Megesik Willen a szívem, amikor kérlelni kezd. Főleg, hogy nincs varázscipőm, amit bármi megrághatna. De persze ha valaki ilyen szépen kéri, akkor egészen más a helyzet, akkor tudok jó szívű is lenni. Nevetve rakom át a másik oldalra a cipőmet, hogy közelebb húzódhassam, aztán komoly tekintettel ránézek. -De hihető ásítás legyen ám! - ha már beígérte, abban biztos lehet, hogy behajtom a dolgot. Persze, ásítás nélkül se lenne annyira ellenemre a dolog, de ezt nem kell tudnia. Így is akkora arca van, hogy szerintem nehézkesen fér be az ajtókon. -Honnan vagy te olyan biztos benne, hogy az vagyok? - nevetem el magamat, miközben oldalba bököm. Nem mintha nem lenne igaza. Utoljára nyáron tetszett meg valaki, de hát ő meg turista volt, szóval nyilván nem lett a dologból semmi. Azon kívül legalábbis, hogy láttam egy szado-mazo ruhás házimanót. -Jaj! Hát nem is értem, miért nem értékeltek téged! - kuncogok, tudva, hogy én egyszerűen fejbevágtam volna. Mondjuk én elég sok mindenkit fejbe vágok, Seth-et például elég rendszeresen, de az teljesen már lapra tartozik. -Hát, nyilván állati vonzó lehetek padlósúrolás közben! - húzom ki magam kissé, aztán elkezdek nevetni. Nem gondolnám, hogy erről van szó, szerintem az a csávó nemes egyszerűséggel bolond. -Ő a melegem. - magyarázom. Aztán rájövök, hogy lehet, ezt a viccet nem érti. Mert hát ez a közös poénunk. Én közlöm Seth-el, hogy melegem van, mire ő azt mondja, hogy én vagyok álmai asszonya. -Egyébként is ő akarta! - jó, talán túlzás egy kihívásra azt mondani, hogy akarta. De valami olyasmi. Aztán egyre terebélyesedni kezd egy grimasz az arcomon. Nem arról van szó, hogy ne éreznék együtt Willel, de azt hiszem, hogy ezeket a csigákat én nem akartam elképzelni. -Fúj, ne részletezd! - tartom fel a kezeimet kissé. -Most már állandóan ezek a csigák fognak eszembe jutni rólad! - röhögök fel. Egyébként sem igaz, csak ijesztgetem vele. Jól esik egy kicsit húzni az agyát.
Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
-Megpróbálom eljátszani hogy roppant mód unatkozom jó? - Örvendezem, hogy közelebb jön így kap egy olyan nagy teliszájas ásítást és nyújtózást míg átkarolom hogy összetéveszthetetlen legyen bármi mással. Legyen csak levágós fel akarom szedni, ahogy már ezen rugózom hosszú órák óta. -Hát mert nagyon nem olyan csajnak tűnsz aki bárki alá tartozna és ne azt csinálná amihez kedve van. Nem vagy Te rabja senkinek! - Kivételesen nem arra értem nincs pasija, hanem hogy szabad ember, független mások... dolgaitól, de ha már így szóba jött!-Amúgy meg erős a gyanúm, nem táncolnál velem ennyit zokszó nélkül ha nem lennél szabad, úgy is. - Vigyorgok, mert nem tűnik egy két vasat a tűzbe leánynak, de ha így is van... én nem bánom azt sem. Nem feleségül kértem! -Ugye? Remélem Te fogsz, mert bölcsen belátod mennyire jó parti vagyok! - Nevetek, no meg mivel én rebbentem szét a csókolózó párokat nem kell félteni minket szétrebbent majd valaki! Tiszta haszon. -Egyetértek, főleg mikor lehajolsz... én is elnéznélek míg súrolod a padlót, a csávó tud valamit! - Vigyorgok rá, összetéveszthetetlen mosollyal hogy magam előtt a formás feneke Desnek. -Jah, hogy az a csávó. Szóval Seth, vágom. - Nem esik le a poén, lévén emlegette már, szimpla visszautalásnak érzékelem tőle. -Akarta mi? Ha megkérdezem Őt akkor is ezt a választ hallom? Mert ha én mondok ilyesmit az érintettek általában valami különös oknál fogva nem értenek velem egyet. - Nevetek, de érezhetően én is mindig színesítek csöppet, gondolom Des is így van vele, a poénért sok mindent bevállalunk. No meg a haverokért, mint én Amáért. A csigáim miatt azonban nagyon jót röhögök, főleg milyen fejet vág, ha másért nem ezért megérte ez a borzalmas élmény Summertől. -Húha! Nagyon gyorsan felül kell írni, hát ezért táncoltattalak egész este és énekeltem a lelkedre? Ejj.... Mesélnem kéne valami meghatót igaz? Ahmmm.... - Ölelem át jobban ahogy agyalok, ujjaim "véletlen" játszani kezdenek a hajával ahogy fésülgetem. -Na jó, elmondom egy titkom. De ne add tovább! Ha már állatosdi, mindig is akartam egy nyuszit. Azt a kicsi, fehér bolyhos farkú fajtát. Anyám allergiás minden állatra és ide az nem hozható meg amúgy is, nem tudnék eleget lenni vele lévén folyton próbálunk. De képzeld el a kicsi kis reszketve szimatoló orrát, ahogy lelapul és felemeli a füleit és megbújik a kezeidben! - Magyarázom míg jobban átölelem hogy kezeim az öle fölött tartsam mintha valami gombócot tartanék egy helyben. -De persze ez nem jelenti hogy nem vagyok fiús, remekül szerelem meg a kocsikat például vagy bármit a házban otthon csak... csak na. - Jól megaszondom' a végét, de ha már valami állati jelzőt aggatna rám és választhatok inkább a nyuszikról asszociáljon rám mint a csigákról. A nyuszik legalább aranyosak és rosszcsontok. Meg olyan simogatni valóak, ó, Des simogathatna ám! Mosolygok is közel az arcához, de egyelőre csak összebújtam vele a látszat ellenére én türelmes vagyok és kivárom a jó alkalmakat a csókra. Mert mindig akad, nem félek attól, hogy esetleg nem ma. Akkor legközelebb, bár a második randin mindig összehozom legkésőbb, egyszerűen le kell tesztelni a dolgot. Nem mindenkivel jó csókolózni, emlékszem az egyik csaj olyan nyáltengert generált, hogy nem értettem egyáltalán hogy képes ennyit termelni a kis szájával! Hú, csak azt ne, az emlék is borzalmas, bár Desnél ettől nem félek de azóta nem cicózom, én se lehetek kompatibilis mindenkivel, ennyi.
Nyilván tetszik nekem Will, de azért hagyom túrázni egy kicsit, mert az nem árt meg neki. Úgysem valami jó a kondija, legalább beszerez egy keveset belőle. -Jó! Én meg majd úgy csinálok, mint aki elhitte. És akkor még ki is engesztelhetsz! - felelem nagy komolyan, miközben közelebb húzódom. De nem panaszkodhatok, mert akkorát ásít, hogy apám erre azt mondaná, hogy lelátott a segge csúcsáig. Csak én meg nem beszélek úgy, mint apám, úgyhogy ez a vicces kis megjegyzés csak a fejemben szólal meg. -Jó meglátás! - vigyorodom el. Még minisztériumi anya mellett se nagyon sikerül kordában tartani. De talán egy egész hadsereggel már menne a dolog, azért ők már feladnák a leckét, hogy hogy játsszam ki őket. -Tény. - vonok vállat, mert egyébként meg tényleg nincs senkim. Csak Will arca akkora, hogy betölti az egész folyosót, úgyhogy néha muszáj neki beszólni. -Ó, hát én rettentően nagylelkű vagyok. - Bólogatok nevetve. Eddig is értékeltem, nem most fogom abbahagyni nyilván. Pláne az iménti előadása után, amit kiköveteltem magamnak. Szőrösszívű lennék, ha nem tenném. -Ha büntetőmunkára küldesz, a fejedet fogom lesúrolni! - hunyorítok rá gonoszul. És hát igazából az a fajta csaj vagyok, aki általában betartja az ilyen fenyegetéseit. Nem szoktam őket a levegőbe dobálni. -Persze, hogy ezt! - bizonygatom. Szegény Seth, szerintem már csuklik a gyengélkedőn. És amennyire ismer engem, azt is fogja tudni, hogy ebben én vagyok a ludas. Ajj, kár hogy nem látom ezt a csuklásrohamot! A csigák viszont nem aratnak akkora sikert. De szerintem senkinél nem aratna, ez alól még én sem vagyok kivétel. De azért megjegyzem magamnak, hogy ez egy egész hatásos módszer, majd lehet, kipróbálom, ha legközelebb belém köt valaki. -Igen, lehetőleg olyat, amin hüppögni kezdek! - bólogatok nagy elánnal. Nem vagyok egy meghatottan hüppögő típus, úgyhogy ezzel most feladtam a leckét. Hüppögés helyett viszont inkább nagy meglepetés ér. Will pont nem néz ki olyan nyuszis pasasnak. Nem mintha nem szeretném őket, mert tényleg irtó cukik. Valahol megértem a dolgot. -Szerintem egész jól néznétek ki együtt. Nekem mondjuk rottweilerem van. Ő csak kicsi korában volt cuki. Bár ő azt hiszi, most is kicsi és állandóan rám fekszik, én meg kilapulok. - forgatom meg a szemeimet vigyorogva. Végül is a kutyámról van szó, egyértelműen nem bánom annyira, hogy kilapít. Pedig szerintem legalább olyan nehéz, mint én. -Húha! Most, hogy mondod, leesett nálunk az egyik polc. Visszarakhatnád! - csapok le a dologra. Tényleg leesett. Az más kérdés, hogy miért, ezt inkább fedje homály. Véletlenül sem volt csajbuli a hálókörletben. Nem! Jólesően húzódom Will karjai közé. Nem mintha hideg lenne, mert fűtik a sulit rendesen, nehogy valaki tüdőgyulladást kapjon így télen. Csak egyszerűen jól esik a közelsége, miközben ilyen idiótán vigyorog.
Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
-Hát jól van de hitelesen hidd el, ez nagyon fontos! - Vigyorgok majd be is tartom az ígéretem, holott nem vagyok álmos, doppingol az este, maximum mostanra kicsit leengedtem. Az meg nem lep meg, hogy jól látom független madár Ő hát egyértelmű, mondhatni neonnal van ráírva a homlokára. De azért megnyugtat nincs most épp pasija, így azért könnyebb a dolgom. Mert hát gondolom senkit sem lep meg hogy kell a csaj. -Az én szép nagy fejemet? Valld be kár lenne érte, tudom én csak a hajamba akarsz beletúrni de tudod mit? Tessék, megengedem! - Adom elő patetikus sóhajjal, hogy mennyire egy jó fej csávó vagyok, meg hát ne akarja lesúrolni a fejem a helyéről amúgy se. -Mmmm, aha, aha! - Bólogatok nevetve míg összeszűkülnek a szemeim, na majd alkalomadtán kifaggatom ezt a Seth gyereket. Egyelőre azt is tudom merre találom, de ez ráér. Mondjuk nem tudom mit szólna ha odamennék, benyögném mesélje már el igaz-e az hogy... lehet hülyének nézne, de nem baj, teljesen megéri! Nyeh, hüppögős sztorit akar, de ki akarja a jó nevetős hangulatot elrontani egy ilyennel? Én nem, szerintem Ő sem, szóval inkább egy máshogy meghatót választok, valamit amin éreztetem nekem is van kakaóba mártott kalács oldalam, jó puha. Bólogatok is arra hogy jól állna a kezemben egy nyuszi erre... arcomra fagy a mosoly és csak pislogok a csajra. Rottweiler mi? Jó hogy nem dobberman! -Hát... aranyos kutyák. - Mondom nem túl meggyőzően, hiszen azok a kutyák baromi ijesztőek mindig vérengzenek, hát nem kéne olyan kutya az én nyuszis lelkemnek! Hozzájuk sem megyek át, kutyatáp lennék! -A nálunk mit jelent csajszi? A viharmadarakhoz még csak csak bejutok de a csajokhoz nem, tudod hogy kizáró bűbáj védi. Ez nem csak legenda, nálunk kipróbáltam és gyönyörűen felkenődtem, azóta kicsit ferdébb az orrom nézd csak meg! - Hajolok közelebb mutatva az orrnyergem, aminek egyébként kutya baja és csak vigyorgok. Érezni megcsinálnám a polcot nekik, de lehetetlent ne kérjen, nem fog menni. De ha már így közelebb bújt jobban magamra húzom és míg egyik kezemmel a kezét fogom másikkal amivel átkarolom a karját simogatom. Hah örülök hogy nem szaladgálunk basszus, jó ez a kis csöndes nyugi, én mondom. De nem bírom ki, nem is én lennék ha két percnél tovább be bírnám fogni. -Akkor vehetem úgy a csajom vagy? Mert eléggé igyekeztem ma mindenki tudtára adni a bulim elkeltem de hát na... tudnom kell írhatom-e a szerelmesleveleket "drága csajom" megszólítással. A leendő csajom nem hangzik olyan jól, de csak ez az össz indokom, hisz egyértelmű. - Viccelem el az egészet akkor is ha amúgy a kérdés magva amúgy teljesen komoly. Szeretem kimondani a dolgokat, úgy tiszta, ez az érzed meg nem érzed eléggé zavaros, azon nem tudok kiigazodni, de azon hogy ja te vagy a pasim elég könnyű.
Hát akkor hitelesen fogom, nincs mit tenni. Először meglepetést mímelve rábámulok, hogy mit ásítozik itt nekem, aztán sértődötten összefonom magam előtt a karjaimat, még a fejemet is elfordítom egy halk „hmpf” kíséretében. Nesze neked! Persze, úgysem sértődözöm itt sokáig, nevetve dőlök neki az oldalának néhány pillanatnyi sértettség után. De hát ő akart mindenáron ásítozni! -Hát nyilván csak ezt akartam! Mi mást? -most már azért próbálom egy kicsit visszafogni azt a nagy röhögést, mert ha nem vigyázok, a végén még itt elkezdünk hahotázni, és akkor mind a ketten mehetünk súrolni. Bár az előbbiekből kiderült, hogy ő cseppet sem bánja, ha én súrolok, de nekem annyira nem fűlik hozzá a fogam. -Jaj ne izélj már! Caligula olyan, mint egy doboz tejföl. - nevetem el magamat. Leginkább tényleg ahhoz tudom hasonlítani. Elkezdem vakargatni az oldalát, mire eldől és vigyorog. Most hogy így jobban belegondolok, egy kicsit hasonlít Willre. -Úúú! És erről a szép balesetről le kellett maradnom? - vigyorodom el, mert annyira szerettem volna látni, ahogy felkenődik. Persze, ismerem a dolgot, mert én is akartam már bevinni magunkhoz Seth-et. Elvégre ő aztán biztos hogy nem arra pályázik, hogy minket nézegessen fehérneműben. Vagy ha igen, akkor ott már régen buktam egy csúnyát. De az tuti, hogy Will felkenődésén az első sorban röhögtem volna. -Mindjárt megsajnállak. - cirógatom meg együttérzően az arcát, még ha nem is igazán érzek vele együtt. Mert abban is biztos vagyok, hogy ő nem olyan ártatlan céllal akart belopakodni, mint az én kis homikám. Aztán csak elfészkelem magam Will karjai között, kiélvezve ahogy simogat. A fejemet a vállára ejtem, miközben kíváncsian felpillantok rá. -De akkor ilyen menő papírrepülőkben küldjed őket, jó? Ordibálás után stílusos lenne, ha hozzám vágnád a levelet. - mosolyodom el. Úgyis erre ment ki a játék, nekem pedig egy percig sem volt kifogásom ellene.
Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
Jót röhögök a hümpfögésén - igen ez egy létező szó - és jobban átkarolom, hogy milyen aranyos már ahogy duzzog. Persze csak azért gondolom ezt mert hülyül, ha valóban duzzogna vágnék egy fejet, sajnos nem bírom a hisztit, annyira feleslegesnek tartom, Summernél is ez a bajom. Főleg és általában. -Ugye? Átlátok rajtad, nyitott könyv vagy! Vagy inkább nyitott képregény, elvégre nem nagyon olvasok, de a képeket szeretem! - Nevetek, tartom is a fejem, hogy tessék, szabad a pálya, összekócolhat. Azaz jobban, mert már így is az vagyok ennyi ugrálás és futás után. -Caligula?! Micsoda név ez hallod! - Nevetek majd furán nézek rá.-Savanyú? - Ha már tejfel ugye... de lehet csak fehér, bár gondolom nem albínó. -Hát látod, ha Wampusos lennél... nagy árat fizettél a viharmadárságért, lemaradtál a megdicsőült bukásomról. Hm. - Nevetek halkan tovább, hát igen, lecsúszik a beégéseimről házon belül, hm. Szomorú, szegény Des! -Sajnálj is, hát szegény tökéletes orrom! - Mosolygok elégedetten hogy kicsikartam egy kis simogatást, már is elégedettebb a lelkem. Nem csoda ha megtudakolom megütöttem-e így az est végére a bizonyos lécet nála de vigyorom elárul örülök a pozitív válasznak. -Jó. Majd reggel megyek a folyosón, szembe jössz és hozzádvágom hogy "nesze az érzéseim, ezt tedd zsebre!" Aztán kinyitod, belenézel: "Drága csajom! Ebéd kettőkor a szokásos asztalnál és helyen, előkét hozz! A pasid" Tök jó lesz. - Nevetek, meg fogom csinálni, ne féljen attól elmarad, állat lenne, nem mondhatná nem törődöm vele és hasonlók. Ki ír ma már levelet ugye? De most nem vágok hozzá semmit sem csak ölelem, simogatom, megpuszilom a fejét, lopva beszívva haja illatát.
Miután erre a fenenagy sértődésre nem érkezik reakció, kénytelen vagyok a saját kezembe venni a dolgot. Felvont szemöldökkel hátrapillantok a vállam felett, amolyan „hát te meg mit képzelsz” módon. -Most jön az a rész, amikor nem akarod, hogy megsértődjek. - nézek rá jelentőségteljesen. Legalábbis amíg el nem nevetem a dolgot, mert sose voltam sértődékeny. Ha valakire berágok... hát, akkor az meneküljön, hihi! De sértődéssel nem bíbelődöm. -Jó, majd akkor kapsz egy posztert! - tódítom. Nyilván nem veszek neki posztert, vegyen magának. De azért röhögve összeborzolom. - Gyagyás! Azon azért meglepődöm, hogy ekkora nagy riadalmat okoz Caligula. Mert hát ő nem éppen egy vérengzős típus, épp ellenkezőleg. Mindenkit összenyálaz, és vagy ráül vagy ráfekszik az illetőse. Mert szerinte ő kicsi és cuki. -Hát, azt hittem, nagy és ijesztő kutya lesz. Aztán nagy és idétlen kutya lett. - Állandóan vigyorog, mint akinek elmentek otthonról. És legalább olyan nyomulós, mint Will. De nem akarok tippeket adni, mert ha rám ül, tuti kilapulok. -Nyomi. - mondom, elmagyarázva a tejfölös hasonlatot. De olyan kis szerethető nyomi. //Mint Eric xD// Mert hát nem albíró, szép fekete kutya. Mondjuk nem nagyon kötekszik velem senki, ha elviszem sétálni. Vagy futni. Vagy mindkettő. -Hidd el, pont jó helyen vagyok a Viharmadárban. - vigyorodom el, látszik, hogy büszke vagyok a házamra és szeretem is. Persze, mondták már, hogy mi mind bolondok vagyunk, de hát ez meg már csak nézőpont kérdése. -Jaj, jaj! Szakad az a plafon! - nevetem el magamat, hát hogy lehet valaki ilyen nagyképű? De érezhetően annyira nem zavar, hogy az. Persze, sok ember nem szereti, ha valaki ilyen, de engem általában jól szórakoztat az ilyesmi. -Hű, már szokásos asztalunk is van? Azért majd szólj, hogy hol, különben nem találom meg! - nyögöm nevetve, mert ez a levéldobálás, az ordibáláshoz hasonlóan, pont olyasmi, ami még sosem fordult elő velem. Bár nyilván nem véletlenül. Kissé elmosolyodom, amint a puszi landol a fejemen, tényleg jobb, ha nem dobálózik, mert visszadobálom. Sokkal jobb csak itt elücsörögni az ablakpárkányon.
Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
Hú, látom lemaradtam, de csúnyán pillog rám! -Jah, igen, hogyne, bocsánat, ne haraguuudj! - Bújtatom a fejem a vállához és puszilgatom azt serényen, remélve megengesztelődik a nagy durcában. -Ú, lehet olyan, amin fürdőruhában pózolsz életnagyságban? Tuti nem bánnák a többiek sem ha kiteszem! - Vigyorgok és kapva kapok az alkalmon, bírnám ha még mozogna is valami incselkedő módon! A gagyást nem tagadom csak nevetek, hogy összeborzol, nem oszt vagy szoroz a frizurámnak. -Áh hm... azért csak úgy nem másznék be a keretetekbe ha ott van... tudod, fő a biztonság, az ösztönök meg minden. - Kétlem csivava lélekkel lenne a kedves Caligula megáldva. Amúgy is elég érdekes név, nem egy Masni vagy Kenyér //Richard Avery kutyája amúgy Kenyérke xD// A tejföl jelző persze nem mondd sokat, nem is értem a nyomival hogy kerül összefüggésbe, de elengedem a dolgot, lehet ez valami varázsló-boszorkány szleng, ki tudja. -Áh... hát... biztos nem szokványos kutya. - Bólogatok mély egyetértésben, nem félek a kutyáktól csak egy-kettő esetén tartok némi távolságot, okkal. -Jah, látom! - Nevetek, vihart kavar és független eléggé, odavaló nem is vitás, nem vonom kétségbe jó házban van. -Dehogy szakad, tök ép, én meg szerény vagyok! - Nevetek, hát tarthatom magam szépnek nem? Meg okosnak meg miegyéb, más ha nem igaz, bár a külsőmmel nincs baj, elegen mondták már jól festek hogy kétségem se legyen így van. -Nincs de lesz, a wampusos részen hátul a bejárat felől, ki fogsz szúrni, Amával szoktam ott lógni. - Magyarázom, hogy tudja merre keresse a leendő szokásos helyünk. Aztán kellemesen ejtőzünk a párkányban a beálló kisebb csönd sem zavar, élvezem hallani a szuszogását és apró halk zörejét annak, hogy simogatom és játszom a hajával. De persze előttünk még az élet, nem kell mindent ma és most, leszünk még együtt. Remélem. -Na jó, hagylak pihenni, de előre szólok hiába alszol a dolgokra már igent mondtál, a csajom vagy kislány, levakarhatatlan leszek minden esetben amikor épp nem lesz valami egyéb elfoglaltságom. - Vigyorgok, tehát ragaszkodó vagyok, de életem is van, tisztes balanszolás ha engem kérdez de majd kiderül neki is jó-e ez. Adok egy csókot az arcára, de az ajkára csak akkor hajolok ha úgy érzem benne lenne, a csajok tudom bírják ha nincsenek erőltetve a dolgok. Persze ha hagyja akkor maradunk még kicsit mert hát alaposan le kell tesztelni kompatibilitásunk a csókkal, nem lehet összecsapni a dolgot! Akárhogy alakul, ezt követve elkísérem addig míg már könnyen be nem osonhat a hálókörletéhez a folyosón, aztán elindulok én is a wempusosok felé.
Elégedett vigyorral nyugtázom, hogy veszi a lapot-. Mert ugye egyértelmű, hogy rémesen megsértődtem, kifejezetten hajlamos vagyok rá. De hát tök megéri, ha az ember lányát elkényeztetik cserébe. -Hát, még meggondolom! - mondom nevetve. Anyám is mindig azt mondja, hogy mindent alaposan meg kell fontolni. Hát még azt, amit komolyan se gondoltam! Lehet, meg is írom majd neki, hogy átgondoltam valamit. Hátha akkor nem sóhajtozna annyit. -Persze, meg toronyórát lánccal! - mutatok neki fityiszt. Senkinek nem osztogatok én posztert, nem vagyok én celeb! Inkább összeborzolom még jobban mint eddig, mert már így is éppen elég borzas, de hát mindegy. -Nem értelek. Halálosan rád ülne! - nevetem el magamat. Elvégre azért én csak ismerem már eléggé a saját kutyámat. Igazából én az ő helyében apámtól jobban tartanék, ő előbb megharapja, de ezt nem teszem hozzá inkább. Elég, ha én tudom. Ezt a tejfölt meg elég nehéz úgy elmagyarázni vele, hogy még sosem látta eldőlni Caligulát. Pontosan úgy csinálja, mint egy doboz tejföl. -Persze! Szerintem szobrot is kéne neked emelni, mint a szerénység mintapéldánya! - helyeselek, egyértelmű, hogy igazi szerénység a srác. Én a helyében reklamálnék a sulinak, hogy még nem emeltek neki egy ilyen szobrot. Vagy egy festményt minimum. Végül csak kényelmesen elheverek az ölelésében. Mondjuk én nyilván nem fáradtam el annyira mint ő. De hát szegény nyilván öregszik már, tekintettel kell lenni a hajlott korára. -Jó, de akkor ne felejtsd el hozzám vágni a papírrepülőt. - bólogatok állati komoly fejjel. Mert hát az egy dolog, hogy nem szoktam annyit elmélkedni, mielőtt cselekszem, de azért az ilyesmiben nem nagyon szoktam meggondolni magamat. Elvigyorodom, ahogy kapok egy jóéjt puszit, aztán egy pillanatnyi tétovázás után a csókját is elfogadom. Megnyugodhat amúgy, semmiféle nyáltengerről nincs itt szó //bocs, muszáj volt xDDDD//. De hát reggelig meg csak nem csókolózhatunk itt az ablakban, úgyhogy egy idő után kénytelen vagyok visszasurranni a hálókörletbe. A cipőm persze jól ott marad a párkányon...
Kezdőlap
