Nagyon nem szerettem, amikor Levin egyedül hagyott itthon bizonyos "sürgős", "halaszthatatlan" ügyek miatt, amik "nem várhatnak", holott neki bizony találkája lenne valakivel, amit az utolsó pillanatban már természetesen nem csúsztat el. Egyébként se lenne rá ideje, hiszen az a bizonyos dolog, ami miatt elmegy, azonnali megjelenést igényel. És ilyenkor szakít mindent a nyakamba, amivel nekem egyrészt nem kellene foglalkoznom, másrészt pedig nagyon nem is akarok vele foglalkozni. Ilyen volt ezúttal Gideon Prewett érkezése.
Nem volt szokásom könyörögni Levinnek, sem senki másnak, hisztizni... nos, az néha előfordult, de mindig csak apróságok miatt, ezúttal viszont minden trükkömet bevetettem, hogy ne kelljen egyedül maradnam az elefántok ügyvédjével. Félteértés ne essék, nem volt semmi problémám az emberrel, meglehetősen szórakoztatónak és iszonyú viccesnek találtam a viselkedését, még akkor is, ha néha én is csak pislogtam nagyokat, hogy ilyen létezhet és létezik is, ezúttal viszont mindent meg akartam tenni, hogy a Prewett ikrek mindkét tagját messziről elkerüljem. Az ügy, amibe Levin belekeverte magát velük, ellenük, nem tudom, továbbra is olyan volt, mintha nem is tűzzel, hanem a Salemi boszorkányégetések máglyáival játszottunk volna. Mindent megtettem annak érdekében, hogy Levint segítsem és mindent megtegyek annak érdekében, hogy közelebb juttassam a célja eléréséhez, de Fabiannal vagy Gideonnal nagyon nem akartam találkozni.
Amikor megjelent a manó Levin dolgozószobájának ajtajában, ahol én is az itthon eltöltött idő nagyrészében tartózkodtam, egy hosszú és lemondó sóhajjal nyugtáztam, hogy már biztosan nem úszom meg ezt sem. Megigazítottam a ruhámat, kifelé menet alaposan megnéztem magam a tükörben, már szinte kényszeresen, hogy más előtti megjelenésre alkalmas vagyok-e, végül pedig egy olyan Duchenne-mosolyt varázsoltam az arcomra, amit nem igen lehetett lebuktatni. Csak bírd ki, amíg a férjed hazaér, Fiona, csak bírd ki...
- Mr. Prewett, üdvözlöm a Dolohov kúrián -üdvözöltem azonnal, ahogy beléptem az ajtón. Utána vettem csak észre, hogy éppen azokat az ocsmány babákat pakolgatja és majdnem hangosan felnevettem. Levin gyűlölte, hogy ki vannak pakolva a szalonban, pláne, hogy én minden alkalommal másféleképpen rendeztem át őket. Borzasztóan idegesítette, hogy sosem volt rendesen összerakva. -A férjemnek sajnos halaszthatatlan dolga akadt, reményeim szerint nem tart sokáig. Addig is megkért, hogy lássam önt vendégül és szórakoztassam el, amíg ő hazaér. -Utáltam az ilyen mondatokat. Nem, ez hazugság. Imádtam az ilyen mondatokat. Most azonban feldugtam volna Levin hátsó felébe a kurva matrjoska babáit.