Ritmikus vallomások egy szívbillentyűre

Heracles Charles Bancroft

Mindenkinek van szíve, csak van, akinek gyenge

Becenév:

HERK, Hörk

Kor:

27

Származás:

Aranyvér

Lojalitás:

Még azt sem mondhatom, hogy saját magamhoz

Képesség:

Mások magamra haragítása egész jól megy

Csoport:

Mágiahasználó

Play by:

Steven Chevrin

Karakter típus:

Keresett, de miért...

CHARLES XAVIER BANCROFT: A széltől is féltettél, és ezzel váltottad ki belőlem azt a lázadást, ami végigkísérte a gyerekkoromat és korai fiatalságomat egészen addig, amíg el nem költöztem otthonról. Utána már nagyrészt csak írott szavakban tudtunk egymásról. Néha hazamegyek, de ez csak olyankor van, amikor valami üzleti vacsorán kell segédkeznem neked fenntartani a tökéletes, boldog család imázsát. Már nem a te pénzeden élek, amióta a Magpies-ben játszom. Tulajdonképpen ez volt az első dolog, amiben valaha is egyetértettünk. Sőt, nagyobb összegekkel támogattad és támogatod még most is a klubot. Mindig is könnyen tudtál villogni a profi sportkarrieremmel, eljátszottad, hogy büszke vagy rám, és talán nem játék volt, velem sosem tudattad. Eleinte féltél, hogy a sportot nem bírja majd a szívem, de kiderült, hogy jobb vagyok, mint valaha is gondoltad volna. Mindig csak a pénzeddel, az egóddal és a hírneveddel törődtél. Vagy talán valamikor szeretted Ginát, nem tudom. De az biztos, hogy nem törődté lvele már előttem sem. Remélem, megérte, Charles!

GINA BANCROFT: Nem mondtam neked, de tudom, hogy ittál, amíg terhes voltál velem, és hogy azért lettem a szemed fénye, mert bűntudatod volt, amiért elcseszted az életemet, és bűntudat miatt nem lett soha vértestvérem sem. Tudom, hogy megkeseredett látszatfeleség vagy apám oldalán, és a pezsgőpartikba és borvacsorákat követő koktélozásokba menekültél. Későn tudtad meg, hogy terhes vagy, akkor meg már késő volt elvonóra is menni. Beijedtél, meg sem akartál szülni, hetekig vártál azzal, hogy elmondd apámnak, gyereket vársz. Terhesen nem mehettél elvonóra, mert a legyengült szervezeted nem bírta volna ki mindkét megpróbáltatást egyszerre. Apám azóta nem ért hozzád, hogy megszülettem. Amíg gyerek voltam, elkényeztettél mindenfélével, mindig megkaptam, ami épp kijött a számon, kivéve amikor Charles megtiltotta. Most sem vagy jobban. Próbálod távol tartani magadat minden negatív gondolattól, érzéstől és emléktől. Kár, hogy ezt alkohollal és bájitalokkal teszed. Bár pont nem nekem kellene az első követ vetnem rád, de szülőként tudhatod: én ti vagyok. Sajnálom, Gina, hogy elcsesztük egymás életét!

TARAH MORGAN BANCROFT: Kishúgom. Mint később rájöttem, életem legszebb napja volt, amikor Gina behozott az ajtón. Tizenhat éves voltam, amikor megérkeztél hozzánk négyéves kicsilányként. Tizenhat évesen nyilvánvalóan nem foglalkoztam veled túl sokat, már akkor is épp eleget buliztam és csajoztam. Csak két hónapja voltál velünk, amikor kezelésre kellett mennem egy hónapra. És tudod...emlékszem. Te voltál az, aki az elejétől végéig szorítottad a kézfejemet a pici ujjaiddal, mesét mondtál nekem a betegágyon, és azt kérted, ne haragudjak Ginára, mert egyedül hagyott téged a kórteremben velem, gyakran órákig, amíg ő kiütötte magát, mert nem bírta a stresszt. Akkor lettél az igazi családom. Akkortól kezdve sok időt töltöttünk együtt, minden nap legalább néhány órácskát. Volt, hogy mesét olvastam neked, volt, hogy leültem veled teázni a babáiddal. Megtanítottalak lovagolni, te pedig megtanítottál nevetni. A világ legcsodálatosabb miniboszorkánya voltál, olyan ügyes és szorgalmas, hogy volt olyan varázslat, amit tőled tanultam meg később, amikor már Roxfortos lettél. Emlékszem, egyszer még meg is próbáltál felvidítani, amikor összevesztünk Moirával. Bár akkor már nem laktam otthon, akkor költöztem el ugye, amikor felvettek a Magpies-be. Ritkábban találkoztunk, te elkezdtél a Roxfortba járni. Most pedig egy tizenöt éves gyönyörű lány büszke bátyja vagyok, és megnyugtat, hogy nem otthon laksz már. Tudom, hogy erős vagy, okos, kitartó és bátor. Gyakran te adtál nekem is bátorságot és erőt, amikor feladtam volna. Ezúttal azonban csalódást fogok neked okozni. Ne haragudj rám, Tarah, amiért fel akarom adni! Ne haragudj rám, kérlek! Vigyázz magadra, mert én már nem tehetem sokáig! Szeretlek, kicsilány!

A KVIDDICS: Azért jelentkeztem az akadémiára, mert Charles mindenképp ellenezte. Nem akarta, hogy fizikai megterhelésnek legyek kitéve, félt, hogy nem fogom kibírni. De jelentkeztem, és nem voltam hajlandó visszamondani a felvételt. Egyébként is jó voltam benne mindig, már a Roxfortban is. Terelő lettem, hozzá voltam szokva az ütésekhez, a zúzódásokhoz. Sosem voltam nyugodt gyerek, mindig kerestem a bajt, legtöbbször azért, hogy apámnak fortyogjon a feje. Számos sráctól kaptam az orrnyergemre a barátnőik miatt, egy gurkó meg sem kottyant már a képemnek. Szerettem ezt a sportot, bár időnként egy boxzsákra is szükségem volt, mert hát a lányokat vagy MacFarlent mégsem verhetem meg, hogy kieresszem a fáradt gőzt. Márpedig abból sok volt mindig is.

A DIAGNÓZIS: Egy ideje már elvesztettem önmagamat. Nem emlékszem, milyen voltam gyerekként, milyen a Roxfortban, aztán a csapatban. Néhány hónapja már csak arra tudok gondolni, hogy titokban tartsam az ájulásaim, az egyre romló teljesítményem és a megnövekedett alkoholfogyasztásom okát. Az apámon, anyámon és Tarah-n kvül senki sem tudja, hogy beteg vagyok. Gina miatt, vagy talán csak a sors adta így, de szívrendellenességgel születtem: az egyik szívbillentyűm fele hiányzott. Kezelésre volt szükségem, de újszülöttként nem vállalta el egy medimágus sem. Várni kellett, amíg egyéves voltam. Ezalatt az egy év alatt Charles és Gina egyre jobban eltávolodtak, Gina gyenge idegei még törékenyebbek lettek, és újra inni kezdett. Charles hívott egy medimágust a villánkba két héten át minden nap. Az első kezelésemet túléltem. Aztán a másodikat is, tizenhat évesen, nem sokkal azután, hogy Tarah a kishúgom lett. Sokkal fájdalmasabb volt, mint az első, bár arra nem emlékszem. De ez egy teljes hónapig tartott. Vannak olyan bájitalok, amelyekkel kínzó kezelés során vissza lehet növeszteni a szívbillentyűt. A gond ezzel csak az, hogy a hatásuk nem tart örökké. Tíz-tizenöt évente meg kell ismételni a kezelést, ami egyre hosszabb és egyre fájdalmasabb lesz, ahogy telik az idő, az életben maradás esélye pedig csak csökken. Harminc körülre saccolták a következő kezelésem szükségességét, de úgy tűnik, hamarabb jött néhány évvel. Amikor pár hónapja elájultam az edzésen, nem voltam másnapos és részeg sem. Azt hazudtam, mert volt egy megérzésem. Szúrt a mellkasom, nehezen kaptam levegőt, szorított a torkom. Aztán otthon még egyszer megtörtént, és biztos voltam benne, hogy a szívem az. Elkezdett leépülni. Azóta sem mondtam el senkinek, se a szüleimnek, se a csapatnak, MacFarlennek és Gaiának sem, Moirának meg végképp nem. Döntöttem, tiszteletben kell tartaniuk a döntésemet, és ez csak úgy fog menni a felsoroltak közül mindenkinek, ha nem tudnak róla. Nem csinálom végig újra a kezelést. Teljesen értelmetlen. Bele is halhatok, de ha abba nem is, bármikor megállhat a szívem. Semmire sem vittem, és mindenkit bántok, aki közel áll hozzám. Lehet, hogy némelyikőtöknek fájni fog egy kicsit, de hamar túlléptek rajtam, ettől nem félek. Csak Tarah az, akinek nehéz lesz, de...erős vagy, kicsilány! Minden rendben lesz!

ÉLETEM NŐI ÉS BAROKKOS HAZUGSÁGAIM HÁLÓJA

MOIRA: Azt hiszem, te voltál az első szerelmem. Amikor a csapatba kerültél Gaia és Jo társaságában, azonnal kiszúrtalak téged. Neked volt a legnagyobb szád mindhármótok közül, bár a többiek sem maradtak le tőled nagyon. Részegek voltunk, amikor először lefeküdtél velem. Aztán a következő néhány alkalommal is. De amikor először feküdtél mellém józanul, akkor már tudtam, hogy más vagy, mint eddig bármelyik lány. Sokat veszekedtünk, de inkább azt mondanám, ez volt az alap hangnem, amiben kommunikáltunk. Imádtam, amikor tüzes voltál, amikor küzdöttél az igazadért, és amikor reggelente elkenődött sminkkel, izzadtan vártad az ébresztő puszit. Elvittelek haza, az apámhoz és az anyámhoz. Találkoztál a kishúgommal, és imádott téged. Én sosem tudtam öltöztetni, sminkkel szórakoztatni, azalatt a három hónap alatt öröm töltött el, hogy meg tudtad adni Tarah-nak, amit én nem. Aztán megtörtént az a délutáni beszélgetés az apámmal. Nem mondtam neked, de...látta, hogy most először komolyan gondolok valamit. Téged. Gyűlöltem, hogy életemben először igazat adtam neki. Felnyitotta a szememet, hogy nem adhatok neked olyan életet, amilyet szerettem volna. Nem fogom megérni a hatvanat, de az is lehet, hogy még a harmincat sem. Dühös lettem, elmentem inni, és...akkor csaltalak meg először. Azt hittem, hogy a többi egyre könnyebb lesz, de nem így volt. Mindegyik alkalommal leittam magam, hogy lehetőleg ne is emlékezzek az estékre. El kellett taszítanom téged magamtól úgy, hogy ne akarj visszajönni hozzám soha többé, és ne is hibáztasd érte magadat. Nem lehettünk együtt, Moira. Nekem ketyeg a bomba a mellkasomban, te pedig megérdemeltél egy normális életet, és örülök, hogy megvalósulni látszik. Szerettelek, Momo, és mindig szeretni foglak, csak egy kicsit másképp. Úgy, hogy neked ne fájjon.

JO: Harcos vagy. Bátor és erős. Az életed árán is megvédenéd azokat, akiket szeretsz. Így tettél Moirával is, amikor többedjére csaltam meg. Behúztál párszor, de megérdemeltem, nincs harag. Emlékszel, amikor Moira szülinapi buliján rád hajtottam, te meg becsaltál a pincébe, elcsórtad a pálcám, és rám zártad az ajtót? Másnap délután engedett ki MacFarlen, és utána egy hónapig röhögött rajtam, mert bepaliztál. Az öreg MacFarlen... Az akadémián lettünk barátok. És lám, most rád van kattanva. De megértem, hogyne érteném. Olyanok vagytok Moirával, mint két iker. Nagyon is értem, mi tetszik neki benned. De kérlek, ne játssz vele! Rendes fazon, helyén van a szíve, ne törd össze!

ASHE: Bármit is gondolsz, szép nőnek tartalak. Ázsiai vagy, de szép. Amikor a csapatba kerültél, azonnal trófeává lettél a szememben. Te lettél volna az első ázsiai nő az ágyamban. Aztán elkezdtelek megismerni, és egyre inkább meg akartalak kapni, de te csak nem engedtél a kísértésnek, és ettől még inkább vonzottál. Te egy kudarc vagy számomra, mert sosem kaptalak meg úgy, ahogy szerettelek volna. És fény lettél, mert rávilágítottál arra, hogy a szemeimet túlontúl becsuktam, és csak azt látom, amit akarok, ami nem élénkíti a belső tusáimat. Egy ideje pedig jobban kerülsz, mint valaha bárki, beleértve Moirát is. Bármit is tettem, Ashe, sajnálom!

GAIA: Csodálatos nő vagy. Pont, mint Moira. Sosem szóltál bele a vitáinkba, mindig csak kíváncsiskodtál meg leselkedtél. Nem tudom, hogy Moirával hogy állsz, de mindig furcsálltam, hogy te nem adtad elő a görög drámát, amiért megcsaltam Moirát, összetörtem a szívét vagy fene tudja. Már az elején feltűnt, hogy okos vagy. Sőt túltettél minden várakozásomon, amikor már többedjére jöttél oda hozzám edzés után beszélgetni, mikor már csak ketten voltunk az öltözőben. Moira és Jo nem tudják, ugye? Sejtettem. Ez jól is van így, úgysem kell már megtudniuk. Tudod...többször figyeltelek, amikor tovább maradtál a pályán, mint a többiek, és mosolyt csalt az arcomra az a tűz, ami hajtott téged mindig mindenben. Szerettem a gyertákat, amiket folyton lebegtettél, megnyugtatott az illatod. Sosem akartalak nyíltan elcsábítani, legfeljebb, amikor nagyon részeg voltam. Igyekeztem, hogy ne viselkedjek veled csúnyán, remélem, nem tettem. Egy ideje csak azt akartam, hogy viszont szeress. Magadtól. Megérinteni a kezed, az arcod, hallani a reggeli nyöszörgésed, megvigasztalni, amikor nem minden úgy megy, ahogy te szeretnéd. De ennek ezernyi ellenérv állt az útjában. Felesleges vallomással kínoznom téged, ha úgyis csak hónapjaim vannak hátra. De tudd, Gaia, ha választanom kellene bárkit, akinek a kezét szeretném fogni, mielőtt elmegyek, az te lennél. Vigyázz magadra, Moirára, Jo-ra és Ashe-re!

Gratulálok, elfogadva!

alea iacta est

Mr. Bancroft,

engedje meg, hogy leüssem azt a labdát, amelyet történetét ismerve, idézetét látva az egyetemes emberség nem hagyhat veszni: önnek akkora szíve van, hogy mindenki belefér.
Mondom ezt a dolog minden jelentésében, mert ha egy női problémákkal foglalkozó reklámot ízléstelen is volna felemlegetni - amikor kimennek a férfiak - amellett nem érdemes, hogy ön korunk egyik kivetülése, ha évtizedekkel mögöttünk is az időben. Óhatatlanul ütközni szoktunk ebben az értelemben - mint minden olyan játék, amely nem a mindenkori jelenben játszódik - az ön esete azonban aktuális akkor, most, és várhatóan még jó darabig: mihez kezdünk az emberi kapcsolatok egyik adujával, a megcsalással, és a sok partnerrel folytatott kalandokkal?
Nézze el nekem, amiért társadalmi kérdést feszegetek az elfogadójában, és nem térek ki betegségére abban a reményben, hogy társai is köszöntik, és megteszik ezt személyesebb hangvételük okán, de talán ez a legnagyobb dolog, amit el tudok képzelni: ön párbeszédet, gondolatokat ébreszt, Mr. Bancroft, túlmutat önmagán, és leírásaiból érzékelhető tulajdonságain, emberi kapcsolódásain, amelyek épp annyira drámaiak, amennyire a való élet hozni tudja azokat - a legnagyobb elismerés, amit megoszthatok önökkel, elvégre egy elfogadó tulajdonképp perceknek szól, ha az előtörténet, amit méltat, néha, mint szerencsés esetben, és itt, a történelemnek.
A.M.

Foglalók • Hírek • Kapcsolatkereső • Halálfaló lista • A Főnix Rendje

Poénból egyszer
megkoronázlak

Úgy volt, hogy egyszer még látlak
Árnyék vagy úgy lépsz elém

Melyiken lovagolnál szívesebben: unikornison vagy rénszarvason...? - kérdezte félrészegen, miközben megpörgette az üres üveget, ami majd megállván mindegyikük végét hozza majd, nem lehet az ilyen érzelmi öngyilkosságokat máshogy kezelni, csak részegen.
Felhörken a válaszon - mert rajta kezdte a sort, és jött sorban Ms. Bancroft, Heracles és mikor mit diktált a helyzet, bizonyára van még a tarsolyban néhány nyelvújítás függvényükben - és úgy általában, a világegyetem még helyén áll, nincs ajtócsapkodás, sírás és józanságra felhelyezett ridegség, egymás megmentése önmagunktól, és nem szabadkozik senki, nem ment meg a gravitáció egy csók elől, barátok vagyunk, de még milyenek, Moira üvölt, Iggy is üvölt - ő nyilván a menetszél ellenében, Moira pedig.. hát rendelkezik ezer meg egy okkal, hogy magyarázattal már ne kelljen - és mi nevetünk, amíg mint a gurkók, el nem találjuk egymást.
Amikor megáll az üveg, már nem leszünk félrészegek és talán csak barátok. De még nem látom, mikor áll meg.