- Repello muglicum - suttogja maga elé egy magányos alak Godric’s Hollow egy félreeső utcácskájában. Nem tudja, miért pont ide kérte őt Dumbledore, de nem is kérdőjelezi meg ezt. A mugliriasztó bűbájt csak a paranoia szóratta ki vele, így, hogyha valaki felé, az biztosan varázsló.
Ma a genetikai ‘ruhatárából’ egy korához illő darabot választott, valahol a hegyekben gyűjtötte be, és dús szakállát - ami eredeti testéhez nem jár - simogatva üldögél most egy kerítéskövön.

Feje felett az utcai világítást kioltotta, mintegy jelként, hogy itt vár. Még ironikusnak is érzi, hogy amíg a tiszta és jó dolgokat egy csillag, addig az ő szakadt lelkét pont a fény hiánya jelzi. Ennél feltűnőbb dolgot nem mer tenni, de reményei szerint Dumbledore - vagy az általa küldött varázsló - meg fogja őt találni a megbeszélt helyen.

Gondolatai össze-vissza repkednek, gyenge ideigeitől remegő kezét a zsebébe dugja, egyrészt, hogy ne lássa az érkező a csúnya tremort, másrészt, hogy ott a pálcára markolva készenlétben álljon egy esetleges csapdára. Mr. Shafiq nem bízik már senkiben, még saját magában se. Nem tud szabadulni attól a gomdolattól, hogy neki is voltak rémtettei, főleg a Nagyúr parancsára, így ha azonosítják őt a minisztériumban, könnyedén az Azkabanba kerülhet.

Általában felkészül mindenre, és részletesen leforgatja a lehetséges kimeneteleket a fejében, ma viszont kifejezetten sebezhetően áll itt. Segítséget kért, másokra van szorulva, ilyen pedig régen volt. Túl sok az ismeretlen az egyenletben, mégis tudja, hogy meg akarja ezt lépni. Meg kell lépnie.

De hol marad a megmentő?