WHAT'D YOU TAKE TO FEEL ON FIRE?

Casimir túlságosan is bizonygatni akarta, hogy nem neki kell, hanem valami megrendelőnek. Ezzel egészen biztossá vált számomra, hogy valójában ő akarja azt az átkozott könyvet és fogalmam sincs, hogy az örök élet elixírje kellett-e neki vagy a bölcsek köve, és az sem érdekelt, hogy el sem tudtam képzelni, mi a fenének kell az neki, csak hajtott a vágy, hogy valamiért jót tegyek ezúttal. Tudniillik mindjárt itt volt Casimir születésnapja, mármint nem az, ami a brit mágiaügyi minisztérium által kiadott hamisított okiraton szerepelt, hanem a valódi születésnapja, amire azt hiszem rajtam és az anyján kívül senki sem emlékezett.
A lényeg, hogy elég motivált voltam ahhoz, hogy prémium árut személyesen szállítsak le a junkie félszerzetnek, aki a többi félig ló- félig embertől eltérően sohasem próbálta bizonygatni, hogy értelmes lény volna, aki egyenjogúságot érdemelne a varázslókkal.
Felszívok vele egy csíkot, de sokkal vékonyabbat, mint az övé, állítása szerint tripla adagra van szüksége, mert hát ott az a bazi nagy lótest, annak nem árt az olajozás, aztán az asztal fölé hajolva, egészen közelről figyelem a reakcióját.
Az idő kezdetben vánszorgott, aztán hirtelen indultak be az események. Gyorsan váltakozó érzelmi hullámok törnek rám, adrenalin fut át a testemen, és csak iszom a poharamba bűvölt vizet, és közben elé tolom a whiskyt tisztán, és valami idült vigyorral a képemen, mint valami szerelmes kamasz, nézem, hogy milyen pusztítást visz végbe a testével, vedel és kapkodja a levegőt, rángatózik a szeme és a farka ventilátorként pörög szédítő sebességgel.  
És ahogy ő egyre inkább leépül, én egyre inkább fickósabbnak érzem magam, és öregem, mindre is képes volnék, hogy Casimirt a világ legboldogabb emberét, még boldogabbá tegyem, mert beállva a szuperlatívuszok értelmüket vesztik. És szavakban már képtelenség leírni az érzelmeket, létállapotokat. Csak érzem, hogy nem sokáig tudok ülve maradni, tennem kell valamit, szóval, amikor a Kentaur elmegy hugyozni, követem a romos templom mögötti kis sírkertbe, és mikor éppen jön visszafele, mindenféle figyelmeztetés nélkül kilövök felé egy taroló átkot, amitől feltehetően hátrabukik de legalább hátratántorodik és kurvára meglepődik, én meg ott is termek mellette, hogy ne tudjon talpra állni. A lábammal a mellkasára lépek. Amúgy gyűlölöm az erőszakot. Még a félszerzetekkel szemben is. Szóval nagyon-nagyon hamar a végére akarok jutni.
- És akkor most elő azzal a könyvvel, és már itt sem vagyok, oké?