Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

A reggeli kávé helyett EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

A reggeli kávé helyett EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

A reggeli kávé helyett EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

A reggeli kávé helyett EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

A reggeli kávé helyett EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

A reggeli kávé helyett EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

A reggeli kávé helyett EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

A reggeli kávé helyett EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

A reggeli kávé helyett EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 225 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 225 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (669 fő) Hétf. 25 Nov. - 6:23-kor volt itt.


Megosztás

A reggeli kávé helyett



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Archer Urquart

Archer Urquart

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Andy Biersack

»
» Szomb. 16 Márc. - 19:16
Viviana && Archer

Épp egy könyvet olvas és reggelizik pár hollóhátas társaságában, többek között azokkal akikkel anno elkövette Viviana ellen a kis merényletet. Nem mondhatni hogy nagyon figyelne rájuk, épp Krum egyik versét olvasta, majd onnan a gondolatai ezer felé szaladtak, majd egy kérdéskörben csoportosultak, itt megakadt és ezen morfondírozik, kérdésével megakasztja a heves diskurzust az előző bájitalóra hülyéskedéséről. Legalább is annak tűnt a dolog így félig odafigyelve. Persze csak azt a gúnyos választ kapja, hogy miért nem kérdezi meg az új barátnőjét, hiszen állítólag jól kijönnek ezzel a Rayne boszorkával, nem? Archer persze nem szokott foglalkozni a hangsúlyozással, hogy az mennyire gúnyosnak szánt, mert nem szokta érdekelni.
-Jó ötlet, szeretem az ötleteit! -
Jelenti ki, majd nézi ahogy leül az asztalhoz az emlegetett lány és nézi mit is reggelizzen. Az fel sem tűnik neki, hogy a mellette ülő elsápad, hogy motyorásszák "csak szívattalak haver" és hasonlók, mert már fel is kapja a megkezdett almáját és sütőtöklevét, átsétál a mardekár asztalához, lepakol a lány mellé az asztalra majd nemes egyszerűséggel fogja magát, leül a lány mellé arrébb, de csak azért a távolság, mert fogja magát és eldől, feje a lány combjának támasztódik.
-Szerinted, mi a valószínűbb elmélet az átváltoztatástan kapcsán, mikor elbájolsz egy "látszólag" élettelen tárgyat és állattá alakítod, mint mondjuk egy könyvet egy kismacskává. A mágia miképp ad "lelket" a kreált lénynek? A varázsló adja ideiglenesen az energiáját, a könyv energiái alakulnak át vagy egy közeli entitás a szellemvilágból kapcsolódik a porhüvelybe? - Könnyed reggeli elmélkedései egyike, matat az asztalon, hacsak bele nem áll egy villa leszedi az almáját és jóízűen beleharap, míg könyve egyelőre becsukva hever. Főleg mert arra címként valami feltehetőleg számtani elmélet egy tétele van felírva. Minden esetre érdeklődve néz fel a lányra mit gondol, el is felejtette, hogy az ebédlőben vannak, kicsit sem egyedül, de Archer már csak ilyen. Viviana megszokja majd, ha meg tudja.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Viviana Rayne

Viviana Rayne

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :
halálfalóhaverok
▽ Avatar :
billie eilish

»
» Szomb. 23 Márc. - 20:21

a reggel merénylője


Beszakadt körmét rágcsálta menet közben, amit reggel vert be az ágykeretbe, miközben macskamód nyújtózkodott, és aztán fújt is, káromkodva. Laza nap elébe néz, ez a leglazább a héten, így csomó ideje marad minden másra, többek között akár mozoghat is valamit, nem titok, hogy néha műveli, hogy ne legyenek ronda kapaszkodói, és combjai de lötyögjenek menet közben, nem mintha erre lennének amúgy jelek. Nem mintha azért tenné, hogy bárkinek kívánatos legyen, minden csak a maga tetszésére van, hogy érezze jól magát. És ma egészen sikerült ezt elérni, a borongós napoknak talán vége, vagy egyszerűen már nem is figyel rá, túl hosszú és túl sok volt belőle, aztán ki tudja, lehet, hogy csak ő reagálta túl az egészet. Áhh, mindegy is.
Nem számolt ma senkivel, pajtása még duzzog és most látványosan másokkal lóg, vagy épp senkivel, nem tudja, nem követi a hálótermébe, és nem is hal bele, ha most egyedül kell eltalálnia a nagyteremig és leülnie falatozni, meg úgy teljesen felébredni. Majd szerez egy Prófétát is, mindig van, aki járatja, és akinek a kezéből kicselezheti, így nem meglepő, hogy amikor ilyen asztal mellett halad el, könnyedén kapja fel a göngyöleget, amivel talán gazdája végzett vagy el sem kezdte igazán. Úgyis itt hagyja majd, mint mindig, ritkán nyúlja le teljesen és nem is azért, mert lelkiismerete nem engedi, hanem inkább azért, mert feleslegeket nem gyűjt, újságokat meg főleg nem, akármennyire jól ég. Szokványos helyét nézi ki magának, mert miért kellene változtatnia, majd változik a tömeg, és leteszi magát. Nemigen van a környékén senki, a legtöbbeknek még túl korán van, vagy nem mernek, akarnak a közelében reggelizni és ez így is van jól. Valahol azért rohadtul imádja azt, hogy míg általában a morcosképű srácoktól fosnak a legtöbben, azért valahol ezt ő is elérte a maga kis bájával és apró magasságával, ámbár annál nagyobb hangjával. Dülled is a mellkas, ha épp olyanja van, most azonban csak lepakol, maga elé veszi a pirítóst, rántottát, némi ropogós bacon-t, és persze az elmaradhatatlan kávét, amelybe csak kevés tejet enged és lassan kavargatva teríti ki az újságot. Ráérősen kezd neki az evésnek, sosem siet, így aki ilyenkor vár rá, annak jobb gyakorolni a türelmet, mert sosem kapkod, megszokta a kényelmes és a ráérést, van egy olyan kellemetlensége, hogy inkább igazít mindenkit magához, mint fordítva. Persze, tud sietni, ha kellően nyomos indok vezeti rá, azonban az óra még odébb van, más sem sürgeti, tökéletes én-idő.
Unottan lapozgatja az újságot, mert semmi olyan szalagcím nem hever abban, amire fel lehetne figyelni, de igazából, ezen meg sem lepődik meg. Ennek a lapnak néha annyi hitelessége sincs, mintha ő írna egy pergamenre meséket, bár tény, valamikor pedig olyan vehemensséggel közöl apróságot akár, hogy majdhogynem ordít, mint egy rivalló. Apró korttyal öblíti le a rántottát, majd rágcsál tovább, nem figyelve a zsibogásra, ami ezt a helyet mindig jellemzi. Csak szeme sarkából látja, hogy valaki közeledik és helyet is foglal, nem is adna neki több figyelmet, elvégre másik is esznek és ő pont olyan távban helyezkedik el, amennyi mindenkinek kényelmes, így az ujja mozdul, szájában az újabb kellemes korty, és villájával vadássza a következő falatot. Aztán valami ütközik neki, és mire lepillant, már csak egy kellemetlen hollóarc bámul vissza rá. A villa élesen csikordul a tányéron, a korty pedig, ami még benne volt, az újságon landol. Igen, most aztán meglepték és még a kérdések is.
- Te mégis...? - törli meg türelmetlen a száját, dobja le a villát és arrébb csusszanva bámul bele felülről az arcába. - Mit keresel itt egyáltalán? Neked nem kéne a saját majmaiddal enned? - kapja fel a fejét, és el is néz az emlegetett asztal felé, de olyan látványosan bámulnak másfele egyesek, hogy nem lehet nem félreérteni. Dühösen fújtat, majd vissza előre. Mindjárt beletömködi az alma mellé az újságot is abba a szájba, vagy épp a villát. - Elbájolok én neked valamit, szívesen, csakhogy abban nemhogy lélek nem lesz, de élet sem. Korán reggel nincs kit ilyenekkel fárasztanod vagy eltökélted, hogy teljes mértékben az agyamra mész? Na ülj fel, hess-hess, megenném a reggelimet és itt sem vagyok – mutogat is mellé, és be is kapja a bacon-t, addig is rág valamit és nem a másik torkát, ami így most elég szabadon pihen. De nem, nem moccan. Remek.
szószám: 697
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Archer Urquart

Archer Urquart

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Andy Biersack

»
» Szomb. 27 Ápr. - 21:37
Viviana && Archer

Maradjunk annyiban, hogy Archert nem szokta foglalkoztatni ki mit gondol, ebből kifolyólag néha azt is elfelejti, legalább a barátaival - vagy annak vélt személyekkel - szemben megüthetne némi normát, de legalább az idegeikre való tekintettel gyakorolhatna toleranciát. Ahogy szegény Viviana is fél másodperc alatt landoltatja kávéját a reggeli prófétán, aztán elképedve néz le új asztaltársára. Mert természetesen annak feje hol máshol lenne mint félig az ölében, a combjának támaszkodva míg várja a feltett kérdéseire a választ. Csak összeszalad a szemöldöke hogy milyen majmokról beszél a másik, ő maga macskát említett mint bájolt tárgy, de legyen majom, oly mindegy!
-Ez nem válasz a kérdésemre, egyikre sem. - Biggyed le az ajka, hogy miért nem akar filozofálni vele senki, pedig erre a legjobb idő reggel van, ő mondja! Hangosan kreccsenve harap bele újabbat az almába, visszafészkeli magát a lány combjára mikor amaz arrébb csúszik, mert rájött kényelmes.
-Mindig lassan reggelizel, hova sietsz? - Von vállat, mintha teljesen normális lenne hogy tudja ezt, pedig csak néha néz oda és az egyik srác mondta neki bágyatag hangon hogy Vivi mindig lassan és akkurátusan eszik, mint egy dáma... Nos, azt nem tudja megállapítani valóban dáma-e a másik, de nem engedi el az is biztos, akkor sem ha ez nem lovagias dolog, nem a középkorban vannak már!

-Ahm, nem tudtam hogy nem megy ez Neked, bocs, ha gondolod korrepetállak átváltozástanból. Akkor majd megkérdezek mást... - Sóhajtja beletörődve a sorsába és hajlandó témát váltani. Látszólag legalább is, mert a háttérben még fejben futtatja a programot.
-Amúgy miért köpted le az újságot, valami vicces van benne? Szeretem a vicces dolgokat, elmesélhetnéd! - Ujjaival kényelmesen dobol a könyvén ami a mellkasán pihen és néz fel a lányra, egészen más ilyen szögből nézni az arcát. No meg miért ne tudnának tőle enni, nem a kezét foglalja le, a combját meg úgy sem használja, nem igaz?
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Viviana Rayne

Viviana Rayne

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :
halálfalóhaverok
▽ Avatar :
billie eilish

»
» Vas. 5 Május - 20:29

a reggel merénylője


- Persze, hogy nem válasz, mert nem válaszolni akartam. Süket vagy? Mit-keresel-itt? - tagolja már totál érthetően, mint az agyalágyultaknak és persze már érzi hogy erre az is figyel, aki eddig nem. Utálja ezt a fajta figyelmet, amikor éhes szemek kutatják, mégis mit tesz a másik, mit művelnek, miért kerül olyan közel. Akkor éjjel senki nem botlott beléjük, és talán mégis többen tudják az esetet, mint kellene. Feléje azonban nem volt nagy visszhangja, kicsi sem, el is felejtette, vagyis olyan szinten, hogy minek foglalkozzon a múlt történéseivel. Nem bűzölög, nem mocskos, a kis csomagot is elrejtette már régen és majd másnak okoz fejfájást. És nesze, akkor jön megint képbe, akkor alkot és azt hiszi, hogy olyan jók ők így ketten, hogy benne nincs már semmi olyan érzés, amely miatt legszívesebben leátkozná. Ó de pedig van. Mégis, megint azt a fáradt sóhajt hallatja, amit akkor éjjel, amikor már a sokadik mocskos szó és fenyegetés után sem volt más, amikor már feladta mert erre itt nem lehetett semmit hatni. Most viszont fog, távolodik, lerázza ha kell százszor is, nehogy már itt kényelembe érezze magát, de látványosan azt teszi. És ha a kérdésre kéne visszatérnie? Nem tudja, mert fel sem fogta, nem is figyelt, szóval, arra várhat bármit, nem kap.
- Örülök, hogy neked arra is van időd, hogy megfigyeld, hogyan és meddig eszem – megint csak arrébb kell kúsznia, megint az ölében a feje és az nem járja. Nem kényelmes párna ő, nem is más, főképp nem hiheti azt, hogy aztán olyan jó ez itt neki, és hogy ők olyan jók egymásnak.
- Emlékeztetlek arra, hogy még mindig legszívesebben lenyeletném veled ezt a villát a kis aranyos megmozdulásod miatt, mintsem lehetetlen kérdésekre adjak választ kora reggel. Főleg nem azt, hogy rajtam fetrengj. Lehetetlen alak vagy... - fújtat egyet, ujjai még mindig görcsösen szorongatják a nemrég emlegetett evőeszközt, a falat eltűnik, de nincs kedve újat kutatni, már semmihez sincs, csak menekülni. Aztán mégis, az arcok feléjük van fordulva, akaratlan vonja az egész látvány a figyelmet ide, mert eddig ilyet senki, még Macnair sem fekszik az ölébe, fordítva meg főleg, meg hát minek, nem olyanok ők, ő sem. Aztán tessék, most majd még azt is hiszik, hogy ezzel is van valami, hogy neki aztán senki és semmi sem szent, mintha máris a másik szájába mászna. Nem érdekli a pletyka, nem arról van szó, a felesleges zajokat nem bírja és ajándékozza átokkal, lesz itt bőven, néhány csitrire már most úgy pillant, akiknek elkapja a tekintetét, hogy ha ölni tudna vele, akkor már a padlóra roskadtak volna. Aztán lehunyja a szemeit, pár pillanatra. Nem robbanhat mindig, mennyi indulat és mennyi minden forrong. Hosszasan fújja ki a levegőt, és fordul úgy, hogy kényelmetlenebb legyen újra megtalálni a combját, egyik kifele, a másik pedig befele, na ennyire úgy sem lesz merész, szembe vele, majd egy újabb falattal leöblítve a rondaságot, amit legszívesebben mondana.
- Nem sietek, csak békésen megeszem máshol a maradékot. Talán – nyúl a kávé maradékáért, kortyol egyet, szemöldöke magasabbra szökik, a poharat kicsit erősebben csapja le.
- Azt se tudod, mi nem megy nekem. Fogalmam sincs, mit kérdeztél, mert nem figyeltem rá. De oké, kérdezhetsz mást, az már kényelmesebb – megint legyint a kezével, mintha mutatná az utat. - Nincs szükségem korrepetálásra belőle, nem vagyok olyan hülye, mint aminek hiszel – mert biztos azt hiszi, miért ne tenné. Mert ő minden olyat megjegyez, emlékszik ám a dolgokra, valamennyire nem, de elégre. Ó, miért?
- Te vagy a vicces dolog. Ahogy idefeküdtél, meg minden. Én kevésbé szeretem a vicceket.
szószám: 583
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Archer Urquart

Archer Urquart

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Andy Biersack

»
» Vas. 5 Május - 22:45
Viviana && Archer


-Inkább Te vagy a süket vagy a reggeli bágyadtságtól tompa, mondtam, hogy azon elmélkedtem, hogyha átváltoztatsz egy tárgyat élőlénnyé akkor mitől lesz az élő? Honnan kapja a "lelket" ami ösztönökre, tevékenységre sarkallja? Tudod, mozgás... evés.... hangkiadás... - Közli hasonló stílusban, lassan és akkurátusan, hogy végre eljussanak a szavak a lányhoz, szerinte egyértelmű mit keres itt, hát válaszokat! Inspiráló gondolatokat!
-Nem én voltam, hanem Jordan az asztalunknál, azt hiszem negyedéves. - Nézegeti az almát hol barnul már, mert elgondolkodott, ott csemegézik újra belőle roppanós harapással, míg fel sem néz, egyszerűen csak szivacs az agya, mindent megjegyez. Azon csak nevet, hogy így elkúsznak előle, megy utána, közben kuncog.-Hova mész már, elmászol a tányérodtól! Nem is használod a lábad jelenleg, én használnám, ne ficánkolj! - közli pofátlan mód, jót szórakozva, de ha megint elmásznak akkor már ott marad elfeküdve, kevésbé komfortos, de lustább annál mintsem kússzon egyfolytában.
-Ha aranyosnak véled a megmozdulásom miért akarsz villát etetni velem? Kissé önellentmondásos. És nem lehetetlenek a kérdéseim, csak nem figyelsz rám. - Sóhajt lemondóan, megszokta már hogy ez van, pedig Viviben volt minden reménye.
Ráadásul teljesen úgy is ül a másik, hogy ne akarjon tovább kúszni, nem is érti miért így ül, ha megtenné elég furán venné ki magát. Archernek mondjuk nem, őneki mindegy, ezért is kérdez inkább az újságra meg annak cikkére, hátha mesél valami vicceset a másik! De előtte még faggatózik egy utolsót az átváltozástanról.
-miért nem figyelsz arra ha kérdeznek valamit? Nem holmi kvidiccseredményről faggattalak, hanem értelmes mágiaelméletről, miről lehet reggel még beszélgetni? - Csodálkozik el, mert számára tényleg nem világos miről lehetne még diskurálni, mikor reggel forog legjobban az agya mindenkinek, természetes hogy ilyenkor kell a nehezebb témákkal leterhelni.
-Nem azt mondtam hülye vagy, csak azt ha véleményed sincs az csakis azért lehet, mert nem látod át hogyan működik a varázslat. Különben válaszolsz. - Vezeti le az okfejtést.- Ha hülyének tartanálak eleve nem veszem a fáradtságot, hogy megkérdezzelek Viviana, lustább vagyok én annál. - Könyököl fel a töklevéért és iszik belőle, majd hasra fordul, úgy fetreng tovább a padon, mint akinek semmi sem szent, főleg a házirend, hiába prefektus. Igaz, egy szabály nem szól arról nem lehet feküdni a padon, így nem szeg szabályt szigorúan véve.
-Szerinted az vicces volt? Hmm, még a végén rám fogod mókamester vagyok, előbb a kis pocsolya, most hogy idefekszem... szerintem meg szereted a vicceket, különben nem örülnél nekem! - Közli ezerwattos mosollyal, újabbat harapva az almából, elégedetten, mert hát nem lett leátkozva, lelökve, még csak elhajtva sem, akkor biztos örülnek neki! De jó, kellemes ez a felismerés, igazán!
-Én is kedvellek Téged, arra gondoltam többször felkereslek, ha már Te hanyagoltál, pedig ígérted megmérgezel és hasonlók. Unatkozom. - cseverészik tovább, lábait keresztbe teszi és lóbálja, a magas, nyúlánk testalkatával egészen nevetségesen néz ki, de nem zavartatja magát, jól érzi magát Vivianával.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Viviana Rayne

Viviana Rayne

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Keresettek :
halálfalóhaverok
▽ Avatar :
billie eilish

»
» Hétf. 6 Május - 22:55

a reggel merénylője


Oda és vissza. Úgy tűnik, egyiket sem kell félteni, ha beszédről van szó, lehet, hogy a nyers stílus itt semmit sem ér? Már talán ez sem lepi meg, vagy mégis, ki tudja, lehet szórakoztatja, hogy végre valaki, azon ez emberen kívül merészel vele így is beszélni, nem hunyászkodik meg és ja... Persze, tök jó dolog az, elnyomni a népet, csak néha unalmas. És akkor jön ő, akármennyire nem fogadja kellemesen, senkit sem fogad sosem kellemesen, odavakkant valamit, aztán vagy marad, vagy nem. És jaj de kitartó akkor, ha mégis.
Arca valahol a hasgörcs és az értetlenség kettősét tükrözi, ahogy kimondja megint a gondolatmenetet, majd aztán, nemes egyszerűséggel, egy „miafasz” sóhajjal dörzsöli át az arcát. Ó, ehhez nem kávé kellene, sokkal erősebb, de ledönti a maradékot, sóhajt, az utolsó cseppeket is kiimádkozza a pohárból, az újságra ment a lényeg, kár érte. Kora reggel... komolyan?
- Mennyi energiád van neked reggel ilyeneken elmélkedni, de komolyan. Csodálkozol? Ezzel nyitsz, persze, hogy fel nem fogom, mit akarsz – mordul egy aprót, a kérdés maga máskor érdekes is lehetne, bár ő nem megy le ennyire mélyre és nem ilyen témákban, de aki szokott gondolkodni – és igen, ő szokott -, azoknak egész jó csemege. Az asztalra könyököl, tenyerébe ejti az állát és fáradt sóhajt hallat.
- Nem kap lelket. Az agy irányít, és ennyi. Mint egy kis gépezet, ennyi. Vagy hát mondd azt rá, hogy a mágia adja az egészet és kész – nem megy tovább, mert minek. A lélek dologban sem hisz, bár ott vannak a szellemek, így aztán nehezebb. Abban hisz, hogy neki biztos nincs, de ez más tészta és téma, ez nem volt kérdés. Őt is hajtja az ösztön, a kínjai meg minden finomság.
- Remek, Jordan. Melyik az? - látványosan fordul az ő asztaluk felé, lát fejeket, arcokat és elforduló alakokat. Ó nyilván kíváncsiak mit kap, hogy ha már ennyire merész, mennyire lesz megharapva és hát miért ne bámulnák, elvégre ő mindenkibe belerúg és most meg idejött valaki, aki erre tojik rá, és úgy kezeli, mint minden átlagos diákot. Fújtat.
- Remélem egyik majom sem hiszi, hogy ezek után én leszek a kis reggeliző pajtása. Vagy akármije... - fintorog egy sort az asztalnál ülőkre, és látványosan elfordul tőlük. Újabb falatokat kapkod be, aztán persze miért ne, azért sem marad ott, ez nem így működik, van elég pad neki az ülésre, a másiknak a fekvésre.
- A tányér nincs odaragasztva, jön velem – és már húzza is oda maga elé. - Persze, használnád, mi? Tényleg sokat engedsz magadnak – ha már elnyugszik, ő sem menekül, falatozgat, úgy tesz, mintha tényleg nyugodt maradt volna a reggelije, de mégse. Túléli, persze, ebbe nem fog belehalni, a szőke tincsek között elfér egy-egy ősz szál is, mire a végére ér, tuti kap egyet vagy többet, észre se fogják venni, még ő sem. Szép nap lesz ma. Biztos belerúg még valakibe.
- Mert én ilyen vagyok. Kész ellentmondás. De kora reggel igencsak azok, kell idő mire felfogok dolgokat nekem is. Nem vagyok jó alvó – szerez egy újabb adag kávét, miért ne, hátha hat is, nem csak valami szörpként issza mert olyan kedve van. Persze, éberebb már, és ha normális lenne, belátná, tényleg elég pokróc volt vele, de ő nem az, ő sosem és felőle lehet sírni is, nem szív vissza semmit. Jaj az a sóhaj. Hát csak feladja?
- Nem nagyon szoktam reggel beszélgetni. Az a kíváncsi tulok nem látta ezt? Olvasni szoktam, ennyi. Sokszor nem figyelek, beképzeltség és arrogancia, meg minden szar, kérdezd azokat, akik utálnak engem, kapsz egy teljes kórképet rólam – von vállat. Általában elvan a saját fejében, nehezen hall ki onnan, ne legyen meglepve, ő is biztos csinálta már. Akkor meg? Jaj, jön a szemforgatás.
- Honnan veszed amúgy, hogy nincs és nem értem? Attól még, mert nem válaszolok azonnal, vagy egyáltalán. Nem minden foglalkoztat úgy, mint másokat. Sőt.. - lényegében ő is lusta mással foglalkozni, mint amivel az idejét tölti és ami leköti a figyelmét. Leteszi a poharát, és felvéve egy szelet bacont, rágcsálni kezdi, ráérősen, ha már megfejtették, hogy lassan eszik, mert minek siessen, él olyan kényelemben, hogy úgy véli, az idő az övé.
- Jaj nem kell kedvelned, nem olyan fajta vagyok -  rázza meg a fejét. Minek kedvelné őt bárki, amikor olyan, amilyen. Otthon sem szent, itt sem, a kedvelés, a szeretet akármely formája neki nem értelmezhető, el van cseszve, nem érti meg könnyen. Nem mondja ezt így ki, de hát ha valaki egyszer megismeri, rájön, hogy mi az ami hiányzik a fejéből. - Ahh, komolyan azt vártad? Szegényem, én próbáltam elfelejteni a dolgot, az ignorálás a legrosszabb méreg, hisz látom is, idejöttél, mert nem bírod. Unatkozol? Épp most mondtál lehetetlen kérdéseket, ott vannak a haverjaid az asztalnál, pont én hiányzok az életedből, nyilván. Nincs neked elég gondod?
szószám: 790
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Archer Urquart

Archer Urquart

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Andy Biersack

»
» Hétf. 17 Jún. - 16:14
Viviana && Archer

Nem tudja hova tenni a lány furcsa fintorát ami a reggeli üde kérdését hivatott felvezetni. Pedig nincs is könnyedebb téma, mint némi mágiaelmélet! Nem is tudja mire vélni, hogy a másiknak nincs erre energiája.
-Mikor legyen ha nem reggel? Ilyenkor a legfrissebb az ember, az agya pihent és még nem volt leterhelve a nap folyamán! Ilyenkor ideális elmélkedni. Nem értem továbbra sem mi a problémád. - És ami a legmegdöbbentőbb lehet a másiknak: Archer valóban nem érti, miért volt fura a beszélgetés bevezetése. A fáradt és morgó sóhajokat sem tudja felcímkézni.
-És kész?! És kész?!?! Hogy mondhatsz ilyet?! Nem egy jóslástan beadandót írok, hogy bármit írok mindegy is... - Legyint mérgében, az ilyen kijelentések ha csak egy pillanatig is, de képesek felmérgelni, szeme szürkén villan, ám ahogy újra az almába harap már párolog is. A hosszú élet titka a stresszmentesség.
-Am... Az a rasztásabb hajú. Nem szoktam vele beszélgetni. - Adja ki könnyedén szegény lelkes és rajongó Jordant a saját házából, de hát... ki gondolna bármi rosszra, hogy emiatt megeshet? Archeren kívül mindenki, tudjuk.
-Nem hiszem, furcsállták, hogy idejövök, nem értem miért. Tök jó társaság vagy. - Ezt sem tudja hova tenni, miért sápadtak le hogy komolyan ideült? Rejtély... szereti őket, de az emberek furcsa viselkedése valahogy mégsem tudja lekötni, ez van. Közben elmászik a párnája, de egy idő után nem követi, karját fészkeli a feje alá, másikkal almát majszol vagy töklevet iszik.
-Csak Téged, bár lehet erre mondják nem lehet Veled betelni! - Nevet, hall mindenfélét, talán ez is idevág, vagy nem? Ellenben szívesen megenged magának ilyesmit, hogy a lány szavaival éljen. Aztán végre választ kap arra is, hogy miért indulnak nehezen a reggelek és miért nem akar olyan pehelykönnyű témákról sem csevegni a másik mint az átváltozástan-elmélet.
-Hm. Próbáltál meditálni? Lecsillapítja az elmét. Vagy a citromfűtea amibe keversz némi levendulát. Finom és a színe is szép ha jó arányban főzöd le. Az alvás nagyon fontos. Ha meg a szobatársaid miatt van, nos... egy kis csendbűbáj és gond letudva. - Tapasztalat, mindhármat szokta használni szituációtól függően. -Te hova képzeled magad? - Ez még a meditálás része, de Archer hajlamos csapongani, de előbb mondta ő ilyenkor a legéberebb így talán nem olyan meglepő, ha követhetőnek nem is lehet teljességgel nevezni.
-Ahm, magadban nem beszélsz, logikusan, így ezt nem várhatjuk el tőle tudja. Meg miért ne szeretnél, velem is beszélgetsz. - Harap újfent az almába, mint aki félresöpört egy hipotézist, hisz rögvest meg is cáfolta azt. -Kétlem kapnék, furcsa dolgokat mondanak rólad, például nem vagy kedves. Lehet csak Ők nem tudják mit mondanak, nem szoktam mások véleményére adni ha harmadik félről van szó, csak a sajátomra. - Vagy a személyére akivel épp beszélget, hiszen mindenki rendelkezik önismerettel, Viviana is.
-Mert Neked mindenről van véleményed, azért is jöttem hozzád. Sokan a kérdést sem értik. A végén mondjuk adtál egy komolytalant, de lássuk be, nem volt túl egzakt. - Piszkálja vele tovább, jó stréber módjára, elvégre tudja hogy a lány csak megtartotta magának az igazi véleményét. Fukar nőszemély.
-Nem azért kedvellek mert kell. És semmit sem csinálok azért, maximum a prefektusságot. - Most hogy belegondol, azt nem ő akarta de beleszólása sem sok volt. Azon kívül nem igen akad ilyesmi, érzelmekre meg végképp nem tud ilyen skatulyát aggatni.
-Hm, milyen metaforikus vagy. Én szó szerint vettem a szavaid, hmm. Akkor mégis Te nyertél! Hm. - Látszik egészen elkápráztatva tekint fel a lányra, hogy valóban, a méreg szó sokrétű, az ignorálásé pedig kifejezetten kellemetlen. -Bár erre az ellenszerem az volt idejövök így végül is mégiscsak döntetlen! - Nevet egy keveset, tetszik neki ez a dolog.

-Nincsenek gondjaim. Ők pedig nem a haverjaim hanem a háztársaim. Nincsenek haverjaim, azt hiszem. Vagy csak rosszul definiálom a dolgot. És egész nap ilyen kérdéseken gondolkodok, ez nekem rutin, szóval igen, unatkozom. Azaz unatkoztam, veled már nem teszem. Te miken szoktál elmélkedni? - Biztos valami nagyon érdekes témakörön vagy témakörökön, olyan izgalmasan másképp gondolkodik a másik! A csutkát aztán felteszi az egyik üres tányérba és hasra fordul, mint valami bogár, mert nem épp kecsesen teszi, inkább szenvedősen, aztán maga elé veszi a töklevét és úgy lóbálja a lábát tovább, néz fel a másikra.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

A reggeli kávé helyett

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» pont helyett vessző
» Reggeli Próféta
» Reggeli Próféta
» Reggeli Próféta szerkesztősége

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-