Felteszem a lábam az asztalra. Aztán mellé a másikat. A másik másik marad ahol van. Elkezdem bokából mozgatni a lábfejem, és diadalmasan nézem, ahogy a másik lábfejem követi a mozdulatokat. Na ide kellett volna eljutni órákkal ezelőtt már, amikor még tegnap volt.
Talán említésre méltó lenne, hogy a két emlegetett jobblábból az egyik csak a hús-vér sajátom, a másik főleg fából van, meg guberált vasból, amit geci gyötrelmes átváltoztatásmunkával sikerült használható alakokba formázni, és egy kibebaszott zseni lehetek, hogy az egész működik, mert erősen kétlem, hogy ennek a rozsdásan talált hulladék szarnak az összetétele beszélőviszonyban lenne a hidegvaséval, másképp valószínűleg cseszhetném annak a bármilyen bűvölhetőségét vagy inherens varázspotenciálját. De a jelek szerint működik, és még ki is néz valahogy.
Gyönyörűen természetesen, mert a saját lábamról másoltam, ennél tökéletesebb már csak akkor lehetne, ha nem pergamenből lenne ennyire láthatóan a bőre, annak még ezután fogok nekiesni valószínűleg próbára téve minden sminkes és megjelenésmágiás tudásomat, meg talán még megpróbálkozok egy Chant pakolással is. Kurvadrága mulatság lesz, de a tökéletességnek ára van, ezt a lábat meg holnap kell prezentálnom vizsgaműként.
De egyelőre szükségem van pár tüdőnyi friss levegőre, meg felébredni, úgyhogy kimegyek sétálni egyet. Igazából... vihetem a lábam is, legalább rendesen letesztelem a finommozgását is.
Mindhárom lábamra tornázok egy-egy cipőt - mert nehogymár addig mozogjon csak tökéletesen a műtag, ameddig nem kell valamit meg is mozgatnia, ennek elvileg tökéletes pótlábként kéne funkcionálni, leszopnám a nyelvem, ha holnap, élesben derül ki, hogy fasse ér - kabátot veszek, megigazítom a nyakamban a kapocsmedált, ami az irányítást adja a harmadik lábnak, az szerint mozog, akinek a nyakában van, és ezalatt tapasztalva, hogy milyen idétlenül ficánkol a lábfeje, ahogy császkálok, visszamegyek előkotorni a pálcám a szabásminták alól. Még csak nem is a Grindi bá divatórásak pláne, hanem a lábam pergamenbőréhez valók, na ezeket se hasznosítom újra valószínűleg sokszor.
Tessék, tíz percet készülődök ahhoz is, hogy csak kimenjek sétálni egy kört az éjszaka közepén, mielőtt úgy elalszok, hogy egy facsülök a párnám.
De a holdfényben legalább nagyon jól, és örömmel látom, hogy a magam előtt lebegtetett lábam a lépésmozgást is tükrözi, nem csak bokából rángat, bár így lebegve a tömegközéppontja körül forog, nem a térdízület képzelt helyéhez viszonyulva. Mondjuk jobb is, hogy nem rúgom magam pofán lépésenként.
Kifogástalanul lehet látni kérem ebben a holdfényben, műlábat, a campus épületeit, az erdőt, amiben faszomtudja, mi az édes, bokorból kigúvadó alulöltözött krapekot,..
Látni ebben a holdfényben...
Alulöltözött krapekot...
Az erdő bokraiból kigúvadva...
Hogy a kurva életbe a proverbiális faszomat, hogy ugye nem ma van telihold! Ugye? Kurvára légszi. Felpillantok az égre azért ellenőrízni.
-Na rohadtul ottmaradsz, meg még vissza is takarodsz az erdőbe, mert egy faláb fog megerőszakolni!- fenyegetőzök üresen, csak látszólag nem gecire fosva, a magam elől leemelt lábam bokáját is inkább pánikból szorongatom, ugyse fogom én ezt sikeresen fegyvernek használni, hogy tök ugyanez a jelnet kapott el az erdő szélén hatodikban is, csak akkor egy félóriással meg néhány nem kentaurral, de nem, a gyanús, hogy vérfarkas se jobb verzió.
Mondd, hogy csak valami fergeteges buliból szabadulsz, és tévedek.
-Levicorpus!- Ha már úgyis a kezemben van a pálcám, legalább értelme legyen, a semmibe lógatva legalább átváltozva se tud közelebb jönni. Azért hátrálok pár lépést is. Legalább lehet valami haszna a lábamnak is, kitakarni még én is tudok vele dolgokat.
-Na kurvagyorsan elkezdhetsz magyarázkodni, angyalbögyörő.

Mit számol ez?
Hallod, nem attól fogom elhinni, hogy beszámítható vagy, hogy háromig el tudsz számolni, háromig a legkisebb porbafingó, aki felfog már annyit a világból, hogy van ujja, és mozgatni is lehet, el tud számolni. És azok még olyan segghülyék, hogy akkor is megkóstolnák a megvecsapdát, ha megérteted velük, hogy ne. És azokkal még megértetni se lehet nagyon fasse.
-Meg felcsatolható, ja, értem, hogy beteg áálat vagy és ilyenekre gerjedsz, de mielőtt még megörülnél, nem fogok hirtelen nemzetközi nőnapot tartani.
Na pont ezért vagy fellógatva, aranypöcsű komám. De tényleg mifaszt kezdjek egy meztelen erdei találtgyerekkel, aki még itt bármikor átavanzsálhat kutyába is, adjam le a portán? Zárjam be a szekrénybe? Pakisztránéba, nem a sajátomba, a három pár férfitangányi poggyásza mellé inkább befér, mint az én így is teli ruhatáramhoz, meg ugyan már ne énrám szabaduljon véletlenül.
Oké, azért a többi pupákokra se, értelemszerűen, de szóval tényleg, mi a koboldkirályok körbegörbülő kétkarátos faszát kezdjek vele? Szívesen visszaröpíteném az erdőbe, inkább a fák gyökerén élje ki a beteg falábfétisét, azokat nyalogassa, ameddig rájön helyettem is, mifrász oknál fogva ez a hely neve. Nem kell visszajönnie elmondani, annyira azért nem érdekel.
-Aszt ezzel mit kezdjek, hordozzalak körbe, hogy megnézz mindent? Elengedlek, vagy megeszel vagy a fétiseiddel környékezel meg valakit még, szóval gyorsan mondj valami elég meggyőzőt, hogy mit akarsz itt, aminek értelme is van, különben kurvára kikötlek egy fához elővigyázatosságból.
És most épp elég gyakorlatban vagyok a kötelet is sodronnyá változtatni, hogy még el se rághasd, mire hívok valaki illetékest hozzád.
Elhátrálok néhány kurvanagy lépést, egyelőre leteszem, de a pálcát nem emelem le róla. Hiába változik minden Cthuluvá is, ha a tér közepében lebegve nem ér el semmit.
-Kisfaszom... liberacorpus. De ha bármi trükkös ötleted lenne, kedvedre helikopterezhetsz a faszoddal, mert repülsz megint. Es "öltözz" fel valamit, ez azért így Nilcsitől is kezdene szemérmetlen lenni.
Odabökök neki a lábammal a bokorra, amiből kimászott, hogy ha már így Ádám-cosplay, ott van, abból fejezze be, mert én ugyan rá nem áldozom semmimet. A Nilcsit meg kétlem, hogy értené egyáltalán, de úgyis pont szarok rá.