I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Alex Hogh Andersen
| » » Kedd 20 Nov. - 20:08 | | Ilarion Lazarus Dragomir Rövid idézet ide Becenév: Ilarion Kor: 23 Származás: Aranyvér Lojalitás: Senki földje Képesség: Sárkánykór Csoport: Törvényen kívüli Rank: Törvényen kívüli Play by: Alex Hogh Andersen Karakter típus: Saját Különleges, korcs, fattyú, de én inkább egyedinek mondanám. Az egyetlen ami elválasztott a családomtól az első perctől fogva a bennem lappangó pyromágia, avagy sárkánykór, de ők ezt nem tudták befogadni. Másként bántak velem mint a testvéreimmel, a nemtörődömség és a folyamatos elválasztások pedig nyomot hagytak rajtam az évek során. Megadtak nekem mindent, mindig. Járhattam iskolába, ahol azt hitték, majd megtanítanak bánni a képességemmel. De mindez csak egy hiú ábránd, egy aprócska mozzanat volt az életemben. Az apám a bolgár mágiaügyi minisztérium nagyrabecsült embere, az anyám pedig angol volt egykoron és csupán csak annyit hozott magával a házasságba, ami politikailag megerősítette őket. A hovatartozás, az ármánykodás, a vér iránti imádat. Pontosan így kerültünk Voldemort szeme elé, kellettem volna neki, de én nem akartam. A kezelhetetlen mágiám pedig megpecsételte a jövőmet, egy tűz által felemésztett búvóhely és néhány kihallgatásra váró áldozat kényszerített bele abba, ahol most tartok. A családom kitagadott, a halálfalók szeme pedig rám szegeződött, mindenki vadászik rám, nekem pedig menekülnöm kell. Menekülnöm, mert még élni akarok.
A fiatal korom óta bennem lappangó düh és gyűlölet nehezen adta ki magát, sőt, én még a mai napig is azt mondom, hogy eddig sem tudtam igazán felszabadulni. Már akkor is tudtam, hogy az adottságommal nem lesz könnyű eggyütt élni és a kellemetlen mellékhatásai hamarabb érkeztek meg, mint azt gondoltam volna. Mindig inkább erre koncentráltam, a bennem rejlő mágia, varázslat pedig lappangott és csak ritkán és gyengén használtam azt, így sokszor érzem, mintha fel akarnék robbanni, mintha a bennem rejlő tűz és mágia összeveszne odabenn. Meglepő lehet, de tudok szeretni, voltak akiket tiszteltem, akiket kedveltem, de az igazi szeretetet ellöktem magamtól már utolsó otthon töltött éveimben, hiszen éreztem, hogy valami nem stimmel, hogy rám akarják kényszeríteni majd azt, ami szerintük jó. Az élet igen fiatalon nagy megpróbáltatások elé állított, az elmúlt hónapok menekülő útvonalai hasznosak voltak számomra és mivel egyedül nehéz, kénytelen voltam praktizálni mágiával is, hogy elrejtsem magam a világ szeme elől. Megtörtem, de erős maradtam, a gondolataim sokszor rossz irányba invitálnak, lassan érzem, ahogy az ereimben csörgedező vér mérgezett lesz és elmém is megsínyli ezt, de túl kell élnem, egy jobb jövő reményében, mert még élnem kell.
Mindig is éreztem, hogy nekem soha nem lehet majd olyan fényűző életem mint a szüleimnek vagy a testvéreimnek. Ha nem mondták volna elégszer, éppen magamtól is rájövök. Különc voltam és leszek, mégsem kerestem soha a szeretetüket, a dicséretüket és nem áhítoztam a pénzre. Mások előtt természetesen normálisnak mutattak be, a problémáról soha nem beszéltek és ez keltett bennem valamiféle dühöt, megvetést. Mondanom sem kell talán, hogy a Durmstrangban mennyire kemény éveim voltak, hiába próbálták előhívni a mágiám a sárkánykór elnyomása alól, én nem akartam igazán, ezért még a mai napig sem teljes az összhang, a tűz eleme uralkodik testem felett, de sokszor úgy érzem ezt mégis jobban tudom uralni mint az elnyomott mágiám. Aztán eljött a változás szele, egy Tatjana nevű lány személyében. Soha nem gondoltam volna, hogy a szüleim házasságba ajánlanának, mégis megtörtént. Nem kedveltem a gondolatot, hiszen soha nem voltam egy kötöttséget szerető ember, de próbáltam pozitívan állni hozzá, hiszen megkedveltem őt. Nem mint szeretőt, nem mint leendő feleséget, csak barátot. Soha életemben nem engedtem még senkit ennyire közel magamhoz, de ennek is hamar vége szakadt. Bántam, nem tudtam értesíteni. Aztán úgy gondoltam, talán jobb ha azt hiszi meghaltam. Szégyen volt a menekülésem, szégyen, hogy nem szálltam szembe senkivel sem. Csak elfutottam a semmibe, célok és lehetőségek nélkül, teljesen egyedül. Az erdő szélén a szürkület zavaró homályt nyújtott. Csak éppen átutazóba voltam, egy közeli elhagyatott házba tartottam, amit már több alkalommal is meglátogattam az elmúlt hónapban. Nem tudom mennyi idő telt el a szökésem óta, de lefogytam és félek mert a tél közeledtével egyre nagyobb a lehetősége annak, hogy nem élem majd túl. Talán más országba kellene elbújnom? Oda, ahová az Ő keze nem érhet el. Talán... Leültem és elméláztam csak néhány percig, erőt kellett gyűjtenem a hopponáláshoz, hogy kikerüljem az erdőt. Viszont megzavart egy dörrenő hang. Majd mégegy. Felpattantam azonnal, lassan fordítottam fejem és kerestem meg az irányt, ahonnan a hang érkezett. Színes villanások közepette egy női hang és talán két férfi tűnhetett fel. Közeledtek. Kicsit lemeredtem, nem vagyok egy úriember, de lelkiismeretesnek tartom magam és nem úgy tűnt, hogy a nő erőfölényben lenne. Egy fa mögé bújtam, onnan pillantottam ki, majd elővettem a pálcámat, és felsóhajtottam halkan. Két halálfaló, sötét talárjuk beleolvadt a félhomályba, ezüstös maszkjuk mégis elárulta őket. Nehéz számomra a varázslás, a koncentráció stresszhelyzetben pedig még inkább. Lecsukom szemeim, mély lélegzetet veszek, de mire összeszedem magam, már mellettem látom a csuklyást, és hirtelen lépek, a pyromágiám védelmezően tűnik fel, azonnal porrá égetve a támadót. A másik pedig ennek láttán egyből elhopponál, mennem kell, elárultam magam, mennem kell. A lány? Már mindegy, megmenekült és ki tudja ki ő, mit akar tőlem. Megfordulok, futni kezdek, egyszer-egyszer hátra pillantok, majd megbotlok és puhára esem, megragadom a karját, érzem, hogy ő eltaszít. Kinyitom szemem, védekezően próbálok eltávolodni tőle. - Tatjana? |
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Tom Hiddleston
| » » Csüt. 22 Nov. - 22:32 | | Gratulálunk, elfogadva! Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk. Mélyentisztelt Mr. Ilarion Lazarus Dragomir! Erdők mélyén rejtezve lapul még, vagy megragadta a rejtélyes Tatjana kezét, aki fénybe, sötétbe vezette tovább? Élettel kezdődik, rejtéllyel zárul ez a páratlan utazás önnel, a tűzzel, eleven akarattal. Edzett acél lett, nehéz tűzkohóban, talán ezért olyan ellenálló, köszönjön mindent magának, víztükörbe nézve veregesse magát vállon nyugodtan, akkor is, ha egyesek netalántán fitymálni mernék „korlátol” képességeit. Nagy bölcs mondta egyszer, magam is idézném: „ A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában.” Így én is látom Önt döntéseiben kivételesnek, tüzében magasan lángolónak és ó mi lesz még itt Önnel, hiszen ez csupán bevezetője egy nagy történetnek. Felhívom figyelmét hevében foglalózni ne felejtsen, tudja nagyon szimpatikus fiatalember, valamiért rögvest sárkányokra asszociáltam… Talán mánia már nálam, de az is lehet, nem véletlen Mr. Dragomir… Clive Foglalók • Hírek • Kapcsolatkereső • Halálfaló lista • A Főnix Rendje listája |
|