Ez a tehén, nem a Potts – jut eszembe Will milyen kegyetlen tud lenni, saját végigdübögésünkről, egy egész csorda patadobogásának hallatszik, nem sajnáljuk odacsapni talpunk az ókövezethez.
Egyébként is kópé hírében állok, ahol fennforgást lehet kelteni, annak rendre közepében vagyok.
Kiagyalóként, elkövetőként, kevés volt a pirotechnika újítás kellett nekik, Oscar haveromnál alkalmasabb partner nem is lett vóna tán.
Azé, kicsit hátráltat engem legalábbis, ahogy fejhangon vihogok közben, sebaj különben nagy tüdőm van és sikolyokba vegyül kacajom, még az áldozat-csajok oldaláról, cipőtalpaink csattogása is táplálja a káoszt, együtt lélegzem rekeszizmommal.
Ajtó előzzünk, ajtó mögöttünk, én csak megtolom kicsit Oó-t, a jányok leejtve, most nem udvariaskodom személyes kontaktus nélkül, adrenalin stuffol és első a menekülés.
Kilökődünk nagy svunggal, immár a gyepre rája, megállok egy másodperckre röhögni, amibe fulladozás vegyűl.
Megpihenni csak kicsit vóna célszerű, de azért nekem is le kell heveredni melléje, ha nem akarok együltő helyemben megfulladni.
Á, csináltam én már mindent is, de ilyet konkrétan még nem. Eleve az ember akkora birka tud lenni, hát mér nem menekül, ha belebegni lát egy azonosíthatatlan, repülő objektumot? Én húznám is a belem fedezékbe, bűzölögjön kinek kedve van, mondjuk a Szavas kígyós kviddicskapitányt pofán lepte a nyálka, osztan a szaga is egész ollyan lett, mint meccsek után.
A képe megér minden vállalást, engem úgyse mernek elővenni nagyon, Osit meg majd bevédem, diri is mellettünk, áll az mindig azon az ódalon, ahol én is vagyok.
Kedvem lenne visszasompolyogni, csak kockázatos vóna, jobb ha máris felkerekedünk, prefektusokat szabadíthatnak ránk bármellik percben.
- Legközelebb koma, teszünk azt is…  No gyere, mer’ ezek utánunk kűdenek valakit, ahogy ismerem a fajtájukat. Karót nyelt brigád, én igazán úgy fognám fel, történik végre valami érdekes.
Pattanok, én a kisportolt, kapok már levegőt, de lehet Osit úgy kell felrángatni, mindenesetre én felé állok megkísérelni.
- Valami rejtekben kellene meghúznunk magunk egy ideig, keressen hiába a prefi.
Ha meg ez illyen jól sikerült, törhetjük a fejünket valami következőn is.

Oscar mókáira érdemes lesz eztán odafigyelni, ha én is szeretnék benne lenni minden jóban.
A diákok legtöbbje óvó burokban nőtt fel, nem értik, fel nem fogják milyen igazán hasra esni, akár saját lábadban vagy a sors büdös praclijában vágódva el, úgy igazán felsebezve magad, véres mindennel is, hogy az ilyen apró prankok színesebbé, élénkebbé csak unalmas hétköznapokat tesznek.
Röhögtem volna rajta áldozatként, így merénylőként azonban minden kétséget kizáróan szórakoztatóbb, botladozva, földön kaparászva széthullott rekeszizmaim össze, Osi oldalán.
- A sikálás mindig benne van a kártyapakliban, de nincsen szerencse kockázat nélkül, olyan. Ki tudja felhúzod-e a jokert, aztán próbálsz csalni. Én mindig szoktam. Már ha beveszik, akárki kívülálló is megláthat, de nem megéri? Én voltam má’ számtalan büntetésem, sikáltam mindent is, tudnék mesélni.
Hunyorgom rá hamiskásan, olykor áldozni kell a csínytevés oltárán, a következmény már igazán csak a leglényegtelenebb tényező.
Felimádkozom magam talpra, megindulunk, hátha most mégsem minket vesznek elő, főleg ha elcsavargunk egy időre.
Mi kérem szépen itten se voltunk, keverhettek bele valamit, hogy félreségeket hallucináltak, reggeli futást pótoltunk csak délutánival, én hívtam Osit, mer’ gyakorolunk a mugli maratonra, osztan tudják milyen fáradhatatlan vagyok, ha csavargásról esik szó.
Legjobb alibi a világon, úgyis mindenki vágja, kujtorgok valahol, Osi meg élő bizonyíték lesz, társamul szegődik.
- Igazis, ne olyan helyre menjünk, ahol pont pettingelnek. Te Osi, csak úgy kíváncsiságból megkérdezhetem vittél te már csitrit rejtekbe? Mehetünk különben messzebbre is, ismerek helyeket, folyót parttal, barlangot, olyat is, ami messzebbi, odáig ziher nem mászik el egy ribanc se’ Meg mezőt is járhatunk, domboldalt, ne félj úgy csinálom, hogy vacsorára előkerüljünk.
Általában akkorra esz engem vissza korgó gyomrom.
- Jól mondod, művészet. Nem nagyon értem a drámákat tini verzióba, hiszen itten azé’ semmi olyasmi nincs, hogy megerőszakolnák az anyádat, vagy vérbosszú a királyságér ’ Igaz engemet simán le lehetne merényletezni, ha valaki azt akarná, hogy a diri helyettem fogadja örökbe.
Röhögök fel, meg képzelem magam idézőjeles hercegnek, node ez nem valódi hatalom, elvégre nem a nevelőmé a kóceráj, ha meghal, vagy kiöregszik simán tök más lesz az igazgató.
Ahogy mendegélünk, egyre több fűszálka hajlik utunk mentén, leszakajtok egyet és számba tolom rágni. Általában mindenféle szállal így van ez, bár a búzát jobb szeretem, keményebb, olyan, mint a fokpiszkáló, azt szintúgy érdemes rágni.

Kevés szebb dolog létezik a röhögésnél, más meg szedi az örömhormonokat, nekünk elég csak megtérfálni egyeseket.
Szívesen felajánlanám Osiak, hogy kiokosítom a kártyázásról, de vannak típusemberek, akiket nem olyan formában vonz, mint engem például, így az egész erőltetést elrakom talomba és felöltöm udvarias mosolyom.
- Jóslástanon lehet kivetni a legjobbakat! Olyan cifrákat összehazudtam, hogy egy hétig nem székelt az egész fakultáció!
Kicsit hozzátoldok, de annak is büntetőmunka lett a vége, csak nevetek hogy lehet allergiás valaki a tisztítószerekre, mer’ olyannak tűnik pedig, akit gyakran befognak.
- Szóljál mert vannak erre kenőcsök én tök rendszeresen pucolok mindent is.
Talpalunk elfele, de mintha fájlalná valamijét a tag, gyógyító nem leszek, mert kitalálni nem tudom, csak sanda gyanú környékez
- Jól vagy?
Ártatlan érdeklődés érkezik felőlem. Kicsit finnyás, én cipelnék bárhova is, felőlem összecsíphetnek, a csajok erre tartogatnak bűbájokat biztosan, ámbár jobb, ha nagyokat hallgatok és bólogatok, mint akinek van akármilyen tapasztalata.
Folyó, ahol Mirát megkereszteltem, noha eleinte azt hittem nem keresztelkedni megyünk, mármint az ember első gondolata nem pont az, hogy keresztelni vinné a lányt, akibe...
Megborzongok, de tök jó képet vágok a tök jó képemmel, egyre jobban aggaszt ez a csajok téma, hogy fürdene velem valamelyik tényleg, ha egy pillanatra kikapcsolnám a Mira detektorom, ahogy arra Will rendszeresen felhívja a figyelmem.
Fenemód rejtett egy kapcsoló, kerestem már saját lelkem zegzugaiban.
- Aha, el kellene vinni őket keresztelkedni, úgy értem fürdeni.
Gyors egymásutánba, mint egy turettes rázom meg fejem.
- Király vagy! Nálam meg mugli gyújtó. Lehetne pálcával is, de így stílusosabb, érted?
Előveszem, vigyorogva felpattintom, különben motorkerékpár van rája festve.
- Simán szedhetünk, ha kajás vagy, nekem gyakran kimarad a rendszeres étkezés bóklászás közben, aztán sokszor dézsmálom a vad termést.
Tudom mi fosastja ki az ürgét a bokorból, úgyszólván. Nagyot kacagok viszont a tagon, amikor definiálja az erőszak fogalmát. Egész hosszan tartóan röhögök, talán annyira gyorsak se vagyunk miattam.
- Szent igaz, hogy perverz szadista az összes tanár! Akkor te ilyeneket sose szoktál? Drámázni meg sírni?
Cukkolom kicsikét, de csak óvatos, jó arcokkal nem vagyok Will, vagyis a tetű megfelelője, érdeklődés, az egy Osi hogy éli mindennapos társadalmi életét, meg mi számít annak ugye, de én se sírtam már nagyon régen, azt hiszem kölyökként a cigók között sok mindenről leszoktam. De nem is baj, hogy a rakás Hamlet között akadnak hozzánk hasonló vidám pofák a történetben.
Megint nevetek rajta, ki is akarna lecserélni, végülis igazgató fiához méltatlan kinyitom a bicskát mindenkinél.
- Szerintem ezt a kijelentésed bátran cáfolná az egész tanári kar. Kaphatok?
Főleg mert felhozza a csaj témát és tulajdonképpen elsápadok, talán meg is torpanok, mintha hirtelen gőzöm sem lenne merre az arra. Aztán megszólalni se ártana ahelyett, hogy zúg fejemben a rengeteg ebben a témában és tök bátortalanul pillantok rá oldalt, mintha nem hinném magam különben macsónak.
Levegőt veszek, belerúgok egy kőbe, lehet csak a fűszűl jut nekem igazi dohány helyett, lányok helyett recska.
- Szerintem én vagyok a leggázabb ebben a témában. De komolyan Osi, mostanában folyton erre gondolok! Hogy nem állok velük sehogy, mármint állnék, mert állok mindig, csak valahogy Mirával beragadtunk a barátság bermudájában és Will folyton basztat, de Mira meg nem olyan lány és én neki nem is, szóval el kellene felejtenem, nőzni, de igazából az a büdös nagy helyzet, hogy szűz vagyok a terepen és ez megőrjít. Érted? Szűz... Nem is tudom hogy történhetett.
Fogom magam, lezuttyanok, mintha elvesztettem volna minden humorézékem. Vagy csak egy pilanatra akarnék depizni, ahogy ő mondta az előbb mennyire gáz, hátha annyira mégsem baj, elvégre messzire eljöttünk már és fáradt is volt, megengedem magamnak, hogy én is az legyek egy pillanatra.

Szuperságos ilyen összhangban egyetérteni valakivel, Osival leginkább, hogy közös ritmusa dolgoztassuk meg
rekeszizmaink, én legalábbis kacagok hosszan, ahogy egyáltalán képzetként felmerül ez a vicc is, jóslástanóra.
- Fantázia kell hozzá az biztos, de néha jobban esik okádni a sok marhaságot, amit alapjáraton is kihányok mindig, mint leülni mondjuk a rúnatankönyv elé szimbólumokat magolni. Te mit utálsz nagyon? Én a rigmusokat. Ha valamit be kell nyalni. Öcsém, totál kivagyok a memorizálástól. De ami tetteket kíván, jöhet, ha varázsolni kell.
Felé neszelek, mert ilyen vonatkozásban asszem’ még nem dumálgattunk, érdekel a több (és ki tudja, egyre több) közös nevező.
Nagy biccentés neki, elég öblös, bármi ha kireped nem jó.
- Azt senki se szereti, ha akármi kireped, meg a berepedést se. Már ha észreveszem ugye, mert nálam fennáll a részleges vakság kérdése ha a repedéseimről van szó. Tudod a mezitláb. Mármint úgy jártam 11 évig végig, csak utána adtak cipőt, itt.
Ez most nem keménykedés, inkább szokás kérdése, ellenálló lettem hidegre, hőre ha rángattak fagyba, vagy esőbe, mindig úgy voltam vele túlélek mindent is, csak aztán, ha észre kell venni mi fáj, nem mindig érzem időben. Nem csak repedést, de a vérzést, sebet is később, ha késő és mintha veszélyes lenne mindez, az agyam hátsó lebenyében rémlik ilyesmi, fater egy-két óva intése, ami egyik fül likomon be, másikon kipárolog.
- Akkor jól van, én is mindig, mi ilyen rendbe kölykök vagyunk.
Vigyor neki, hüvelykujjal, de csak nem bántottam meg, vagy ilyesmi, megszoktam, hogy körülöttem az embereknek sűrűbben lesznek gondjaik aztán nem árt figyelmesnek lenni.
Kis hatásszünet, elrepül előttünk egy légy és szavai nyomán el elhaladó zümmögésbe belenyehegek.
- Én se gondoltam a keresztelkedésre még, de Mirának ez jutott eszébe, amikor fürödni mentünk, nekem valamiér’ főleg az adott helyzetben, amikor bemártottam fehér ruhában és átlátszott minden, képzeled. Kurva messze volt az Isten. Totális ciki volt úgy tenni, mintha semmi, mer ő semmit nem akart.
Ez megy, ez aztán nagyon, a panasz áradat, de kibukik, egész keserűen, lebiggyedő ajakkal, pedig túl kell lépni már ezen nem? Csak Mira különleges és ott a de és sok sóhaj közben.
- Ó ja én se hiszek, de ezt meg neki meg ne mondjad. Csaló vagyok igazából
Kacsintok rá, mer’ én csak loptam a vallás nevében, amikor a cigányok beállítottak csodát tenni, ahogy észrevették vadmágival megmozgatom a széket, hiába féltek tőlem közben, ha sokat hoztam a konyhára, Isten nevében lehet a legnagyobbakat csalni.
A magnix cuccokra sűrűn bólogatok, máig ketyerésebbek sok mágikusnál, vagyis jobban elbolondozik velük az ember legyen az öngyújtó, zeneeszköz, akármi szétszerelhető. A cigi adott dolog, mostanában csúnyán rászoktam, állítólag a szaladásnak se tesz jót, de majd gyógyíttatom a tüdőrákot, ha aktuális lesz, addig meg majd kiköpöm.
- Lesem, amit látok és szakítom neked.
Szalutálok röhögve, remélem az is leesik nem rajta, vele teszem, aztán sasszemmel nézek széjjel, van nekem olyan is és vetődöm földre, porra vadeperre.
Egy marokkal máris szerzek neki, magamnak balkézzel egy másik szemet. Ha haspók legyen több neki, odaadom vigyorogva és a már említett sebesülések, nem veszem észre, hogy szakad térdemnél a gatyám és a bőr ott felhorzsolódik.
- Majd még kapsz, arrébb vannak almafák.
Mi a fene ütközik belém ezzel a bőgéses témával nem tudom, megkaparom arcom zavartan.Fogalmam sincs miér’ kérdezem ezt, nem akarok nekiállni bőgni random és ok nélkül, csak úgy eszembe jutott, de nyilván magyarázat kéne egyáltalán hogyhogy most.
- Nem tudom miér’ kérdezek ilyeneket, én se szoktam és egyszerű vagyok. Biztos ez a probléma, hogy bonyolultabbnak kellene lennem. Megvan már miér nem kellek neki
Kiáltom zaklatottan, pont úgy nézek rá, mintha megmondhatná a nagy hogyant.
Számba vágom a cigiszálat és elterelésképp meggyújtom, mármint én terelem magamat és szó szerint füstölgök hogy is tűnhetek ennyire szerencsétlennek, mer ő nyilván azt mondja nem, pedig a kulcs máris megvan és rádöbbenni letaglózó, hogy az egyszerűségben ennyi hiba rejtezhet. Már akinek persze.
Az epret neki adom, azt az egyet is, amit magamnak szedtem le, jobb most a sok füst remegő végtagok ellen, pedig csak a tüneteket enyhíti a problémát nem oldja meg.
- Nem akarok rinyálni, vagy ilyesmiÉn is ezt hittem, de bocsánatot kért, szóval ez már biztos nála és csak el kell felejteni simán, egyszerűbb volna, ha nem lenne a legjobb barátom.
Fújok ki füstöt dagadt karikákban, olyanok mint egy-egy fánk, fejem tele Mirával folyton, ez valami betegség lehet biztos és ha tudnám a módját hogyan ne legyek faék, vagy párologjon el ez az egész most azonnal,lobotómiára kötelezném ezt a megfáradt elmét.
- Semmi késztetést nem érzel? Mert én csak erre tudok gondolni folyton, álmodni vele, meg ilyesmi és tudom, nem kéne begolyózni.
Hunyom be szemem egy pillanatra, megdörzsölöm homlokom, nem kéne szánalmasnak lenni, hanem megkérni valami nőt, de mire és hogyan? Csak nem áldozom le senkiről a bugyiját oltári szentséggel...
Csinálom, amit mond közbeb, nagy levegő be és aztán ki, hosszú füstben, észreveszem, hogy remeg közben a kezem, de van egy határ, amit már nem akarok innen átlépni.
- Annyira béna vagyok ebben…azt hiszem mindegyikkel. De hagyjuk, csináljunk valamit, nem akarom, hogy elfajuljon ez most.
Dörzsölöm meg arcom, térj már észhez Amadeus. Talán tovább kellene menni, fára mászni, ahogy szoktam, Osinak rengeteg klassz dolgot meg tudok mutatni, amit alapvetően csak természetben csinál az ember, például fűvel zenélni, gyorsan le is tépek egyet, mielőtt elkezdenék bőgni például és majd ha elfogy a cigi, azt vegyem a számba.