Nem kaptam én semmi meghívót, de hát, ki a fenét érdekelnek ilyen apróságok.
Jó, persze, én se úgy kezdtem, hogy a bokorban csücsülve vártam, hogy akárki a környékemre jöjjön és jól követhessem. Vicces lenne és egyben ijesztő is, szerencsére mások követéséről ilyen téren már réges-régen leszoktam. A szabadban ilyenkor jó, lehet kúszni, mászni, aludni, lebeszélni a randit vagy épp csak azt, hogy a beálló szünetben merre ugorjunk le. De ma semmi ilyen nem történt, nem volt majomkodás, sem üzlet, még egy nyamvadt vicc sem, csak én és a hangok a fejemben. Mert hát megint az történt, hogy fáj. Erősen, maróan, a szemem szúrt, égett, ki akart folyni, a fülemben meg olyan kísértetzene zúgott, hogy kedvem lett volna arra, hogy eladjam a jogokat nekik. Jobb, mint múltkor, akkor még az orrom vére is eleredt, ez egész olcsó körként van számon tartva, amolyan közepesen rossz, ezért is nem toltam be rá semmit. Hagytam, hogy legyen valami, azonban már csak kint, a fűben ücsörögve, mint a hippik. Más nem majd iderókázok, nem látja senki, arrébb jöttem, nem kellettek a kérdések arról, miért nézek ki úgy, mintha épp az élet nagy rejtélyein szenvednék egy epegörccsel megspékelve a tekintetem láttán. Meg kellett a csend. Hagytam a mindent, hogy elárasszon és végül egy nagy semmi lett belőle, mint mostanság. Csak kínoz. Végül már nem azért ültem, mert fájt, hanem mert mérgemben tépkedtem a füvet, és szórtam szét, hátha majd akkor történik valami. De semmi. Ellenben megindult a tömeg.
Csak messzebbről, de láttam az elhaladókat, én egy törzsnek dőlve, talán meg se láttak, de haladtak kitartóan egymás után. Nofene. Fiúk lányok vegyesen, ki mit cipel, azt már innen nem látom rendesen. Ha ennyi ember van, az már tömeg, errefelé meg vagy bulit jelent, vagy valami sötét dolgot, amit nem is akarok tudni. Már nem fáj semmi, megnézni megnézhetem, abból baj nem sok akad, más nem átkot kapok az arcomba, mi az nekem. No nem ingyen. Azért tenni kell.
Felállva, sötét gondolataim és oldalam a porral együtt söpröm le magamról, és miután a szőke kiscsaj is elhaladt, magam is megindulok. Nálam nincs semmi cucc, talán a zsebemben akad ez-az, a gyűrött doboz marbi, vagy épp pár cukorka, meg a pálca, no de más nem. Mert ugye én hívatlan parasztként indulok csatába. Keresni sokáig nem kell ezeket, van hangjuk és azt követve ha a csodavilágot nem, őket azonban meglelem. Röpke pillantás, hogy pontosan kik ezek, majd totál lazába megállok tőlük nem messze.
- Azt a jó élet, hát itt meg mi folyik? Remélem nem valami duplarandis cucc, mert akkor itt sem vagyok – teszem fel kezeim védekezően, mert ki tudja, lehet hogy... ja, félrejöttek smárolni, én már nem követem ki kivel van és nincs együtt, annyi időm sose lesz. Kukkolni meg nem szokásom ilyet.
- Amúgy ja, miről maradtunk le?

Már meg sem lepődöm azon, hogy én ismételten nem lettem meghívva.
Mert valahogy örökké kihagynak minden buliból, és ha én nem csöppenek bele valahogy, akkor csak utólag kapok információkat minden ilyen dologról. Pedig hiszem, hogy én is vagyok olyan felkapott, mint a Bowman gyerek, sőt még jobb fej is, és jó lenne ha nem mindig csak ő mehetne mindenhova, és nem lehetetlenítené el az életemet.
Mondjuk, nem is számítottam arra, hogy én bulizni fogok.
Egyszerűen csak futni voltam, mert bár sokan nem nézik ki belőlem, én mégis szeretem azt a körülöttem elhelyezkedő zsírpárnát kordában tartani, és örülök ha attól, hogy van mit fogni rajtam, az még feszes és puha.
Talán ezért is volt olyan fura, hogy több alakot is láttam egy irányba közlekedni.
Kár, hogy nem vagyok prefektus, mert most a világ legjobb dolga lenne belemászni valami olyanba, amibe nem kellene, mintegy felhatalmazva a széttrollkodás lehetőségével… mindenesetre pár perc ácsorgás után azért csak kifúrta az oldalamat a kíváncsiság.
Kissé izzadtan és büdösen, na meg az oldalamra felcsatolt kazettás lejátszóval – ami tudom, hogy nagyon mugli dolog, de mégis a futáshoz a legnagyszerűbb – vonultam bele valami közepébe, amiről semmit nem tudtam.
- Helló! Mi ez a gyűlés itt? - kérdeztem, majd kutató tekintettel szétnéztem az összeverődött tömegen. Volt itt mindenféle ember és véla származék… meg hulladék is nem kevés – kifejezetten szúrós tekintettel Bowmanre meredve – és hát nem is értem, hogy ennyi különböző ember, mint a kocka és a diszkó táncos, hogy is fér meg egymás mellett. Még jó, hogy a diszkó táncos lánnyal épp minap sikerült megismerkednem, és egészen jófej volt.
- Csak nem valami rosszban sántikálunk? - vigyorogtam és a fejem egyből kivirágzott. Csodás este lesz ez itt!

Mindenkire vigyorgok, aki köszön, vagy épp nem, kezem emelem egy kósza intésre, minden formaiságot lezárva ezzel. Nem valami diákkör ez, és még randi sem, sőt mi több, semmi áldozatnak valót nem látok, ami megnyugtat. Csak hegedűt, tehát zene az lesz. Mondjuk, én meg a zene még elvagyunk, a tánc is, ha megerőltetem magam, de mélyebb kapcsolat nem alakul ki közöttünk továbbra sem. Mindegy alapon úgy vélem, nem olyan vészes közeg ez. Lehetne egy rakás stréber is, tankönyvekkel felszerelve, azt hiszem, lejjebb a nagy fa árnyékában meg azok gyűlnek, hajtanak a tanulmányi versenyre. Egyszer hívtak el egy ilyenre, meg úgy, hogy álljak neki versenyezni én is. Kemény két óra volt, mire rájöttek, nem én leszek az emberük.
- Minek iszik aki nem bírja? Örök kérdés – teszem fel, nem mintha bárki várta volna. Bár nem is érvényes, elvégre, biztos lábakon áll még mindenki. A kipirult arcok is inkább a lányokra jellemző, így merészkedem is közel, csatlakozom be a körbe, és ha már adnak, el is veszem. Egy szimat, mellyel erejét mérem fel, majd meg is húzom. Miközben végigmarja a torkom, arcom apró fintorba rezdül.
- Az igen. Kitől nyúltál ilyen árut? - közben adom tovább a flaskát, ha kell valakinek, ha nem, elfogdozom én, nem kell kétszer kérni és irigy sem vagyok. Közben a formális bemutatás is megtörténik, nem mintha amúgy annyira ismeretlen lenne mindenki, ha egy buliban nem is, valahol már mindenkivel összefuthattam a hasonló évfolyamokból, kik alattam, kik felettem. Nem nagyon zavar, ha épp végzős vagy épp fiatalabb akárki, a kor csak egy szám, és engem is megvághatnak még, hogy megtudjam, mennyire jó valami másodszorra. Én semmit sem zárok ki.
- Tüzet? Ha ezt tudom, hozok szalonnát a konyháról meg pillecukrot. Azzal minden csak jobb – még a tömény is azoknak, akiknek a gyomra hamar megtelik vele és hülyeségeket kezdenének beszélni. - Vagy épp sajtot, az se utolsó dolog – adok igazat Destiny felé és hát, keresek egy pontot, ahova letelepedhetek és kinyújtva lábaimat, a még nem létező tűz körébe telepszem. Ja, hogy valakinek csinálnia kellene? Nah, majd más. Biztosan. Vannak itt elegen ügyesek hozzá, én inkább ismét a flaskát kóstolom meg, aztán adom tényleg tovább, mielőtt azt hiszik, magamnak akarom az egészet. Aztán, ha már így együtt vagyunk és amúgy is csúnya dolgot tesznek. Előhalászom gyűrött dobozom, kicsúsztatom belőle a szálat és ajkaim közé tűzve gyújtom meg, van egy spéci mugli, benzines zippom erre, a legjobb dolog a világon. Hangosan csattan, amint elzárom a lángocskát, és egy adag füstöt félrefújva tekintek az újabb alak közé. Háh!
- Hello Summer – a csajt ismerni csak névről ismerem, eleget nyomatták a nevét a folyosókon, én ugyan nem, az ég világon gondom nem akadt vele, kivéve, ha szánt szándékkal támadt nekem, de ha nem, akkor nincs ilyen opció. Ismét füstölgök egy sort, nem zavartatom magam, ha valakinek nem tetszik, akkor az a flaskából se igyon.
- Rosszban? Ez itt egy szorgalmi kör, épp azon voltunk, hogy átnézzük a tananyagot, csak aztán rajtunk kívülálló okok miatt nem hoztunk se tankönyvet se tudást – vonom vállaim, mintha ez történt volna valóban.

Elismerő hümmögés hagyja el ajkaimat, miközben bólintok is párat mellé. Na igen, ha tudja az ember, hogy honnan meg mit lehet szerezni, akkor arany élete van, bár, nem lennék ott, amikor megtudják, hamis az arany és lószart se ért az üzlet. Nincs pénz, de mire észlelik, nincs lőre sem, mert mi suttyók azt betermeljük hamar, nehogymár legyen bizonyíték. Mondjuk, én is így gondolkodom, mert amit megeszek, megiszok, az onnantól az enyém, legyen mersze bárkinek visszakérni.
- Mert annyi eszük van. De ha keménykednek, szólj, majd felrúgjuk őket, aztán nincs gond. Különben meg, jó cucc, ennyit simán megért – nyammogok annak ízén, amely mar, de hát fene sem fog nyamvadéknak tűnni és finnyáskodni, jó ez, arra, amire kell. - Hja, én egyszer kipróbáltam és csak vizet sikerült, szóval még finomítok rajta és nem cseszem el a mókát most – továbbra is adnám tovább, vagy teszem le a földre, a lábamtól messzebb, mert képes vagyok felrúgni egy heves mozdulat közben. A nép gyűlik, a csajok, legalábbis, egész jó az arány, aztán ki tudja, ki keveredik még ide, és kezdődik a dzsembori. Addig jó, ameddig nem olyan, aki azonnal szirénázik valakinek, aki idejövet szét is zúzná a spontán jött hangulatot. Nem tudom, nekem az előbbiek után ez mennyire tesz jót, vagy épp rombol még jobban, elvégre még kicsit nagy bent a ramaty, de határozottan jót érzek ezzel kapcsolatban, szóval, bánja a fene. Ha meg majd gáz lesz, lelépek, ahogy jöttem, de általában ennyire sűrűn nem kínoz semmi sem, még a hascsikarás se.
- Amúgy miről van szó, lemaradtam. Miért kéne befognia? - látványosan van valami, amit én nem tudok, mert nem figyelek és nem vagyok annyira benne a dolgokban. Túl sok helyre húzom el magam és sok dolog történik, néha meg annyira belekeveredem, hogy jaj nekem. Inkább kérdezek és akkor nem tűnök olyan hülyének sem.
- Ja, amúgy lehet kéne majd valami. Ha csak vedelsz, akkor fura lesz kicsit, de mindenképp vicces – nekem meg főleg, nemigen maradt meg sok minden bennem, a migrén már csak ilyen dolog, roppant kellemetlen. De a gyomrom sokat bír szerencsére, mind a ronda látványt, mint a szeszt. Füstölök is egyet inkább, nem hatja meg a népet, szóval oda sem neki. Az üvegezés nekem mindig is fura volt, de hát, kell valami hobbi meg szórakozás így nem tiltakozom, majd ha úgy adódik, lehet azt is tolni.
- Mondtam én, hogy mindig minden van a csajok táskájában! - csattanok fel a parfüm láttán, mert nekem nincs egyik zsebemben sem sampon vagy akármi más. Komolyan. Ebből akarok vizsgázni, hogy mit és mennyi mindent tömnek oda bele. A kunyeráló tagra nézve lódítom meg a kezem, melyben ott a doboz és a szál, amit kínálok neki. Még tüzet is, ha csak a tüdejét hordja ide, végül pedig már ketten füstölgünk, míg a csajok csajoskodnak.
- Áhh, akkor mi legyen. Kaja, zene vagy üveg?