek, és ők hangomat nem regisztrálva utamra engednek, oda eléjük, mintha én lennék a vádlott, mintha újat közölhetnék a nagy koponyákkal, akik hamarosan fejemhez vágják majd, hogy túl fiatal vagyok megváltoztatni egy olajozottan működő rendszert. Talán igazuk van, keményedik meg egy arcként rajtuk minden vonás, mimika nélkül vizsgáztat most már az összes, egy sem kapja szája elé a kezét, a haragos bírák feketében elültetik bennem a kételkedést, talán halottnak a csók minden törekvésem.. De én meghaltam, mégis itt vagyok.
Ha a halott ember kopogtat, mindenki elnémul.
- A nevem Cailin Flint, és azért vagyok ma itt önök között, hogy vitára bocsássam a világunkon belül uralkodó xenofóbiát, amely hitem szerint megakadályoz bennünket egy egység összekovácsolásában, és legfőbb ellenségeink számára olyan támadható felületet biztosít, amely.. bukásunkhoz vezethet! - pár auror felém mozdul, de leintik őket. Természetesen ellenkezhetek, jelenleg törvényesen vagyok itt, azonban ezzel ebben a pillanatban könnyebb lenne visszaélni, mint valóban a mondandóm végére érni. Pálcát viselni nincs jogom, és számíthatnak rá, hogy nem sok ellenállásba ütköznek a részemről, most aktáikat vizslatják, vajon kinek a pecsétre tette lehetővé, hogy felszólaljak, vajon milyen mögöttes szándék vezérel benne.. de hagyják, hogy elmondjam. Nem tehetnek ilyen nyíltan a demokráciájuk ellen, még ha valójában technikailag nem is vagyunk az. - A családom vértanúságának következményei olyan nézőpontba helyezték előttem ezt a kérdést, amelyet nem a nyilvánosság elé tárni lényegében hazaárulás lenne. A pálcát nem viselő, de emberi értelemmel rendelkező fajok, a pálcaviselési joggal rendelkező, de másodrendűvé fokozott állampolgárok mind könnyű célpontot szolgáltatnak a propagandának, integrációjuk ezért közérdek, mindamellett, hogy tulajdonképpeni embertársainkról van szó. Szükségük és szükségünk van a tájékoztatásra állapotukat illetően, de a társadalom bármilyen jellegű felszabdalása régi hiedelmek szerint luxus ebben a korszakban, amikor a vérelmélet sötétsége kételyeket szül és.. áldozatokat szed közöttünk.

Apám sosem figyelmeztetett munkájának súlyára, arra, miként esik az a latba, és harcait hogyan vívják - apámnak mindez magától adódott, úgy tudott akár a vizespohara felé nyúlni, álmosan egy tincset elsimítani édesanyám homlokáról, hogy kétségek ahhoz nem fértek, tartotta az égboltozatot határozottsága, világról alkotott képe, azt pedig nem kezdhették ki félig kész mozdulatok, megremegések. Most itt állva azonban mintha érzékelném időn túl egykori önmagát, a pályakezdőt, aki mellett még nem emelet kupolát minden félelem fölé anyám szerelme, hite, apám is elkezdte valahol, ha valószerűtlen is későbbi változatának történeteit hallgatni, amelyeket ritkán mért, de annál drágábbak voltak. Beharapom az ajkam a válasz előtt, aztán eszembe jut rövid oktatásom egyik alaptétele: a bíróság előtt nem az arcunk beszél, csak mi magunk. Ha ostobaságnak is tartottam a mentorunk megjegyzését, minden hangsúlyát megértem most, ahogy újra szót kapok, nem mozdul mosoly diadalmasan, nem sóhajtok nagyobbat sem a kelleténél.
- Tisztelt Wizengamot! Tisztában vagyok jogrendszerünk működésével, a képviseleti úton történő felszólalás lehetőségéről, de.. kényszerű száműzetésem tapasztalata azt mutatja, Ő, akit most nem nevezünk meg, előnyt kovácsol a mi hátrányunkból. Gondoljanak csak a Mungónál elhangzott.. beszédére, amelyben világosan nyilatkoztatta ki politikai nézeteit, és amelyre nem kapott választ, érdemi választ hivatalos forrásból. - és csak a hátam mögött nem álló három ember halála tanúskodik arról, milyen a jogbiztonság ebben az országban, hogy egyikük sem láthat, sőt, egyikük halotti leplébe burkolózva voltam kénytelen mégis visszatérni oda, amiről egykor álmodoztam, de amiről lemondtam az elvesztésükkel. Végigtekintek az összesen, a hangom azonban elárulja a benne égő tüzet, ha az arcom hallgat is. - Az 1964. évi CCXII.törvénycikk harmadik bekezdésének megváltoztatását javaslom, az értelmes lények politikába nyílt bevonását javaslom, és a mugliszületésűek, vérfarkasok, vámpírok, szellemek, sellők, koboldok és egyéb, társadalmunkban óhatatlanul másodvonalba szoruló csoportok további jogokkal való felruházását javaslom, és.. nyílt retorikát a Wizengamot további politikáját illetőleg, amely segíthet az állampolgárok félelmeit eloszlatni, amely összetarthatja azt a válság idején. A Mungó elvesztése elemünkbe talált, és ezt a köztudaton, varázslói öntudaton ejtett sebet nem hegeszti be a Hatvanhatos parancs, sem az aurori kollégium kiállása. Mr. Minchumot gyakorlatilag egy egész ország előtt végezték ki... szükségünk van az összefogásra, mindennél jobban, mindennél hamarabb.