Egy évvel idősebb bátyám vagy, aki egyben a legjobb barátom is, talán az egyetlen aki valóban ismer és tudja mi zajlott le bennem mikor kiderült varázsló vagyok. A gyerekkorunk zajos volt, röhögéssel teli és csepp unalom nem szorult belé. Egy év különbség, tehát mondhatni semmi, nem hiába vagyunk szinte ikrek (külsőre is hasonlítunk így szokták is mondani, amin jól szórakozunk). Minden hülyeségbe belerángattalak, mert amúgy nem lennél ennyire égetnivaló mint én, de jó tanárod volt, elrontottalak, mellettem nem fogsz csendben olvasni a fotelban! Ahogy idősödtünk mondjuk Te kezdtél megkomolyodni, felnőni csúnya szóval, míg én rátaláltam a zenére és lázadásom inkább abban éltem ki.
Anya és Apa nem csak azért remél tőled sokat, mert elsőszülött vagy, hanem mert magnix. Nincs varázserőd, Anya nem is így nevelt minket sosem (szerintem a pálcáját sem láttuk még, úgy eltette) de kettőnk közül Te vagy az okos és a tehetséges. Amíg én próbálom befejezni az Ilvermornyt bukás nélkül Téged már fel is vettek egy menő suliba (Rád bízom orvosi, jogi, mérnöki stb egyetem, de valami hasonló legyen, én alapból orvosira gondoltam.)
Apa amúgy is mindig biztatott, hogy ne ragadjunk le egy kamionos szintjén mint Ő, Te meg is tetted. Én... olyan akarok lenni mint Te, magnix, hogy Apa ne tartson furának, hogy Anya ne tartson távolságot, de ez lehetetlen. Te sosem mondtad hogy baj lenne velem, mindig azt mondod csináljam amit szeretnék, ha ez a zene akkor azt. Én szentül meg vagyok győződve hogy noha érdekel a mágia legalább elméletben tekintettel vagy anyára és rám, nem erőlteted. Hogy igazából irigy vagy-e vagy sajnálsz hogy kirekesztett lettem - a suli idejére otthonról mindenképp - nem tudom. Őszintén szólva félek elnyomtalak kicsit, mert kevésbé vagy harsány mint én, érettebb vagy nálam és jól is tudod kezelni az embereket, a problémákat, míg én hamar keveredem bunyóba. Jó emberismerő vagy, jók a megérzéseid, ha Te lettél volna varázsló bizonyosan nagy dolgokat viszel véghez, de én... átlagos vagyok. A pálcám alapján mondhatnák az okosak nem (mérsékelten ruganyos szőlő, főnixtoll maggal), de én elutasítom a mágiát Apa és Miattad, de főleg Anya miatt. Nem tudom csak én érzem úgy, vagy tényleg jobban szeretnek Téged, Te mit gondolsz erről igazából, mert nekem mindig azt mondod hülyeségeket beszélek, egyformán szeretnek minket.
Te vagy az én okos bátyám, aki tudja túl érzékeny vagyok és önmarcangoló, aki átlát a nagyszájú tahó zenész álcán és noha megvannak a saját barátaid (azért rosszul viselted Te is hogy elszakítottak minket a sulim miatt) de szereted az enyémeket is, mert valahol szereted a zeném, a gondtalanságom, ami éneklés közben tör felszínre belőlem. Neked ha van is zenei tehetséged nem fitogtattad - lehet azért ne érezzem nekem még ez sem megy vagy csak tényleg nincs és meghagytad nekem ezt a vonalat. Persze én titkon mindig remélem beállsz a bandámba, Veled lenne teljes, tudod hogy így gondolom.

Rád bízom tehát hogy igazából hogyan éled meg hogy mondhatni "két külön faj" vagyunk, hogy elpazarlom az eszem és amolyan félelemből nem varázsolok sosem, pedig azzal kezdődött minden, megmentettelek vele. Benne vagyok hogy titkon irigykedj és neheztelj, esetleg csak megfelelési kényszerből legyél a tökéletes báty, de azért remélem 12 évesen nem szakadt meg benned valami irántam és tényleg úgy kötődsz hozzám mint én Tehozzád. Az is lehet azóta annyi mágiaelméletet halmoztál fel, hogy kenterbe versz tudással... ki tudja?
Tudom, a bűbetlenek nem olyan kelendőek, de én remélem találsz benne potenciált, hogy megalkosd Én bizonyosan imádni foglak és várlak, mert Te vagy az én lelki támaszom és a menő arcok, azok mindenhol menő arcok