Avalon LeDoux. Muglik gyermeke, egy szerető család büszkesége. Népszerű voltál már az iskolapad mögött is, a tanárok imádtak, a fiúk kerülgettek, te pedig ... természetellenesen természetes voltál mindezek kereszttüzében. Olyan voltál, mint a jó whisky: könnyen és gyorsan a fejekbe szálltál. Mindig tudtad, hogy mit kell mondanod, volt valami a kiállásodban, ami a legtöbb elvetemült aranyvérűt mindig is idegesítette.  Ma már letagadnád, de izzott mindig is a levegő köztünk, senki nem tudott úgy veszekedni, mint mi, senki nem tudott olyan bájosan ostobának nevezni, mint te. Barátok ugyan nem voltunk, de két fiatal, akik folyamatosan egymást piszkálták, csakhogy a másik odafigyeljen rá ... azok biztosan. Ikreket hajkurásztam, hogy féltékennyé tegyelek, mindent megtettem, hogy te legyél a legelfoglaltabb prefektus. Másokat vittünk bálba, mégis végül együtt táncoltuk végig az egészet. Volt köztünk egy rövid románc, de nem volt hosszú életű, a szüleim (habár ez nekem csak még jobban tetszett benned) ki nem állhattak. Tudtuk, hogy a világ egyik és másik felére kerülünk majd, ha kilépünk a Roxfort ajtaján. Te embereken akartál segíteni, én pedig a szerencsém pénzre váltani.  Éveken át nem beszéltünk, és ez végül katasztrófába is torkollott: megházasodtál. Közben az apád erőszakos halált halt, csak mert ... annak született, aminek: muglinak. Az űr, amit maga után hagyott benned, soha nem lett betöltve, úgy döntöttél, hogy megteszel minden tőled telhetőt, hogy ez mással ne ismétlődhessen meg. Csatlakoztál a Főnix Rendjéhez, amiről a férjed nem tud, mert nem helyeselné, te pedig úgy döntöttél jobb és biztonságosabb, ha nem tud semmit. A Szent Mungó lerohanása után ott maradtál, nem tudtad volna magad mögött hagyni azokat, akik segítségre szorulnak. Ráadásul, az ellenség fészkében hasznosabbnak is gondoltad magad a Rend számára. Egyetlen apró hiba csúszott csak a gépezetbe. Az ostoba férjed, habár biztosítottad arról, hogy biztonságban vagy, úgy döntött, hogy halált megvető bátorsággal rá támad egy bódult állapotban lévő, nyugodtan iszogató rendes állampolgárra, hogy az egy kórházi ágyon kössön ki, ahol kinyitva a szemét te vagy az első dolog, amit meglát. Van abban valami ironikus, hogy azt küldi utánad a férjed, akit a legkevésbé sem érdekel, hogy van férjed. Arról már nem is beszélve, hogy igencsak sajátosan gondolkodik a szabad akaratról.
//Ennyi lenne, dióhéjban. Túl sok mindent nem szeretnék kikötni, hogy legyen lehetőség nyugodtan formálni. A PB-k terén is lehet velem alkudozni, nincsen egyik sem kőbe vésve Ha bármi kérdés van, ilyesmi, dobj rám egy pm-et és válaszolok, amire csak tudok. Az előtörténetemben is benne van a leányzó, várom nagyon!    //