London szennyezett levegője fojtogató gázelegyet alkot a torkában. Az elmúlt években kerülte ezt a zsúfolt várost, ahol túl sok előnytelen találkozásra kerülhet sor. Arca helyén egy mugli hivatalnok vonásai láthatók - kinek a hajszála valahol Plymouth környékén került hozzá -, és ehhez passzoló ronda barna öltönyt is visel, így remélhetőleg mindenki annak az egyszerű varázstalannak látja, aki a célja. A torka mégis szorul, mintha minden garatfűző izom reagálna arra az elegyre, aminek nagyobb része félelem és paranoia, mint szmog.
Az öltöny bal zsebében ott pihen a pálca, és elméjében is gyakorolja azt a mozdulatot, amivel a leggyorsabban tud reagálni minden támadásra. Nem mintha nem tenne így már évtizedek óta, de a mai nap különösen rossz. Elgyengült idegeire használt bájitalait ma még nem itta meg, hogy ezzel se csökkenjen a reakcióideje, de amikor már a harmadik fa árnyékát látja halálfalónak, aurornak, vagy éppen magának a Sötét Úrnak, rájön, hogy túlvállalta magát. De ma dolga van, így próbál a célra fókuszálni. Vannak áruk és információk, melyeket csak Londonban tud beszerezni, így erre a látogatásra már régen készül, hogy minden hatékonyan és könnyedén menjen végbe.

A helyzeten sajnos nem segít apró gyanuszkópja, amit most a nadrágzsebében tart. Egy ideje már meg akar tőle szabadulni, mivel nem valami specifikus műszer, és túl sok álpozitív jelzést adott már ki magából. Ma mégis magával hozta, és már érzi is, hogy csendes forgásba kezd a combja felett. Mr. Shafiq egy mély levegőt vesz, és lezárja elméjét a pánikkal szemben - mintha csak maga ellen alkalmazna okklumenciát - és léptei gyorsaságát megtartva halad tovább. Tudja, hogy jelenthet ez bármit, akár egy animágus, akár valaki más is alkalmaz százfűlé főzetet a környéken, de még egy mugli zsebmetsző is aktiválhatta talán. A következő sikátorba úgy tér le, mintha ott lenne valami tervezett feladata, esetleg találkozója, és a falnak támaszkodva próbálja most felmérni a környezetet. Nem lát túl sok mindent, csak hosszú, vörös tincseket befordulni éppen oda, ahol ő áll.

A gyanuszkóp pörög, ahogy Charlus gondolatai is. Ő követné? Figyeli a nő kezét, nehogy az hamarabb nyúljon pálcáért, mint ő, és előkészít magában néhány használható varázslatot. Nem tudja még, mire lesz szüksége, kábításra, dehoppanálásra vagy kiábrándító bűbájra, de ahogy keze rámarkol a ruha alatt a varázseszközére, már egészen biztos abban, hogy valamelyik el fog sülni.