Aranyvérű családba születtem, a vérünk akár a gyémánt, makulátlan és ragyogó. A szüleim nem voltak olyanok mint én, nem hittek egy felsőbb hatalomban. Büszkék voltak arra amit elértek, de nem akartak rosszat a sárvérűeknek és a vérárulóknak. Ellentétben velem, én mindig is lenéztem azt aki nem képes tisztán tartani a mágikus vérvonalat. A világunkban semmi helye nincs olyanoknak, akiknek a vére meg sem engedné, hogy itt legyenek. Mikor Voldemort feltűnt a színen és elmesélte mik az eszméi azonnal csatlakoztam hozzá, és azóta is hű szolgája vagyok.

Szegény szegény édesanyám.. mai napig emlékszem a döbbenetre az arcán mikor megjelentem a szobájában kivont pálcával.
-Balthazar.. mire készülsz?
Nézett rám félve és elkezdett hátrálni.. Ajkaimon gonosz vigyor terült el.
-Bevégzem azt amire rendeltettem, te és az apám gyengék vagytok, nincs helyetek ebben a világban.
Majd szépen lassan elindultam felé. Az ő arcán patakzottak a könnyek. Az ő egyetlen fiacskája, szeme fénye épp arra készül, hogy kioltsa az életét. Nem vesződtem vele sokat, kimondtam a halálos átkot és ott hagytam. Apám már bátrabban viselkedett, Griffendéles volt annak idején, így ez szinte elvárható is volt tőle, de az arcán látszott a megkeseredés, a szomorúság, hogy elvesztette a szerelmét, az által akit annak idején a legnagyobb ajándékként tartottak karjaikban. Csendben hunyt ki a fény a szemeiből. Ezek után megparancsoltam a házi manóknak, hogy tüntessék el a testeket. Így lettem én árva.. saját kezem által. Most bizonyára arra gondoltok, hogy szörnyű gyermekkorom volt, hogy ezt tettem velük. Nem, nem volt az. Egy szokványos aranyvérű családba születtem, testvérem ugye nem született, de így is boldog voltam. A Mardekárba kerültem, de ezt a szüleim még nem vették intő jelnek, csak úgy gondolták, hogy ravasz vagyok és agyafúrt, hogy oda kerültem. Megjegyzem nem volt akkora hülyeség amit gondoltak. Az iskolában rendesen tanultam de már az elején megmutatkozott, mennyire nem értek egyet a szüleim nézeteivel. Előszeretettel szekáltam az elsősöket és a sárvérű és félvéreket. Nem is voltam olyan népszerű, de hát nem is nagyon érdekelt. Az iskola elvégezésével apám egyből elkezdett hajtani, hogy szerezzek valami tisztességes munkát, és vegyek el egy szép lányt. Ebben legalább igazi aranyvérűként viselkedett. Nemsokkal később meghallottam, hogy egy Voldemort nevű férfi embereket toboroz. El is mentem egy ilyen „előadásra” és amit ott hallottam egyből megfogott. Csatlakoztam is a halálfalóknak nevezett csapathoz, apámék erről persze semmit nem tudtak. Ahogy teltek az évek, magamat egyre erősebbnek a szüleimet pedig egyre gyengébbnek éreztem. Így hát úgy döntöttem magam kezébe veszem az irányítást. Nem épp etikus tudom, de nekem most ez így pont jól jött.  Dolgoznom nem kell, hisz az örökségemből bőven megélek halálomig. A kúria ami pannó apámé volt, pedig az enyém. Most Voldemort is erősödik, És egyre több tagunk is van. A jövő.. fogalmam sincs mit tartogat. De kíváncsian várom.