Álmosan dörgölöm meg a szememet mielőtt belépnék, de igazából nem is vagyok álmos, csak egy pillanatra úgy érzem, mintha álmodnék, mintha az otthon eldurrantott füves cigi hatása valamivel erősebb lenne, mint szokott, mintha minden ami Godric's Hollow határán kívül történik, nem is létezne, pedig egészen tudatában vagyok annak, hogy amúgy ez is valóság, meg az is,hogy Bunny Fletcher odabent ül, annak ellenére, hogy Bunny Fletcher egy huzamos ideje igazán eltűnt. Egy pillanatra az is megfordul a fejemben, hogy fel sem fogom ismerni, ami azért elég abszurd ha belegondolunk, mert nekem mégis csak átlagon felüli az arcmemóriám, meg hát ő meg én ismerjük már egymást vagy ezer éve - némi túlzással -, úgyhogy elég esélytelen, hogy ne ismerjem föl. De azért mégis úgy gondolom, hogy lehet nem is lesznek közös témáink, ami megint csak abszurd, mert hát ezernyi órát beszéltünk már át, meg vagy kétszer ennyit ültünk a másik társaságában csendben, és ezek a csendesek egy pillanatig sem voltak terhesek.

Mire igazán végiggondolhatnám, már benyitok, és akkor már ha visszavonulót is akarnék fújni, túl kínos lenne, így hát inkább csak besétálok, tanácstalanul nézek körbe, a pultos srác szemöldöke elég magasra emelkedik, én meg csak reflexből leutánozom a mimikáját, mintha ő nyitott volna be énhozzám és nem én őhozzá. Persze nyilván tisztában vagyok azzal, hogy mondanom kell valamit, de nem vagyok képes nagyon sok mindent kinyögni, igazából rájövök, hogy izgulok, és nem annyira értem, hogy miért. Elkrákogom Bunny nevét hegy heló után, és gyorsan rendelek egy korsó sört, szürcsölve kortyolok míg a pultos fiú odavezet egy asztalhoz, ahol tényleg Bunny ül.

Igazándiból felismerem, nem is volt kérdés, hogy fel fogom-e ismerni, de azért mégis csak úgy érzem, hogy mégsem az a kisfiú ül előttem aki egykoron olyan nagyon sértetten bámult, mintha valami végérvényesen megváltozott volna benne, valami olyas amit első pillanatban nem lehet megmondani. Valahol úgy érzem bennem is megváltozott valami, de én ezt el tudnám mondani. - Heló. - Leülök, és olyan kíváncsin illesztem a tekintetemet az övébe, amennyire ez egy ilyen helyzetben elvárható.

Pislogok vagy hármat mire sikerül elszakítanom a pillantásomat az övétől, és ha belegondolunk azért ez nem valami sok idő, mármint mindenki tud hármat pislogni gyorsan meg lassan is, én meg valahogy olyan közepes tempóban teszem, mint aki éppen most megy rá az anyagra, és hát lehet, hogy ez így van, de azért erre mégsem vennék mérget, mert hát az a helyzet, hogy úgy általában elég sokszor megyek rá meg jövök le róla, lehet már meg sem kottyant.
A harmadik pislogás után lebámulok a teájára, és csak érdeklődve szalad a magasba a szemöldököm. Oké, amikor én utoljára találkoztam Bunnyval szerintem a vére inkább volt alkohol, mint mondjuk ténylegesen vér, és eléggé elcseszettül állt a haja - mondjuk az most sem sokkal jobb, de mindegy -, na meg egyfolytában bőgött vagy éppen nem szólt semmit. Úgyhogy igen, elég meglepő, hogy itt ül velem szemben és teát kavargat ahelyett, hogy valami élelmesebb itallal próbálná felpörgetni magát. Kicsit félve is kortyolok bele - persze jó hangosan szürcsölve a habot - a korsó sörömbe, kicsit olyan, mintha ismernék valakit, akit egykor nagyon jól ismertem, de közben rájönnék, hogy amúgy sohasem ismertem igazán. Kellemetlen egy érzés.
Kicsit kínosnak is érzem a pillanatot, leginkább azért, mert kínos is. Csak ülünk itt egymással szemben és annyi mindent mondhatnék neki, annyi mindent kellene mondanom neki, mégis csak a kibaszott legjobb barátom, és annyi mindenről lemaradt, közben meg valahol biztos vagyok benne, hogy már mindent tud, mert hát ki ismerhetne nála jobban - na jó, mind tudjuk, hogy legalább három embert fel tudok sorolni aki nála jobban ismer, de ez csak részletkérdés -, és valahogy szólásra nyitom a számat de nem tudom mivel kellene elkezdenem, szóval inkább csak becsukom, úgy érzem magam, mint egy hal, pedig tudom, hogy nem vagyok hal.
Megint kinyitom a számat, valahogy pontosan akkor szólalok meg amikor Bunny, de valahogy tökre nem azt mondom amit ő.
- Smároltam Dorcasszal. - Igazából az ő mondandója hosszabb így csak kínosan elmosolyodom, mintha nem is mondtam volna semmit, és újfent iszom egy kortyot. - Ja persze, ugorjuk át Úgy sem vagyunk jók ebben.. -

Meglepően jól esik kimondani, még akkor is, ha Bunnyt nem láttam már vagy ezer éve, és igazából nem is tudom, hogy mi a szar van vele, és igazán ő sem tudja, hogy mi a szar van velem, azért mégis csak barátok vagyunk, mégis csak tudunk egymásról mindent, mégis csak megtörtént velünk minden ami megtörténhetett: voltunk mi barátok, ellenségek még kibaszott szeretők is, hát pont előtte kellene titkolóznom? Nyilván nem, és most, hogy kimondtam, olyan megkönnyebbülés áraszt el, hogy csak hátradőlök a széken - amúgy elég kényelmetlen egy szék, nyomja a seggemet meg a hátamat, de mindegy - és sóhajtok, mintha hirtelenjében minden teher leesett volna a vállamról. De az igazság az, hogy csak jól esik végre valakinek kimondani ezt a dolgot, egészen eddig magammal hordoztam, Dorcasszal nyilván nem beszélhettem meg, mert hát.. az hosszú távon tényleg nagyon kínos beszélgetéseket szült volna, meg hát amúgy is.. mit mondhattam volna neki?
Csak megrántom a vállamat igazán érdektelenül, de azért mégis csak elgondolkoztat a dolog, olyannyira, hogy még a sörömbe kortyolva is arra gondolok, arra  bizonyos csókra, a cseresznye ízű szájára és arra az estére.
- Nem tudom.. igazából, nem tudom, hogy Dorcas emlékszik-e rá egyáltalán. Elég részegek voltunk, vagyis inkább ő elég részeg vol, meg asszem be is tépett. Be volt állva, ja, kivágtak minket a Grimbuszról mert telehányta, vagy lehet, hogy pénzt loptunk? Már nem is emlékszem, és szerintem ő sem emlékszik rá, de most együtt lakunk és az egész olyan.. nem is tudom Bunny. - Megtámasztom a könyökömet az asztallapon, a fejemet pedig a tenyerembe támasztom és egészen tanácstalanul bámulom a srácot.
- Nem hinném, hogy Dorcas herpeszes lenne.. várj te, kaptál el tőle valamit? - Ráncolom össze a szemöldökömet közben meg eléggé próbálok rájönni, hogy akkor ők tényleg csinálták, vagy csak a szájuk volt nagy. Ezen a ponton azért eléggé remélem, hogy volt köztük valami ténylegesen, mármint a barátságunk egyik fő mozgatórugója, hogy mindent tudunk egymásról és mind voltunk egymással, ez valami egészen bensőséges viszonyt alakított ki, a képzeletbeli határokat teljesen eltolták.
- De mindegy is. Mi a faszért iszol te teát, Ázsiában voltál, vagy mi? -

Csak összeráncolom a szemöldökömet, aztán végül megvonom a vállamat, mintha amúgy teljesen mindegy lenne, hogy az ember kitől kap el szexuális betegségeket, ha egyszer elkapja. És amúgy egy ponton ez már ténylegesen mindegy, ha elkaptad akkor már kurvára mindegy, hogy melyik csajtól van, már a tied és muszáj kezdened vele valamit ( ha elég okos vagy, biztosan a nővel fizetetted ki a gyógyszer árát, ha meg nem vagy elég okos biztosan várod, hogy magától múljon el, de, ugyan már, elmúlt ez valakinek magától? ), lehetett volna több eszed is, minthogy azzal a csajjal kezdj.
- Egy kicsit azért ez lényegtelen, mármint nem nézel ki úgy, mintha lényegi törést okozott volna a lelkeden a dolog. - Ezzel csak azt akarom mondani, hogyha Dorcastól majd valami nemi betegséget fogok elkapni, akkor én erre teljes mértékben készen állok. Nehezebb dolgokat is túléltem már, és nemi betegségem amúgy sem volt még soha, ami azért elég izglamas, mert egy csomószor lehetett volna, és azért egy kicsit meglepő is, mert hát valljuk be őszintén, a tizenéves fiatalok nem éppen a higiéniájukról híresek.
Aztán végül megint megvonom a vállam, igazán nem is tudom miről akarok vagy éppen miről nem akarok beszélgetni, én csak szimplán úgy gondoltam, hogy megfelelő nyitánya lenne ez egy tartalmas beszélgetésnek, de hát nyilván nem az, és ezért inkább csak egy kicsit szomorúan belebámulok a sörömbe, mert semmi sem olyan, mint egykor volt, még Bunny sem, pedig egészen hasonlít önmagára, közben meg olyan mértékben érzem idegennek, mintha egy ismeretlenhez ültem volna le egy jót csevegni.
- Nemtom, lehet.. - Aztán csak türelmetlenül sóhajtok és megrázom a fejemet, ez az egész egy orbitális nagy hülyeség, és inkább csak iszom, ahhoz azért még rendesen értek.
Kicsit fáradtan pillantok föl rá. - Attól még elmehettél volna Ázsiába, nem? - És én tényleg nem értem, hogy miért zárná ki bármi is, hogy ő Ázsiában szerezett meg teázni, és azért egy kicsit menőnek tartottam volna, hogy hosszú-hosszú ideig ott időzött. - Nem kösz, inkább maradnék az alkoholnál. -