Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Celia Cleves EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Celia Cleves EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Celia Cleves EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Celia Cleves EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Celia Cleves EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Celia Cleves EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Celia Cleves EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Celia Cleves EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Celia Cleves EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 512 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 512 vendég
A legtöbb felhasználó (531 fő) Hétf. 25 Nov. - 3:14-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Celia Cleves

Celia Cleves

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
10
▽ Avatar :
taylor marie hill

»
» Kedd 12 Feb. - 23:53

Celia Cleves

just watch me with your hands, let my body be your breath, i'll be your imaginary friend

Becenév:

cece

Kor:

17

Származás:

félvér

Lojalitás:

napraforgó

Képesség:

---

Csoport:

roxforti beosztását kéri :3

Rank:

diák

Play by:

taylor marie hill

Karakter típus:

saját(ish)




Anyád rád néz a kávés csészéjének szegélye felett, de te tudod, hogy nem lát igazán, mert mindig csak néz, soha nem lát téged igazán. Mindig van valami fontosabb (valaki fontosabb), valami csillogóbb, egy új szerep, egy új férfi, egy új... valami, ami sokkal egyszerűbb, mint egy gyerek. Mindig vigyázott rád, de csak ahogy az ember vigyáz az életbiztosítására. Zöld csekknek is öltözhetnél, akkor legalább közelebb lenne ahhoz, hogy téged szeret és nem az ígéretét annak, hogy apád úgyis gondoskodik rólatok, amíg csak szükséges. Mindig haragszol rá ezért, de nem veted meg igazán. Épp csak tudod, hogy sosem akarsz olyan lenni, mint ő. Neked ennél jobban kell csinálnod.

Caius Wright törvénytelen lányának lenni egészen pontosan ennyire mókás, ugye? Ezernyi kérdést teszel fel neki, de sosem kapsz igazi válaszokat. Felbukkansz a születésnapján, az igazi gyerekei születésnapján, haloványan csillogsz az igazi fényűzésben, egyszerre tűnik elérhetetlennek az egész, és egyszerre vagy igazán elérhetetlen te is. Úgysem mernek bántani - de azért igyekeznek nem is túlságosan észrevenni.

Ennél meg csak jobban lehet csinálni...
... de hogy melyikük hol áll ebben a felfordulásban, igazán nem is érdekel. Előbb gondoskodj magadról.

Többnyire remekül el tudod kerülni, hogy nevén nevezd a gyereket - azt mondod, szeszélyes vagy, kicsit nagyobb a vágyad a szabadságra és egyedüllétre, mint másoknak, kicsit könnyebben fellelkesülsz és hamarabb elunsz dolgokat, mint mások, de valójában egyszerűen csak mindig arra fordulsz, amerről a nap süt, még akkor is, ha ettől hűtlen leszel. Fontosabb neked a saját magad jóléte, mint másoké. De végül is, érted sem aggódik igazán senki, neked miért kéne másokért aggódnod? Aggódtál már eleget olyanokért, akiknek nem volt rá (rád) szükségük, és nem jutottál vele semmire.

Egyedül lenni meg valójában kicsit sem szeretsz. Az állandó hangzavar, a hatalmas társaságok, melyek folyton ott vannak mégsem az igaziak, néha egészen láthatatlannak érzed magad, pont úgy, ahogy láthatatlan vagy anyád mellett is, és ha valamit, ezt igazán nehéz elviselni. Szívesebben tartanál magadnak három barátot, mint harmincat, de az az igazság, hogy nem bíznál meg bennük igazán és ezzel mindent tönkretennél. Talán mégis csak jobb az a hatalmas társaság, az a folytonos hangzavar, mint ténylegesen egyedül maradni az összes hibáddal.

Mert hát pont neked ne lennének hibáid?
Könnyűvérűbb vagy, mint beismered és számítóbb, mint gondolnád. Talpraesettebb, mint amilyennek tűnsz, de annyira mégsem okos, hogy legalább magadat tökéletesen kiismerd. Másokkal sokkal könnyebben boldogulsz, valahogy mégis mindig a rossz társaságot választod. Mert neked folyton muszáj a nehezebbik úton menni, folyton muszáj a kelleténél többet akarni, soha nem megelégedni és soha nem megalkudni, kivéve ha azt adják neked, amit akarsz.

Voltaképpen semmit sem szeretnél jobban, mint hogy valaki végre azt adja neked, amire szükséged van. Még akkor is, ha már rég megtanultad: semmi sincs ingyen.



Mindig barátai voltak - nem is voltak olyan sokan, mint ahogy emlékszel rá, csak egy idő után kevesebbet találkoztál velük. Szeretői, ahogy becézgetve hívta őket (te persze akkor még egyáltalán nem tudtad, ez mit jelent valójában), de valahogy soha egyikük sem maradt kellőképp sokáig. Mert anyád ilyen és mindig is ilyen volt, kis dózisokban egészen bódító, egészen őrjítő, nem lehet kihagyni, csak aztán minél többet látják, annál kevésbé érdekes, vagyis inkább elmúlik a varázsa, ahogy kiesik a szerepéből, vagy csak elérkezik a tetőpont utáni rész, ami után már csak az unalmas, boldog békeidők jönnek. De hát ő nem az a fajta nő, akinek szükséges lenne az unalmas, boldog békeidőkre. Vagy inkább a barátai olyanok, akik ezt éppenséggel megtalálhatják máshol is.

Sokáig rémesen kényelmetlennek találtad a jelenlétüket, pedig többnyire nem is foglalkoztak veled - egyszerre sértette rémesen már a tíz éves egódat is, hogy veled nem is gondolnak tovább, mint egy doboz csokoládé, de azért örültél is, hogy neked nem kell senki ölében ücsörögnöd úgy, mint neki, nem kell hangosan nevetned nagyon rossz vicceken, viszont végül mindig neked kell utána, amikor már megint csak ketten vagytok, végighallgatnod, mennyire is voltak rosszak azok a bizonyos viccek. Sokáig tényleg nem is értetted - honnan jönnek a méregdrága ruhák, miért akad mindig egy új lakás, amikor anyád már elunta az előzőt. Aztán megtanultad, hogy anyád az a fajta nő, aki jobban szereti azokat a dolgokat, melyekért nem kellett megdolgoznia, meg amúgy is, ha örökre színésznő akar maradni (már pedig később rájöttél, hogy talán ez az ő egyetlen, őszinte szerelme), éppenséggel nem is igazán fog dolgozni a szó klasszikus értelmében soha.

Valaki viszont végül mindig volt, aki gondoskodott arról, amit szeretne. Rólad meg mindig ugyanaz gondoskodott. Ritkán láttad, annyira, hogy igazán még visszaélni sem tudtál a nagylelkűségével, de többnyire nagylelkű volt anélkül is, hogy megpróbáltad volna rávenni. De végül is, úgy gondoltad, neked ez jár. Mindenkinek jár, hogy valaki gondoskodjon róla, nem?

Talán pont ez volt a baj - apád bizonyos tekintetben elkényeztetett, miközben nem várt el tőled igazán nagy dolgokat. Nem kellett adnod cserébe semmit. Megkaptál bármit, amit szerettél volna, mégis mintha nem került volna semmibe.
Azért egy idő után rájöttél, hogy ez nem igaz. Amikor láttad őt, amikor igazán láttad őt az igazi családjával, akkor rájöttél, hogy mi az ár, amit fizetsz. A láthatatlanságod. Ne legyenek veled gondok. Ne legyél kellemetlen a társaságban. Ne bántsd a testvéreidet, akik valójában nem is a testvéreid, nem igazán, ne bántsd az asszonyt, aki szintén olyan nagylelkű veled, hogy nem irigyel el tőled semmit. Az asszonyt, aki mintha akaratán kívül megtanított volna neked valami igazán fontosat, valami olyan fontosat, hogy azon akár az életed is múlhat: ne legyél eldobható.

Ne legyél olyan, mint az anyád. Mert neki talán való ez, talán ő nem tudna soha egy helyben megülni, legalább olyan hamar elunna másokat, mint ahogy őt unják el, de mi van, ha neked ez nem elég? Mi van, ha neked ennél több kell?
Ha anyád mindig csak a barátnő, mi van, ha te is az leszel?
Nem leszel az. Te a feleség leszel. Az, akit nem dobnak el. Akit nem lesz bátorságuk eldobni.


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Alastor Moody

Alastor Moody

C’est la vie
Állomány
A csapat tagja vagyok
▽ Reagok :
3

»
» Szer. 20 Feb. - 22:10

Gratulálok, elfogadva!

alea iacta est


Ms. Cleves,

én olyan bibliai haraggal gyűlölöm a nőket, amelynek most nem eposzi állandója, de keresztneve, majd vezetékneve - sötét, rossz emléket idéző, angol kintbent és itt sem vagyok vezetékneve - született, ön arcot adott számára, személyiséget, jelzőket persze, sok, gazdag tárházból metélt jelzőket, mert stílusa egy kincstára mindezeknek, kimeríthetetlen és számomra gyönyörű gyötrelmekben gazdag, megvárattam, mint ahogy emberek ismerik el maguk hitványságát, férfiak az eredendő bűnüket, hogy mégis szükségünk van, reméljük, hogy kiérdemeltük, pedig leginkább csak, és főleg, megérdemeltük tüskéit, vitrolos szépségét, amely leng itt felettünk, ezen a különben nem is erre tervezett felületen, és hogy ne utálnánk érte, hogy vágyat ébreszt bennünk hol gyermeki csodálkozása és ártatlan akarata - mi gyermekibb, mint a remény, hogy többet kapunk, több jár, ha szeretet maradéktalanul már nem? - hol formái, nagy költők újjászületett kifejezései, kiművelt, nagy kútfők gyümölcseként kibontotta szirmait, és én igyekszem utolérni, pedig hogy gyűlölöm, ha karakterként szólítom meg, és hogy imádom, ha az emberként, aki a billentyűzetet rója.
Köszönöm, hogy ismét emlékeztetett, miért vagyok még itt.
A.M.



Foglalók Hírek Kapcsolatkereső Halálfaló lista A Főnix Rendje



Vissza az elejére Go down

Celia Cleves

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Celia Cleves
» glitter & gold -- celia & mici

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Inaktív, és törölt karakterek-