Ha valaki kérdezné ez jó ötlet volt-e, nos... gőzöm sincs. Lehet Belby elhajt a fenébe, de egy próbát megér a dolog. Ezzel nem vesztek semmit. Gondolom... Nyílik az ajtó, egy elég kócos, megviselt srác nyit ajtót, de nem baj, a lényeg, hogy Belby itthon legyen. Vágok egy "hm?" fejet, hogy mit mondott, jól értem? Akaratlan is végigmérem a másikat, de nem azért mert olyan mintha egy háromfejű kutya szájából szedték volna ki, hanem mert annyira fiatal! Ez egy kölyök! A fenébe... komolyan egy férfiútól akarok tanulni? Aztán eszembe jut mit válogatok, Rowan sem teszi mikor vájkál a fejemben, pedig Clive titkát meg akarom tartani. Mindenáron. Gyorsan kínos mosoly kúszik az arcomra és beletúrok a tarkómnál a hajamba.
-Oppá, elnézést, hát hogyne! Igen, igen, leköteleznél ha szánnál rám pár percet. Én nos... tanárt keresek. - Nyögöm ki kínosan, bele is pirulok, mert vajon mit gondolhat, hogy ennyi évesen szorulok rá, miért nem tanultam meg eddig? Bizonyára mert béna vagyok... valahol igaz, semmi vagyok Rowanhoz és Clivehoz képest, de egyedül nem tudok okklumenciát tanulni. Ettől kicsit csüggedté is válik az arcom, de gyorsan visszarakom rá a mosolyom. Senki sem szereti a kesergő embereket, nem is vagyok az!
-Esetleg... bemehetek? Vagy... kinn is jó, szeretem a természetet. Csak... csak pár perc. - Érzem a háta közepére egy púpot jobban kíván mint engem, de ha rögtön feladom nem is gondolom komolyan nem igaz? Ha beenged, akkor némileg megkönnyebbülve követem, bár fogalmam sincs hogy kezdjek bele. Ha kijött mondjuk akkor sem...
-Nos... kicsit hosszú a történetem, de tömören Shlughorn professzor véletlen elmondta hogy mennyire tehetséges vagy a főzeteken túl is és bátorkodtam idejönni segítséget kérni. Persze nem ingyen, kifizetem, vagy... nem tudom, hozok alapanyagokat Neked, a főzetekhez sok minden kell, az erdő a második otthonom, értek az állatokhoz is. Elkalandoztam igen... szóval okklumenciát kellene tanulnom. Szükségem... van rá. - Sejtem cseppet sem hangzik jól neki, mert ez jót nem jelenthet gondolom, de lenyelem, a lényeg hogy szerezzek egy tanárt. Elhatároztam magam, mert az hogy az én titkaim kilesi az öcsém, mindegy. Kínozzon velük. De Clive... nem tudnék többé a szemébe nézni. Belbyébe sem nagyon megy valahogy, sosem szerettem az elutasítást és félek csak illemből hívott be.

Tény és való, legalább egy képet nézhettem volna a mélyen tisztelt Mr. Belbyről de én már csak ilyen spontán ember vagyok. Kábé reggel jutottam elhatározásra míg borotválkoztam és lám, itt vagyok. Őszintén szólva pont azért, mert hogy egy vadidegen belelásson minden emlékembe, gondolatomba nem csábít. A Belbykről azt mondják, legalább is erről a srácról itt velem szemben, hogy nagyon kedves és szerény. Clivera emlékeztet, jutok következtetésre, talán ezért is jöttem el. És ezért nem riadtam vissza Longbottomtól se, akit szintén hóbortos, fura alaknak írtak le, dehát Clive furcsasága is tehetsége jele. Nah, mindent összevetve félek az egésztől de pont Clive miatt akarom. Emiatt is bólintok a tanárra neki, kell egy tanár. Nagyon. Lehet kettő is... úgy talán nagyobb az esélyem hogy megtanulom, tudom nem vagyok különleges tanuló, Rowan mindent elsőre megértett, a környezetemben mindenki, így ebben felnőve semmi önbizalmam ha nem állatokról van szó. Párszaszájúságom okán az állatok mindig is ösztönösen megnyugtattak. Remekül leplezem általában enyhe mizantrópiám, de most túl ideges lettem belépve a házába. A modora cseppet sem lep meg, számomra ez kedves, Rowan és apám mellett felnőve, a mardekárba járva ez nyájas. A teát amit kapok elveszem de csak bámulok bele, mintha legalább jóslástan leckét óhajtanék venni. Az okokra persze hamar rá fog jönni, tudom, de kiolvasni a fejemből és önként elmondani egész más érzés. Egyik se kellemes, de utóbbira muszáj rávennem magam.
-Mert már nem csak a saját dolgaim vannak. Megtudtam valamit amit nem akarom hogy... más megtudjon. Őszintén szólva azt se Te megtudd, mert nem az én titkom, de... reméltem ha megkérlek róla ne kutakodj akkor megteszed. - Nem tudom mennyire irányítható a legilimencia, de Rowanból kiindulva eléggé. Akkor pedig ha azt mondom Clive tabu akkor talán kikerüli Őt. Nem egyszerű, több mint egy évtizede a gondolataim és tetteim mozgatórugója az a férfi, de hát mégiscsak a példaképem. Erre még azt is megkapom ez nehéz, mintha nem tudnám.
-Így is úgy is szenvedni fogok, akkor legalább úgy tegyem, hogy közben tanulok védekezni. Tisztában vagyok vele hogy kevés esélyem van. Nekem annyi is elég hogy egy védő varázslatnyi időt nyerjek. Harcedzett vagyok, csak az elmém... túl nyitott. - Nézek félre, Rowan mellett örökös rettegésben éltem, jelenleg megint, de bántani nem fogom az öcsém. Egyértelmű számomra miért, de most már Clive miatt is aggódom. Főleg mert Ő úgy tudom belefolyt ebbe a háborúba, nem én akarom a vesztét okozni hogy tudom mi a gyengéje. Félek azért is halhat meg az öccse, mert én nem tudok vigyázni a fejemben lévő emlékekre. Ki kéne törölnöm, de... ez egy kapocs, kötelék köztünk és fájna elvágni. Gyenge vagyok, de elszántan nézek rá, szememben a tudattal, hogy szenvedni fogok, hogy fáj ahogy turkál a fejemben, megalázó, ahogy meglátja esetlen cselekedeteim, de döntöttem. Már csak egy tanár kell. Mennyivel jobb lenne egy magyar mennydörgő fészkébe mászni...

-Ez... nem arról szól érdekelné amit lát... - Azzal mégsem fogok büszkélkedni míg a teát stírölöm, hogy jah az öcsém hobbija a nekem való fájdalomokozás. Mégis csak az öcsém meg amúgy is.
-Sejtem hogy nem érdekel, nem vagyok valami érdekes... mármint Neked, gondolom. - Nem tartom magam unalmasnak, amúgy, de persze sejtem a mondandója nem is erre irányult pontosan. Ha irányult is bármire. Aztán csak nagy szemekkel nézek rá, azért gyűr le Rowan olyan könnyen mert csaponganék? Nem zabolázom meg olyan könnyen a gondolataim. Most is azon agyalok a sok minden közepette hogy vajon azért kaptam kamillateát mert érzi ideges vagyok? Amúgy ki issza pusztán az ízéért? Ahh... Azért óvatosan belekortyolok.
-Lehet. - Hagyom rá, mert Ő biztosan jobban tudja nálam, én nem értek ehhez. De tény, feszengve vallanám be az egész ügy okát, miértjét, hogyanját... Előre félek a lesajnáló szemeitől. De ezt most kizárom, szinte elfeledem, hogy azt mondja tesz egy próbát velem, majdnem kilögybölöm a teát, hogy hirtelen húzom ki magam csüggedt görnyedésemből.
-Tényleg? Köszönöm... De... nem mondtad mit kérsz cserébe. - Döntöm félre a fejem, semmi sincs ingyen, főleg nem a kutatók ideje.
-Ezt tudom gyakorolni otthon is? - Mármint ahol éppen alszom, nincs kimondottan otthonom, de attól még előszeretettel használom a szót. Érezhetően kíváncsivá tett, nem akarok feleslegesen a nyakán lógni, nem az a típus vagyok, megszoktam hogy mindent egyedül csinálok, csak edzeni és élesbe kipróbálni a dolgokat most nem fogom tudni segítő nélkül.

-De igen, ha tudja ezzel megaláz... és fáj is. - Sóhajtom megadva magam az akaratának, hiába nem is erőszakos, hanem kimondottan gyengéd velem. De lehet ezzel érte el, nem tudom biztosan, de inkább a csészében lévő folyadék fodrozódását szemlélem, mintsem Őt. Nem akarom látni az arcát amivel szavaimra fog reagálni. Nagyjából senki sem tudja rajtam kívül milyen igazából az öcsém, de valahogy... sosem kívántam a világ tudtára adni. Nem akartam sose, hogy ne kedveljék, hogy kilógjon mint én. Tudom milyen ha undorodva méregetnek, tudom hogy Ő is csak ezért csinálja.
-Sosem gondoltam hogy csapongó lenne. - Nézek aztán fel rá csodálkozva. De látszik most erősen elgondolkodtatott. Mégis mire fókuszáljam őket? Oldjak meg fejben egy számmisztika feladványt? Enyhe arcrándulásom jelzi csodálatom, hogy így lehúzza a kamillateát, szerintem borzalmas íze van, de azért illedelmesen kortyolgatok belőle, mert a teából áradó melegség kellemesen átmelengeti kihűlt lelkem és kezeim.
-Meditálni? Üljek mozdulatlan a padlón és...? - Nézek rá, hogy vajon mit ért meditáció alatt? Látni láttam hogy csinálják, de akkor sem értettem pontosan miért és pontosan mit is. Látni rajtam én egy izgő-mozgó alkat vagyok, aki nem leli örömét abban, hogy egy helyben üljön, hacsak akkor sem valami aktív dolgot csinálok, mint megfigyelek, kivárok, hasonló. Mert hát az állatokhoz is kell türelem, mi sem természetesebb.
Kicsit tartok azért attól mit kér majd cserébe, de lenyelem aggodalmam, lehet még mindig nem gondolná tanítani fog, ez csak a beugró nála. Könnyen lehet.

Hálás vagyok amiért nem faggat, lehet tudja is miről beszélek, bár kétlem. Nem igen hallottam még senkiről, aki azért csinálta volna ezt mással, hogy megalázza a másikat. Sőt, remélem Belby nem tudja miről is beszélek... Neki gondolom a főzet miatt kell, ne éljenek vissza vele, ne lessék ki titkait, esetleg a vevői nevét, végtére is... sokan a vérfarkasok ellen vannak, holott betegek, nem rosszabb a dolog a sárkánykórnál például. A meditációra aztán bólintok, de vissza is kérdezek mégis mit és hogyan csináljak, hiszen sosem próbáltam még.
-Én... nem bírom elképzelni hogy semmire se gondoljak... annyi teendőm van és sok dolog aggaszt is... - Vallom meg neki, hogy nem hittem volna, de elsőre is nehezet kér, a gondolataim folyama olyan mint egy örökkön túláradt folyó, hogyan apasszam el a vizet, ha csak pár percre is? Kéne valami... gát ami segít nem? Vagy megint túlvizionáltam?
-Gondoljak... a csöndre? Mint mikor az erdőben elfekszem és csak a neszezésre fülelek? - Jut eszembe ez a variáció, ilyet már csináltam, noha pusztán kedvtelésből, mikor Ozírisszel feküdtem a mezőn és élveztük a napsütést, a kellemes szellőt, a növények susogását és a fű selymességét. Akkoriban nem is volt ilyen csapzott az életem, szerintem az is megeshet félálomban szuszogtam ott.
-Az hibának számít ha elalszom? Mostanában... alig alszom. - Félek ha elérem ezt az állapotot azért nem bírom fenntartani, mert elalszom nemes egyszerűséggel. Nem mondom, rám férne a dolog de... Vagy időm nincs rá vagy egyszerűen túl sok minden kavarog bennem és nem megy. Ahh tényleg igaza van Belbynek, nagy a káosz a fejemben... érdekelne hogy szűrte le rögtön! Vagy ez amolyan zseni vonás? Hm, érdekes.
-Hmm jó... két etetés között beiktatom. Vagy inkább reggel ha felkeltem a szobámban... - Elég kiszolgáltatott állapotnak tűnik ez, lehet nem a szabadban kellene gyakorolnom, ott Rowan bármikor megtalálhat... bár kétlem kijönne utánam állatokat etetni.

-Hmm, hát végül is... - Jó, ha azt vesszük öt percbe talán nem halok bele, maximum akkor ha pont akkor a félkómás állapotban akar felfalni egy veszett hippogriff vagy Rowan unja el magát. De hát ennyi kockázatot igazán vállalnom kell, nem?
-Nem is értem Rowan ezt hogy csinálja... - Motyogom magam elé aztán. Kiüríti az elméjét, nem gondol semmi, mégis hogy megy ez neki játszi könnyedséggel? Az öcsém néha nagyon nagy rejtély számomra. Igaz, Belbyből sem néztem volna ezt ki, de lehet csak a szórakozott professzor jellem miatt amit rá találtak aggatni. Valószínű már kinőtte, elég összeszedett a srác.
-Hmm... jó. A légzésemre nem szívesen figyelnék, futás közben is utálok. - Megteszem, mert muszáj, de akkor is inkább gondolataimba mélyedek. Őszintén szólva én akkor is agyalok amikor kvára nem kéne, jövök rá szép lassan. Az alvás miatt aztán kinevet, pedig ha tudná milyen nehéz lazítanom este is az ágyban! Pedig ott tényleg biztonságban vagyok elvileg, Ozírisz is velem van, de valahogy... akkor alszom jól ha kapok valami jó hírt és az foglalkoztat, de mostanság egyre ritkábban esik meg.
-Hát... akkor kicsit több idő lesz nekem azt hiszem. - Tuti el fogok aludni, amilyen szerencsém van... reggel is fáradt szoktam lenni, lehet lefekvés előtt kellene és akkor nem gáz. Clive kicsinál ha közlöm vele elaludtam bocsi. Ahogy feláll én is ezt teszem, hagyom kiröppenni a kezemből az üres bögrét (szép lassan megittam azért a gyógyteát... ha nem is volt kellemes de legalább hasznos) ha esetleg azért is suhint jótékonyan.
-Persze. A Roxfortban lakom jelenleg, legendás lények tanársegédként dolgozom. Ha így címzed is megkapom. Sőt, a Silverlaket rá se írd... - Nézek félre, rettegek tőle Rowan elolvassa. Hülyeség nem? Mit érdekelné milyen levelet kapok, le kéne adnom a paranoiámból, de nem akarom hogy felkeresse Belbyt. Biztos adna neki valami jó kis ajánlatot puszta kedvtelésből, hagyjon fel ezzel, aztán jól meggyötörne engem, mert miért ne. Vagy ennél már elfoglaltabb végre Rowan? Ahh... Mindegy. Fáradtan, de hálásan mosolygok Belbyre, tényleg nagy szívességet tesz, bármi is lesz az ára, csak bírjam megfizetni.
-Várni fogom a leveled! - Érezheti tényleg nagyon fogom várni, lett egy kis reményem a komor éjszakában, hülye lennék elengedni. Aztán gondolom folytatná amit amúgy is csinált, zokszó nélkül távozom, indulok vissza a Roxfortba, végtére is, sok a dolgom, ellógtam csupán.

//Köszi, Alec szorgosan edz majd xD És vélhetőleg többet alszik //